DEA
Üdvözöljük az intézményi repozitóriumunk oldalán!
A Debreceni Egyetem elektronikus Archívuma (DEA) a Debreceni Egyetemen születő dokumentumok digitális tárhelye. Az archívumban különböző gyűjteményekben tároljuk a tudományos publikációkat, hallgatói dolgozatokat, oktatási anyagokat, média tartalmakat és digitalizált dokumentumokat. Az Open Access elvein felépülő repozitóriumban a hozzáférés több szinten valósul meg: a dokumentumok egy része bárhol szabadon hozzáférhető, míg mások kizárólag a Debreceni Egyetem számítógépein vagy zárt hálózaton keresztül érhetők el.
Kiemelt kategóriák a DEA-ban
Digitális Könyvtár
A DEENK által digitalizált kulturális örökségnek és egyetemtörténeti dokumentumoknak, a Debreceni Egyetemi Kiadó gyűjteményeinek, az egyetemi és helyi vonatkozású folyóiratoknak digitális archívuma.
Hallgatói dolgozatok
A Debreceni Egyetem karain végzett hallgatók szakdolgozatainak, diplomamunkáinak gyűjteménye. A tételek a kari határozatok értelmében Egyetemi IP-ről megtekinthetők.
PhD dolgozatok
A Debreceni Egyetem doktorjelöltjei által feltöltött doktori tézisfüzetek és disszertációk gyűjteménye, amelyeket a DEENK a doktori iskolákra vonatkozó országos és helyi hatályos rendelkezések szerint nyílt hozzáféréssel tesz közzé.
Publikációk
A Debreceni Egyetem kutatóinak közleményei, amelyek alapvetően zárt hozzáférésű dokumentumok, de a DEENK a kiadói és a szerzői jogok betartásával a tételeket szabadon hozzáférhetővé teszi.
Legfrissebbek betöltések
Az érzelmi intelligencia szerepe a holisztikus szemléletű vezetésben
Kocsis, Zoltán; Chrappán, Magdolna; DE--Bölcsészettudományi Kar
Alapgondolat: A holisztikus szemléletet minden területen igazolja a gyakorlat . Az orvostudomány, a pszichológia, az szociológia stb. mind akkor töltik be funkciójukat leghatékonyabban, ha rendszerben-, az egész összefüggéseit szem előtt tartva működnek . Definíció szerint ez érvényes dolgozatom tárgyára, az intézményvezetésre is, melyben a holisztikus szemléletet a vezetéssel hozom összefüggésbe, mint olyan eszközt, amely a fentebb említettek okán e vizsgálódásra a legalkalmasabb. Helyzetek elemzésekor, magyarázatakor a részletek felderítése és vizsgálata alapvető fontosságú. Bármely jelenség – egy gép, egy ökoszisztéma, egy társadalmi berendezkedés, a statisztika, egy intézmény – működési iránya lényegéből adódóan alulról felfelé történik („építkezik”), ennél fogva a vizsgálata, értékelése is így nyer értelmet. Ezen alulról felfelé építkezés hangsúlyozására Richard Dawkins szavait hívom erősítésként: „Kiszemelt példák sohasem igazolnak valamirevaló általánosítást (Dawkins, R., 1986:18). Szerveződési szintek csak úgy épülhetnek tartósan egymásra, ha az alattuk lévők koherensek, ezért időtállók. Ez nem zárja ki egyúttal, a fentről irányított – központosított – szervezést, amennyiben az figyelembe veszi a koherenciát, de ennek hiányában, a kollapszus kódolva van (Diamond, 2009a). „Bár a hatalom a csúcsra azoktól áramlik, akiket igazgatnak, a szervezetet általában a csúcsról lefelé áramló folyamatként éljük át (…)”(Rogers, C., In Klein, S., 2016:128). Közoktatásvezetői szempontból mindezek jelentősége tehát az, hogy a hatékony, eredményes működés feltételezi a tendenciák minél pontosabb ismeretét, az összefüggések mindenkor szem előtt tartását és az egységben gondolkodást.
The impact of digitalization on the financial performance of enterprises in Vietnam
(205) LAM QUYNH TRANG, TRAN; Herdon, Miklós; Ihrig Károly gazdálkodás- és szervezéstudományok doktori iskola; Gazdaságtudományi Kar
This dissertation investigates the key drivers of enterprise digitalization and their impact on financial performance. It examines how these factors influence digital maturity and technology adoption, ultimately shaping competitiveness.
The study has three main objectives: (1) reviewing relevant theories on enterprise performance in the digital era, (2) identifying factors affecting digitalization capabilities, and (3) analyzing the relationship between digitalization and financial performance in Vietnam.
Two methodologies are employed: (1) PLS-SEM analysis using survey data to assess digital transformation complexities and (2) semi-structured expert interviews to explore stakeholder perspectives on digitalization's financial impact.
The findings highlight four key conclusions:
1. Resource importance: IT infrastructure, digital skills, and leadership are essential for digitalization.
2. Indirect financial impact: Digitalization enhances financial performance through technology adoption rather than direct resource investment.
3. Targeted strategies: Specific digital technologies drive financial gains, whereas broad digitalization efforts do not guarantee success.
4. Sector insensitivity: Digitalization benefits all industries equally, supporting sector-agnostic digital transformation strategies.
For Vietnamese enterprises, three novel insights emerge: (1) technology adoption mediates financial success when supported by strategic IT investment, (2) targeted digitalization is more effective than broad implementation, and (3) digitalization’s benefits apply universally across industries, encouraging standardized policy approaches.
A prenatális ultrahang hatása a fejlődő idegsejtek morfológiájára
(2025) Dr. Winkler-Ferenczi, Zsuzsanna; Dr. Papp, Tamás; Ferenczi, Zsuzsanna; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
Az idegrendszer fejlődése különböző, dinamikusan változó faktorok szabályozása alatt áll, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a neuronok szabályosan működő hálózatot alakítsanak ki. Ehhez belső és külső, mechanikai és kémiai faktorok precíz koordinációjára egyaránt szükség van. Külső fizikai stimulusok potenciálisan változást hozhatnak létre az idegsejtek fejlődésének korai szakaszában, azonban ezen hatások közép- és hosszú távú következményeinek megismeréséhez vélhetően további, széles körű kutatásokra lesz szükség. Bár napjainkra bizonyítást nyert, hogy az ultrahang rövid távon hatással bír az idegsejtek aktivitására és migrációjára, annak hosszú távú hatásai mindezidáig nem voltak ismertek. Jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a 3-5 MHz frekvenciájú ultrahang, melyet gyakran alkalmaznak a szülészet-nőgyógyászatban, káros hatással bírna a fejlődő agyra, mindazonáltal ismert tény, hogy mérsékelt változások létrejöttét okozhatja, melyek funkcionális változások bekövetkezéséhez vezethetnek.
Kutatásunk első szakaszában egy transzgenikus egér modellt alkalmaztunk a 3 MHz-es ultrahang fejlődő agyra gyakorolt hatásainak tanulmányozása céljából. A 14,5. embrionális napon (E14.5) az embriókat egyszeri, rövid (10 perces) ultrahang stimulusnak tettük ki, a paraméterek megegyeztek a magzati ultrahang diagnosztikában alkalmazottakkal. Az egerek retrosplenialis kérgében az 5. réteg neuronjait megjelenésük időpontjában (E14.5) zöld és piros fluoreszcens fehérjékkel jelöltük meg in utero elektroporáció segítségével. Az 5. rétegbe történő várható megérkezésük időpontjában (E18.5) az idegsejteket 3 MHz frekvenciájú ultrahang stimulusnak tettük ki, az emberi prenatális diagnosztikában alkalmazott paraméterekkel. A születés utáni 3. napon (P3) a megjelölt idegsejtek morfometriai analízisen estek át, melyhez a Neurolucida szoftvert használtuk. Eredményeink alapján az alacsony intenzitású, magas frekvenciájú ultrahangnak kitett sejtek esetében szignifikánsan növekedett a dendritek elágazása és a c-Fos immunreaktivitás a nem stimulált (kontroll) csoporthoz képest. Mindemellett a 18,5. napon az ultrahangnak kitett sejtek immun pozitivitást mutattak egy mechanoszenzitív receptorra, a TRPC4-re, mely alapján felmerül, hogy ezen receptor és a hozzá köthető jelátviteli útvonalak részt vesznek az ultrahang stimulus hatásainak közvetítésében.
Kutatásunk második szakaszában, melynek során a hippocampusban létrejövő, repetitív magzati ultrahang által kiváltott morfológiai változások feltérképezését tűztük ki célul, szintén egy állatmodellt alkalmaztunk. A morfológiai jellemzők vizsgálatához a hippocampus CA1 idegsejtjeit szelektíven megjelöltük in utero elektroporáció segítségével. Eredményeink szerint az ultrahang stimulus szignifikáns változást idéz elő a bazális dendritfa több tulajdonságában. Eredményeink alapján lehetségesnek tartjuk, hogy az ultrahang által a CA1 neuronok dendritfájában létrehozott változások a dendritek által megnövekedett mennyiségű jel felvételét eredményezhetik.
Neuronal development is governed by various dynamic factors that are essential for establishing functional networks. Precise coordination of intrinsic and extrinsic mechanical and chemical factors is required. External physical stimuli may influence the early stages of neuronal development. However, the medium- and long-term consequences of these influences require further comprehensive investigation. Although it is well established that ultrasound exposure can acutely affect neuronal activity and migration, the potential risks of repeated or prolonged exposure remain unclear. Currently, there is no conclusive evidence that ultrasound, commonly used in obstetric and gynecological practice (3-5 MHz), is harmful to the developing brain. However, it is known that it may induce moderate changes that could lead to functional alterations.
In the first part of our study, we utilized a transgenic mouse model to investigate the neurobiological effects of 3 MHz ultrasound on the developing brain. On embryonic day 14.5 (E14.5), embryos were exposed to a brief (10-minute), single-dose, high-frequency ultrasound using parameters akin to those used in human fetal ultrasound imaging. At their emergence (E14.5), layer 5 neurons in the retrosplenial cortex of mouse embryos were labeled with green and red fluorescent proteins via in utero electroporation. When they were expected to reach layer 5 (E18.5), ultrasound stimulation was conducted using parameters consistent with those employed in prenatal examinations for humans. At postnatal day 3 (P3), the labeled neurons underwent morphometric analysis using Neurolucida software. Our findings showed that neurons exposed to low-intensity, 3 MHz ultrasound exhibited a significant increase in dendritic branching and c-Fos immunoreactivity compared to non-stimulated cells. Furthermore, at E18.5, the examined ultrasound-treated neurons displayed immunopositivity for TRPC4, a mechanosensitive receptor, implying that this receptor and its associated signaling pathways may contribute to the effects of ultrasound stimulation.
In the second part of our study, we employed an animal model to examine the morphological changes in the hippocampus induced by repetitive fetal ultrasound exposure. CA1 neurons of the hippocampus were selectively labeled using in utero electroporation to analyze their morphological characteristics. Ultrasound exposure induced significant alterations in several morphological properties of the basal dendritic tree. Our findings suggest that ultrasound-induced changes in the dendritic trees of CA1 pyramidal neurons may lead to increased synaptic input.
Az orbita fibroblasztok hialuronsav termelésére ható tényezők vizsgálata endocrin orbitopathiában
(2025) Papp, Fruzsina Réka; Nagy, Endre; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
Az endocrin orbitopathia (EOP) pathogenesisében az orbita fibroblasztok (OF) miofibroblaszttá történő differenciálódása kiemelt szerepet játszik, amelynek kulcsfontosságú regulátora a TGF-β1. A miofibroblasztokat fokozott extracelluláris mátrix (ECM) termelés jellemzi, melynek egyik fő komponense, a hialuronsav (HA) nagy vízmegkötő képessége miatt, jelentősen hozzájárul a szöveti ödéma kialakulásához, rontva az EOP lefolyását. Vizsgáltuk a miofibroblaszt irányú differenciálódás hatását az orbita fibroblasztok HA metabolizmusára, valamint az EOP kezelésében használt glükokortikoidok (GC) hatását a fibroblasztok proliferációjára és HA anyagcseréjére.
Igazoltuk, hogy az OF sejtek TGF-β1 általi stimulációt követően miofibroblaszt irányú transzdifferenciálódáson mentek keresztül. Habár hetvenkét óra elteltével mind az EOP, mind a K-OF kutúrák proliferációs rátája csökkent, ez a változás TGF-β1 kezelés esetén jelentősen kisebb mértékű volt. Megfigyeltük, hogy a sejtekhez kötött pericelluláris HA fokozódott, míg a tápfolyadékba termelt HA mennyisége nem változott a kezeletlen sejtekhez viszonyítva. A TGF-β1 a hialuronsav-szintáz-1 (HAS-1) expresszióra fokozó hatást gyakorolt mindkét vizsgált időpontban. Az 1-es típusú hialuronidáz (HYAL1) és a sejtmigrációt indukáló fehérje (CEMIP) expressziója egyaránt csökkent a differenciálódást követően. Ezzel szemben a transzmembrán protein 2 (TMEM2) expressziója 72 órás TGF-β1 kezelés hatására jelentősen emelkedett. Kimutattuk továbbá, hogy a nagy molekulatömegű HA (HMW-HA) aránya a TGF-β által indukált transzdifferenciálódást követően nőtt.
A glükokortikoidok egyike sem befolyásolta a fibroblasztok proliferációját, továbbá a PDGF-BB okozta proliferáció fokozódásra sem voltak hatással. A hidrokortizon növelte a HAS1 expressziót, míg mindegyik glükokortikoid csökkentette a PDGF-BB kezelt sejtek HAS2 és HAS3 mRNS expresszióját. A HYAL1 expresszió minden esetben csökkent a glükokortikoid kezelés hatására, míg a HYAL2 expresszióját egyik kezelés sem befolyásolta. A glükokortikoidok származási helytől függően különböző mértékben csökkentették a fibroblasztok HA termelését önmagában adva és PDGF-BB kezelést követően egyaránt, a csökkentő hatás bőrfibroblasztok esetén kifejezettebb volt. Csupán a metilprednizolon és a dexametazon csökkentette a PDGF-BB által indukált HAS2 és HAS3 expresszió fokozódást, míg egyik glükokortikoid sem befolyásolta a PDGF-BB-stimulált HAS1 expressziót. A PDGF-BB kezelés HYAL1 csökkentő hatását egyetlen alkalmazott glükokortikoid sem volt képes gátolni. Eredményeink alapján a HA az EOP pathogensisének egyik központi szereplője, mely a betegség kezelésének új célpontja lehet.
A multidrug transzporterek vizsgálata humán vesedaganat sejtvonalakban shikonin kezelés hatására
Herman , Fanni; Szabó, Zsuzsanna; Gyógyszerésztudományi Kar::Biofarmácia Tanszék; DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar; Tósaki , Árpád; Vasvári, Gábor; Gyógyszerésztudományi Kar
A vesedaganat az egyik legelterjedtebb tumoros betegség a világon, viszont a hosszú tünetmentessége miatt későn diagnosztizálható, rossz prognózisú és nehezen kezelhető. Az ellene leggyakrabban használt tumorellenes szer a sunitinib, azonban nagyon könnyen és hamar kialakul ellene a rezisztencia, ezért új, alternatív kezelési lehetőségeket kell keresni.
Kutatásaink során célkitűzésünk volt a multidrug rezisztenciában szerepet játszó ABC transzporterek és az őssejt-differenciálódást szabályozó gének expressziójának vizsgálata humán vesedaganat sejtvonalakban, valamint a shikoninnak ezen gének expressziójára gyakorolt hatásának tanulmányozása a sunitinib érzékeny és rezisztens CAKI-2 és A-498 sejtvonalakon. A sejteket 24, 48 és 72 órán át 5μM shikoninnal kezeltük, majd a sejtekből TRIzolos izolálással totál RNS-t nyertünk ki, melyet reverz transzkripcióval cDNS-sé írtunk át. Az irodalmi adatok alapján kiválasztott ABC transzporter gének (BCRP1, ABCC6, ABCB1, ABCB5), valamint az őssejt-proliferációért, és -differenciálódásért felelős gének (NANOG, OCT4) expresszióját qRT-PCR segítségével vizsgáltuk.
Az összesített eredmények alapján azt tapasztaltuk, hogy a sunitinibre rezisztens sejtvonalak esetén a vizsgált gének expressziója eltér az arra érzékeny sejtvonalakétól. Shikonin kezelést követően mindkét rezisztens sejtvonalban szignifikáns csökkenést mutatott a NANOG és az OCT4 gének expressziója, míg az ABCB1 és ABCB5 transzporter gének szintje csak az A-498 sejtvonalban csökkent jelentősebb mértékben a kezelés hatására (p<0,05).
Ezen eredmények azt mutatják, hogy a multidrug rezisztencia különböző terápiás szerekkel befolyásolható, a shikonin pedig jelentősen hozzájárul annak csökkentéséhez. Feltehetőleg szerepe lehet a toxicitási problémák kivédésében, hozzájárulhat új terápiás lehetőségek kifejlesztéséhez is.
Exploring Human Resource Management Challenges in Start-Up Ecosystems
(2025) Estiyanti, Ni Made; Novotny, Ádám; Máté, Domicián; Vveinhardt, Jolita
A miozin foszfatáz szerepe és szabályozása az uterus fiziológiás és pathológiás folyamataiban
(2025) Keller, Ilka; Lontay, Beáta; Keller, Ilka; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet
A PPM1B fehérje központi szerepet játszik az MP nukleáris aktivitásának szabályozásában, mely működés elengedhetetlen az MP/PMRT5/H4 protoonkogén tengely tumorprotektív módon történő kiegyensúlyozásában. A PPM1B az egyetlen olyan protein foszfatáz, amely ezen tanulmány során bizonyított MYPT1 alegységgel kialakított kölcsönhatása révén képes a MYPT1 fehérjét a nukleuszban defoszforilálni Thr696-os oldalláncán, így elősegítve az MP működését. Ez a folyamat csökkenti a PRMT5 fehérje aktivációját, ezzel redukálva a H4 fehérje szimmetrikus dimetilációját, mely poszttranszlációs módosulás elburjánzása a proononkogén/tumorszuppresszor mérleg felborulásához vezet, csökkentve tumorszuppresszorok és növelve a protoonkogének expresszióját. Kísérleti eredményeink igazolták a PPM1B és a MYPT1 kölcsönhatását HeLa méhnyakrák eredetű sejtek citoplazmatikus és sejtmai lokalizációban egyaránt. Az SNG inhibitorral végzett vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a PPM1B gátlása fokozta a PRMT5 aktiváló foszforilációját és a H4 hiszton szimmetrikus dimetilációját, ezen változások humán cervix carcinomából származó szöveti lizátumok vizsgálatából is igazolódtak. Ezzel szemben a PPM1B transzfekciója kivédte ezeket az elváltozásokat. A PPM1B szerepe különösen hangsúlyos humán méhnyakrák szövetekben, ahol expressziója alacsonyabb a kontroll szövetekhez képest, amely összhangban áll a korábbi kutatásokkal, amelyek a PPM1B-t tumorellenes faktorként azonosították. A kutatási eredményeink alapján a PPM1B ígéretes terápiás célpont lehet a daganatok kezelésében.
Az SMTNL1 fehérjét korábban, mint szteroidhormon-függő szövetekben fellelhető PR-B ko-regulátoraként azonosították, illetve ezen tanulmány során tipizáltuk azon tulajdonságát, amit az endometriális epitélium sejtjeinek differenciációjában és az inzulin jelátvitük szabályozásában betölt, in vitro terhes és gesztációs diabétesz modellben. Az FT-SMTNL1 transzfekció progeszteronfüggő módon szabályozta a sejtek citoszkeletális elemeit, mint a MYPT1 és MLC20, amelyek molekuláris alapot biztosítottak a sejtek kontraktilitásának és migrációjának módosulására. Az FT-SMTNL1 transzfekció progeszteron függő módon gátolta a sejtek migrációját, illetve mérsékelte az inzulin rezisztenciára jellemző molekuláris változásokat az IRS-1 foszforilációjának közvetett modulálásával, melyhez igazodva nőtt a sejtek glükózfelvétele és glikogén tárolása. Ezek az eredmények alapján az SMTNL1 nemcsak az endometriális diszfunkciók, hanem az inzulinrezisztencia és daganatos betegségek terápiás célpontja is lehet.
The PPM1B protein plays a crucial role in regulating the activity of MP within the nucleus, a function essential for balancing the MP/PRMT5/H4 proto-oncogene axis in a tumor-protective manner. Amongst the intranuclear interactors of MP, PPM1B is the only protein phosphatase that, due to its interaction with the MYPT1 subunit, is capable to dephosphorylate the Thr696 sidechain, thereby facilitating the tumorsuppressor function of MP. This process decreases the activation of the PRMT5 protein, hence reducing the symmetric dimethylation of the H4 protein, a post-translational modification whose upregulation unsettles the protooncogene/tumorsuppressor expression balance by reducing the expression of tumorsuppressors and increasing that of protooncogenes. Our experimental results confirmed the interaction between PPM1B and MYPT1 in the cytoplasm and nuclus of HeLa cells derived from cervix cancer. Based on our result arising from utilizing the PPM1B inhibitor SNG, we observed that the inhibition of PPM1B enhanced the activating phosphorylation of PRMT5 on the Thr80 sidechain, thereby elevating the symmetric dimethylation of H4 histones. These changes were also validated in tissue lysates derived from human cervical carcinoma biopsies. Correlatingly, PPM1B transfection prevented these alterations. The role of PPM1B is particularly crucial in human cervical cancer tissues, where its expression is lower compared to control tissues, which is consistent with previous research identifying PPM1B as a tumor suppressor factor. Based on these findings, PPM1B is a promising therapeutic target in cancer treatment.
The SMTNL1 protein was previously identified as a PR-B coactivator in steroid hormone-dependent tissues. In this study, we characterized its role during the differentiation of endometrial epithelial cells and its influence on insulin signaling in in vitro models of pregnancy and gestational diabetes. FT-SMTNL1 transfection regulated cytoskeletal elements, such as MYPT1 and MLC20, in a progesterone-dependent manner, providing a molecular basis for the regulation of cell contractility and migration. FT-SMTNL1 transfection inhibited cell migration in a progesterone-dependent manner and reversed molecular changes characteristic of insulin resistance by indirectly modulating IRS-1 phosphorylation that resulted in an enhanced glucose-uptake and glycogen content of Ishikawa cells. These findings suggest that SMTNL1 could be a therapeutic target not only for endometrial dysfunctions but also for insulin resistance and cancer.
Decades of Night-Shift Work Induce Diurnal Disruption and Corneal Adaptations: Evidence from Pentacam Analysis
(2025) Kolozsvári, Bence Lajos; Surányi, Éva; Zakarné Aszalós, Zsuzsa; Lénárt, Vivien; Chaker, Reda; Vitályos, Géza; Fodor, Mariann
‚Verbriefte‘ Heimat. Neubeheimatung und sprachliche Heimatfindung im Spiegel zweisprachiger Privatbriefe vertriebener Deutscher aus Ungarn in Baden-Württemberg (1946–1956)
(2024) Schell, Csilla; Keményfi, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
Jelen munkában olyan leveleket vizsgáltam, amelyeket Bonomi Jenőnek (1908–1979) budai hegyvidéki kitelepített, többnyire paraszti családból származó németek írtak 1946 és 1979 között, s amelyeket a címzett – egyéb néprajzi gyűjteményeivel együtt – a freiburgi Institut für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa (IVDE) intézetre hagyományozott.
Fő kérdésfeltevéseim a következők voltak: Milyen jelentősége volt a világháború utáni első évtizedben e népességcsoportnál a levélbeli kommunikációnak? Milyen szerep hárul a levelekben számos helyen megfigyelhető német-magyar nyelvváltásra? S végül: tükröződnek-e a levelekben a levélírók beilleszkedési folyamatai, és ha igen, mely leírások, „tények” alapján ragadhatók meg ezek?
Hipotézisem szerint a magyarországi németek kitelepítésük utáni labilis és elszigetelt szociális helyzetüknél és a vákuumszerű kommunikációs igényüknél fogva, mind egymás között, mind az óhaza felé, egy a kivételes helyzet diktálta, úgymond „kényszerű írásbeliség” alkalmazásával leveleztek. Ebben az extrém helyzetben – amely a háborús levélkutatásból már ismert –, szükségszerűen túllépték a beidegzett levélírástól való tartózkodásukat és ezáltal egy kivételes kommunikáció, autentikus, gondolati és érzelmi világukból közvetlenül feltörő, spontán és részben megszűretlen levelezés keletkezett bizalmukba fogadott címzettjükkel, Bonomival. E levélváltás egyik ismérve a nyelvek váltása, melyben a helyi dialektusnak is bizonyos szerep jutott (triglosszia mint peremjelenség). Figyelmet szenteltem ezen felül a levélállományban megmutatkozó Gemeinschaftsbrief jegyeknek.
A hármas kérdésfeltevésnek megfelelően három aspektusból vizsgáltam a levélállományt: Az első fejezetben mint a kommunikáció médiumát a háború utáni évtized(ek)ben (levélelméleti megközelítés), a másodikban a levélírók és a leveleik nyelviségét (nyelvi írásbeliség felőli megközelítés), s a harmadikban a levelek tartalmi elemzése alapján a levélírók a beilleszkedés során megtett útjának fázisait, ezek reflexióit és a mindennapokban megéltek feldolgozását. Egy záró fejezetben végül megvizsgáltam a magyarországi németek leveleiben lecsapódó belső „szétszakadtságot” és ezen belül a magyar nyelvhez való intenzív kötődés szerepét. Alapelv volt dolgozatom számára a néprajzi-kultúrantropológiai megközelítésben a leveleknek mint ego-dokumentumoknak kezelése, a megélt és leírt események szubjektív megjelenítésének a leírása, történelmi igazoltságuktól ill. igazolhatóságuktól függetlenül. / The present study examines private letters from expellees written to Eugen Bonomi (1908−1979) in the period 1946−1979 and bequeathed to the Institut für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa Freiburg through his estate. The central questions are: What role played letter communication among the mostly peasant (or coming from peasant backgrounds) persons expelled from the Buda mountain country and newly settled in Württemberg? What role played thereby the change of language(s)? And not least: Do the letters reflect − and how − the integration process of the writers?
My hypothesis was that after the arrival of the expellees, under the pressure of the limited possibilities of exchange, the unstable social situation and the simultaneous vacuum-like need for communication with each other and with the old homeland, a − similar to the war letters and due to a neediness that is required for letter writing − ‚forced‘ letter communication and literacy emerged, i. e. one that is due to the exceptional historical situation: The fact that the writers had to force themselves to write led to an authentic, spontaneous, open and unfiltered communication arising directly from the world of thoughts and feelings and dealing with a wide range of topics concerning the old and new homeland. A special feature of this communication is the switching between the German and Hungarian languages (including the German dialect variety of the old homeland). Besides, the letter stock shows traits of community letters, which are also taken into account.
In accordance with the above questions and focusing on the 220 letters of the displaced persons from Budaörs dating from the period 1946−1956, the expellees’ letters are examined with regard to three aspects: First, they are considered as a means of communication typical of the time realized through the genre of the letter (letter-theoretical approach), second, as carriers of (rarely occurring written) bilingualism resp. triglossia (language-related approach), and third, they are evaluated in terms of content (content-analytical, here integration-related approach), above all by describing the different paths and phases of integration up to the various perceptions and reflections of what was experienced in everyday life. A basic principle of my cultural-anthropological approach is to focus on the letter writers and their perceptions regardless of the historiographic verifiability of the contents.
2025 MIDK Matematika és Informatika Didaktikai Kutatások: absztraktkötet
(Debreceni Egyetem Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskola, 2025) Lócska, Orsolya; Herendiné Kónya, Eszter
Impact of vitamin E and selenium supplementation on growth, reproductive performance, and oxidative stress in dexamethasone-stressed Japanese quail cocks: Vitamin E and selenium in stressed quail cocks
(2025) Uzochukwu, Ifeanyi Emmanuel; Ali, Luke Chukwudi; Amaefule, Bright Chigozie; Okeke, Chisom C.; Osita, Charles Onochie; Machebe, Ndubuisi Samuel; Yancheva, Vesela; Somogyi, Dóra; Nyeste, Krisztián József
A gazdasági társaságok alapítása
Knipfer, Ágnes; Zoványi, Nikolett; DE--Állam- és Jogtudományi Kar
A gazdasági társaságok változatos módon, de mindig jelen voltak/vannak a mindennapjainkban. A gazdasági társaságok alapítása az üzleti világ egyik alapvető pillére, amely lehetővé teszi a vállalkozók, illetve a társaságok számára, hogy jogi keretek között gyakorolják tevékenységüket. A gazdasági társaságok alapítása hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, munkahelyteremtéshez. A jogi személyek különböző, törvényben szabályozott formákban, a törvényi előírások betartásával végezhetnek gazdasági tevékenységet.
Hallgatók digitális attitűdjeinek és kompetenciáinak paradigmaváltása különböző funkciójú képzésekben
(2024) Nádasdi, Kristóf Zsolt; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Disszertációnkban a technológiák oktatásban történő felhasználásának tanulmányozá-sán kívül, azt vizsgáltuk, hogy az egyetemi hallgatók között mekkora különbségek mutatkoz-hatnak az elvárások, a kompetenciák, az attitűdök és a hozzáállás tekintetében, akár egyazon intézményen belül is. Az eredményekből levont következtetések jelentős neveléstudományi újításokat mutattak, különösen a vizsgált dimenziók tekintetében. Kutatásunkban megkérdez-tük a karok hallgatóit arról, hogy infokommunikációs eszközhasználatuk és digitális kompe-tenciáik hogyan változtak a pandémia után az azt megelőző időszakhoz képest. Az önértékelés alapú elemzés számos új tényezőt tárt fel, és ebben a részben is kézzelfogható neveléstudomá-nyi újdonságok jelentek meg.
Az első három hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy a válaszadók szignifikánsan erő-sebben használják majd az IKT-eszközöket és alkalmazásokat, valamint szignifikánsan maga-sabb pontszámokat adnak majd saját digitális kompetenciáik megítélésével kapcsolatban a képzést követő időszakban, mint előtte. A negyedik és ötödik hipotézisünkben azt feltételez-tük, hogy a gyakorlati típusú képzésben részt vevő hallgatók szignifikánsan jobbnak tartják saját digitális kompetenciáikat és szignifikánsan pozitívabb értékelést adnak saját digitális atti-tűdjeikről, mint az elméleti típusú képzésben részt vevő hallgatók. Hatodik hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy a háttérváltozók közül a nem, a foglalkoztatási státusz és a szülői isko-lai végzettség szignifikánsan befolyásolja az IKT-eszközök és alkalmazások használatát, a digi-tális kompetencia szintjét és a digitális attitűdöket.
Kérdőívünket digitális formában osztottuk meg a két vizsgált, különböző fókuszú kar (elméleti, illetve gyakorlati) hallgatói között. Kutatásunk három dimenzióját, az IKT-eszközök és alkalmazások használatát, a digitális kompetenciák önpercepcióját és a digitális attitűd szintjét vizsgáltuk, majd ezt kiegészítettük egy negyedik dimenzióval, a háttérváltozók hatása-it elemeztük a fenti három dimenzióra nézve.
Az első dimenzióval kapcsolatban végeztünk időbeli és karok közötti összehasonlítást infokommunikációs alkalmazáscsoportok használati gyakoriságára nézve, továbbá az egyes IKT eszközök iskolai feladatokkal kapcsolatos alkalmazásának tekintetében. Ugyanígy ele-meztük azt is, hogy a két kar hallgatói a pandémia előtt, illetve után hány személlyel osztották meg infokommunikációs eszközeiket.
A második dimenzió azt foglalta magában, hogy hogyan változott a hallgatók vélemé-nye a pandémia előtt és után saját és oktatóik digitális felkészültségéről. Vizsgálódtunk abba az irányba is, hogy a DigComp keretrendszer hat kompetenciaelemére nézve a hallgatók mi-lyennek látták tudásukat a pandémia előtt és az azt követő időszakban. A továbbiakban időbeli összemérést nem, karok közötti különbségeket ugyanakkor végeztünk azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt bírnak ki a tanulók internet használata nélkül és hogy milyen mértékben használják az internetet különböző tevékenységekre.
A harmadik, a digitális attitűdöt célzó dimenzióhoz kapcsolódott a SWOT analízis, mind a négy faktorát tekintve, valamint a válaszadó hallgatók meglátásait kontrasztba állítva. Az elemzés után faktoranalízist végeztünk, melynek során az ismert klasszikus faktorok kissé átrendeződtek. Felmértük a hallgatók véleményét a virtuális háromdimenziós tér, mintegy in-novatív tanulási környezet egyes oktatási lehetőségeivel kapcsolatban, illetve az infokommu-nikációs eszközök használatát és az internet társadalmi szerepének megítélését hordozó téma-körökben is.
Disszertációnkban a kialakított hat hipotézis közül négyet tudtunk megerősíteni, kettőt el kellett vetnünk. Mindenképpen érdemes lenne az elvetett két hipotézis alapján újabb kuta-tást indítani, hiszen az infokommunikációs eszközök használata, valamint a digitális kompe-tencia önpercepciójának szintje mögötti váratlanabb értékek érdekes tényezőket tárhatnának fel.
A csoportos munkában nemcsak az önszervező kooperáció volt megfigyelhető, hanem projektfeladatokat megoldó kollaboratív csoporttevékenységek is. Ezzel kapcsolatban két dol-got emeltünk ki a jövőben javítandó teendők közül. Egyrészt az oktatók nem kaptak olyan segítséget, amellyel a távolléti oktatásra koordináltan felkészülhettek volna. Másrészt a szakok között tapasztalható különbségek ugyan több okból adódhattak, de világosan kiderült, hogy a szakok digitális felkészítésben eltérő igények mutatkoznak. Ebből arra következtettünk, hogy szükség lenne egy olyan általános tananyagfejlesztési munkára, amely a digitális kompetenciák fejlesztését differenciáltan lenne képes megvalósítani.
Role of plant protective agents in the alleviation of various abiotic stresses in crop plants
(2025) Batool Zargar, Tahoora; Veres, Szilvia; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Abstract
With the rapid progression of climate change, we are witnessing an increase in both the frequency and intensity of abiotic stresses, which present considerable obstacles to global agricultural output and food security. The challenges of water scarcity, exacerbated by erratic weather patterns, have a significant impact on plant growth and productivity, particularly during critical developmental stages. Given the urgent need to enhance crop resilience under stress conditions, this study evaluated the efficacy of protective agents, acetic acid, melatonin, and spermine in enhancing water deficit tolerance in sweet corn genotypes under hydroponic conditions in vegetative stages and assessed the influence of light quality on spinach growth under water deprivation. Three separate experiments on sweet corn assessed the effects of foliar applications of acetic acid, melatonin, and spermine on morphophysiological and biochemical traits under water deficit conditions induced by polyethylene glycol (PEG). Spinach trials focused on germination parameters under PEG-induced water deprivation and the effects of different light spectra on plant traits. Under water deficit conditions, the effects of acetic acid foliar application were examined on three sweet corn genotypes (Messenger, Tyson, and GSS 8529). The results indicated that acetic acid could mitigate the adverse impacts of water deprivation by enhancing key physiological and biochemical traits. The treatment led to genotype and concentration dependent improvements with Tyson recording the most pronounced response, with notable enhancements in growth and physiological traits at 10 mM concentration of acetic acid. To assess the effect of melatonin foliar treatment under two PEG concentrations, four sweet corn genotypes (Dessert, Messenger, Tyson, and Royalty) were evaluated. The findings suggest that applying 100 μM melatonin effectively alleviates the negative effects of water deficit by enhancing morphophysiological and biochemical traits. Similarly, spermine treatment exhibited ameliorative effects under PEG-induced water deficit in the four sweet corn genotypes, showing comparable improvements to those observed with melatonin. Significant increases in growth and biomass were recorded in the Dessert and Tyson genotypes, while the Messenger and Royalty genotypes displayed moderate improvements. Water is crucial for seed germination, and its absence significantly impacted spinach seed performance. Results for germination parameters under water deprivation emphasized the critical role of adequate water availability in seed germination and early growth stages. In experiments involving different light qualities, spinach demonstrated varied responses depending on the wavelength of light exposure. Blue light promoted growth and photosynthetic traits, while red light had a lesser effect. However, exposure to UV-C radiation, especially in combination with water deficit conditions, led to severe physiological damage and reduced growth. Overall, this study highlights the effectiveness of acetic acid, melatonin, and spermine in enhancing water deficit tolerance by improving growth, photosynthetic efficiency, and oxidative stress mitigation in sweet corn. The results indicate genotype-specific responses, suggesting that targeted applications of these protective agents can be an effective strategy for increasing crop resilience. Moreover, optimizing light conditions can further enhance plant development under stress, providing valuable insights for practical crop management strategies aimed at improving productivity in the face of climate-induced water scarcity.
Key words: Water deprivation; Sweet corn; Genotypes; Vegetative stage; Melatonin; Spermine; Acetic Acid
Absztrakt
A klímaváltozás gyors ütemű előre haladtával egyre gyakrabban és intenzívebben jelentkeznek abiotikus stresszhatások, amelyek komoly akadályokat jelentenek a globális mezőgazdasági termelés és az élelmiszerbiztonság szempontjából. A vízhiány, amelyet az egyre kiszámíthatatlanabb időjárási minták tovább súlyosbítanak, különösen a növények fejlődésének kritikus szakaszaiban gyakorol jelentős hatást a növekedésre és a terméshozamra. A stresszállóság növelésének sürgető szükségessége miatt a jelen kutatás célja az volt, hogy értékelje három védőanyag – ecetsav, melatonin és spermin – hatékonyságát a vízhiányos körülmények között termesztett csemegekukorica genotípusok stressztűrésének fokozásában, valamint vizsgálja a fényminőség hatását a spenót növekedésére vízhiány esetén. A kutatás három különálló kísérletben vizsgálta az ecetsav, a melatonin és a spermin lombtrágyaként való alkalmazását és ezek hatását a csemegekukorica morfofiziológiai és biokémiai tulajdonságaira PEG (polietilén-glikol) által kiváltott vízhiányos körülmények között. A spenót esetében a csírázási paramétereket vizsgáltuk vízhiány hatására, valamint a különböző fényminőségek hatását a növényi jellemzőkre. Az ecetsav hatását három csemegekukorica genotípuson (Messenger, Tyson és GSS 8529) vizsgáltuk vízhiányos környezetben. Az eredmények azt mutatták, hogy az ecetsav enyhítheti a vízhiány káros hatásait, elősegítve a növények fiziológiai és biokémiai jellemzőinek javulását. A kezelések hatása genotípus- és koncentrációfüggő volt, és a Tyson genotípus mutatta a legkiemelkedőbb válaszokat, különösen a 10 mM ecetsav-koncentráció mellett. A melatonin lombtrágyaként való alkalmazását négy csemegekukorica genotípuson (Dessert, Messenger, Tyson és Royalty) teszteltük két különböző PEG-koncentráció mellett. Az eredmények azt mutatták, hogy a 100 μM melatonin hatékonyan csökkentette a vízhiány káros hatásait, javítva a morfofiziológiai és biokémiai jellemzőket. A spermin kezelés szintén kedvező hatásokat mutatott PEG-indukálta vízhiány esetén, hasonló eredményekkel, mint a melatonin alkalmazásánál. Különösen a Dessert és Tyson genotípusoknál figyeltünk meg jelentős növekedést és biomassza-gyarapodást, míg a Messenger és Royalty genotípusoknál mérsékelt javulást tapasztaltunk.
A víz létfontosságú a magok csírázásához, és annak visszatartása jelentősen rontotta a spenót csírázási teljesítményét. A vízhiány alatti csírázási paraméterek eredményei kiemelik a megfelelő vízellátás fontosságát a korai növekedési szakaszokban. A különböző fényminőségeket vizsgáló kísérletek során a spenót eltérő válaszokat mutatott a különböző fényhullámhosszok hatására. A kék fény elősegítette a növekedést és a fotoszintézist, míg a vörös fény kevésbé volt hatékony. Az UV-C sugárzásnak való kitettség – különösen vízhiányos körülmények között – súlyos fiziológiai károsodást és növekedéscsökkenést okozott. Összességében a kutatás rávilágított arra, hogy az ecetsav, a melatonin és a spermin hatékonyan fokozhatják a növények vízhiánnyal szembeni toleranciáját, javítva növekedésüket, fotoszintézisük hatékonyságát és az oxidatív stressz elleni védekezésüket. Az eredmények genotípus-specifikus válaszokat mutattak, ami arra utal, hogy e védőanyagok célzott alkalmazása hatékony stratégia lehet a növényi stressztűrés fokozására. Emellett a fényviszonyok optimalizálása tovább fokozhatja a növények alkalmazkodását a kedvezőtlen körülményekhez, ami hasznos útmutatást nyújt a klímaváltozás okozta vízhiány kezelésére irányuló gyakorlati növénytermesztési stratégiákhoz.
Kulcsszavak: Vízhiány; Csemegekukorica; Genotípusok; Vegetatív szakasz; Melatonin; Spermin; Ecetsav
Health indicators of the Hungarian population concerning the activities of the National Ambulance Service
(2025) Deák, Máté Sándor; Bíró, Klára; Egészségtudományok doktori iskola; Gazdaságtudományi Kar::Egészségügyi Gazdasági és Menedzsment Intézet
A magyar egészségügyi ellátórendszer kritikus fenntarthatósági kihívásokkal küzd, az
elméletben biztosított szabad hozzáférés a szakemberhiány miatt korlátozott. A
hozzáférhetőség az egyik kiemelt példája a rendszerben meglévő hiányosságoknak hiszen
az ellátói oldalon fennálló probléma direkten jelenik meg az igénybevevők részén is. Az
állami finanszírozásnak reflektálnia kellene az állampolgárok egészségügyi szükségleteire.
Az Országos Mentőszolgálat, Magyarország legnagyobb állami egészségügyi
szolgáltatójaként rendkívül kitett a hiányosságoknak azonban sokat istud tenni a javulásért.
Ez a kutatás az első, amely Magyarországon megyei szinten vizsgálja az elkerülhető
halálozás és a mentőszállítások kapcsolatát. Kutatásunk jelentős területi eltéréseket tárt fel
mindkét vizsgált mutató kapcsán. Számottevő eltéréseket fedeztünk fel a megyék között,
kiugró példa, hogy egyes régiókban betegségtípustól függően közel kétszeres a halálozási
és a hozzá kapcsolódó szállítási arány az országos átlaghoz képest. Kiemelkedően magas
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a vérzéses stroke halálozási aránya annak ellenére,
hogy a régióban alacsonyabbak a mentési számok, a betegségtípus esetén. A halálozások
megfelelnek a feltételezett szocioökonómiai tényezőknek, de a mentési tevékenységeknek
nem kell egyenesen arányulnia ezekhez. Az eredmények hangsúlyozzák az erőforrások
optimalizálásának szükségességét és a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi
ellátás fontosságát az elkerülhető halálozások megelőzése érdekében. A tanulmány
korlátja, hogy, az adatok megyei szinten kerültek feldolgozásra, amely nem tükrözi az
egyéni tényezőket, figyelmen kívül marad a szív- és érrendszeri betegségek soktényezős
etiológiája.
79
Az elemzés COVID-19 járvánnyal fogllkozó része bemutatja a mentőszervezet hatékony
megküzdését és stratégiai erőforrás-allokációját. Ez kiemeli az OMSZ elkötelezettségét a
gyors és hatékony sürgősségi orvosi ellátás biztosítása mellett, alkalmazkodva a járvány
változó igényeihez és kihívásaihoz, biztosítva az általa szolgált közösség biztonságát.
Kutatásunk hangsúlyozza a hatékony mentőszolgálat szükségességét és kiemeli az
erőforrás-allokáció fontosságát az elkerülhető halálozás csökkentésében. Végül a jövőbeli
kutatások fókuszában lehet az OMSZ tevékenységei közül az újraélesztés hatékonysága,
és összpontosíthat a betegek prehospitális ellátásának megkezdésétől a kezelés során eltelt
teljes időre, hogy teljesebb képet kaphasson a tudományos közösség az elkerülhető
halálozások csökkentését igazoltan támogató mutatókról.
Új vaszkuláris biomarkerek vizsgálata végstádiumú vesebetegekben transzplantáció előtt és azt követően
(2024) Szentimrei, Réka; Paragh, György; Szentimrei, Réka; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A C-típusú natriuretikus peptid egy parakrin növekedési faktor. A CNP számos szövetben expresszálódik, beleértve az érrendszeri endotélt is. Kifejeződését elsősorban az érrendszeri gyulladás indukálja. A CNP antiproliferatív, gyulladáscsökkentő és antitrombotikus funkcióval rendelkező vazoprotektív fehérjek. A CNP propeptidként keletkezik, amely aztán a biológiailag aktív C-terminális hormonra és az amino-terminális fragmentumra hasad, amely stabilabb, mint az aktív forma, így ez utóbbi alkalmas a szérum CNP szint mérésének helyettesítésére Több tanulmányban írták le a NT-proCNP emelkedett szintjét veseelégtelen betegekben. Feltételezések szerint a vesefunkció csökkenésével az NT-proCNP csökkenő kiválasztása és a tubuláris reabszorpció fokozódása mellett, a vese tubuláris károsodására adott válaszaként a vese C-típusú natriuretikus peptid fokozott expressziója szintén hozzájárul a krónikus vesebetegségben kimutatott magasabb keringő proCNP szintjéhez. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk végstádiumú vesebetegekben az NT-proCNP szint és a lipoprotein szubfrakciók változását a transzplantáció előtt és a transzplantációt követő 1 és 6 hónapban. Vizsgálatunkba hetven vesetranszplantált beteget vontunk be a Debreceni Egyetem Sebészeti Intézet Transzplantációs Osztályáról. A humán NT-proCNP-t egy kereskedelmi forgalomban kapható ELISA-kittel mértük. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. A PON1 paraoxonáz és arilészteráz aktivitásokat spektrofotometriás úton vizsgáltuk. Az ESRD betegeknél a megnövekedett szérum NT-proCNP szorosan korrelált a vesefunkcióval, a prokalcitoninnal, a HDL alfrakciók eloszlásával és a HDL antioxidáns funkciójával, amelyet a PON1 aktivitás jellemez. Veseátültetés után a szérum NT-proCNP jelentős és tartós csökkenését figyeltük meg, amit elsősorban a javuló vesefunkció és a csökkenő gyulladásos állapot okoz. Eredményeink alapján az NT-proCNP lehet az új kapcsolat a HDL diszfunkció és a károsodott érrendszeri funkció között ESRD-ben, amely veseátültetés után javul. További, nagyobb betegpopuláción végzett vizsgálatokra van szükség az NT-proCNP pontos szerepének tisztázásához az ESRD kardiovaszkuláris kockázatának előrejelzésében.
A PEDF egy adipokin, illetve egy olyan glikoprotein, mely a szerin proteáz gátlók családjába tartozik. A fehérjét legnagyobb mértékben a zsírszövet és a máj termeli, de termelődik a gyulladásos és vaszkuláris sejtekben is. Számos hatással rendelkezik: angiogenezis gátló, antithrombotikus, antiinflammatorikus, antioxidáns, neurotrophikus, antifibrotikus és tumorgenesis gátló hatás. Kimutatták, hogy a HD-vel kezelt végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek PEDF-szintje jelentősen magasabb, mint az egészséges kontrolloké. A magas szérum PEDF gyakran társult lipideltérésekkel, hipertrigliceridémiával és alacsonyabb HDL szinttel. A PEDF kiválasztódása a mai napig nem tisztázott. Korábban már kimutatták, hogy a végstádiumú veseelégtelen betegcsoportban szignifikánsan magasabb volt a PEDF szérumszintje, mint az egészséges kontroll csoportban. Azonban a PEDF emelkedett szintjét nem tudták csak azzal magyarázni, hogy a fehérjének csökken a vesén keresztüli kiválasztása. Kimutatták azt is, hogy az alacsonyabb PEDF szinttel rendelkező végstádiumú betegeknek magasabb a halálozási kockázata. Így munkánk második részében megvizsgáltuk a PEDF szinteket transzplantáció előtt és transzplantáció után 1 - és 6 hónappal ESRD betegekben valamint az illesztett egészséges kontroll populációban; illetve a PEDF összefüggését az LDL és HDL szubfrakciókkal. A humán PEDF-koncentráció meghatározását a gyártó utasításai szerint egy kereskedelmi forgalomban kapható ELISA-kittel végeztük. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. Kimutattuk, hogy a szérum PEDF-szintje jelentősen csökkent a veseátültetés után. A szérum PEDF-szintet a legjobban a nagy HDL-szubfrakció koncentrációja jelezte előre, ami a HDL összetételének szerepét jelzi a PEDF-expresszióban. Ezen eredmények alapján a HDL transzplantációt követő megváltozott molekuláris összetétele közvetlenül hozzájárulhat a fokozott aterogenezishez, amely korai kardiovaszkuláris szövődményekhez vezet. Az allograft makro- vagy mikrovaszkulatúrájában bekövetkező endotélsérülés, különösen ha antitest-mediált, csökkenti a graft túlélését. A transzplantációt követő PEDF-szint-változások patofiziológiai szerepét tovább kell vizsgálni. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a PEDF terápiás célpont lehet az ox-LDL által kiváltott vaszkuláris endotélsejt károsodások enyhítésére a veseátültetés után.
The impact of workforce diversity inclusion on organizational performance at the workplace environment-specifically in the tourist sector
(2025) NWEISER, MISHLIN THAHER ATA; Dajnoki, Krisztina; Ihrig Károly gazdálkodás- és szervezéstudományok doktori iskola; Gazdaságtudományi Kar
This study investigates the impact of workforce diversity, inclusion, equity and employee engagement on organizational performance in the tourist sector, specifically within five-star hotels in Jordan. The research utilizes both qualitative and quantitative methods to explore the relationship between diversity and workplace outcomes. Data was collected through surveys and interviews with employees and managers in the hospitality industry. The quantitative analysis identifies patterns linking diversity inclusion with organizational performance indicators. Qualitative findings provide deeper insights into how diverse teams contribute to improved organization performance. The results suggest that workforce diversity positively affects organization performance. Five stars Hotels in Jordan apply the strategy of diverse employees. The study shows that embracing diversity leads to enhanced organizational competitiveness in the tourism sector. It offers valuable guidance for hotel managers and policymakers seeking to optimize diversity management. Ultimately, this research highlights the strategic value of workforce diversity for boosting organizational performance in Jordan's tourist sector.
Majd kinövi?
(Debreceni Egyetemi Kiadó – Debrecen University Press, 2024) Pető, Ildikó
A címben szereplő „szenzoros” téma feldolgozásának kiindulópontja a tanulás, a tanulási folyamata, annak sikeressége, sikertelensége. Mitől sikeres az egyik gyerek, felnőtt a tanulásban és különböző helyzetekben? Miért él át kudarcot a másik, miközben ő is vágyik a tudásra, arra, hogy kompetensnek érezze magát a különböző események és tevékenységek közben, vágyik a környezete, a kortársai elismerésére? A különböző helyzetekben mindig születik rá válasz: Lusta. Figyelmetlen. Nem érdekli. Tudja, csak… . Rám hasonlít, én sem voltam jó ebben. stb. Azonban a magyarázat sokkal összetettebb, és még inkább a „háttérben” lejátszódó folyamtokkal magyarázható. Mielőtt sorra vennénk az ezeket a komplex folyamatokat alkotó és működtető összetevőknek néhány speciális típusát, érdemes tisztázni, itt, a Bevezetőben néhány olyan fogalmat (érzékelés, észlelés, tanulás, pszichikus funkciók, adottságok, képességek), amelyeket minden pedagógus a képzése legelején megismert, a mindennapokban azonban nem tartjuk szem előtt, hogy a munkánk során a fogalmak által nevesített jelenségekkel, folyamatokkal „dolgozunk, a feladatunk ezek fejlesztése.
A tanulmányi rezilienciát befolyásoló környezeti és személyes erőforrások vizsgálata
(2024) Kóródi, Kitti; Szabó, Éva; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Az értekezés célja, hogy feltárja azokat a személyes és környezeti erőforrásokat, amelyek támogatják a diákok tanulmányi rezilienciáját és a tanulmányi elköteleződés fenntartását. A dolgozat újszerűsége abban rejlik, hogy a tanulmányi rezilienciát nem a szocioökonómiai értelemben vett hátrányos helyzetű gyerekekre alkalmazza, hanem azt a mindennapi iskolai környezetben megjelenő nehézségek kontextusában vizsgálja. Ennek megfelelően egy átfogó modellt dolgoztunk ki, amely magában foglalja a személyes erőforrások és az észlelt iskolai klíma kölcsönhatásait a tanulmányi reziliencia alakulásában. A téma relevanciáját az adja, hogy a mai oktatási környezetben egyre nagyobb szükség van arra, hogy a diákok erőforrásait és az intézményi lehetőségeket kihasználva növeljék a tanulás iránti elköteleződést, ezzel hozzájárulva a lemorzsolódás csökkentéséhez.
Az értekezés elméleti része részletes áttekintést ad az iskolai klímát és a tanulmányi rezilienciát érintő nemzetközi és hazai kutatásokról, majd négy empirikus vizsgálatot mutatunk be, melyek célja a vizsgált változók közötti kapcsolat szisztematikus feltárása. Ehhez többek között olyan mérőeszközöket alkalmaztunk, mint a Serdülő Reziliencia Kérdőív (READ-H), a Tanulmányi Reziliencia Kérdőív (ARS-30), a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív, valamint az Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata.
Az első kutatás célja a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív tesztelése volt 7-8. osztályosok és középiskolások körében (N = 255 fő, M = 15,18 év, SD = 1,8). A kérdőív megfelelő illeszkedést mutatott a mintán és néhány különbséget is találtunk csoportok között. Az észlelt iskolai klíma pozitívabb volt a 7. évfolyamra járók körében, mint a végzős középiskolások esetében. A fejlesztő foglalkozásra járó diákok negatívabban ítélték meg az iskolai klímát.
A második kutatás az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés kapcsolatát vizsgálta középiskolások körében (N = 279 fő, M = 16,53 év, SD = 1,2). Utóbbi tényezőt, bár távol áll a hagyományos osztályozáson alapuló koncepciótól, az iskolai sikeresség indikátoraként értelmeztük. A tanulmányai iránt elkötelezett diák aktívan részt vesz az oktatási folyamatban, hajlandó erőfeszítést tenni azért, hogy tanulmányaiban jó teljesítményt érjen el, és pozitív attitűddel van a tanulás iránt. A Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata (UWES-S) a megerősítő faktoranalízis szerint megbízhatóan alkalmazható. Az eredmények alapján az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés között pozitív irányú erős korrelációs kapcsolat mutatható ki. Továbbá az iskolai klíma alskálái közül az iskolához való kötődés, a tanulói jellemvonások, a tanári támogatás és az iskolai fegyelem befolyásolta szignifikánsan a tanulmányi elköteleződést.
Ezután a harmadik kutatás a tanulmányi reziliencia, a tanulmányi elköteleződés és az észlelt társas támogatás kapcsolatainak feltárására fókuszált (N = 252 fő, M = 16,4 év, SD = 1,47). A mediációelemzés eredménye szerint a tanulmányi reziliencia részben közvetlen, pozitív kapcsolatban áll a tanulmányi elköteleződéssel, részben pedig közvetett módon, az osztályhoz való tartozás és észlelt társas támogatáson keresztül van hatással rá. Ezen túl az észlelt társas támogatás és a tanulmányi elköteleződés között szintén feltárt egy direkt, pozitív kapcsolatot.
A negyedik kutatás az észlelt iskolai klíma és a személyes erőforrások (reziliencia) hatását vizsgálta a tanulmányi rezilienciára és a tanulmányi elköteleződésre nézve (N = 283 fő, M = 15,07 év, SD = 2,57). A strukturális egyenletmodellezés eredménye kiemelte, hogy a diákok tanulmányi rezilienciájának növelésében szerepe van mind a személyes erőforrásoknak, mind pedig az iskolai környezetnek; a tanulmányi reziliencia pedig egyértelműen hatással volt a tanulmányi elköteleződés kialakulására. Ugyanakkor a tanulmányi elköteleződést az észlelt iskolai klíma közvetlenül nem, csak indirekt módon a személyes erőforrások növelésén keresztül befolyásolta. Moderációs elemzéseink azt is alátámasztották, hogy a széleskörű személyes erőforrások erősítik a kitartás és a tanulmányi reziliencia tanulmányi elköteleződésre gyakorolt hatását. Külön megvizsgáltuk a tanulási nehézséggel rendelkező diákok jellemzőit: negatívabbnak észlelik az iskolai klímát, kevésbé elkötelezettek a tanulmányaik iránt, alacsonyabb mértékű a tanulmányi rezilienciájuk, valamint kevésbé magabiztosak és céltudatosak. Ezek az eredmények intervenciós programok tervezéséhez adhatnak segítséget.
Összességében az értekezés hozzájárul a tanulmányi reziliencia kutatásához azáltal, hogy részletesen feltárja a tanulmányi elköteleződés, az iskolai klíma és a személyes erőforrások közötti kapcsolatokat, és új megvilágításba helyezi a tanulmányi sikeresség indikátorait.