A disszertáció egy a XX. század végén keletkezett és napjainkban már dominánsnak tekinthető interdiszciplináris irányzat, a tudattudomány (science of consciousness) tudományfilozófiai és filozófiai-hermeneutikai elemzését tűzte ki célul. A tudattudomány program filozófiai kritikája mindenekelőtt megköveteli a kognitív tudományokkal való összevetést, továbbá módszertani szempontból a tudományhermeneutikai megközelítést választottam a tudat-probléma elméleti keretéül. Különös jelentőséget fektettem a kultúrtörténeti és filozófiatörténeti áttekintésekre, ezért a tudat-probléma gyökerét Descartes és Thomas Nagel filozófiai megfontolásaiban fedeztem fel. Mivel egy összetett diszciplínákon keresztülhúzódó dilemmáról van szó, így elkerülhetetlenné vált az idegtudomány eredményeire alapozott tudatmodellek fogalomhasználatának elemzése, melynek eredményeképpen megállapítható a természettudományos kutatás és a filozófiai hagyományok közötti interakció, ami nem minden esetben eredményez parszimonikus elméleteket. Téziseim értelmében bizonyos összemérhetetlenségi problémák vetődnek fel a filozófiai fogalmak idegtudományos alkalmazása során, sőt az összemérhetetlenség és az empirikus aluldetermináltság olyannyira jelen van a tudat tudományaiban, hogy gyakorlatilag egymással rivalizáló tudatmodelleket találhatunk. A dolgozat azonban túllép az elméletek proliferációjának megállapításán és szélesebb kultúrtörténeti kérdésekre fekteti a hangsúlyt, mint például a dualisztikus magyarázatok és a mechanikus-materialista hagyomány közötti gondolkodástörténeti oszcilláció – melyből a tudattudomány tervezet jelenleg nem talál kiutat. A magyarázati típusok közötti viszony feltérképezése érdekében a dolgozat kitekint a biomedicinában jelentkező anomalisztikus jelenségek felé is. Végül a neurobiológiai magyarázatok határainak szemrevételezése után arra a kérdésre kerestem választ, hogy vajon van-e esély egy új egységes nyelvvel és perspektívával felszerelkezett Tudattudomány megalkotására? Konklúzióm értelmében ez a fajta egységes és koherens tervezet egyelőre kivitelezhetetlen, és továbbra is a különböző magyarázati típusok közötti rivalizáció korát éljük, ráadásul a tudat-probléma esszenciáját nyújtó dilemmára – az érzőképesség mibenlétének dilemmájára – is alapvetően más válaszokat adnak a különböző világképek és tudományos paradigmák. Mindent egybevetve a dolgozat a természettudomány és a filozófia közötti korántsem ellentmondásmentes dialógus mikroszerkezetének elemzése révén azt mutatja meg, hogy a tudat problémája elsősorban filozófiai kérdés és csak másodsorban természettudományos eszközökkel vizsgálható fenomén.

The dissertation’s aim was the philosophical analysis of the science of consciousness project which was founded in the end of the 20th century and nowadays it became dominant in the interdisciplinary research field. My examination was grounded in the methods of philosophy of science and philosophical hermeneutics. The philosophical critique of the science of consciousness requires the comparison with the cognitive sciences, furthermore, I have chosen the methodology of the hermeneutics of sciences to establish a theoretical framework for the investigation of the problems of consciousness. I particularly emphasized the philosophical and cultural history of consciousness, and doing so, I have discovered the roots of the contemporary problem of consciousness in the writings of Descartes and Thomas Nagel. Whereas consciousness is a very complex problem and crosses over several disciplines, the conceptual analysis of the neuroscientific consciousness-models became inevitable. By this course of investigation I realized the interaction between the scientific investigations and the philosophical traditions, and this correlative movement unable to produce fully parsimonic theories. According to my thesis certain incommensurability problems emerged from the scientific application of philosophical terms. The levels of incommensurability and the empirical underdetermination were culminated in the proliferation of different consciousness-models. But the dissertation oversteps the claim of theoretical proliferation and emphasises wider historical aspects, for example the historical oscillation between the dualistic interpretation and the mechanistic-materialistic tradition – which is an inherent dilemma in consciousness studies. For the sake of the survey of explanatory types I examined certain anomalistic phenomena inside the praxis of biomedicine. In conclusion, after the presentation of the borders of neurobiological explanations, I was looking for answers to the chance of establishing the united science of consciousness; which would require an integrated terminology and a unified perspective. In conclusion, I claimed that this sort of unified and coherent project is unaccomplishable and we live in the competition of different explanatory types; furthermore the wholly different worldviews and scientific paradigms can give us totally diverse answers regarding the dilemma of sentient beings – which is the crux of the problem of consciousness. All things considered, the dissertation showed – by means of the comparison of the not fully consistent dialogue between science and philosophy –, that the problem of consciousness first of all is a genuine philosophical problem and only in the second place can be investigated with scientific methods.