Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D45
Doktori program:
- Mikrobiológia
(programvezető: Dr. Gergely Lajos) - Farmakológia
(programvezető: Dr. Tósaki Árpád)
Böngészés
Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 125)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A placenta macrophagok szerepének in vitro vizsgálata a humán cytomegalovírus és a humán immundeficiencia vírus 1. típusa vertikális átvitelében(2006-12-15T13:01:25Z) Bácsi, Attila; D. Tóth, Ferenc; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaTétel Szabadon hozzáférhető Iszkémia/reperfúzió indukálta károsodások farmakológiai befolyásolási lehetőségei(2006-12-19T10:26:44Z) Bak, István; Tósaki, Árpád; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaCardiac ischemia/reperfusion is among the most common causes of morbidity and mortality. Decreased oxygen supply and perfusion can cause serious injuries. The overall aims of our studies were to investigate pharmacological approaches capable of reducing ischemia/reperfusion induced damage. In the first part of our experiments we examined the effect of the combined treatment of FK506 (tacrolimus) and EGb 761 (standardized Ginkgo biloba extract). Our results suggest that the combination of these drugs significantly reduces arrhythmias and improves postischemic heart function. The combined therapy could enable to use FK506 in subtoxical doses. This suggests that pharmaceutical interventions incorporating both classes of drug may provide a new and powerful approach to management of ischemic injury associated with heart disease and surgical intervention. It is a general clinical process to use NO in treatment of ischemic heart diseases. Henceforth in the second part of our experiment we studied the role of an other gaseous endogenous monoxide, carbon monoxide, produced by heme oxygenase in prevention of reperfusion induced arrhythmias. Our results indicate that production of endogenous CO significantly decreased in hearts developed ventricular fibrillation. In hearts perfused with PBN, a significant increase in endogenous CO production via the HO-1 mRNA expression was observed, and with the elevation of endogenous CO production, the development of VF was not recorded during reperfusion. Thus, our findings suggest that pharmacological stimulation of the expression of HO-1 could prevent the development of reperfusion-induced arrhythmias. Our last experiments were planed to reveal the way of inhibition of ischemia/reperfusion induced apoptosis. A number of cascade mechanisms have been identified in the induction or inhibition of apoptosis but caspases play a crucial role in this process. Drugs capable of influencing apoptosis are of great importance concerning therapeutic treatment. The most useful method for inhibition of apoptosis could be the inhibition of its universal effectors: the caspases. Both our results and publications of other groups suggest that caspase inhibitors may function as potent agents in treatment of acut ischemic diseases, although it must be noted that apoptosis occurs continuously and almost in all of our organs consequently general inhibition of apoptosis may cause serious clinical injuries.Tétel Szabadon hozzáférhető Antifungális azol-származékok és citokinek hatása normál és kóros hemopoetikus kolóniaképző sejtekre(2007-01-18T17:35:46Z) Benkő, Ilona; Kovács, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Gyógyszertani Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaA gyógyszerek csontvelõtoxicitása különös figyelmet érdemel, ha neutropeniás betegnek adjuk õket, mert még a csekély mértékû myelotoxicitás is ronthatja a prognózist a csontvelõ regenerációjának késleltetésével. Neutropeniás idõszakban szóbajövõ hatóanyagokat vizsgáltunk: Antifungális anyagokat, b-laktamáz-gátlókat, melyek a nagy dózisban esetenként neutropeniát okozó â-laktám antibiotikumok védelmére adhatók, és a csontvelõ citosztatikum-okozta károsodásból való gyógyulását elõsegítõ myelopoetikus és pleiotrop citokineket. Ez utóbbiak hematológiai malignus betegségekben való alkalmazásakor azonban felmerülhet, hogy velük - nem kívánt módon - a malignus sejtek szaporodását is serkenthetjük. A lymphoid leukemiás sejtek myelopoetikus és pleiotrop citokinekkel szembeni érzékenységérõl található irodalom ellentmondó adatokat tartalmaz. E területen végzett kísérleteink új eredményei: 1. Antifungális anyagok hatása a granulocyta-macrophag kolóniaképzõ sejtek (GM-CFU) kolóniaképzésére 1.1. A vizsgált nyolc antifungális azol-származék - a fluconazol kivételével - gátolta a GM-CFU in vitro kolóniaképzését; a fluconazol még a terápiás adagok után észlelhetõ szérumszinteknél lényegesen nagyobb koncentrációban sem gátolta a kolóniák képzõdését. 1.2. E hatás tekintetében az imidazolok és a triazolok nem alkottak elkülönülõ csoportokat. Potencia sorrendjük a human GM-CFU sejtek esetében: itraconazol > saperconazol > clotrimazol > ketoconazol > miconazol > econazol > oxiconazol > fluconazol-krotonát > fluconazol-kapronát > â-fenil-propionil-fluconazol >> fluconazol volt. 1.3. A GM-CFU kolóniaképzésének gátlása összefüggést mutatott az azolok lipophilitását jellemzõ logP értékekkel, amelyek a gátló hatás potencia sorrendjéhez hasonlóan az itraconazol > saperconazol > clotrimazol esetében voltak a legnagyobbak. A vízoldékony fluconazol lipophil származékai jelentõsen toxikusabbak voltak az anyavegyületnél. 1.4. Az egér csontvelõtenyészetekben mért logIC50 adatok jó prediktív értékkel rendelkeztek a human sejt-toxicitás szempontjából. 2. â-laktamázt gátló ã-lakton származékok hatása a GM-CFU kolóniaképzésére Intézetünk új â-laktamázt gátló ã-lakton származékai az anyavegyületnél kevésbé toxikusaknak bizonyultak, a kolóniaképzést nem gátolták jelentõsen. 3. G-CSF, GM-CSF és SCF hatása akut lymphoid leukemiás betegek csontvelõi blast sejtjeire 3.1. A vizsgált myelopoetikus és pleiotrop citokinek (G-CSF, GM-CSF és SCF) - fiziológiás hatásaik alapján nem várt módon stimulálták ALL-es gyermekek leukémiás sejtjeinek kolóniaképzését. A GM-CSF volt a legkevébé hatásos, míg a G-CSF és SCF hatása között nem volt különbség. 3.2. Az öt év alatt vizsgált 13 friss ALL-es gyermek esetében a csontvelõi blast sejtek citokinérzékenysége és a maximális válasz mértéke jelentõs individuális különbségeket mutatott. 3.3. A spontán kolóniaképzést mutató csontvelõminták blast sejtjei valamennyi citokin hatására magasabb kolóniaszámokkal reagáltak, mint az exogen citokinek hozzáadása nélkül kolóniákat nem képzõk. 3.4. A G-CSF, GM-CSF és SCF kombinációi az egyes citokinekkel önmagukban nem stimulálható esetekben is képesek voltak az ALL-es blastok kolóniaképzését kiváltani. Minden esetben a hármas kombináció hatására nõtt a legtöbb kolónia. 3 3.5. Az elõbbieket ALL-es betegek citokin-kezelésénél érdemes figyelembe venni. Az in vitro kolóniaképzõdés vizsgálata segíthet az egyes betegeknél a citokinek lehetséges hatásainak elõzetes felmérésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Myeloprotective effects of rosiglitazone, an insulin sensitizer, on 5-fluorouracil-induced toxicity(2007-05-04T15:08:52Z) Djazayeri, Katayoun; Benkő, Ilona; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaAntineoplastic therapy-associated hematopoietic toxicity often results in neutropenia, anemia and thrombocytopenia. Neutropenia specifically has been shown to force dose reductions, cause treatment delays in subsequent chemotherapy cycles, lead to increased opportunistic infections and ultimately reduce survival. Insulin promotes survival of hematopoietic progenitors in vitro. We studied effect of insulin on granulopoiesis in vivo in mice. However the use of insulin in vivo is impractical therefore it is much more convenient to use an agent with similar properties and more moderate metabolic effects such as insulin sensitizers namely rosiglitazone. Our new results: 1. Although insulin is widely used to support colony formation in cultures of hematopoietic progenitor cells, its effects regarding hematopoiesis in vivo have not been documented. Insulin had no effects on colony formation of CFU-GM in healthy bone marrow, but it can preserv more progenitor cells in damaged marrow. 2. An insulin sensitizer drug, namely rosiglitazone in insulin-sensitizing dose had similar effects on normal and damaged bone marrow than insulin. 3. Rosiglitazone pre-treatment accelerated recovery of 5-fluorouracil-damaged bone marrow. Consequently neutropenia was milder. 4. G-CSF, the recently used agent supporting bone marrow regeneration, prior to chemotherapy actually may worsen the toxic effects on bone marrow. In contrast to these observations concurrent use of rosiglitazone with 5-FU repeatedly during 7 consecutive days did not unfavourably influence the population of the CFU-GM progenitor cells. 5. The accelerated recovery based upon a decreased susceptibility of CFU-GM progenitors to 5-FU-toxicity by the end of the 5-day rosiglitazone pre-treatment. 6. Myeloprotection was partly due to direct effects on progenitors, regarding similar effects were observed in the in vitro bone marrow cell cultures than in vivo. 7. In vitro rosiglitazone’s beneficial effects were neutralized by a peroxisome-proliferator-activated receptor gamma (PPARγ) antagonist. 8. Rosiglitazone‘s beneficial modifying effect was observed in the similar dose range on the human progenitor cells than on the murine CFU-GM. Thus rosiglitazone might be a real alternative to the existing myeloprotective drugs in the future but further studies are warranted to evaluate the optimal treatment schedules.Tétel Szabadon hozzáférhető Az aspergillus nidulans gomba laktóz és galaktóz anyagcseréjének jellemzése és szabályozása(2007-05-04T15:43:41Z) Fekete, Erzsébet; Karaffa, Levente; Szentirmai, Attila; DE -- Természettudományi Kar -- Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaTanszékünkön a megalakulás óta folynak kutatások a fermentációs ipar szempontjából jelentős mikrobiológiai problémák tudományos igényű magyarázatára. A számos lehetőség közül végül a fonalas gombák élettani, biokémiai és genetikai tanulmányozása nemesedett tanszéki kutatási programmá. Az Aspergillus nidulans-t (teleomorf: Emericella nidulans) egy szisztematikus keresés eredményeként „tették meg” a tömlősgombák (Ascomycota) modellszervezetének a XX. század negyvenes éveiben. Ennek több oka volt: (a) a faj minimál táptalajon, vagyis egyetlen szerves szénforráson, nitrogénforráson, néhány egyszerű són és nyomelemen is képes teljes életciklusát befutni, (b) szinte minden szén- illetve nitrogénforrást képes asszimilálni, lehetővé téve az anyagcsere teljes vertikumának vizsgálatát, (c) életciklusának döntő részében haploid, azonban stabil diploid állapot is kialakítható, (d) nagy mennyiségben képez vegetatív, egymagvú konídiospórákat, s mivel ezek eltérő színűek lehetnek, a különböző genotípusú törzsek szabad szemmel is elválaszthatók, (e) könnyen képez aszkospórákat tartalmazó kleisztotéciumokat is (ivaros szaporodás), ami a kettős mutánsok kialakítását könnyíti meg. A fentiek miatt világszerte rengeteg kutatócsoport vizsgálja az A. nidulans-t, aminek természetes következménye lett az óriási számú mutáns (Clutterbuck 1997), plazmid- és génkonstrukció, melyek a „community”-hez tartozó laborok között szívességi alapon keringenek. További kutatási és technikai lehetőséget jelent az A. nidulans genom teljes szekvenciájának ismerete (8 kromoszóma, 31 Mb). Munkacsoportunk, mely korábban nagy termelőképességű, imperfekt Penicillium és Acremonium chrysogenum törzsekkel foglalkozott, 2000-ben kezdte el az A. nidulans kutatását. Ennek alapvető oka a fenti β-laktám termelők és az A. nidulans anyagcseréje közötti hasonlóság volt (Arst és Penalva 2003). Úgy gondoltuk, az ipari mikrobiológia fontos kérdéseinek A. nidulans-on történő vizsgálata jobb, alaposabb magyarázatokat eredményez majd, mintha a kevésbé ismert biológiájú termelői törzsekkel tennénk ugyanezt. Ezen megközelítés első eredményeit tartalmazza ez a dolgozat, melyben a laktóz és galaktóz anyagcsere általunk feltárt tulajdonságait és szabályozását részletezzük. Ahogy az a tudományban lenni szokott, az eredmények számos új kérdést is felvetnek; ennek ellenére úgy érezzük, sikerült néhányat megismernünk egy régi, de máig jelentős fermentációs ipari szénforrás, a laktóz lebontásának „titkai” közül.Tétel Szabadon hozzáférhető A tiroxin kezelés hatása az adenozinerg mechanizmusokra tengerimalac pitvarizomzaton(2007-05-04T16:26:53Z) Gesztelyi, Rudolf; Szentmiklósi, József András; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaAz Ado hatás extra- és intracelluláris komponensének elkülönítését és a T4 kezelés rájuk kifejtett hatásának összehasonlítását célzó vizsgálataink főbb megállapításai a következők voltak: (1.) A 8 napos T4 kezelés szignifikánsan csökkentette az Ado és az extracelluláris támadáspontú szintetikus Ado receptor agonisták negatív inotrop hatását tengerimalac bal pitvaron, mind az Emax csökkentése, mind a pD2 (-logEC50) növelése útján. (2.) Az intracelluláris ADA CF és EHNA általi gátlása nagyobb mértékben növelte az Ado receptor agonisták hatását a T4 kezelt pitvarokon, mint az S kezelteken. (3.) A P-site aktivátorok negatív inotrop hatása eleve kisebb volt, mint az Ado receptor agonistáké, de a T4 kezelés ebben is csökkenést hozott létre. (4.) A P-site aktivátorok hatását az ADA gátlása drámai módon fokozta. A T4 kezelt pitvarokon nemcsak a potenciáció volt nagyobb, de a P-site aktivátorok hatása abszolút mértékben is meghaladta az euthyreoid pitvarokon megfigyeltet. Mindezek arra utalnak, hogy a T4 kezelés az adenozinerg szignalizációnak az euthyreoid állapotban domináns extracelluláris támadáspontú komponensét csökkenti, az intracellulárisat viszont inkább növeli, mely utóbbi hatás azonban csak a hyperthyreosisban feltehetően fokozott ADA aktivitás elnyomása után manifesztálódik. Az ADA és a NT gátlás következményeinek tengerimalac bal pitvaron való összehasonlítása a következő megállapításokhoz vezetett: (1.) Az ADA és a NT gátlása egyaránt fokozza az exogén Ado hatékonyságát tengerimalac bal pitvaron. Az ADA gátlása azonban, szemben a NT blokkolásával, nemcsak a pD2-t érintette, hanem fokozta a Emax-ot is. (2.) Az ADA gátlás erőteljesebben fokozta az Ado-ra adott választ hyperthyreoid pitvarokon az euthyreoidokhoz képest, összhangban az előző vizsgálatsorozatban kapott eredményeinkkel. Ezzel szemben az NT gátlása nem okozott ilyen különbséget az S és a T4 kezelt pitvarok Ado E/[A] görbéi között. (3.) Az intracelluláris foszfatázok fontos szerepet játszanak az ADA gátlás ezen különleges hatásának kialakításában, míg a SERCA-PLB rendszer részvétele ebben alárendelt. Következésképp, mivel az ADA gátlása elsődlegesen az intracelluláris Ado koncentrációját emeli, a Ezen túlmenően elképzelhető, hogy már önmagában az endogén Ado ADA katalizálta lebontásának gátlása is fokozza az adenozinerg mechanizmusok hatékonyságát, amely hatás kifejezettebben jelentkezett hyperthyreoid állapotban. Az EHNA-val folytatott kísérleteink demonstrálták a PDE2 gátlásának eltérő inotrop következményét S illetve T4 kezelt tengerimalac bal pitvaron. A PDE2 gátlás pozitív inotrop hatása nehezen ítélhető meg euthyreoid állapotban, mivel az EHNA, a leggyakrabban alkalmazott szelektív PDE2 inhibitor (a PDE gátlók között), egyben erős ADA gátló is, a megemelkedett szöveti Ado-szint cAMP csökkentő hatása pedig elfedi a PDE2 gátlás cAMP növelő működést. Vizsgálataink kimutatták, hogy az EHNA erőteljesebben potencírozta a CPA negatív inotrop hatását T4 kezelt pitvaron, mint S kezelten. A PDE2 gátlás ezen hatásának szinergiáját a thyreoid hormonok hatásával feltehetően az L-típusú Ca2+ csatornákra konvergáló stimuláló jelátviteli útjaik hozzák létre. Az EHNA hatásában azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ADA bénítását, ami hozzájárulhat a hyperthyreoid pitvarokon a CPA-ra adott válasz potencírozásához az előző vizsgálatsorozatban felvetett mechanizmus révén, mely szerint az ADA gátlása hyperthyreoid pitvarszövetben jobban fokozza az adenozinerg jelátvitel hatékonyságát, mint S kezeltben. A receptoriális válaszkészség módszer (RRM) koncentráció-változás becslésére szolgáló eljárás valamely receptoriális hatás és az intakt állapotot leíró Emax, EC50, nH paraméterek alapján. Jelentőségét abban látjuk, hogy lehetővé teszi a receptorközeli koncentráció jellemzését azokban az esetekben is, amikor a hatóanyag bomlékonysága miatt a Langmuir-Hill egyenlet erre a célra nem alkalmas. Ezt az teszi lehetővé, hogy az RRM nem követeli meg a meghatározandó anyag és a E/[A] görbe felvételéhez használt agonista egyezését. Vagyis, bomlékony és erősen kompartmentalizálódó anyagok (mint például az Ado) más módon gyakorlatilag mérhetetlen receptorközeli koncentrációváltozását stabil, jól diffundáló és azonos illetve nagyon hasonló jelátvitelű szerek (mint például a CPA) koncentrációival jellemezhetjük. Az RRM segítségével kimutattuk, hogy a T4 kezelés fokozta a NT gátlás [Ado]ISF növelő hatását izolált tengerimalac bal pitvaron.Tétel Szabadon hozzáférhető A szenzoros neuron effektor működésének vizsgálata experimentális neuropátiában(2007-05-04T17:33:03Z) Horváth, Péter; Szilvássy, Zoltán; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaIdegkárosodás (neuropátia) előfordulhat önálló kórképként, de kialakulhat betegségek, különböző kezelések mellékhatásaként is. Megkülönböztetünk szenzoros, autonóm, ill. motoros neuropátiákat aszerint, hogy a funkciózavar mely idegeken domináns. Experimentális körülmények között vizsgáltuk funkcionális következményeit a cisplatin valamint a diabetesz indukálta szenzoros neuropátiának, amely kísérletekből származó eredményeknek közvetlen klinikai vonatkozásai lehetnek. A szenzoros effektor funkcióváltozásokat téringerlés indukálta (TI) bronchomotilitás vizsgálatok segítségével, a tracheából téringerlés hatására felszabaduló, valamint a plazma szenzoros neuropeptidek (calcitonin gén –rokon peptid (CGRP), P-anyag (SP) és szomatosztatin (SOM)) mennyiségének változását radioimmunoassay-vel (RIA) határoztuk meg. A calcitonin gén –rokon peptid receptor (CGRPR) neurokinin1 (NK1), neurokinin2 (NK2), szomatosztatin receptor 4 (SSTR4) mRNS-eit quantitativ real time – polymerase chain reaction-nal (QRT-PCR) vizsgáltuk. A kísérleteket hím Wistar patkányokon és Dunkin – Hartley tengerimalacokon végeztük el. Az általunk vizsgált modellekben (cisplatin, diabetes) a TI non – adrenerg, non – cholinerg (NANC) bronchokonstrikció csökkent, relaxáció fokozódott. Diabéteszben valamint a cisplatin indukálta szenzoros neuropátiában megnövekedett plazma SOM szintet tapasztaltunk, míg mind a diabéteszes, mind a cisplatinnal kezelt állatokból származó bronchusokból csökkent SOM felszabadulást észleltünk téringerlés hatására, miközben az ovalbuminnal kiváltott bronchiális hiperreaktivitás csökkent. Cisplatin indukálta szenzoros neropátiában a bronchusok SSTR4 mRNS-ének a transzkripciós mintázata megváltozott, a vizsgált periódus alatt krónikusan növekedett. A többi vizsgált receptor (CGRPR, NK1, NK2) expressziós mintázata a kezelést követő 11. napon fokozódott, a 22. napon azonban a kontroll szintre tért vissza. Az experimentális szenzoros neuropátiában megfigyelt téringerlés indukálta NANC bronchokonstrikció gyengülés hátterében a felszabaduló szenzoros neuropeptidek csökkenése áll. Ez a mechanizmus, valamint a diabéteszben megfigyelt hiperszomatosztatémia hozzájárulhat a bronchiális hiperreaktivitás csökkenéshez, mely mechanizmus terápiás értékű lehet az asztma bronchiale gyógyításában. A cisplatin indukálta hiperszomatosztatémia és az SSTR4 overexpresszió miatt a cisplatin terápia előnyös lehet bizonyos endogén, szomatosztatin receptort expresszáló tumorokban.Tétel Szabadon hozzáférhető Humán herpeszvírus-8 szerológiai vizsgálata(2007-05-05T10:26:50Z) Juhász, Attila; Gergely, Lajos; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaA nyolcadik humán herpeszvírus létezésére utaló első 1994-es publikáció óta ugrásszerűen megnőtt a ténylegesen is létező vírus epidemiológiájával és kóroktani szerepével foglalkozó közlemények száma. A felgyülemlett ismeretanyag alapján mára evidencia, hogy a humán herpeszvírus-8 (HHV-8) a Kaposi szarkóma kialakulásában nélkülözhetetlen, de nem elégséges etiológiai faktor. A vírus egyébként felfedezését is a Kaposi szarkómának köszönheti. Pontosabban ezen betegség 1980-as 90-es években jelentkező járványszerű megjelenésének a homoszexuális közösségekben az AIDS jellegzetes betegségeként. Azóta bebizonyosodott, hogy a vírus a Kaposi szarkóma valamennyi megjelenési formájában kimutatható és az, hogy ténylegesen egy onkogén hatású vírusról van szó. Munkámban elsősorban szerológiai módszerekkel arra kerestem választ, hogy a HHV-8 milyen arányban van jelen az egészséges magyar lakosságban, illetve hogyan jellemezhetők szerológiai szempontból a vírussal összefüggésbe hozott megbetegedések. Továbbá mit tudhatunk meg a vírusfertőzés természetéről szerológiai eredményeinek áttekintésével. A hazai átfertőzöttségről nyert eredményeink, még annak ismeretében sem csupán elméleti jelentőségűek, hogy jelen tudásunk szerint a HHV-8-at csak opportunista pathogénként tartjuk számon. Az általunk végzett munka további adatokat szolgáltatott a HHV-8 és Kaposi szarkóma ismert szoros kapcsolatához. A vírust sikerrel mutattuk ki a hazai klasszikus Kaposi szarkómás betegek archivált biopsziás mintáiban. Az egy beteghez tartozó különböző mintákban a vírusnak ugyanazon variánsát mutattuk ki. Szerológiával is igazoltuk a Kaposi szarkómás betegek HHV-8 fertőzését. A véradók körében végzett szerológai vizsgálataink alapján a HHV-8 Magyarországon csak alacsony mértékben, de legalább 3,5 %-ban előfordul a populációban. A vírusellenes ellenanyagokat a pubertáskor után tudtuk a szérummintákban kimutatni. Az idősödő korral párhuzamosan a HHV-8 szeroprevalencia moderáltan emelkedik. A HHV-8 transzmissziós útjai közül a genitális és nem genitális mucosális útvonal szerepét tartjuk fontosnak a magyarországi epidemiológiai helyzet kialakításában. A férfinépesség közel háromszoros szeroprevalenciája a nőkéhez képest felveti a vírusfertőzés lefolyásának különbségét is a két nem között. Nem ismertek azonban egyelőre azok a faktorok, amelyek alapján egyértelműen prognosztizálni lehetne az egészséges vírushordozókban a betegség kialakulását. Feltehetően az anti-LANA ellenanyagok titerének prognosztikai jelentősége van a klasszikus Kaposi szarkóma kialakulásában és lefolyásában. Még ha a klasszikus Kaposi szarkóma nem is gyakori és legtöbbször nem is az életet veszélyeztető lefolyású megbetegedés, az immunszupresszióhoz társult iatrogén Kaposi szarkóma lehetősége miatt, az alacsony HHV-8 szeroprevalencia jelentősége nem lebecsülendő.Tétel Szabadon hozzáférhető Az iszkémiás szívizomkárosodás felépülésének elősegítése farmakológiai beavatkozásokkal(2007-05-05T10:56:07Z) Juhász, Béla; Tósaki, Árpád; Vecsernyés, Miklós; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaA szívizom IS/RE egyike a kardiális morbiditás és mortalitás általános okozóinak. A szív csökkent oxigénellátása és reperfúziója súlyos klinikai következményekkel járhat. Vizsgálataink során az iszkémia majd a reperfúzió indukálta károsodások farmakológiai befolyásolási lehetőségeit vizsgáltuk. Kísérleteink első részében az α-MSH hatását vizsgáltuk. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a 200 μg/ttkg ill. 400 μg/ttkg α-MSH előkezelés szignifikáns javulást okozott a posztiszkémiás szívfunkciókban, az infarktusos terület nagyságának visszaszorításában ill. az apoptózis gátlásában. Az α-MSH alacsonyabb koncentrációja (40 μg/ttkg) szignifikáns javulást nem okozott a posztiszkémiás károsodások megelőzésében. Az α-MSH jelentősége endogén hatása révén, egy új gyógyszerfejlesztésben nyilvánulhat meg. Kísérleteink második részében arra szerettünk volna választ kapni, hogy a PC jótékony hatásai kifejeződnek-e már előzően beteg (hiperkoleszterinémiás) szívekben. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a 3XPC ill. a 4XPC szignifikáns mértékben rontotta a posztiszkémiás szívfunkciókat, az infarktusos terület nagyságának kiterjedését ill. az aritmiák előfordulásának gyakoriságát. HC-ás állatokban elmondhatjuk, hogy a PC jelensége csak az ép (egészséges) szívszövetet képes megvédeni a hosszú idejű iszkémiától. A beteg miokardium tehát nem adaptálódik a PC-hoz. Kísérleteink harmadik részében a SSZK hatásait vizsgáltuk. A 100 mg/ttkg ill. a 200 mg/ttkg SSZK kedvezően befolyásolta a posztiszkémiás szívfunkciókat, csökkentette az infarktusos terület nagyságát, csökkentette a szívben mérhető MDA koncentrációt. A SSZK „scavanger” aktivitásának bizonyítására in vitro kísérleteinkben a nagyobb dózisok alkalmazása szignifikáns mértékben csökkentette a szuperoxid-anion és a hidroxil szabadgyök képződését ill. maradékmennyiségét. Az 50 mg/ttkg SSZK szignifikáns eltéréseket nem okozott a kontroll csoporthoz képest. A SSZK vizsgálati eredményei egyértelműbb választ adnak a „Francia-paradox” kérdésének megértése ill. ebben az esetben is fennállhat az új gyógyhatású készítmény fejlesztésének a lehetősége.Tétel Szabadon hozzáférhető A penicillium chrysogenum gomba által termelt antifungális fehérjék(2007-05-15T17:25:33Z) Leiter, Éva; Pócsi, István; Pusztahelyi, Tünde; Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar; Gyógyszertudományok doktori iskola1. A Penicillium chrysogenum kis móltömegű fehérjéje (PAF): A Penicillium chrysogenum NCAIM 00237 ipari penicillin-termelő törzs szacharóz és nitrát tápközegben kis móltömegű antifungális hatású fehérjét (PAF) termel. A PAF a szenzitív gombákon, így az általunk vizsgált Aspergillus nidulanson hiperpolarizációt indukál, amely a PAF-vel történő inkubáció 40. percében már kimutatható. A PAF minden bizonnyal G-proteinnel kapcsolt jelátviteli útvonalon fejti ki hatását, amelyet G-proteinben sérült Aspergillus nidulans mutánsokkal és guanidin nukleotid analógok használatával bizonyítottunk. A PAF reaktív oxigénformák akkumulálódását indukálja az Aspergillus nidulans mitokondriumaiban, amely a mitokondriumok dezintegrációjához vezet (Dr. Florentine Marx és munkatársai). A PAF programozott sejthalált okoz Aspergillus nidulansban, amely a DNS fragmentációjával, a sejtmag töredezésével, a sejtmembrán kifordulásával jellemezhető. A sejtmembrán fodrosodása és mikrovezikulák, vakuólumok megjelenése szintén megfigyelhető PAF hatására (Dr. Florentine Marx és munkatársai). A PAF nem vált ki gyulladást humán vérből származó sejteken, sem a TNF-, sem az IL-6, illetve IL-8 szintje nem növekszik PAF kezelés hatására. Munkatársaink megfigyelései szerint a PAF nem volt citotoxikus vaszkuláris endotélsejteken, ideg-és izomsejteken, ami valószínűleg lehetővé teszi ennek a fehérjének a biztonságos felhasználását humán terápiás és mezőgazdasági növényvédelmi célokra. 2. A Penicillium chrysogenum glükóz oxidáza (GOX): A Penicillum chrysogenum NCAIM 00237 törzs szacharóz és nitrát tápközegben egy nagy móltömegű, antimikrobiális enzimet, glükóz oxidázt termel, amely legnagyobb aktivitással a fermentáció 72. órájában figyelhető meg. A glükóz oxidáz móltömege eltér más Penicillium fajokból származó enzimekétől, de kinetikai paraméterei nagy hasonlóságot mutatnak azokéval. Az általunk izolált enzim már 40 μg/ml-es koncentrációban alkalmazva is hatékonynak bizonyult az élesztők és fonalas gombák széles spektrumával szemben, de a tesztelt gombák GOX-érzékenysége eltérő mértékű. A GOX-érzékenység egyértelműen a különböző gombák fajspecifikus antioxidatív védekező képességének a függvénye. A GOX nem tapad ki a célsejtek sejtfalához és a GOX/kataláz rendszerben levő kis mennyiségű steady-state H2O2 koncentráció sem magyarázza a GOX nagy mértékű antimikrobiális hatását. Minden bizonnyal a két enzim az oldott oxigén gyors eliminálása révén olyan anaerob miliőt teremt, amely másodlagos antimikrobiális hatást eredményez.Tétel Szabadon hozzáférhető Candida inconspicua klinikai izolátumok azonosítása és érzékenységének vizsgálata flukonazol, amphotericin B, 5-fluorocitozin és caspofungin iránt(2007-05-16T07:01:07Z) Majoros, László; Szabó, Béla; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskola1. A hagyományos diagnosztikai módszerek nem bizonyultak elegendőnek a C. inconspicua és a C. norvegensis klinikai izolátumok biztonságos elkülönítésére. Az általunk alkalmazott módszer, a rDNS PCR-el történő amplifikálása, majd a kapott DNS-daraboknak restrikciós enzimmel történő hasítása segítségével a két faj gyorsan és biztonságosan elkülöníthető egymástól. 2. In vitro eredményeink alapján a C. inconspicua flukonazol (FLU) iránti csökkent érzékenysége bizonyított, így terápiás alkalmazása ellenjavallt. 3. A C. inconspicua törzsek amphotericin B (AMB) iránti minimális gátlási koncentráció (MIC) és minimális fungicid koncentráció (MFC) értékei megközelítik, illetve meghaladják a klinikailag még hatásosnak elfogadott határértéket, így az AMB monoterápia alkalmazása a C. inconspicua fertőzések kezelésében kérdéses. 4. 5-fluorocitozin iránt minden izolátum érzékenynek bizonyult a standard módszer alapján, de a törzsek többsége toleranciát mutatott. 5. A caspofungin (CAS) a MFC értékek alapján kitűnő fungicid hatású szernek bizonyult. A standard mikrodilúciós módszer esetén a MIC értékek leolvasásánál a 24 órás, részleges gátlási végpont kritérium alkalmazása javasolt. 6. Az alternatív érzékenység meghatározási módszerek közül csupán a CAS E-teszt alkalmas az érzékenység pontos meghatározására. Bár a FLU E-teszttel a standard módszerrel kapott MIC értékeknél általában fals magasabb értékeket kapunk, segítségével a rezisztens klinikai izolátumot még a pontos fajmeghatározás eredménye előtt fel lehet ismerni, megelőzve a terápiás sikertelenséget.Tétel Szabadon hozzáférhető Humán papillomavírus genomi régiók funkcionális vizsgálata(2007-06-13T14:50:08Z) Murvai, Melinda; Gergely, Lajos; Veress, György; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskola1. A HPV16 genom szabályozó régiójának (LCR) cervix carcinomából izolált, természetes deléciós variánsaiban a deléciók mellett GRE, TEF-1 és NF1 kötőhelyeket érintő pontmutációkat is találtunk (a HPV16 referencia-szekvenciájához viszonyítva), ezek a báziscserék azonban a teljes LCR-t tartalmazó klónokban is megjelentek. A deléciók az LCR-ben a szövetspecifikus enhancert és az YY1-, illetve a CDP/Cut-dependens silencer régiót érintették. Az ázsiai-amerikai variáns szabályozó régiójának transzkripciós aktivitása (33LCR) magasabbnak bizonyult, mint az európai variánsoké (pt16LCR, 936LCR). A deléciós variánsok transzkripciós aktivitása általában alacsonyabb volt, mint a teljes LCR-t tartalmazó variánsé. Egy deléciós variánsnál (33LCRΔ2) viszont nem várt, viszonylag magas transzkripciós aktivitást tapasztaltunk annak ellenére, hogy a mutáció a teljes ismert ehancert, illetve a represszor hatású YY1 és CDP/Cut faktorokra specifikus szekvenciákat is érintette. Ezek alapján feltételezhető, hogy a HPV16 LCR 5’ végén egy eddig nem definiált enhancer elem helyezkedik el. 2. A HPV16 E7 fehérje a biológiailag aktív retinoblasztoma proteint expresszáló NIH/3T3 egér eredetű embrionális fibroblaszt sejtekben szignifikánsan csökkentette a TGF-β2 promóter transzkripciós aktivitását. A gátló hatásért felelős régió a TGF-β2 promóterében 528 és 251 bp között helyezkedik el. 3. A HPV16 E6 proteinje enyhén aktiválta a TGF-β2 promóterét. Ez a hatás független volt a p53 tumorszuppresszor protein jelenlététől, illetve hiányától, és valószínűleg a TGF-β2 promóterében jelenlévő TATA boxon keresztül valósul meg. Az E7 gátló hatása csak a retinoblasztoma fehérjétől függ, a másik két pocket proteintől (p107, p130) nem, és nem befolyásolja szignifikánsan az E7 kazein kináz II foszforilációs helyének és cink-ujj struktúrájának épsége sem. Mivel az E2F1 transzkripciós faktor hasonló mértékben gátolta a TGF-β2 promóterét, mint az E7 onkoprotein, feltételezhető, hogy a HPV16 E7 fehérjéje az E2F1 Rb/E2F komplexből történő felszabadítása révén fejti ki gátló hatását.Tétel Szabadon hozzáférhető A p16ink4a és p14arf tumor-szuppresszor gének genetikai és promóter metilációs változásainak szerepe a CML progressziójában és az EBV-fertőzött B-sejtek tumorgenezisében(2007-06-13T14:54:36Z) Nagy, Etelka; Beck, Zoltán; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskola1. Megállapíthatjuk, hogy a CML progressziójában alapvető szerepe van a p16INK4A és p14ARF tumor-szuppresszor gének genetikai és epigenetikai úton való inaktivációjának. 2. Nagyobb genetikai aberrációt, deléciót és a 9-es kromoszómát érintő citogenetikai eltérést nem találtunk. A CML akcelerált fázisában a 30 minta közül p16INK4A 1. exonjában 10, 2. exonjában 11, p14ARF 1. exonjában pedig 3 esetben mutattunk ki heterozigóta mutációt. Két mutációs forrópontot azonosítottunk a p16INK4A 1. exon 35. (Ser→Ile) és a 2. exon 80. kodonjában (Glu→Glu). 3. A p16INK4A gén 12, a p14ARF gén promótere szintén 12 AF-ú betegnél volt metilált. A két gén együttes metiláltságát 10 esetben figyeltük meg. 4. Mivel az EBV-mentes BL sejtvonalak metilációs mintázata nem különbözött jelentősen az EBV-pozítiv mintákétól, feltehetőleg a p16INK4A/p14ARF gének metilációjának kiváltásában nem elsődlegesen az EBV látens fehérjéi játszanak szerepet. 5. Három BL sejtvonalban azonosítottunk heterozigóta mutációt a p16INK4A 1. és 2. exonjában. Valamennyi vizsgált EBV-negatív és pozitív BL sejtvonalban p16INK4A promóter metilációt tudtunk kimutatni. Ezzel szemben egyik BL kultúrában sem találtunk p14ARF promóter metilációt. A korábban kialakított LCL-ek nagy részében mindkét gén promóterének együttes metilációját figyeltük meg. A de novo kialakított LCL-ekben és normál B-limfocitákban a p16INK4A és a p14ARF gén nem volt metilált. 6. Vizsgálati eredményeink alapján, a p16INK4A/p14ARF promóterek metilációja fontosabb mechanizmus lehet a tumor progressziójában és az immortalizációban. 7. A B-sejtek tumorgenezise egy többlépcsős folyamat, melynek csak egy későbbi stádiumában játszik szerepet az INK4A/ARF gén inaktiváció.Tétel Szabadon hozzáférhető A szívizom iszkémiás/reperfúziós károsodásai(2007-06-21T08:45:39Z) Szendrei, Levente; Tósaki, Árpád; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Intézet -- Gyógyszerhatástani és Biofarmácia Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaA szívizom iszkémia/reperfúzió egyike a morbiditás és mortalitás általános okozóinak. A csökkent oxigénellátás és perfúzió súlyos klinikai következményekkel járhat. Vizsgálataink során az iszkémia/reperfúzió indukálta károsodások farmakológiai befolyásolási lehetőségeit vizsgáltuk genom és a mitkondriális eredetű génexperssziós változások figyelembevételével izolált patkány és egérszíveken. Megállapítottuk, hogy: - A diabéteszes szívizom másképp reagál a miokardiális károsodásokra, mint a nem diabéteszes. - Kísérleteinkben az arrhythmogén mechanizmusokra vonatkozólag nem tapasztaltunk jelentős mértékű változást a COXBIII és ATPS6 mRNS expresszióval kapcsolatban az iszkémia/reperfúziónak kitett diabéteszes és nem diabéteszes csoport között. - Az általunk vizsgált gének expressziója növekedett 30 perc iszkémiát követően reperfúzió indukálta fibrilláció során jelentős mértékű downregulációt tapasztaltunk. - Abban az esetben, ha kamrafibrilláció nem alakult ki, nem tapasztaltuk a vizsgált mRNS expressziójának csökkenését. - Kísérleteinkben a reperfúzió indukálta VF kialakulása jelentős mértékben függött a COXBIII és az ATPS6 expresszió downregulációjától. - Eredményeink alapján feltételezhető, hogy a vizsgált gének mRNS és protein expressziójának farmakológiai stimulálásával a reperfúzió indukálta VF kialakulása megelőzhető. Munkánk második részében arra törekedtünk, hogy még közvetlenebb bizonyítékokat szerezzünk a HO-1 által termelt endogén CO szerepéről, a reperfúzió indukálta kamrafibrillációk kialakulásának megelőzésében. Főbb megállapítások: - A K.O. állatokból izolált szívek érzékenyebbek voltak az iszkémia/reperfúzióra, rosszabb posztiszkémiás szívfunkciókat mutattak, valamint reperfúzió során, minden esetben fibrilláltak. - Az infarktusos terület nagysága jelentős mértékben nagyobb volt a HO-1-/- homozigóta csoportban, mint a vad típusú, illetve a heterozigóta csoportokban. - Ez a növekedés az infarktusos terület nagyságában összefüggésbe hozható emelkedett miokardiális Na+ és Ca2+, valamint csökkent K+ koncentrációkkal. - Iszkémia/reperfúziós inzultust követően a HO-1 mRNS és protein nagymértékű downregulációját, valamint az enzim aktivitás csökkenését tapasztaltuk mind a fibrilláló vad típusú, mind pedig a fibrilláló heterozigóta szívek esetében. - Aerob perfúziónak kitett HO-1-/- szívekben nem tudtuk detektálni sem a HO-1 mRNS-t, sem pedig annak proteinjét. - A celluláris CO termelés mérésével közvetlen bizonyítékokat szolgáltattunk, hogy a tapasztalt pozitív hatások a HO-1 mRNS indukción keresztül, az emelkedett endogén CO termelésnek tulajdonítható. - Mindezek alapján feltételezhető, hogy a HO-1 mRNS expresszió farmakológiai stimulálása révén a reperfúzió indukálta kamrafibrillációk kialakulása kivédhető.Tétel Szabadon hozzáférhető A TT vírus (TTV) előfordulási gyakorisága és a fertőzés patológiai jelentősége(2007-06-21T11:19:56Z) Szládek, Györgyi; Gergely, Lajos; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaI. A TT vírus 1. genocsoportba tartozó variánsai szignifikánsan nagyobb arányban fordulnak elő vesetranszplantáción átesett betegek vérében, mint a hasonló korú és nemi összetételű egészséges populációban (pχ2.<0,00001). Az össz-TTV (1.-5. genocsoport) előfordulási aránya viszont nem különbözik szignifikánsan a két csoport esetében. II.Vesetranszplantált betegek esetében az 1. genocsoportba tartozó TT vírussal való fertőzöttség tartós, a vírus eliminálódása illetve új fertőzés megjelenése ritka esemény. A tartós fertőzést egy-egy beteg esetében a vírus azonos variánsa okozza, míg az egyes betegekből izolált TTV variánsok nukleotidszekvenciája egymástól nagy mértékben különbözik. III. A gége különböző tumoros megbetegedéseiben szenvedő betegek tumorszöveteiben tapasztalt össz-TTV-fertőzöttség (1.-5. genocsoport) nem tért el szignifikánsan az egészséges egyének szájnyálkahártyájában tapasztalt fertőzöttségtől. A gége laphámsejtes karcinómájában szenvedő betegek esetében, ha a tumoros szövetekben az 1. genocsoportba tartozó TTV-fertőzés HPV fertőzéssel társul, szignifikánsan rosszabb a betegek tumprprogresszió-mentes túlélése, mint a csak az egyik vírussal fertőzött, illetve a vírusmentes betegek esetében (p<0,0001).Tétel Szabadon hozzáférhető A humán papillomavírusok prognosztikai szerepe a méhnyak rákmegelőző elváltozásaiban(2007-06-21T11:25:33Z) Szőke, Krisztina; Kónya, József; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaA humán papillomavírusok (HPV) magas kockázatú csoportjába tartozó (geno)típusok onkogenitásában megnyilvánuló különbségeket vizsgáltuk klinikai epidemiológiai tanulmányban. A súlyos fokú intraepithelialis neoplasiák (CIN2, CIN3, carcinoma in situ) kockázatát P3-as citológiai atípia 16,2-szeresre (CI95: 3,9-66,6), a magas kockázatú HPV fertőzés 76,8-szorosra (CI95: 23,7-249,5), a 35 év feletti életkor pedig 1,99-szeresre (CI95: 1,26-3,16) növelte. Többszörös HPV fertőzést 12,7%-ban észleltünk, azonban a többszörös fertőzések onkológiai kockázata (RR: 49,5, CI95: 12,2-201,7) nem különbözött szignifikánsan az egyetlen típus által okozott fertőzésekétől (RR: 85,6, CI95: 26,2-279,3). A tipizálással meghatározott genotípusokat három, az irodalmi adatok alapján egymástól eltérő csoportba osztottuk: 1.: HPV16/18, 2.: HPV45/52/56, 3.: HPV31/33/35/51/58. Az első csoport onkológiai kockázata 119,1-szeres (CI95: 36,2-390,9), a másodiké 44,4-szeres (CI95: 9,8-201,0), a harmadiké 39,7-szeres (CI95: 10,9-144,8) volt. A relatív kockázatok aránya az invazív carcinomában előforduló típusok között nem haladta meg a 3-szoros értéket, ami diagnosztikai és prognosztikai szempontból szükségtelenné teszi a további tipizálást a magas kockázatú csoporton belül. A virális kópiaszámra jellemző hibridizációs szignál erősségét a minta DNS tartalmára standardizáltuk és megállapítottuk, hogy a Hybrid Capture HPV teszt detektálási küszöbértéke fölött a vírusterhelés mértékéből prognosztikai következtetéseket nem lehet levonni. A vírusterhelés egyébként független volt a többi vizsgált kockázati tényezőtől, így a HPV típustól is. A magas kockázatú HPV típusok mellett a CIN kifejlődésének kockázatát gazdaszervezeti és mikrobiális kofaktorok fokozhatják. A gazdaszervezet részéről az IL-10 promóter -1082 helyzetű polimorf nukleotidjának (nt-1082 A/G) szerepét vizsgáltuk. A HPV fertőzés talaján kialakuló citológiai atípiában az nt-1082 genotípusok eloszlása nem különbözött a kontroll csoporttól (p=0,70) és nem befolyásolta a CIN kockázatát sem (AA: ref, AG: RR=1,11 [CI95: 0,59-2,08], GG: RR=0,62 [CI95: 0,25-1,50]). Ugyanakkor a HPV-negatív citológiai atípiára kisebb volt a hajlama a non-AA genotípusoknak, amelyeket magasabb IL-10 termelő képesség jellemez (esélyhányadosok AA: ref. AG=0,56 [CI95: 0,31-1,02], GG=0,27 [CI95: 0,11-0,63]). Adataink alapján az IL-10 promóter nt-1082 polimorfizmusa nem befolyásolja a cervikális carcinogenezist, de befolyásolhatja a HPV-től független hámdiszpláziák kialakulását.Tétel Szabadon hozzáférhető Az oxidatív stressz indukálta gének szerepe és jelentősége a miokardiális iszkémia/reperfúzió során(2007-06-21T13:10:43Z) Turóczi, Tibor; Tósaki, Árpád; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaAz iszkémia/reperfúzió mindennapos problémát jelent szívsebészeti illetve trombolitikus eljárások során, amikor a hosszabb iszkémiás peridust követő hirtelen perfúzió okozta energia-felszabadulás szabadgyök-képződést és súlyos vezetési zavarok kialakulását eredményezi. Ezért lényeges a folyamat lépésinek ismerete, ami hasznos lehet a gyógyszeres terápia megtervezésében és végrehajtásában. A disszertáció három fő részben foglalkozik a szabadgyök indukálta kardiális károsodások jelenségével. Az első részben a HFE génmutáció és a vasterápia közötti összefüggés fontosságát vizsgáltuk, különös tekintettel a szabadgyök képződés folyamatára. Megállapítottuk, hogy a diéta vastartalma szoros korrelációt mutat az iszkémia/reperfúzió indukálta kardiális károsodások mértékével, amit az infarktusos terület nagysága és az apoptótikus sejtek számának emelkedése és a kontraktilis funkciók gyengülése kísér. Az antioxidáns enzimstátusz vizsgálata rámutatott arra, hogy ezek aktivitása lecsökkent a HFE KO egerek szívében a vasterápia következtében. Vizsgálva a nem heme-hez kötött Fe2+ depozicióját, igen magasnak találtuk az HFE KO egerek szívszövetében, alátámasztva a fent említett hipotézist. A második fejezet a Trx redox protein protektív hatásával foglalkozik. Transzgenikus egerek felhasználásával bizonyítottuk, hogy a Trx hatékony volt az iszkémia/reperfúzió indukálta celluláris károsodás kivédésében, melyet a csökkent nagyságú infarktusos terület, mérséklődött apoptótikus sejtelhalás, javult posztiszkémiás funkciók egyértelműen bizonyítanak. A Trx expressziója CDDP-vel történő előkezeléssel gátolható volt, amely az általa okozott előnyös hatásokat megszüntette patkányszíven végzett kísérletekben. A dolgozat harmadik része a STAT5A és STAT6 szignáltranszdukciós proteinek prekondicióban betöltött szerepét vizsgálta. Eredményeink azt mutatják, hogy a STAT5A rendelkezik meghatározó szereppel az iszkémiás prekondicióban, amely valójában Src tyrozin és Jak2 kináz révén valósul meg. Foszforiláz inhibitorok alkalmazása bebizonyította, hogy mind az Src illetve Jak2 indukálta STAT5A aktiváció gátolható, melyet a prekondiciós védőhatásának elmaradása kísér. STAT5A KO egerek megnövekedett infarktusos területet, és emelkedett apoptótikus sejtszámot mutattak. STAT6 KO egerekkel történő kísérletekben a STAT6 protein prekondicióban foszforilálódott, azonban ennek háttere ismeretlen volt. A dolgozat negyedik része hemoxigenáz enzim, valamint mitokondriális citokróm oxidáz és ATPáz ventrikuláris fibrilláció elleni hatékonyságát igyekezett feltárni. A mitokondriális enzimek (COXBIII, ATPáz 6) protektív sajátosságainak vizsgálata azokat a tényeket erősítheti meg, hogy az oxidatív foszforilációs kaszkád számos tagja anti-arrhythmogén tulajdonsággal rendelkezik, mely farmakológiai befolyásolása előnyös lehet a diabetogén szívekben gyakran előforduló kamrai fibrillációkkal szemben. Az iszkémia/reperfúzió útján történő kísérleteink során a HO-I KO. szívek érzékenyebben reagáltak az iszkémia/reperfúzióra, amit posztiszkémiás szívfunkciók rosszabbodása jellemzett, valamint reperfúzió során, minden esetben fibrilláltak. Ezek az eredmények bizonyíthatják azokat a teóriákat, hogy a hemoxigenáz-1-nek fontos szerepe van a miokardium fiziológiájának megtartásában, vagy helyreállításában az által, hogy megvédi a szívizmot az iszkémia/reperfúzió indukálta károsodásoktól. Eredményeink azt mutatják, hogy bizonyos gének fontos szerepet töltenek be az iszkémia/reperfúzió indukálta celluláris károsodások elhárításában, illetve a prekondicióban, mint védekezési mechanizmus létrejöttében. A gének gyakorlati felhasználását és génterápiás alkalmazását azonban jelen tudományos ismereteink még nem teszik lehetővé.Tétel Szabadon hozzáférhető Evaluation of resveratrol and tocotrienols as potential redox active compounds for cardioprotection(2007-07-19T12:10:35Z) Das, Samarjit; Tósaki, Árpád; Das, Dipak K; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaOut of at least 8000 polyphenols, I have chosen resveratrol, and tocotrienols. My focus of study will be to find out the cardioprotective effect as well as the mechanism of these compounds. Resveratrol (3,4',5-Trihydroxy-trans-stilbene), a naturally occurring phytoalexin is found abundantly in grapes particularly in skin and seeds and in wines. Various recent studies have shown the cardioprotective effect of resveratrol is affected by the activation of the constitutive expression of NO. To find out whether cardioprotection by resveratrol is only through the release of NO or some other factors are also involved, I focused on Adenosine, which is a potent intermediate of myocardial preservation. Rats were assigned into i) control group; ii) KHB containing 10 µM resveratrol; iii) 10 µM resveratrol + 1 µM MRS 1191; iv) 10 µM resveratrol + 3 µM LY 294002; v) 10 µM resveratrol + 20 µM PD098059 vi) 10 µM resveratrol + 20 µM 098059 + 3 µM LY 294002; vii) 10 µM resveratrol + 10 µM SB 202190; or viii) 10 µM resveratrol + 1 µM H-89. All hearts were then subjected to 30 min ischemia followed by 2 h reperfusion. Control experiments were performed with vehicle (DMSO) only, MRS 1191 only, LY 294002 only or PD 098059 only or SB 202190 only or H 89 only. The results indicate that resveratrol preconditions the hearts through adenosine A3 receptor signaling that triggers the phosphorylation of CREB through both Akt-dependent and –independent pathways leading to cardioprotection. The most important finding of my study is that resveratrol increased the phosphorylation of what by ERK1/2 and p38 MAPK, which in turn phosphorylated MSK-1 leading to the activation of CREB, suggesting that phosphorylation of MSK-1 and subsequent activation of CREB, occurred via both p38MAPK ERK1/2. Resveratrol also increased the phosphorylation of MAPKAP kinase 2, the downstream target of p38MAP kinase. In agreement with these results, cardioprotective abilities of resveratrol were partially abolished either with an ERK1/2 inhibitor, PD 098,059 or with a p38 inhibitor, SB202190 and almost completely with a MSK-1 blocker, H-89. Tocotrienols, α, β, γ and δ are members of the vitamin E family. I chose to work with palm oil derived tocotrienols (TRF), in which the ratio of tocotrienols and tocopherols are 80 : 20. Cardioprotective effect of tocotrienols are not discover yet. Isolated rat hearts were perfused for 15 min with KHB buffer in the absence or presence of (0.035%) of TRF, presence of a cSrc inhibitor, PPI and the combination of TRF and PP1 as a next group. The hearts were then subjected to 30 min of global ischemia followed by 2 h of reperfusion. TRF was found to provide cardioprotection as evidenced by reduction of ischemia/reperfusion-mediated increase in ventricular dysfunction, ventricular arrhythmias and myocardial infarct size. Ischemia/reperfusion also upregulated cSrc expression and its phosphorylation. While TRF only minimally affected cSrc expression, it significantly inhibited the phosphorylation of cSrc. Tocotrienol was found to stabilize proteasome by preventing the ischemia/reperfusion-mediated reduction of 26S and 20S proteasomes. In contrast, PPI exerted a cardioprotective effect that is not mediated by the proteasome but rather through direct inhibition of cSrc. The results of this study showed for the first time that beneficial effects of tocotrienol are due to its ability to reduce cSrc activation that is linked with the stabilization of proteasomes.Tétel Szabadon hozzáférhető A kitinolítikusenzimek és a szabadgyökök szerepe szerepe a Penicillium Chrysogenum gomba autolízisében(2007-07-19T15:27:29Z) Sámi, László; Pócsi, István; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE -- TTK -- Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék1. In vivo enzim-gátlással igazoltam, hogy a szénlimitált, öregedő P. chrysogenum tenyészetekben a kor-függő kitinázok jelentős szerepet játszhattak a gomba autolízisében és fragmentációjában. Az allózamidin nemcsak a pelletek szétesését és az autolízist késleltette, de megakadályozta a túlélő képletek glükózpótlást követő újracsírázását is. 2. A kitináz-inhibítor jelenlétében a sejtek kitintartalma nőtt, metabolikus aktivitása és vitalitása pedig változatlan maradt. Az allózamidin antifungális hatása az autolizáló P. chrysogenum tenyészetekre fungisztatikus volt, nem pedig fungicid. 3. Az exponenciálisan növekvő és öregedő tenyészetek eltérő allózamidinérzékenységgel rendelkeztek, ami korral változó (állapotú és lokalizációjú) kitinolítikus enzim(ek) jelenlétére utalhat. 4. Feltérképeztem az öregedő tenyészetek redox státuszának, és GSH anyagcseréjének változásait. A különböző növekedési fázisok alatt mind a glutation metabolizmust, mind a reaktív oxigén formák (ROS) képződését számos endogén és exogén faktor befolyásolhatta. A dioxigén kizárási elmélet ezért csak korlátozottan volt érvényes a vizsgált törzs esetében, és nem lehetett szilárd, egyértelmű ok-okozati kapcsolatba hozni a tenyészetekben megfigyelt redox állapotokat, ROS szinteket és morfológiai változásokat. 5. A P. chrysogenum exponenciális növekedési fázisát intenzív légzés, magas intracelluláris ROS szintek és jelentős antioxidatív enzim-aktivitások jellemezték. A képződő szabadgyökök fő forrása ekkor a légzés mellett a GOX aktivitása lehetett. Az öregedő, glükóz-pótolt tenyészetekben az intracelluláris ROS emelkedése viszont főként a citokróm-függő mitokondriális légzésnek volt tulajdonítható. A GOX és kataláz aktivitások indukálhatósága kor-függőnek mutatkozott. 6. Az exponenciális fázisban a magas kataláz, GR és GPx aktivitások, az öreg, kriptikus növekedési fázisú tenyészetekben pedig a SOD és cianid-rezisztens légzés voltak az antioxidatív védelem fő elemei. 7. A P. chrysogenum poszt-autolítikus tenyészeteiben megfigyelt, Harman szabadgyökös öregedési elméletével („Free radical theory of ageing”) jó egyezést mutató jelenségek alapján elsőként használtuk ezen folyamatokra az „öregedés” fogalmát. 8. Ipari méretű fermentációkban a sejten belüli GSH-készlet csökkentése, és ezáltal a β-laktám szintézis fokozása a penicillin-prekurzor POA glutation-függő detoxifikációja révén gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tűnt. 1. The in vivo enzyme inhibitions justified the role of age-related chitinases in the process of autolysis and fragmentation in carbon-limited, ageing P. chrysogenum cultures. The substrate-analogue inhibitor allosamidin did not only hinder the breakup of pellets and onset of autolysis, but also prevented the surviving fragments from new germination after glucose re-supplementation. 2. In the presence of this chitinase inhibitor the chitin content of the fungal cell wall increased, while the metabolic activity and vitality of the mycelia reamined unaffected. The antifungal effect of allosamidin on autolysing P. chrysogenum cultures was fungistatic rather than fungicidal. The young, exponentially growing and ageing cultures showed remarkably different sensitivity to allosamidin, which could be indicative of chitinase isoenzymes with different localisation and/or enzymological status as a function of time. 3. Changes in the redox status and glutathion (GSH) metabolism of ageing P. chrysogenum strains as a function of time have been registered. During the different growth phases both the GSH levels and the formation of reactive oxygen species (ROS) were influenced by several exogenous and endogenous factors. Hence, the dioxygen avoidance theory was appliacble only with certain restrictions, and no strict, causal correlation was found between the observed redox changes, ROS levels and morphology of the cultures. 4. The exponential growth phase of P. chrysogenum was characterised by intensive respiration, high intracellular ROS levels and remarkable antioxidative enzyme-activities, where the main source of ROS generation was most probably the high glucose oxidase (GOX) activity. On the other hand, in senescent, carbon-supplemented cultures, the increase of intracellular ROS was due to the cytochrome-dependent mitochondrial respiration. The inducibility of both GOX and catalase activities appeared to be age-dependent. 5. In the exponential growth phase high catalase, glutathion reductase and peroxidase activities, while in the cell death and cryptic growth phases, high superoxid dismutase and alternative oxidase activities could be key elements of the antioxidative defense system. 6. The events observed in post-autolytic P. chrysogenum cultures were in good accordance with Harman’s free radical theory of ageing; accordingly, we were the first recommending to use the term “ageing” to describe these physiological changes in post-autolytic cultures. 7. In large-scale, industrial fermentations, the applicability of the depletion of the intracellular GSH pool via GSH-dependent detoxification of the penicillin-precursor phenoxyacetic acid (POA) in order to increase penicillin yield and productivity seemed rather unlikely.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az iszkémia/reperfúzió indukálta károsodások pathológiai szerepe és mechanizmusai(2007-11-21T15:51:41Z) Váradi, Judit; Tósaki, Árpád; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani TanszékA szívizom iszkémiás megbetegedések az egyik leggyakoribb halálokot jelentik Magyarországon. Az iszkémia során kialakuló oxigén ellátási zavar különböző elváltozásokat eredményez. Munkánk során az ischemia/reperfúzió után bekövetkező pathológiás folyamatok mechanizmusának vizsgálatát és farmakológiai befolyásolását tűztük ki célul. Kísérleteink első részében a CO védő hatását vizsgáltuk különböző koncentrációjú exogén CO kezelés esetén. Az eredményeink azt mutatták, hogy a CO alacsony koncentrációban való jelenléte a perfúziós folyadékban védelmet nyújtott az iszkémia/reperfúzió során fellépő kedvezőtlen behatások ellen, amely az emelkedett cGMP és cAMP szöveti koncentrációkban tükröződött vissza. A cGMP szintek növekedése és az ezzel összefüggő guanilát cikláz aktivitás emelkedése is azt mutatja, hogy a CO indukálta aktivitás fokozódása alapvető fontosságú az iszkémia/reperfúzión átesett myocardium védelmében. A napjainkban kifejlesztett CO hordozó molekulák (CORM) farmakológiai eszközként képesek az endogén CO hatását kiváltani. A vizsgálandó szíveket különböző koncentrációjú CORM-3-mal kezeltük. A kezelt szívek kevésbé voltak fogékonyak az életet veszélyeztető arrhythmiákra, amelyet a VF és VT előfordulási gyakoriságának csökkenése igazol. Eredményeinkkel sikerült bizonyítani, hogy a CORM-3-ból felszabaduló CO-nak egyértelműen hatása van az alapvetően fontos ionok egyensúlyi viszonyaira, mely által a szívizom védelmét biztosítja az iszkémia/reperfúzió következtében kialakuló myocardiális elváltozásokkal szemben. Az arrhythmiák előfordulási gyakoriságának CORM-3 kezelés hatására történő csökkenését igazolta az infarktusos terület jelentős mértékű csökkenése és a poszt-iszkémiás szívfunkciók javulása. Kísérleteink harmadik részében a TG2 enzim iszkémia/reperfúzióban betöltött szerepét vizsgáltuk. Adataink egyértelműen tükrözik, hogy a nagyenergiájú foszfát tartalom fenntartása sérült az iszkémia/reperfúzió alatt mind a TG2-/- egerek, mind a vad típusnál is, amely arra enged következtetni, hogy a mitokondriális ATP termelés jelentős mértékben romlott az iszkémia/reperfúzió során. Vizsgálatainkkal kizártuk annak lehetőségét, hogy az 1b-adrenerg receptor által közvetített szignál szerepet játszana a TG2-/- szívek iszkémia iránti érzékenységének fokozódásában. A nagyenergiájú foszfáttartalom nagyobb mértékű csökkenése a TG2-/- szívek esetén bizonyítékul szolgál a TG2 enzim egy újszerű szerepére, mely szerint hozzájárul a sértetlen mitokondriális légzési funkció fenntartásához, hiánya pedig az ATP termelés folyamatának súlyos sérüléséhez vezet. ----- Cardiac ischemia is one of the most frequent causes of death in Hungary. In case of impaired oxygen supply can cause serious injuries. The aims of our studies were to investigate the pathological mechanism forming in consequence of ischemia/reperfusion and pharmacological approaches. In the first part of our experiments we examined the protective effect of CO applying different concentration CO treatment. Our results show that low concentrations of exogenous CO protect the isolated ischemic/reperfused heart and act by increasing cAMP and cGMP levels in the myocardium. The significant increase in cGMP levels related to guanylate cyclase activities in CO-treated hearts, suggests that CO-induced elevation by the guanylate cyclase-cGMP system is essential for cardioprotection. Carbon monoxide (CO) carriers have been recently developed as a pharmacological tool to simulate the effect of heme oxygenase-1-derived CO. Hearts were treated with different doses of CORM-3, which is a third generic CO releasing molecule. The results demonstrate that CO liberated from CORM-3 markedly influences the balance of important ions and, as a consequence of its effect, provides cardiac protection against tissue damage and myocardial dysfunction inflicted by ischemia-reperfusion. Indeed, hearts treated with CORM-3 were less susceptible to potentially life-threatening arrhythmias, as evidenced by the reduced incidence of VF and VT during reperfusion. The observed protection against the incidence of arrhythmias by CORM-3 was proved by a significant reduction in infarct size and improvement in post-ischemic cardiac function. In the third part of our experiments we investigated the role of TG2 enzyme in the ischemia/reperfusion. Our datas imply that in TG2-/- hearts the maintenance of the high energy-phosphate content is impaired during ischemia/reperfusion. This defect could reflect a failure in mitochondrial ATP production. We precluded the possibility that signal mediated by alpha-1b-adrenergic receptor (AR) would take in part the increasing of sensitivity regarding ischemia/reperfusion. Decreasing of high energy phosphates concentration in TG2-/- hearts provide evidence for a novel function of TG2 participating in the maintenance of the intact mitochondrial respiratory function, the absence of which leads to a serious failure in ATP production.