Egészségtudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Egészségtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Harangi Mariann)
Orvostudományi doktori tanács
D46
Doktori programok:
- Megelőző orvostan és népegészségtan
(programvezető: Dr. Ádány Róza) - Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja
(programvezető: Dr. Paragh György)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 135)
Tétel Szabadon hozzáférhető Childhood obesity and description of primary care in some European countriesSemánová, Csilla; Rurik, Imre; Egészségtudományok doktori iskolaA gyermekkori elhízás az egyik legösszetettebb globális népegészségügyi probléma, mértéke az elmúlt években egyre inkább nő. Az Alma-Atai Nyilatkozat óta a családorvoslás és az egészségügyi alapellátás jelentős előrelépéseket tett. Az értekezés két különböző kutatási témát mutat be: 1. egy nemzetközi gyermekpopuláció antropometriai mérései és 2. az alapellátás helyzetének leírása a "posztszocialista" országok egészségügyi rendszerének keretében. Célunk volt 1. leírni és összehasonlítani a Feel4Diabetes projekt során a hat résztvevő országban (Belgium, Bulgária, Finnország, Görögország, Magyarország és Spanyolország) a gyermekek antropometriai méréseit (testsúly, testmagasság és BMI), valamint 2. a volt keleti blokk országaira összpontosítani, leírva az alapellátási rendszerük szerkezetét és működését. Összehasonlításokat végeztünk az egészségügyi ellátás struktúrája és a finanszírozási rendszerek között. Eredményeink: 1. A belga fiúk testsúlya és testmagassága volt a legalacsonyabb, míg a görög fiúk testsúlya a legmagasabb, a finn fiúk testmagassága pedig a legmagasabb. Görögországban volt a legmagasabb a túlsúlyos és elhízott fiúk aránya, majd a magyar, spanyol, bolgár és finn fiúk következtek. A belga fiúknál volt a legalacsonyabb arány mindkét kategóriában. A lányok körében a görögöknél volt a legmagasabb; a belgáknál volt a legalacsonyabb a testsúly, és a finnek voltak a legmagasabbak minden korcsoportban. A túlsúlyos tartományban a görögöknél volt a legmagasabb az arány, őket a spanyol, a bolgár és a magyar lányok követték, akik a második helyen álltak az elhízott kategóriában. A finn lányoknál alacsonyabb, míg a belgáknál volt a legalacsonyabb az arány mindkét BMI kategóriában. Az elemzett országokra láthatóan javulás volt jellemző, ami a népesség egészségi állapotát, a nemzeti gazdasági helyzetet, az egészségügyi ellátás strukturális változásait és az alapellátást illeti. A volt "szovjet blokk" országaiban magasabb várható élettartam volt látható, országonkénti eltérésekkel, bár ez nem volt egyértelműen összekapcsolható az egészségügyi rendszer fejlődésével. Bulgáriát és Magyarországot, mint alacsony és közepes jövedelmű országokat hasonló társadalmi-gazdasági sajátosságok, hasonló alapellátási rendszer és a gyermekkori elhízás előfordulási gyakoriságában hasonló mintázatok jellemezték. Az egészségügyi alapellátást illetően az évek során javulás volt megfigyelhető, ugyanakkor a prevenció hatékonyabb eredményeinek fő akadálya az egyes praxisok közötti koordináció és az interdiszciplináris együttműködés hiánya. További kutatásokra lenne igény az alapellátásban rejlő, a gyermekkori elhízás megelőzésére irányuló lehetőségekkel kapcsolatban. Megfelelő nemzeti politikára, hatékony népegészségügyi kezdeményezések kivitelezésére lenne szükség, amelyek az egész családra összpontosítanak, figyelembe véve a szülők társadalmi-gazdasági hátterét és testsúlyát is, ugyanakkor közösségi szinten a stakeholder-ek bevonása is elengedhetetlen.Tétel Szabadon hozzáférhető Az érfali működés egyes új markereinek összefüggése a lipidparaméterekkel familiáris hiperkoleszterinémiás betegekbenJuhász, Lilla; Harangi, Mariann; Juhász, Lilla; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA nagy sűrűségű lipoprotein (HDL)-hez kötött apolipoproteinM/szfingozin-1-foszfát (ApoM/S1P) komplex egy kapocsként szolgál a HDL és az endotel sejtek között a kardiovaszkuláris betegségekben, biztosítva az ép endoteliális barriert. A stromaeredetű faktor-1 (SDF-1) egy kemokin, mely sokoldalú hatást fejt ki az érelmeszesedés folyamatában, azonban összefüggése a hiperlipidémiával meglehetősen ellentmondásos. Korábban HeFH betegek körében nem vizsgálták a szérum S1P, ApoM és SDF-1 összefüggéseit a lipid paraméterekkel, lipid szubfrakciókkal, valamint a gyulladásos markerekkel. Nyolcvanegy kezeletlen HeFH beteget és 32 egészséges kontroll személyt vontunk be a vizsgálatunkba. A szérum SDF-1, S1P, ApoM, oxLDL, MPO, MMP9, sCD40L, sICAM-1, sVCAM-1 és TNFα koncentrációk meghatározása ELISA módszerrel történt. A lipoprotein szubfrakciók elválasztására akrilamid gélelektroforézist (Lipoprint) alkalmaztunk. A PON1 enzim aktivitását spektrofotometriás módszerrel mértük. Az FH diagnózisának felállításához a Dutch Lipid Clinic Network Kritériumrendszert használtuk. Szignifikánsan magasabb S1P és ApoM szinteket találtunk HeFH betegekben a kontrollokhoz képest. Negatív korrelációt figyeltünk meg az S1P és nagy HDL szubfrakció között, míg pozitív korrelációt találtunk az S1P és kis HDL szubfrakció között HeFH betegekben és a teljes vizsgálati populációban. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk az S1P és sCD40L szint, MMP-9 szint és a PON1 arileszteráz aktivitás között, míg szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk meg az S1P és sVCAM-1 között HeFH betegekben. A szérum S1P független prediktorai a nagy HDL szubfrackió és a PON1 arileszteráz aktivitás. Szignifikánsan alacsonyabb SDF-1 koncentrációt találtunk HeFH betegekben a kontrollokhoz képest. Szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk a szérum SDF-1 és az összkoleszterin, triglicerid, LDL-C és ApoB100 szintek között. Negatív összefüggés volt a szérum SDF-1 és VLDL, IDL, nagy LDL, nagy HDL és közepes HDL szubfrakció között, míg pozitív korrelációt találtunk az áltagos LDL méret, kis HDL és SDF-1 között. Negatív korrelációt találtunk az SDF-1 és oxLDL, illetve MPO között. A szérum SDF-1 független prediktorai az oxLDL szint és a VLDL szubfrakció. A magasabb S1P és ApoM szintek, valamint a megfigyelt összefüggéseik a HDL szubfrakciókkal, illetve gyulladásos markerekkel HeFH betegek esetén, feltételezik az S1P és ApoM lehetséges szabályozó szerepét az intakt endoteliális funkció fenntartásában. Az SDF-1 és lipid frakciók, valamint lipid szubfrakciók között megfigyelt szoros összefüggések felhívják a figyelmet az SDF-1 és a lipidanyagcsere közös útvonalaira, illetőleg valószínűsítik az SDF-1 szabályozó szerepét az érelmeszesedés folyamatában. High-density liprotein (HDL)-associated apolipoprotein M/sphingosine 1-phosphate (ApoM/S1P) complex act as a bridge between HDL and endothelial cells in cardiovascular disease, maintaining a healthy endothelial barrier. Stromal cell-derived factor-1 (SDF-1) is a chemokine that play diversified roles in the process of atherosclerosis. Although, its assoctiation with hyperlipidaemia is contradictory. To date, serum SDF-1, S1P, ApoM and its correlations with lipid and inflammatory parameters and lipid subfractions in HeFH subjects have not been investigated. Eighty-one untreated HeFH patients and thirty-two healthy control subjects were enrolled in this study. Serum SDF-1, S1P, ApoM, oxLDL, MPO, MMP-9, sCD40L, sICAM-1, sVCAM-1 and TNFα contentrations were determined by ELISA. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint. PON1 activities were measured spectrophotometrically. For the diagnose of FH we used the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Significantly higher S1P and ApoM levels were detected in HeFH patients compared to the controls. There was a negative correlation between S1P and large HDL, and a positive correlation was observed between S1P and small HDL subfractions in HeFH patients and in the whole study population. Significant positive correlations were found between S1P and sCD40L and MMP-9 levels and PON1 arylesterase activity, while significant negative correlation was detected between sVCAM-1 and S1P in HeFH patients. We found significantly lower SDF-1 concentrations in HeFH patients compared to the controls. We detected significant negative correlations between serum total cholesterol, triglycerides, LDL-C, ApoB100 and SDF-1. Negative correlations were observed between serum SDF-1 and VLDL and IDL, as well as large LDL and large and intermediate HDL subfractions, while positive correlation was found between mean LDL-size, small HDL and SDF-1. There was a negative correlation between SDF-1 and oxLDL and MPO. A backward stepwise multiple regression analysis showed that the best predictors of serum S1P were large HDL subfraction and arylesterase activity, while the best predictors of serum SDF-1 were VLDL and oxLDL. Higher S1P and ApoM levels and their correlations with HDL subfractions and inflammatory markers in HeFH patients support their potential regulatory role in the endothelial protection. The strong correlation between SDF-1 and lipid fractions and subfractions highlights the potential common pathways of SDF-1 and lipoprotein metabolism, that assume the role of SDF-1 in atherogenesis.Tétel Szabadon hozzáférhető The role of osteopontin expression during malignant melanoma progression.Kiss, Tímea; Balázs , Margit; Egészségtudományok doktori iskolaAz oszteopontin (OPN) egy olyan multifunkcionális glükofoszfoprotein, mely számos daganat progressziójában fontos szerepet játszik. Elősegítheti a daganatos sejtek migrációját, döntő szerepet játszik a sejtadhézióban és szoros összefüggést mutat a metasztázisok jelenlétével. Korábbi génexpressziós vizsgálataink szerint a rosszabb prognózisú melanomákban a legmagasabb expressziós szintet az OPN gén mutatta. Ezért célul tűztük ki az OPN daganat progresszióban betöltött szerepének tanulmányozását eltérő viselkedésű melanomák és különböző eredetű melanoma sejtvonalak segítségével. Vizsgáltuk az OPN molekulához kapcsolódó egyik fő szignalizációs útvonalban részt vevő NF-κβ p65 fehérje kifejeződését eltérő biológiai viselkedésű humán melanoma sejtvonalakon immunfluoreszcens jelölés segítségével. A génexpressziós adataink jó korrelációt mutattak munkacsoportunk előzetes mRNS expressziós értékeivel. A fehérje kifejeződését a vizsgált primer melanomák 90%-ában kimutattuk. Klinikai adatokkal történt korrelációs analízisünk szerint a fokozódó OPN-expressziós szintek kedvezőtlenül befolyásolják a betegség kimenetelét. In vitro kísérleteinkben NF-κβ p65 fehérje sejtmagi lokalizációját figyeltük meg egy magas OPN szintet mutató sejtvonalban. Az OPN gén csendesítése során az mRNS szint csökkenését tapasztaltuk. Továbbá megfigyeltük, hogy a transzfektált sejtvonal invazív képessége csökkent az eredeti sejtvonalhoz képest. A fehérje expressziós vizsgálataink során a tanulmányozott fehérjék többségénél csökkent expressziót figyeltünk meg az OPN csendesített sejtvonalakban. Megállapíthatjuk, hogy az OPN emelkedett szintje jelentősen hozzájárul a daganatsejtek progressziójához, a metasztázisképzéshez, ezért melanomákban is fontos biomarkernek tekinthető. A géncsendesítést követően az OPN mRNS szint mellett a fehérje expressziója, valamint a sejtek invazív képessége is csökkent, ezért feltételezhetjük, hogy az OPN fontos lehet a melanoma terápia optimalizálásában.Tétel Szabadon hozzáférhető Integrating Genetic and Conventional Risk Fcators for Improving Coronary Heart Disease Risk PredictionNasr, Nayla; Fiatal, Szilvia; Nasr, Nayla; Egészségtudományok doktori iskola; Egészségtudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani IntézetIntroduction: Coronary heart disease (CHD) is a global health concern, and preventive intervention is available for high-risk individuals. Objectives: The study aims to summarize genetic and conventional risk factor (CRF) modelling studies for CHD risk prediction, assess the performance of risk prediction models, and evaluate the potential improvement by incorporating genetic information. Our study also aims to compare the sociodemographic, and lifestyle factors associated with CHD risk in the Hungarian (Roma and general) populations, estimate the allele frequencies of genetic risk scores (GRSs), and develop new models (by integrating GRS and CRFs) for predicting CHD/AMI risk among the Hungarian populations and assess their performance. Methods: A systematic review and cross-sectional were conducted, utilizing various databases (Embase, PubMed, Cochrane, Web of Science, and Scopus), and multivariable regression analyses (ROC curve analyses were also performed to assess the models' performances). Genetic analyses involved the calculation of GRSs and weighted GRS weres from the genotype data of 558 participants Results: The review identified coronary artery calsification (CAC) as an effective predictor of CHD risk. GRS analysis revealed differences between the general and Roma populations, suggesting higher genetic predisposition among the general population, and greater susceptibility to environmental factors among Roma. Socioeconomic disparities were noted, influencing health outcomes. Roma had a higher prevalence rate of various diseases but differed in certain risk factors like smoking and lipid levels. integration of CRFs and GRSs improved CHD prediction, with age, medication of elevated total cholesterol, and hypertension emerging as significant predictors. Conclusion: Age and cholesterol medication were key predictors for CHD among the general population while hypertension medication was predominant among among the Roma. population. Integrating CRFs and genetic components enhanced predictive performance, emphasizing the importance of comprehensive risk assessment for CHD prevention.Tétel Szabadon hozzáférhető Policy surveillance of prevention and treatment of type 2 diabetes mellitus across the member states of the European UnionMahrouseh, Nour; Varga, Orsolya; Egészségtudományok doktori iskola; Egészségtudományi KarThis dissertation investigates the burden of diabetes mellitus (DM) in the European Union (EU) and its correlation with existing policies, both at the EU and national levels, along with their association with DM. Moreover, it undertakes an examination of lifestyle and socioeconomic factors. Additionally, the study analyses public discourse within the EU concerning front-of-pack nutrition labelling. In a comprehensive study on legislation targeting DM, obesity, and non-communicable diseases (NCDs) in EU, a total of 1,099 relevant legislations were collected and assessed against the "Toward an EU Strategic Framework for the Prevention of NCDs," a joint publication by European Public Health Alliance (EPHA) and World Health Organization (WHO) "Global Report on Diabetes". The analysis revealed that 22 legislations primarily focused on the prevention of DM, NCDs, and obesity, with only five specifically designed for DM prevention. These legislations spanned from 1968 to 2022, with 366 currently in effect. Among the identified legislations, there were six binding legislations and 17 non-binding legislations, with the European Commission (EC) as the primary author of 13 of them. EuroVoc terms were available in 853 legislations, predominantly in the domain of "social questions" and "public health." A longitudinal perspective showed an increase in legislations over time, with a shift in focus from "trade" to "social questions" and "epidemic" subdomains. Additionally, the assessment revealed a life-course approach as the most common classification, with food-related laws playing a prominent role. Further analysis examined the impact of nutrition and physical activity policies on DM and its risk factors across EU member states. The study found variations in DM prevalence, with a predicted 6.94% prevalence in the EU in 2014. Portugal had the highest rates, while Lithuania had the lowest. National DM plans and registries differed among member states, with policies like "Nutrition label standards and regulations on the use of claims and implied claims on food" implemented universally, while others were less frequently adopted. Country-level regression revealed that demographic, socioeconomic, and lifestyle factors had a greater influence on DM prevalence than policy availability. In a separate assessment of diabetes prevalence in Slovakia between 2009, 2014, and 2019, the study found an increase from 6.1% to 9.8%. Notably, women had a lower likelihood of DM than men, and certain age groups exhibited lower associations with DM. Higher education and employment were linked to a lower likelihood of DM, while higher body mass index (BMI) and lack of physical activity increased the likelihood. Importantly, there was no significant association between DM and fruit and vegetable consumption, and geographical regions in Slovakia did not exhibit a statistically significant association with DM prevalence. Finally, the study analysed tweets in the EU regarding front-of-pack nutrition labelling. The study observed a multitude of tweets, with the majority being original and containing opinions and announcements. Different countries, including the United Kingdom, Spain, France, Belgium, Germany, Ireland, the Netherlands, and Italy, were major contributors to the discussions, although most tweets were contained within national boundaries. The topics covered various aspects of nutritional food labelling, the food industry, healthy vs. unhealthy foods, EU regulations, political conflict, science, and education. The Nutri-Score label emerged as the most discussed, with both supporters and opponents expressing their views. Sentiment analysis of the tweets generally indicated a negative tone, with tweets related to the food industry receiving more positive feedback compared to those involving political conflict. In conclusion, this dissertation offers a comprehensive examination of the burden of DM in the EU, highlighting the multifaceted interplay between existing policies, lifestyle factors, and socioeconomic determinants, while also shedding light on emerging issues such as front-of-pack nutrition labelling and its reception among EU citizens.Tétel Szabadon hozzáférhető Determining Susceptibility to Smoking among Hungarians with a Special Focus on the Roma Population and Gene Expression Analysis in Coronary Artery Disease Patients: An Integrated InvestigationMerzah, Mohammed; Fiatal, Szilvia; Egészségtudományok doktori iskola; Egészségtudományi KarThis thesis investigates the genetic characteristics and determinants linked to smoking behaviours and explores the influence of smoking on gene expression in CAD patients. Studying these health-related behaviours can improve the well-being of the Roma minority population. Additionally, the impact of smoking on the blood transcriptome in Hungarian CAD patients remains understudied. These findings would be valuable in strengthening existing epidemiological evidence, identifying relevant determinants, and informing targeted interventions. This thesis was based on two observational studies. The first was a comprehensive health survey with 814 participants comprising 412 HG and 402 HR. The study compared risk allele frequencies using GRS and wGRS based on data of ten SNPs. HR individuals exhibited significantly higher smoking frequency (33% higher) and tended to start smoking at a younger age (standardized β = -0.23, p <0.001). However, despite the high prevalence of smoking behaviours and nicotine dependence among HR individuals, the study found no significant genetic influence, as median GRS values did not differ significantly, although wGRS was slightly higher among Roma individuals (5.2 vs 4.9; p = 0.02). Additionally, an inverse relationship between SES and smoking behaviours was observed, with smokers showing lower SES (βHR = -0.039, p = 0.023; βHG = -0.010, p = 0.049). The second analysis was based on 61 CAD patients with a median age of 67 years, and only 44 subjects were included for further analyses. Between SM and NSM, 120 DEGs (15 upregulated and 105 downregulated) were identified with a fold change (FC) ≥1.5 and a p-value <0.05. GO analyses revealed that the upregulated genes were related to immune response pathways (FDR≤0.03). In contrast, downregulated genes exhibited significant annotations with pathways involving oxygen and haem binding or activity (FDR≤0.03). Our first analysis provides evidence of higher smoking frequency and early initiation among HR individuals, but these behaviours are not genetically influenced. The inverse relationship between SES and smoking behaviours highlights the importance of considering socioeconomic factors when studying and addressing smoking habits. On the other hand, the second study offers valuable insights into the potential effects of smoking on gene expression in whole blood and their connection to smoking-related CAD. The previously unexplored overexpression of RCAN3, TRAV4, and JCHAIN genes indicates a possible involvement in CAD among individuals who smoke.Tétel Szabadon hozzáférhető “Investigating health inequalities and implementing effective interventions for COVID-19 and visual acuity loss in deprived Hungarian adults.”Wasnik, Rahul Naresh; Janos , Dr. Sandor; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarScreening for Patients with Visual Acuity Loss in Primary Health Care: A Cross Sectional Study in a Deprived Hungarian Population Background: Screening for visual acuity loss is not applied systematically because of uncertain recommendations based on observations from affordable countries. Our study aimed to evaluate the effectiveness of primary health care-based screening. Methods: A cross-sectional investigation was carried out among adults who did not wear glasses and did not visit an ophthalmologist in a year (N = 2070). The risk factor role of sociodemographic factors and the cardiometabolic status for hidden visual acuity loss was determined by multivariable linear regression models. Results: The prevalence of unknown visual acuity loss of at least 0.5 was 3.7% and 9.1% in adults and in the above-65 population. Female sex (b = 1.27, 95% CI: 0.35; 2.18), age (b = 0.15, 0.12; 0.19), and Roma ethnicity (b = 2.60, 95% CI: 1.22; 3.97) were significant risk factors. Higher than primary school (bsecondaryschoolwithoutgraduation= −2.06, 95% CI: −3.64; −0.47; and bsecondaryschoolwithgraduation= −2.08, 95% CI: −3.65; −0.51), employment (b = −1.33, 95% CI:−2.25; 0.40), and properly treated diabetes mellitus (b = −2.84, 95% CI: −5.08; −0.60) were protective factors. Above 65 years, female sex (b = 3.85, 95% CI: 0.50; 7.20), age (b = 0.39, 95% CI: 0.10; 0.67), Roma ethnicity (b = 24.79, 95% CI: 13.83; 35.76), and untreated diabetes (b = 7.30, 95% CI: 1.29; 13.31) were associated with visual acuity loss. Conclusion: Considering the huge differences between the health care and the population’s social status of the recommendation-establishing countries and Hungary which represent non-high-income countries, the uncertain recommendation of visual acuity loss screening should not discourage general practitioners from organizing population-based screening for visual acuity loss in non-affordable populations.Tétel Szabadon hozzáférhető A pszichometriai eszközökben rejlő potenciál a nehezen felismerhető mentális problémák szűrése terén az alapellátási gyakorlatbanGarbóczy, Szabolcs; Kolozsvári, László Róbert; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarAz értekezés a pszichometriai szűrőeszközök háziorvosi gyakorlatban, gyakran nehezen felismerhető alakban jelentkező, mentális problémák azonosításában betöltött szerepét vizsgálja meg. Az alapellátásban megjelenő páciensek nem elhanyagolható része szenved mentális problémától, ugyanakkor igen gyakori, hogy az orvosnak elmondott panaszaikban nem erről számolnak be, azonban szűrőeszközök használatával javítható a felismerés hatékonysága. A szűrőeszközök és a mentális zavarok közül is kettőt emel ki a dolgozat. Az első eszköz a Test Your Memory (TYM-Hun) teszt, a hozzá kapcsolódó, sokszor a környezet és kliens tüneteket elfedő attitűdje miatt nehezen felismerhető mentális probléma pedig az enyhe kognitív zavar (EKZ), mely az esetek felében a demenciát megelőző állapotnak tekinthető. A második eszköz a Rövidített Egészségszorongás-kérdőív (SHAI), mely az alapellátásban sok esetben szomatikus betegségként mutatkozó mentális probléma, az egészségszorongás, vagy annak szélsőséges megjelenési formája, a hipochondria lehetőségének felvetésében segíti a klinikust. Vizsgálataink segítségével sikerült bizonyítani, hogy a TYM-Hun az EKZ felismerésében igény érzékeny mérőeszköz, mely a 44/45-ös vágóérték használatával a valódi pozitív esetek 80%-át felismeri, míg a valódi negatív esetek mindössze 4%-át azonosítja pozitívként. Ez alapján javasolt alkalmazása a háziorvosi gyakorlatban, és önkitöltős jellegénél fogva ez könnyedén kivitelezhető is az esetek többségében a rövidebb rendelkezésre álló idő esetén is. A SHAI esetében a kérdőív belső konzisztenciáját kifejezetten jónak találtuk, a kétfaktoros modellt használva az első faktorra, a Beteggé válás észlelt következményére vonatkozóan a Cronbach alfa értéke 0.865, McDonald’s omega 0.874 és a theta 0.880, míg a második faktorra, a Betegség észlelt következményére is elfogadható mutatókat kaptunk, ezek rendre a következők: 0.732; 0.742 és 0.736. A háziorvosi praxisban megjelenő magas arányú mentális problémától szenvedő páciens felismerésének esélyét több tényező alkalmazásával lehet megnövelni, melyek közül kiemelhető a pszichoedukáció; a továbbképzés; a rendszerszintű változások, beleértve a praktizálás körülményeinek javítását és együttműködésen alapuló betegellátási modell tartós gyakorlását; és nem utolsó sorban a naprakész nemzetközi irányelvek alkalmazása a gyakorlatban, beleértve a szűrőeszközök használatát is.Tétel Szabadon hozzáférhető Új betegút kifejlesztése csípő és térd endoprotetizálásra váró betegek számáraSzilágyiné Lakatos, Tünde; Veres-Balajti, Ilona; Lakatos, Tünde; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Egészségtudományi KarAbsztrakt: Az idősek térd- és csípőízületi protetizálása egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátásra. Vizsgálatunk fő célkitűzése az volt, hogy kidolgozzunk egy új, prehabilitációs beavatkozásokat és műtét előtti betegedukációt is magába foglaló „betegutat” a térd- és csípőprotézis ellátásban részesülő betegek számára. További célunk volt még, adatot gyűjteni és megvizsgálni a kórházi körülmények között megvalósított új betegútnak a hatékonyságát és az előnyeit a betegek, és a kórházi ellátórendszer szempontjából. Módszerek: Nyílt, beavatkozással járó kontrollcsoportos követéses vizsgálatot végeztünk. A kutatásba bevont betegeket (n=180) két csoportra (intervenciós(THA, TKA) és kontroll(THA, TKA)) osztottuk. Az intervenciós csoportba (n=44) azok tartoztak, akik kaptak betegtájékoztató anyagot, beleegyeztek a műtét előtti prehabilitációs programban való részvételbe, illetve vállalták az összes kérdőív kitöltését. A kontroll csoportba azok a betegek kerültek, akik nem vállalták a programot. A kontroll csoport két részből állt. A „kontroll csoport 1.” betegei (n=44) nem kaptak betegtájékoztatót, műtét előtt kitöltötték az SFQ kérdőívet és a postoperativ rehabilitációban a Rehabilitációs Osztályon részesültek. A „kontroll csoport 2.” tagjai (n=92) kaptak betegtájékoztatót, egy részük (n=63) a kutatásban tovább részt véve postoperativ rehabilitációját a Rehabilitációs Osztályon folytatta, másik részük (n=29) a kutatásból kilépve otthoni rehabilitációt választott. A kutatásunkban résztvevő betegek a prehabilitációs és a postrehabilitációs időszakban kérdőíves (SFQ, Oxford Hip and Knee Score, saját készítésű betegtájékoztató hatékonyságát és alkalmazhatóságát mérő kérdőív) és fizikális (csípő-, térd ízületi mozgástartomány mérés, járástávolság mérés) vizsgálatban vettek részt. Eredmények: Az SFQ pontszámok szignifikánsan csökkentek mind a TKA-val kezelt betegeknél (medián 37,50 IQR 30,00-40,00 vs. medián 20,00 IQR 16,00-24,00) és THA (medián 34,50 IQR 28,00-42,00 vs. medián 20,00 IQR 16,00-22,00). A kontrollcsoport TKA-val (medián 37,50 IQR 30,00-40,00 vs. medián 64,50 IQR 54,00-82,00) és THA-val (medián 34,50 IQR 28,00-42,00 vs. medián 73,00 IQR 56,00-81,00) csoportot is bevontak. Értékelés az új betegtájékoztató tartalmának, használhatóságának és érthetőségének értékelése azt mutatta, hogy a betegek az új betegtájékoztatót a következőképpen értékelték szinte teljes mértékben használhatónak értékelték (átlag 11,47±0,91pont). A csípő ízület flexios mozgásnál a postoperativ rehabilitáció kezdetén a javulás az intervenciós csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban (medián 75° (IQR 70-80°) n=27 vs. medián 60° (IQR 50-70°), n=33). A térdműtött betegeknél a flexio a postoperativ rehabilitáció végén mutatott szignifikáns különbséget az intervenciós és a kontrollcsoport betegei között (medián 100° (IQR 95-100°), n=14 vs. medián 90° (IQR 90-90°), n=29). Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy az új prehabilitációs program bevezetése mindenképpen fontos lenne a TKA-val és THA-val kapcsolatos betegellátásba.Tétel Szabadon hozzáférhető Anyagcsere markerek jelentősége alacsony fokú, krónikus - és akut gyulladásos kórképekbenJuhász, Imre Zoltán; Paragh, György; Juhász, Imre Zoltán; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarTétel Szabadon hozzáférhető A derékfájás megelőzését és kezelését célzó munkahelyi egészségfejlesztési program kidolgozása és hatásai ülő munkát végző munkavállalók körébenCsuhai , Éva Anett; Veres-Balajti, Ilona; Csuhai, Éva Anett; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Egészségtudományi KarAz Egészségügyi Világszervezet által közzétett Global Burden of Disease Study 2019 című tanulmány alapján a mozgásszervi betegségek és különösen a derékfájás jelentős népegészségügyi problémát jelentenek világszerte. Az elmúlt három évtizedben továbbra is a derékfájás a fogyatékossággal élt életévek vezető oka a vizsgált 195 országból 126-ban. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség jelentései szerint a derékfájás és más mozgásszervi, szív- és érrendszeri és anyagcserezavarok kialakulásának egyik főkockázati tényezője a hosszantartó, statikus, hanyag ülő helyzet. Első vizsgálatunk célja az volt, hogy értékeljük a gerinc jellemzőit, meghatározzuk mobilitását és a testtartás változásait ülő helyzetben az álláshoz viszonyítva; hogy növeljük a témával kapcsolatos ismereteket, különösen az ülőmunkát végző munkavállalók körében, akik esetén nagy a derékfájás kialakulásának kockázata; továbbá, hogy vizsgáljuk a SpinalMouse használatának alkalmasságát a jövőben tervezett munkahelyi egészségfejlesztési programok vizsgálati protokolljában. Második vizsgálatunk célja egy újonnan kialakított komplex munkahelyi egészségfejlesztési program hatásvizsgálata volt az ülőmunkát végző munkavállalók körében, különböző fizikális paraméterek (a testtartás, a gerinc mobilitása, az izmok rugalmassága, a statikus és dinamikus izomerő, koordinációs és egyensúlyozási képességek) és szubjektív kimeneti indikátorok vizsgálatával. A gerinc statikájára és mobilitására vonatkozó korábbi tanulmányok és saját eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az ülő testhelyzet negatív hatással van a gerinc biomechanikájára és mechanikai terhelésére. A SpinalMouse mérőműszer hatékonyan alkalmazható keresztmetszeti vizsgálatokban és a fizikai aktivitással kapcsolatos intervenciók hatásvizsgálata során egyaránt. Saját eredményeink is rávilágítottak arra, hogy a szegmentális stabilizáció, a stretching, a myofasciális felszabadítás és a funkcionális tréning módszerek ötvözése szignifikáns mértékben csökkenti a fájdalmat és a fogyatékosságot, javítja a testtartást, a gerinc mobilitását, az izomerőt és az egyensúlyozó képességet; ezért kifejezetten javasoljuk a Multimodális Progresszív Funkcionális Tréning Program megvalósítását olyan munkahelyeken, ahol a foglalkozáshoz köthető rizikó következtében a mozgásszervi rendellenességek és a derékfájás kialakulásának nagy a kockázata.Tétel Szabadon hozzáférhető Alcohol consumption behaviour of the Hungarian general and Roma populations and the effect of taste preference-related gene polymorphisms on alcohol consumption patternsKurshed, Ali Abbas Mohammad; Judit, Diószegi; Kurshed, Ali Abbas Mohammad; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani IntézetBackground: Unhealthy alcohol use is considered a significant public health problem globally, while the burden of mortality and disability-related to alcohol intake varies disproportionately between certain populations and ethnic minority groups. Consumption of alcohol is a complex human trait, which is influenced by a wide variety of environmental factors and numerous genetic variants including taste preference genetic polymorphisms. Objective: Our study aimed to characterize and compare alcohol consumption behaviours of HG and HR participants as well as to evaluate the impact of potential influencing factors on various alcohol consumption patterns. We also aimed to synthetize evidence of the effect of taste preference-related genetic variants on various drinking behaviours. Methods: 410 HG and 387 HR respondents of 20-64 years of age were included in our study and AUDIT questionnaire was used to assess alcohol consumption patterns. Univariate and multivariate logistic regression analysis were performed to elucidate the associations between various socioeconomic variables and different alcohol consumption phenotypes. To identify the taste preference-related genetic polymorphisms associated with various alcohol consumption behaviours, a systematic review was prepared. Based on this review, four single nucleotide polymorphisms (SNPs), TAS1R3 rs307355, TAS2R38 rs713598, TAS2R19 rs10772420 and CA6 rs2274333 linked with bitter and sweet taste preferences, were selected for further analysis. Results: Compared to HG, Roma participants experienced more alcohol related harms and evidence of past problems related to alcohol intake. When alcohol-related harms were considered, impacts of differences in gender and marital status are much higher among Roma compared to non-Roma. Additionally, TAS2R38 rs713598 had significant association with AUDIT 2- number of standard drinks on a typical day and AUDIT 3- frequency of having six or more drinks per occasion among HG and HR participants respectively. Conclusion: Roma ethnicity was demonstrated to influence certain alcohol consumption behaviours, i.e., having experience of alcohol-related harm as well as evidence of past problems related to alcohol drinking. For alcohol-related harm, gender and differences in marital status act more strongly among Roma participants compared to non-Roma. We may also presume that genetics influencing bitter taste phenotypes may have an effect on alcohol consumption patterns in our study samples, though it is suggested to interpret the findings with caution.Tétel Szabadon hozzáférhető A progranulin szint összefüggése a szénhidrát és lipidanyagcsere, valamint a gyulladásos folyamatok markereivel familiáris hiperkoleszterinémiás és diabeteses polineuropathiás betegekbenRuzsnavszkyné Nádró, Bíborka; Harangi, Mariann; Nádró, Bíborka; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Anyagcsere Betegségek Nem Önálló TanszékA progranulin (PGRN) egy olyan növekedési faktor, melyet számtalan szövet és sejttípus képes expresszálni, köztük az epithel, a myeloid és limfoid sejtvonalak, a neuronok és a mikroglia. A PGRN a korábbi vizsgálatok alapján direkt módon képes kötődni a tumor nekrózis faktor receptorhoz (TNFR), gátolva ezzel a tumor nekrózis faktor-alfa (TNFα)-mediálta gyulladásos folyamatokat és anti-atherogén hatást fejt ki. Korábban a PGRN szérum koncentrációját heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiás (HeFH) betegeknél nem vizsgálták. A PGRN emellett mérsékli az ischaemia-reperfúzió indukálta idegsérülést egerekben a neutrofil sejtek sejtfalba történő bevándorlásának gátlásán keresztül. Az antioxidáns hatású alfa-liponsav (ALA) alkalmazása diabeteses neuropathiában az idegvezetés javulását és a neuropathiás fájdalom mérséklését eredményezi, azonban a PGRN szintekre kifejtett hatását korábban nem tanulmányozták. Ezért célul tűztük ki a szérum PGRN szintjének meghatározását kezeletlen HeFH-s betegekben. Emellett vizsgáltuk a gyulladásos és endothel diszfunkciós markerek, köztük a TNFα, szolubilis intercelluláris adhéziós molekula-1 (sICAM-1) és a szolubilis vaszkuláris adhéziós molekula-1(sVCAM-1), valamint a PGRN szintje közötti összefüggéseket a HeFH-s betegekben, valamint 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, perifériás neuropathiás betegekben 6 hónapos ALA kezelést követően. Továbbá vizsgálni terveztük a PGRN szérum szintének és a perifériás szenzoros neuropathia súlyosságának változása közötti összefüggést. Ezért 81 kezeletlen HeFH-s beteget és 32 egészséges kontroll személyt vontunk be. A HeFH-t a Dutch Lipid Clinic Network kritériumrendszer alapján diagnosztizáltuk. A szérum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidált LDL (oxLDL) és TNFα koncentrációkat enzim-kapcsolt immunoszorbens assay segítségével határoztuk meg. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. Emellett egy prospektív vizsgálat keretében 54 fő 2-es típusú diabeteses, perifériás neuropathiás beteget kezeltünk napi 600 mg ALA adásával 6 hónapon keresztül. Az áramérzet-küszöbérték (CPT) meghatározását alkalmaztuk a szenzoros neuropathia súlyosságának értékelésére. Továbbá 24 fő 2-es típusú diabeteses, nem neuropathiás beteget is bevontunk a vizsgálatba. Nem találtunk szignifikáns különbséget a PGRN szérum koncentrációjában a HeFH-s betegek és a kontrollok között. Szignifikáns pozitív korreláció igazolódott a triglicerid, TNFα, sVCAM-1 és a kis HDL szubfrakció aránya, valamint a PGRN szérum szintje között, míg szignifikáns negatív korrelációt találtunk a nagy HDL szubfrakció aránya és a PGRN szérumszintje között a teljes vizsgálati populációban és a HeFH-s betegek esetén. A PGRN szérum szintjének független prediktora a sVCAM-1, a logTNFα és a kis HDL szubfrakció aránya volt. A 6 hónapos ALA kezelést követően a perifériás neuropathiás diabeteses betegek PGRN szintje szignifikánsan emelkedett, emellett szignifikánsan javult a CPT értékük. Emellett szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a TNFα, a sICAM-1, és a PGRN szérum szintek között mind az ALA kezelés előtt, mind a kezelést követően. Szignifikáns negatív korreláció igazolódott a CPT értékek javulásának mértéke és a szérum PGRN szintje között. Továbbá, a PGRN szint független prediktora a diabeteses neuropathiás betegek esetén a sICAM-1 szintje volt. A HDL szubfrakciók, gyulladásos markerek és a PGRN szintek közötti szoros összefüggések arra utalnak, hogy a PGRN anti-atherogén hatást fejt ki a HeFH-s betegek esetén részben a HDL összetételének módosításán, részben a gyulladásos folyamatok mérséklésén keresztül, ugyanakkor nem befolyásolja érdemben az oxidatív stressz mértékét. Emellett a PGRN szintjének változása az ALA kezelés következtében kedvező hatást fejthet ki az endothel funkcióra és a neuronális gyulladásra perifériás neuropathiában szenvedő diabeseses betegek esetén. További vizsgálatok szükségesek a PGRN szerepének tisztázására a HeFH-s betegek érelmeszesedéses folyamatainak szabályozásában és a jelentőségének feltárására a neuronális repair folyamatokban diabeteses perifériás neuropathiás betegek esetén. A PGRN szerepének jobb megértése az athero-inflammációs és neuronális repair folyamatokban befolyásolhatja a terápiás stratégiánkat a familiáris hiperkoleszterinémiás és a diabeteses perifériás neuropathiás betegeink esetén. Progranulin (PGRN) is a growth factor that has been shown to be expressed in many tissues, including epithelia, myeloid- and lymphoid-derived cell lines, neurons, and microglia. PGRN has been hypothesized to directly bind to tumor necrosis factor receptor (TNFR), suppress tumor necrosis factor alpha (TNFα)-mediated inflammation and exert anti-atherogenic effects. However, the serum concentrations of PGRN in patients with heterozygous familial hypercholesterolemia (HeFH) have not been studied. Moreover, PGRN may alleviate neuronal injury induced by ischemia–reperfusion in mice via the inhibition of neutrophil recruitment. The antioxidant alpha-lipoic acid (ALA) is used in diabetic neuropathy to improve nerve conduction and relieve neuropathic pain, but its effects on PGRN levels have not yet been elucidated. Therefore, we aimed to measure PGRN in the sera of patients with untreated HeFH. Furthermore, we aimed to assess the relationship between inflammation and endothelial dysfunction markers including TNFα, soluble intercellular adhesion molecule-1 (sICAM-1) and soluble vascular adhesion molecule-1(sVCAM-1) and PGRN levels in in HeFH patients and in type 2 diabetic patients with peripheral neuropathy after 6 months of ALA treatment. Moreover, we examined the association between changes in PGRN levels and the severity of peripheral sensory neuropathy after ALA treatment. Therefore, 81 untreated patients with HeFH and 32 healthy control subjects were included. We diagnosed HeFH using the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Serum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidized LDL (oxLDL) and TNFα concentrations were determined by enzyme-linked immunosorbent assay. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint gel electrophoresis. Furthermore, in a prospective study, 54 patients with type 2 diabetes and peripheral neuropathy received 600 mg of ALA daily for 6 months. Current perception threshold (CPT) testing was used to assess sensory neuropathy. Twenty-four patients with diabetes without neuropathy were also included in the study. We could not find a significant difference between the PGRN concentrations of the HeFH patients and controls. We found significant positive correlations between triglyceride, TNFα, sVCAM-1, the ratio of small HDL subfraction and PGRN, while significant negative correlations were found between the ratio of large HDL subfraction and PGRN both in the whole study population and in HeFH patients. PGRN was predicted by sVCAM-1, logTNFα and the ratio of small HDL subfraction. After 6 months of ALA treatment of diabetic patients with peripheral neuropathy, serum PGRN levels were significantly increased and CPT values were significantly improved. Furthermore, there were significant positive correlations among TNFα, sICAM-1, and PGRN levels both before and after ALA treatment. A significant negative correlation was observed between the improvements in CPT and the PGRN levels. Furthermore, sICAM-1 levels were an independent predictor of PGRN levels in diabetic patients with peripheral neuropathy. The strong correlations between HDL subfractions, inflammatory markers and PGRN suggest that PGRN may exert its anti-atherogenic effect in HeFH through the alteration of HDL composition and the amelioration of inflammation rather than through decreasing oxidative stress. Furthermore, changes in serum PGRN levels indicate that ALA treatment may have beneficial effects on endothelial function and neuronal inflammation in diabetic patients with peripheral neuropathy. Further studies are needed to clarify the role of PGRN in regulating the atherosclerotic process in HeFH and the importance of PGRN in neuronal repair among patients with diabetic neuropathy. Understanding the role of PGRN in athero-inflammation and neuronal repair may alter our therapeutic strategy for patients with familial hypercholesterolemia and diabetic patients with peripheral neuropathy.Tétel Szabadon hozzáférhető Az oxidatív stressz és az endothél diszfunkció markereinek változása alfa-liponsav kezelés és mozgásterápia hatására diabéteszes polyneuropathiás betegekbenMolnár, Ágnes; Sztanek, Ferenc; Molnár, Ágnes Mariann; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Anyagcsere Betegségek Nem Önálló TanszékA DSPN a hiperglikémia talaján kialakuló fokozott oxidatív stresszel, endothel diszfunkcióval, elhízással, megváltozott adipokin és miokin profillal járó kórkép, mely a 2-es típusú diabeteses betegek egyre nagyobb hányadát érinti Magyarországon is. A DSPN kiegészítő kezelésében alkalmazott kíméletes, rendszeres fizikai aktivitás, valamint kedvező hatású antioxidáns szerek alkalmazása hatékonyan csökkenthetik a diabetes neuropathia progresszióját. Eredményeink rávilágítanak a rendszeres fizikai aktivitás fontosságára a diabeteses neuropathia kezelésében. Adataink szerint a fizikai aktivitás növeli az FGF21 szintjét diabetes neuropathiás betegeknél, továbbá az FGF21 szint változása negatív korrelációban állt a testtömegindex, TNF-alfa változásával, ill. pozitívan korrelált az adiponektin szint változásával hat hetes fizikai aktivitást követően. A jövőben az FGF21 szint jó biomarkerként szolgálhat a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszttel kimutatott aerob edzés hatékonyságának monitorozására. A gyulladás és az oxidatív stressz egyéb biomarkereire vonatkozó adatok bővíthetik ismereteinket a fizikai aktivitás perifériás szenzomotoros neuropathiában kifejtett hatásáról. Az elmúlt években a perifériás és autonóm diabeteses neuropathia hosszú távú kezelésében az antioxidáns hatású ALA adása szintén jelentős kedvező hatásokkal bír. Megállapítottuk, hogy hat hónapos ALA kezelést követően az ADMA, TNF-alfa, Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt, összetett autonóm tünet pontszám szignifikánsan csökkent, míg az NO szint szignifikánsan nőtt DSPN betegekben. Az ADMA változása pozitívan korrelált a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt változásával DSPN betegekben. Az ALA reagáló DSPN csoport ADMA csökkenése szignifikánsan kifejezettebb volt a nem reagálókhoz képest. Az ADMA szérumszint vizsgálata ezért jó marker lehet az ALA kezelés hatékonyságának kimutatására. További vizsgálatok szükségesek az ALA neuropathiában jelentkező további kedvező hatásainak tisztázásához, azonban az ALA endothel diszfunkcióra gyakorolt pozitív hatása felhívja a figyelmet az oxidatív stressz folyamatos monitorozására perifériás és autonom neuropathiában, továbbá felveti új antioxidáns terápiás szerek kifejlesztését.Tétel Szabadon hozzáférhető Occupational and Environmental Pesticide Exposure and Associated Health Risks in EthiopiaTessema, Roba Argaw; Ádám, Balázs; Tessema, Roba Argaw; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarPesticides have a great role in guaranteeing food security and economic development; however, their intensive use has raised concern regarding the possible short-and long-term health effects of pesticides among applicators in particular and the public at large. This study aimed to investigate occupational and non-occupational pesticide exposures, associated health risks, and pesticide management practices among extension officers, pesticide applicators and non-applicator residents in rural Ethiopia, and to compare it to the situation in Hungary, as reported by plant doctors. A community-based cross-sectional study was completed involving 326 officers (234 extension officers from Ethiopia and 92 plant doctors from Hungary) between 2019 and 2020. Thereafter, a survey involving 1073 study participants (803 pesticide applicators and 270 non-applicators residents) was conducted in Ethiopia in 2021. In both questionnaire surveys, information on pesticide handling, knowledge and attitude to risks of pesticides, experienced health effects and applied preventive measures were collected. Uni- and multivariate statistical analysis was used to identify predictors of knowledge and attitude, health effects and applied preventive measures by estimating crude and adjusted odds ratios and prevalence ratios. The Ethiopian officers had significantly lower knowledge of pesticide products (66%) and more frequently experienced pesticide poisoning among applicators (41%) than the Hungarian colleagues (92% and 7%, respectively). The Hungarian officers deemed less health risk of pesticide use (AOR=0.46 (0.27-0.80), p<0.01), were ten times more likely to perceive the pesticide control system effective (AOR=10.23 (5.68-18.46), p<0.001) and were nine times more likely to declare that applicators used personal protective equipment (AOR=8.95 (4.94-16.28), p<0.001). A substantial proportion of respondents from both countries reported unacceptable methods of pesticide residue disposal and illegal importation of pesticides from bordering countries. In Ethiopia, applicators had a significantly higher proportion of good knowledge of pesticides (75% vs 14%; APR=1.54 (1.368-1.75), p<0.001) and had a higher mean score of perceived health risk of pesticide use (4.21 vs 3.90; APR=1.08 (1.01-1.16), p<0.05) than the residents. A considerably higher proportion of applicators experienced health effects probably related to pesticide exposure (36%) than the residents (16%) (APR=1.15 (1.01-1.32), p<0.05). Certain symptoms presumably associated with pesticide exposure, such as cough, shortness of breath, dizziness and skin irritation, were significantly more frequently declared by them. Perceptions related to the toxicity of presently used pesticide products, mixing pesticides without gloves, the occurrence of splash during mixing and application, regular maintenance and washing of the sprayer tank after spraying, and using home-based care after experiencing a symptom presumably related to pesticide exposure were significantly associated with experiencing health effects among applicators. A considerably high proportion of applicators declared insufficient use of preventive measures and inappropriate leftover pesticide residue disposal methods. Nevertheless, consistent use of a face mask and visiting a health facility when experiencing a symptom presumably related to pesticide exposure were significantly positively associated with receiving training on health risks and pesticide use. A considerably higher proportion of applicators declared insufficient use of preventive measures and inappropriate leftover pesticide residue disposal methods. Therefore, comprehensive interventions are required, practical-oriented field-based in-depth training for extension officers and applicators focusing on safety precautions and proper use of personal protective equipment is of paramount importance. It is inevitable to establish effective pesticide management, monitoring, and evaluation system and to ensure restrictive law enforcement. Providing accessibility of PPE at affordable prices and provision of adequate pesticide waste disposal means are crucial interventions to safeguard the health of pesticide applicators and the public at large.Tétel Szabadon hozzáférhető Evaluation of the Hungarian primary care systemNánási, Anna; Rurik, Imre; Nánási, Anna; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi TanszékSummary The recognition of family medicine as an independent specialty started in the nineteen- seventies and it was followed by introducing the education of family medicine and establishing residency programs. Primary care’s (PC) have been developed in different way in the European countries. Some of them have primary care based health care systems, while other prefers the traditional hospital based model. Researchers tryed to find an appropriate comprehensive method for comparison, initiating the QUALICOPC study (2011- 2013). Four questionnaire was developed by the international consortia, focusing to the expectations and preferences of patients, the infrastructure of practices, professional competences and working conditions of PHC providers. Hungary was also among the 34 participating countries, where the study was coordinated by the research team of the University of Debrecen. Patients preferred:easy access to services, wide scope of complains to be able to solve, availability and short waiting time, option for home visit, courteous communication, expected knowledge and good manners of doctors, no barriers to referrals, common decision making about treatment and possible options, not pressured by time during consultations and clear instructions provided here, easy to get prescriptions, updated medical records including available information by the doctor’s hand about living circumstances, social and cultural background of patients. With regards patients’ expectations the emotional and human features of the consultation and the clinical outcomes did matter for most people. Preferences regarding circumstances, expected cleanliness in the GP’s office, adequate information about where and when to go, convenient and punctual appointments, helpful reception staff, a knowledgeable doctor, clear and easy to understand, huge experience in a reduction in symptoms/problems, respecting patients’ wishes to be involved in treatment decisions, were also mentioned. In Hungary and in most of the participating countries the QUALICOPC study proved a high population satisfaction with the primary health care system. Among the evaluated process indicators (access, continuity, comprehensiveness, and coordination), were rated as satisfactory, together with equity among health outcome indicators, while quality and efficiency were deteriorated in the previous years because the influence of other levels of provision (secondary care, hospitals). According to the GP questionnaires available instruments, devices, and professional competences of Hungarian primary care providers are the same as most GPs in other EU member states, although “gate-keeping” is light. Financial incentives to improve quality of service provision could be an important tool. In the past years, specific socio-demographic and work-related correlates of burnout, occupational stress was described among Hungarian doctors. There is yet a large space for improvement in the structure, conditions, and workforce development. Decision makers have to realise, that it seems impossible to maintain the system in recent form. Absztrakt A családorvoslás önálló szakterületként való elismerése az 1970-es években kezdődött, és ezt követte a háziorvostan képzés és a rezidensprogramok kialakítása. Az alapellátás hagyományos feladatai és kapcsolatai az egyén longitudinális és átfogó ellátása, a családi kapcsolatokban és az előzetes ismeretekben rejlő erőforrások felhasználásával. Az egészségügyi szolgáltatások kutatásának egyik fő kihívása annak bemutatása, hogy az egészségügyi alapellátás mely konfigurációi vezetnek jobb eredményekhez a minőség, a méltányosság és a költségek tekintetében. A QUALICOPC projekt célja az európai alapellátási rendszerek minőségi, méltányossági és költség kritériumok szerinti értékelése. A QUALICOPC megvizsgálja, hogy mit takar egy erős alapellátási rendszer és választ kíván adni arra a kérdésre: Milyen hatással van az alapellátó rendszer ereje a teljes egészségügyi ellátórendszer teljesítményére? Az adatgyűjtés három szintre összpontosult: az egészségügyi ellátórendszerre, a háziorvosi praxisra és a betegekre. Vizsgálataink csak a közelmúlt hazai jellemzőire koncentráltak; a betegek preferenciákra és tapasztalatokra adott válaszait az eltérő nemzeti sajátosságok és az alapellátás változatos felépítésének figyelembevételével kell értékelni. Az eredmények reprezentatív áttekintést adtak a magyar alapellátás jelenlegi helyzetéről a vizsgált témakör keretében. Magyarországon és a legtöbb résztvevő országban a QUALICOPC vizsgálat magas lakossági elégedettséget igazolt az egészségügyi alapellátó rendszerrel kapcsolatban. A folyamatmutatókat (elérhetőség, folytonosság, átfogóság és koordináció) kielégítőnek minősítették, az egészségügyi kimeneti mutatók egyenlőségével együtt, míg a minőség és a hatékonyság romlott az előző években, mert az ellátás más szintjei (szakellátás, kórházak) is romlottak. A háziorvosi kérdőívek szerint a hazai alapellátók műszerei, eszközei és szakmai kompetenciái megegyeznek a többi EU tagállam háziorvosainak többségével, bár a „kapuőr” funkció gyengébb. A szolgáltatás minőségének javítását célzó pénzügyi ösztönzők fontos eszközt jelenthetnek. Az elmúlt években a kiégés, a foglalkozási stressz specifikus társadalmi-demográfiai és munkával összefüggő összefüggéseit magyar orvosokon is leírták. A struktúrában, a feltételekben és a munkaerő-fejlesztésben még komoly fejlesztési lehetőségek rejlenek. A döntéshozóknak meg kell érteniük, hogy jelenlegi formájában a rendszer hosszú távon fenntarthatatlan.Tétel Szabadon hozzáférhető Az enyhe baleseti agysérülés endokrin következményeinek előrejelzéseFrendl, István; Nagy V., Endre; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endochrinológiai TanszékBaleseti agysérülés esetén primer és szekunder agykárosodás alakul ki. A primer agysérülés a sérüléskor közvetlenül kialakuló elsődleges mechanikai roncsolódás, míg a szekunder agysérülés egy többdimenziós biokémiai kaszkád, mely a kiváltó trauma után jön létre. A TBIt szenvedett betegek többségének enyhe agysérülése (GCS 13-15) van, sokszor képalkotó diagnosztikai eszközökkel nem kimutatható, látszólag morfológiai eltérés nélkül. Azonban a mTBI-nek is lehetnek maradandó szövődményei; ilyen a késői agyalapi mirigy diszfunkció. Az általunk vizsgált mTBI betegcsoportban az utánkövetési periódusban 16%-ban újonnan diagnosztizált késői agyalapi mirigy diszfunkciót állapítottunk meg. Vizsgálatunk az agyalapi mirigy hormonszinteknek, az endokrin célmirigyek hormontermelésének és a kor- és nemspecifikus IGF-1 szinteknek a mérésén alapult. Eredményeink megegyeznek a korábbi beszámolókkal, melyek szerint mTBI után is gyakran alakulhat ki késői hypophysis működési zavar. Bár az agyalapi mirigy viszonylag védett helyen található a koponyaalapon a töröknyereg csontos üregében, mégis complex vérellátása, mely a hypophysis nyélen keresztül éri el, sérülékennyé teszi. Feltételeztük, hogy a hypophysis speciális portalis vérkeringése érzékeny a véralvadás és a fibrinolysis egyensúlyában a trauma hatására bekövetkező változásokra. Vizsgálatunkban számos véralvadási paramétert mértünk a TBI elszenvedésekor, mint lehetséges biomarkereket a késői agyalapi mirigy működési zavar előrejelzésére. Azt találtuk, hogy az mTBI után közvetlenül mért alacsonyabb plazma PAI-1 szint 80%-os szenzitivitással és 67%-os specificitással előre jelezte a késői agyalapi mirigy működési zavar kialakulását, míg a többi haemostasis paramétereknek nem volt ilyen prognosztikus értéke. Az astrocytákból származó S100B fehérje szinteket is mértük, hogy annak esetleges prognosztikus szerepét a mTBI után kialakuló hypophysis diszfunkcióban vizsgáljuk. Agysérülés után az astrocytákból felszabaduló, és a sérült vér - agy gáton átjutó S100B koncentráció növekszik, ami a TBI súlyosságának az előrejelzésére és monitorizálására alkalmas eszköz. Vizsgálatainkban a mTBI-t szenvedett betegek S100B szintje nem korrelált az agysérülés súlyosságával vagy a CDT által jelzett krónikus alkoholfogyasztással. Az agyalapi mirigy diszfunkciót szenvedett és nem szenvedett betegcsoportok S100B protein szintjei nem különböztek. Az akut alkohol intoxikáció gyakori TBI esetén. Az általunk vizsgált mTBI betegcsoportban a sérültek 36 %-ának a szérumában a felvételkor mérhető szintű alkohol volt. A CDT a krónikus alkohol fogyasztás legspecifikusabb laboratóriumi markere, ezért a sérülés előtti rendszeres alkohol fogyasztás kimutatására a szérum CDT szintet mértük. Kimutattuk, hogy a krónikus alkohol fogyasztásnak, mely magasabb CDT szintet eredményez, protektív hatása van a mTBI után kialakuló endokrin eltérések kialakulásával szemben. A mTBI előtt 2 - 4 hétben absztinens betegek jobban ki vannak téve a késői agyalapi mirigy működési zavar kialakulásának. A rendszeres alkoholfogyasztás mértéke ezt az összefüggést nem befolyásolta. A fejsérülés súlyosságában a magas és alacsony CDT szinttel rendelkező betegeknél nem volt különbség. Következtetéseink megerősítéséhez nagyobb számú betegcsoportokon további vizsgálatokat tartunk szükségesek, és bízunk benne, hogy eredményeinket más, független munkacsoportok is megerősítik.Tétel Szabadon hozzáférhető Iskolai egészségfejlesztés módszertana és értékeléseLábiscsák-Erdélyi, Zsuzsa; Kósa, Karolina; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; Debreceni Egyetem::Egészségtudományi Kar::Egészségtudományi IntézetAz Egészségügyi Világszervezet 1996-ban meghirdetett koncepcióján alapuló teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program valósult meg 2011-ben egy debreceni gimnáziumban. Ennek értékeléséhez a beavatkozás előtt (bázisfelmérés) és az azt követő tanévek indításakor három, vagyis összesen négy kérdőíves egészségfelmérésre került sor, amely az iskola minden tanulóját megcélozta. A kérdőívben az „Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC)” vizsgálat kérdéseinek segítségével felmértük a tanulók demográfiai adatait, egészségi és lelkiállapotát, egészségmagatartását, valamint az iskolai pszichoszociális környezet jellemzőit, beleértve a diákoknak az iskolához, a tanárokhoz és az osztálytársakhoz fűződő viszonyát. Az adatok elemzésével vizsgáltuk az iskola diákjainak jellemzőit a korosztályos nemzeti átlaghoz képest; az intervenció rövid- és hosszútávú hatásait; továbbá a négy adatfelvétel összesített adatbázisában (N=3450) elemeztük az élettel való elégedettség meghatározó tényezőit is. A statisztikai analízist STATA 16.0 programmal végeztük, kétmintás t-próbát folytonos változók esetén, khi-négyzet próbát kategorikus változók esetén alkalmaztunk. Az élettel való elégedettség determinánsait modellszelekcióval határoztuk meg, melyek során ordinális és heteroszkedasztikus lineáris regressziót, ordinális és robusztus varianciabecslést, a kovariánsok közt lineáris és nemlineáris összefüggést, továbbá interakciókat vizsgálva. A rövidtávú értékelés azt mutatta, hogy nőtt a kiváló egészségi állapotú tanulók aránya; jelentős javulást mutattak az étkezési szokások, ugyanakkor nőtt a fizikailag inaktív tanulók aránya az intervenció előtti állapothoz képest. A hosszútávú értékelés során, az utánkövetés harmadik évében szignifikánsan csökkent a ritkán ajánlott ételek fogyasztása, és a tanulók könnyebbnek értékelték az iskolai feladataikat, mint bázisfelméréskor. Az élettel való elégedettségnek mindkét nemben szignifikáns pozitív determinánsa a szubjektív egészségi állapot, a szubjektív családi jómódúság és az önértékelés; míg jelentős negatív meghatározója a fizikai inaktivitás, az iskolai feladatok nehézsége és a magányosság. Az önértékelésnek jelentős moduláló hatása is van egyes iskolai pszichoszociális tényezőknek az élettel való elégedettséggel mutatott összefüggésére. A program előnye, hogy teljeskörű volt, a táplálkozásra, testmozgásra, a személyiségfejlesztésre és konfliktuskezelésre irányuló akciókat is tartalmazott, élvezte az iskola vezetésének támogatását. Ugyanakkor korlátja, hogy csupán egy iskolában valósult meg, a kvantitatív értékelés pedig csak a tanulókra vonatkozott. Ezáltal az értékelés eredményei csak korlátozottan általánosíthatók, és a program hatása nem választható el teljesen a szekuláris és életkori trendek hatásaitól. Mindazonáltal a hosszú követés és az összevont adatbázis nagysága lehetővé tette az élettel való elégedettség megbízható becslésétTétel Szabadon hozzáférhető Betegségismeret szerepe a vesetranszplantációbanBarth, Anita; Nemes, Balázs; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Intézet::Szervtranszplantációs TanszékA tudás mint potenciálisan módosítható faktor a megfelelő döntéshozatal előfeltétele. Kutatásunk során a krónikus vesebetegek vesetranszplantációval kapcsolatos ismereteit vizsgáltunk és az ismereteket befolyásoló tényezőket elemeztük, elsősorban a betegismeretek e területen megfigyelhető hiányosságainak feltérképezése, az akadályozó tényezők azonosítása céljából. Egyúttal tájékoztatást és ismeretterjesztést adtunk a vesetranszplantációval kapcsolatosan. A betegek ismereteit befolyásoló tényezőket tíz magyarázó változóra korrigált többszörös lineáris regresszióval értékeltük, melynél a függő változó a tudáspontszám volt. Követéses vizsgálatunk első adatfelvétele során az Eurotransplant-várólistán szereplő, vesetranszplantáció irányában kivizsgálás alatt álló, valamint a veseátültetést elutasító, 18 és 75 év közötti betegeket kerestük fel. Az első körös, alap tudásszintet rögzítő adatfelvétel során összesen 254, az ismeretátadás utáni második 115 vesebeteg bevonásával valósult meg. Eredményeink alapján elmondható, hogy a betegek által elért tudáspontszám összességében megfelelő, ugyanakkor az egyes kérdéscsoportok elemzését követően megállapítható, hogy a műtéttel, ezen belül is elsősorban az élődonoros vesetranszplantációval, és a keresztdonációval kapcsolatban igen hiányos ismeretekkel rendelkeznek. E kérdések esetén a helyes válaszok aránya 50-70% között változott. Az ismereteket befolyásoló tényezők vonatkozásában megállapítható, hogy a felsőfokú (β=1,502, p<0,001) és a középfokú (β=2,346, p<0,001) iskolai végzettséggel rendelkező betegek egyaránt magasabb tudáspontszámot értek el az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőkhöz képest. A korábban veseátültetésen már átesett betegek 2 ponttal magasabb pontszámot értek el a veseátültetésben még nem részesültekhez viszonyítva (β=2,024, p<0,001). Szignifikánsan magasabb pontszámot értek el azok a betegek is, akik megfelelő egészségműveltségi szinttel rendelkeztek (β=1,344, p<0,001). Eredményeink bizonyítják programunk hatékonyságát, mert a részt vevő vesebetegek szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a tudásszint felmérő teszten, több hónappal a betegedukációt követően is (p<0,001). Az általunk azonosított hiányosságok segíthetnek az egészségügyi szakemberek számára abban, hogy melyek azok a területek, amelyekre a betegoktatási és önmegvalósító programok során hangsúlyt kell fektetni a beteg-együttműködés és az eredmények javítása érdekében.Tétel Szabadon hozzáférhető Munkakörnyezeti kémiai expozíciók az áruszállítás és raktározás zárt tereibenLovas, Szabolcs; Ádám, Balázs; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani IntézetA nem veszélyes áruk szállítása és raktározása során a zárt terekben dolgozó munkavállalók kémiai szennyezők expozíciójának lehetnek kitéve, mely sokszor rejtve marad a munkáltatók és a munkavállalók előtt egyaránt. A kitettség hosszú távon egészségkárosodást okozhat, mely megelőzhető lenne tudományos bizonyítékokon alapuló munkaegészségügyi intézkedések alkalmazásával. Vizsgálati célkitűzéseink voltak a (1) nem veszélyes áruk szállítása és raktározása során alkalmazandó nemzetközi és hazai jogszabályok azonosítása és tartalmi elemzése, a (2) zárt terekben dolgozó munkavállalók biztonságáért és egészségéért felelős személyek körében a vizsgált kémiai expozícióval kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok felmérése, valamint (3) a zárt terekben munkát végző dolgozók körében tapasztalt egészséghatások, továbbá az expozícióhoz kapcsolódó ismeretek, attitűdök valamint prevenciós gyakorlat vizsgálata. A kutatás során jogszabályi adatbázisokban történő szisztematikus kereséssel és elemzéssel, munkaegészségügyi, valamint áruszállításért és raktározásért felelős szakemberek körében felvett félig strukturált interjúkkal, valamint logisztikai vállalatoknál alkalmazott munkavállalók körében végzett kérdőíves felmérés segítségével vizsgáltuk a probléma hazai jellegzetességeit. A jogszabályi környezet vizsgálatának eredményeként megállapítható, hogy az európai uniós és hazai jogszabályok jelen formájukban nem specifikusak kellőképpen a vizsgált probléma adekvát szabályozására A szakemberek az interjúk során a kémiai expozíciókat ritkának, azok egészségre gyakorolt hatásait elhanyagolhatónak tartották, valamint tapasztalataik szerint a munkavállalók sem aggódtak az egészségüket illetően a vizsgált problémával összefüggésben. A munkavállalók körében végzett kérdőíves felmérés rámutatott a kémiai expozíciókkal kapcsolatos ismeretek hiányosságaira, a légúti irritáció és a végtagfáradtság e munkavégzéssel mutatott összefüggésére, a megelőző munkaegészségügyi intézkedések alkalmazásának elégtelen voltára, továbbá arra, hogy azok a munkavállalók, akik a munkavédelmi oktatás során specifikus ismeretekre tettek szert a vizsgált expozíciókkal összefüggésben, gyakrabban és hatékonyabban alkalmaztak olyan munkaegészségügyi intézkedéseket, amelyek az védekezést hatékonyan képesek szolgálni. Vizsgálatunk eredményeként megállapítható, hogy a zárt terekben dolgozó munkavállalók egészségének megfelelő szintű védelme érdekében a jogszabályi környezetnek reflektálnia kellene a kémiai szennyezőkkel kapcsolatos új tudományos eredményekre, melyekre a munkavédelmi oktatások során is hangsúlyt kellene helyezni annak érdekében, hogy a munkavállalók ismeretekkel rendelkezzenek róluk, és képesek legyenek megtenni a szükséges és hatékony preventív munkaegészségügyi intézkedéseket. A kémiai szennyezők zárt terekben való jelenlétére direkt expozíciós mérésekre, a lehetséges egészséghatásaikra pedig hosszú távú követéses vizsgálatokra lenne szükség a hazai viszonyokra adaptáltan.