Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 1692)
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Onkológiai betegek párkapcsolati jellegzetességeiKovács, Kinga Klaudia; Mailáth, Mónika; Ötvös, Dóra Kata; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarKutatásom célja az onkológiai betegek körében előforduló párkapcsolati jellegzetességek vizsgálata, valamint annak feltérképezése, hogy milyenek a párkapcsolati megküzdési mechanizmusaik. A vizsgálatba olyan női betegeket vontunk be, akik malignus daganatos megbetegedéssel küzdenek és párkapcsolatban élnek. A párkapcsolati jellegzetességeket és a megküzdési mechanizmusokat a következő kérdőívek segítségével mértem fel: Szexuális Elégedettség Indexe (ISS), Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív (RBI), Páros Megküzdés Kérdőív (DCI), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H). Eredmények: A vizsgált betegek 41%-ánál szexuális problémák állnak fenn. Az előforduló szexuális problémák alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel járnak együtt. A párok coping stílusa összefüggést mutat a párkapcsolati elégedettséggel: a támogató megküzdési mechanizmusok magasabb párkapcsolati elégedettséggel és kevesebb szexuális problematikával járnak együtt, míg a negatív copingok esetén alacsonyabb a párkapcsolati elégedettség és több szexuális problematika jelenik meg.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Fém műtermékek csökkentése (MAR) a mikro-CT vizsgálatokbanTöviskes , Virág Andrea; Béresová, Monika; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarA fém műtermék redukciós (MAR - metal artefact reduction) módszereket a fémekből vagy fémkomponensekből származó műtermékek csökkentésére használják a számítógépes tomográfiában (CT). A páciens testében lévő fém implantátumok a képminőséget befolyásolhatja a CT rekonstrukció során, amelyek műtermékként jelennek meg a kapott CT felvételeken. Kutatásunk során célul tűztük ki a fém műtermékek csökkentését a mikro-CT szkennelés és post-processing során. Kerestük azt a legjobb szkennelési beállítást, melyen a fém a lehető legkevesebb műterméket okozza, illetve az utólagos képfeldolgozás során alkalmazott MAR lehetőségeket is kutattuk. Vizsgálatunk alapján a következőt állapítottuk meg. A megfelelően megválasztott szkennelési paraméterek és a post-processing során alkalmazott MAR technika alkalmazása jelentősen javíthatja a mikro-CT vizsgálatok képminőségét, illetve a képek kvantitatív és kvalitatív diagnosztikai értékelhetőségét is.Tétel Korlátozottan hozzáférhető DaTSCAN vizsgálatok optimalizálása MultiPinHole kollimátorral gyűjtött vizsgálatokbanPapp, Marcell Ferenc; Barna, Sándor Kristóf; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina Tanszék::ScanoMed Orvosi, Diagnosztikai, Kutató és Oktató Kft.; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rab; Általános Orvostudományi KarA I-123 Ioflupane egy olyan radiofarmakon, amelyet a Parkinson-szindróma elkülönítésére használnak a hasonló klinikai tüneteket mutató esszenciális tremor, valamint gyógyszer- indukálta Parkinsonizmus kórképeitől. Korábbi, elsősorban fantomokkal végzett vizsgálatok rámutattak, hogy a „kis” szervek célzott vizsgálatára fejlesztett MultiPinHole (MPH) kollimátor használata, DaTSCAN esetében jelentős minőségbeli előnyökkel jár. Célunk annak felmérése, hogy a MPH kollimátorral végzett DaTSCAN SPECT vizsgálatok gyűjtési ideje csökkenthető-e a diagnosztikai képminőség megtartásával. 185 MBq I-123 Ioflupane (DaTSCAN) iv. injekció beadása után SPECT adatgyűjtést végeztünk MPH kollimátorral felszerelt AnyScan TRIO SPECT/CT kamerán. A csökkentett gyűjtési időt következőképpen modelleztük: LIST módú képeket újra mintavételeztük fele és harmad képidővel. Mindkét esetben Tera-Tomo 3D SPECT Q CT attenuáció korrigált rekonstrukciót alkalmaztunk, a rövidebb gyűjtési idejű képek esetén kevesebb iterációs számmal. A rekonstruált SPECT képeket a Pinax Pharma easyDAT rendszerrel elemeztük. Az eredménylapokat randomizáltuk és 5 szakorvos vizuálisan („vakon”) értékelte a képeket. Az elemzőszoftver által mért striatum ROI-k értékeit táblázatba foglaltuk. 29 beteget vizsgáltunk meg. Az egyes értékelők között szignifikáns eltérések voltak a grádus meghatározásában (Friedman P <0,001), azonban érdemi különbség az egészséges (grade 0) és kóros (grade 1-3) vizsgálatok elkülönítésében, valamint az adott képpárok vonatkozásában az értékelő orvosok pontszámai között, sem összesítve, sem egyénenként nem mutatkozott szignifikáns különbség (Wilcoxon próba P >0,1). A felezett idejű képből számolt ROI-értékek és az azokból kapott arányok jól közelítik az eredeti kép eredményét, míg a harmadidős gyengén korrelál (Spearman-féle korrelációs együttható p=0.857), valamint a rövidebb gyűjtésből származó adatok felfelé torzítanak. Eredményeink alapján a MPH kollimátor használata DaTSCAN vizsgálat során lehetőséget ad a vizsgálati idő és/vagy az injektált aktivitás felezésére, megőrzött diagnosztikai pontosság mellett, mellyel vagy vizsgálati idő, vagy sugárterhelés csökkentés érhető el.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Dongalábbal kapcsolatos internetes tartalmak minőségi elemzéseVass, Zoltán; Szeverényi, Csenge; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarA dongaláb a láb egyik leggyakoribb veleszületett fejlődési rendellenessége, melynek diagnosztizálása már akár az intrauterin életben is megtörténhet. A szülők a gyermekük betegségéről azonban jellemzően csak hetekkel később kapnak tájékoztatást. Eközben az interneten elérhető különböző weboldalakhoz fordulnak. Kutatásunk során arra voltunk kíváncsiak, vajon mit találnak a szülők az interneten, és hogy az ott talált információt hogyan értékelik. Ennek érdekében 2021-2022-ben egy általunk készített kérdőívet töltettünk ki egyévesnél nem idősebb dongalábas gyermekek szülei között. Illetve a „dongaláb” kulcsszót a Google keresőjébe beírva, az első 50 weboldal tartalmát, megbízhatóságát tekintettük át. A tartalmi értékelést egy általunk létrehozott 100 pontos pontrendszer segítségével végeztük. A honlapok megbízhatóságát az egészségügyi oldalakhoz fejlesztett Discern skálával mértük fel. A kérdőívekre 84 válasz érkezett. A válaszolók 90,5%-a jelezte azt, hogy mielőtt ortopéd orvoshoz fordult, keresett információt a dongalábról az interneten, 59,5%-uk támogató Facebook csoporthoz fordult információért. A szülők 33%-a nem találta teljesen érthetőnek, 60%-uk nem találta elegendőnek az interneten talált információkat. A válaszadók 52%-a érezte megbízhatónak a weboldalak tartalmát. Ezzel szemben a közösségi média oldalak tartalmát a kitöltő szülők 80,28%-a érezte megbízhatónak. A honlapokon közölt információk megbízhatósága a Discern skála alapján átlagosan gyenge (39,23%) minősítést kapott. A honlapok tartalmi értékélésének átlagos értéke 33,75 pont (11- 89) volt. A legkevesebb releváns információ a dongaláb kezeléséről volt (konzervatív: 23,73%, műtéti: 16,40%). A napjainkban leghatékonyabbnak és legkorszerűbbnek tartott Ponseti módszer 50 oldalból csak 15 oldalon került említésre. Mind a megbízhatósági, mind a tartalmi értékelésnél kiemelkedően magas pontszámot kapott egy szülők által létrehozott weboldal (www.dongalab.hu, tartalmi értékelés: 78 pont, Discern skála: 67 pont), amely egyben jelzi azt is, hogy a szülők számára nagyon fontos, hogy hiteles írásbeli információhoz juthassanak. A helyzet javítása érdekében szükségesnek érezzük egy dongalábról szóló Wikipedia oldal létrehozását, a meglévő szakmai protokoll frissítését, a tudottan megfelelő információt tartalmazó weboldalak propagálását. Mindezek azon túl, hogy segítik a betegek tájékoztatását, az orvosi munka végzését is megkönnyítik és az orvos-beteg kapcsolatot is javítják.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Dendritikus ingerületvezetés vizsgálata a frontotemporalis dementia egy transzgenikus állatmodelljében a számítógépes idegtudomány módszereivelGacsályi, Noémi; Wolf , Ervin; Somogyi , Attila; Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarA frontotemporalis dementia (FTD) az egyik leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek során a neuronokban mutáns tau fehérjéből álló ún. neurofibrillaris kötegek alakulnak ki. Az rTg4510-es egerek nagymértékben expresszálják az FTD-re jellemző mutáns humán (P301L) tau fehérjét (Santacruz és mtsai, 2005). Munkánk során kilenc hónapos transzgenikus (TG) és vad típusú (WT) egerek III. neocorticalis rétegéből származó piramissejtjeit vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a TG neuronokban változik-e a küszöbpotenciál alatti ingerületvezetés a dendritek morfológiai változásainak következtében. A NEURON szimulációs programban (Yale University, USA) felépítettük a TG (n=23) és WT (n=28) neuronok morfológiailag nagy hűségű számítógépes kábelmodelljeit. A modellneuronok dendritjeinek különböző pontjaiba áramot injektálva küszöbpotenciál alatti depolarizációkat szimuláltunk és mértük a kialakult posztszinaptikus potenciálok terjedési jellemzőit; a konstans és 50 Hz-es szinuszoid feszültségtranszfert, az áramtranszfert és a késési időket. Ezután elkészítettük a kutatócsoportunk által kifejlesztett módszer segítségével a neuronok dendritmorfológiáját és ingerületvezetését egyszerre leíró morfofunkcionális mátrixokat (MFM). Minden neuronhoz és terjedési tulajdonsághoz tartozik egy-egy MFM, melyeken a továbbiakban klaszteranalízist végeztünk. A WT és TG neuronok adott terjedési tulajdonságaihoz tartozó MFM-ok klaszteranalízise során kapott dendrogramokon a két utolsó rendű klaszterben a kétféle sejttípus mátrixai nagymértékben keveredtek. E keveredés számszerűsítése céljából homogenitási indexeket számoltunk, majd ezeket az értékeket a véletlenszerű csoportosulásokhoz tartozó homogenitási indexekhez hasonlítottuk. Azt kaptuk, hogy a TG és WT neuronok MFM-ai nem válnak szét szignifikánsan egymástól (Wilcoxon teszt, p=0.314, n=100), tehát a TG sejtek morfofunkcionális felépítése nem különbözik a kontrolltól. Ezek alapján arra következtetünk, hogy az FTD-ben kialakuló tünetekért elsősorban nem a neuronokon belüli vezetési zavarok a felelősek, hanem a neuronhálózati kapcsolatok szétesése, felbomlása.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az autoimmun haemolyticus anaemia klinikai jellemzői gondozott betegeinkbenKerecsenyi , Márta; Brúgós, Boglárka Csilla; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarBevezetés: Az autoimmun haemolyticus anaemia (AIHA) a vérképző rendszert érintő ritka és heterogén autoimmun betegség, amelyet a vörösvértestek meleg vagy hideg autoantitestek általi pusztulása jellemez. Célkitűzés: Célunk volt a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Klinika B épület Haematológiai szakrendelésén és osztályain a 2017 és 2022 között autoimmun haemolyticus anaemia miatt kezelt betegek adatainak a feldolgozása. Módszerek: A gondozott betegeink adatainak áttekintése, feldolgozása az UD-MED és eMedSolution rendszer segítségével történt. Az adatok statisztikai feldolgozását az Excel és SPSS programmal végeztük. Eredmények: A 2017-2022-es időszakban klinikánkon 84 autoimmun haemolyticus anaemiás beteg adatait dolgoztuk fel. A betegek megoszlása: 19% primer (16 fő), 81% szekunder (68 fő) AIHA-s. A vizsgálati eredményeink alapján elmondható, hogy a nők körében szignifikánsan magasabb volt a primer típusú AIHA előfordulása (p=0,03). A betegek átlagéletkora a diagnózis idején 56,53±15,5 év volt, a férfi:nő arány 3:4. A betegek 72%-a volt Coombs teszt pozitív, 28% Coombs negatív. A vizsgált 84 betegből 14-en haltak meg. Az 5 éves túlélés 85,7%. A 10 éves túlélés 78%. Az átlagos túlélési idő 162.69 hónap (95% CI: 144.18-181.20). A szekunder AIHA-s betegek halálozása szignifikánsan magasabb volt (p=0,039). 36 esetben észleltünk relapszust, ebből 23 esetben több alkalommal is (62%). A leggyakoribb szekunder okok a lymphoproliferatív betegségek (27 beteg, leggyakoribb diagnózis a B-krónikus lymphocytás leukaemia), 7 esetben myelodysplasticus szindróma, illetve az infekciók voltak (13 beteg, Epstein-Barr vírus, Cytomegalovirus, Chlamydia pneumoniae, Mycoplasma pneumoniae, Parvovirus B19), 6 esetben észleltünk SARS-CoV2 vírus indukálta AIHA-t. Autoimmun betegségek 11 esetben indukálták a haemolysist (rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, Sjögren-szindróma, primer sclerotizáló cholangitis). Idiopátiás immun thrombocytopenia társulását 10 esetben észleltük. Következtések: Az AIHA ritka kórkép, gondozott betegeink körében az irodalmi adatokhoz képest gyakoribb volt a szekunder esetek előfordulása, amelyek mortalitása magasabbnak adódott. A nők esetében gyakoribb volt a primer AIHA előfordulása. A szekunder okok közül a leggyakoribbak hematológiai kórképek voltak, de az infekciók, köztük a SARS-CoV2 vírus haemolysist indukáló szerepe is jelentős.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A posztoperatív időszak légzési szövődményeiKathy , Dániel; Asztalos, László; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kerekes, György; Pongrácz, Adrienn; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás TanszékA posztoperatív időszak légzési szövődményeinek megoldása napjainkban is az anesztézia egyik gyakori feladata. Mivel ezen komplikációk a lehető leggondosabb ellátás során is előfordulhatnak, ezért ismeretük fontos a mindennapi anesztéziai gyakorlatban. Az összefoglalóm célja azon általános anesztézia során előforduló sajátosságok bemutatása, amelyek összefüggésben állhatnak a posztoperatív légzésdepresszió, és ezáltal a potenciális légzési szövődmények kialakulásának előfordulásával. Mindezek részletes ismertetéséhez szolgál áttekintésképpen a légzés élettanától és szabályozásától kezdve a műtéti előkészítésen és a perioperatív időszak fiziológiai változásain át a leggyakrabban használt gyógyszercsoportok légzésdepresszív hatásáig. A legjelentősebbek a témában az opioidok okozta légzésdepresszió és a posztoperatív residualis neuromuscularis blokk vizsgálata, a kutatások szerint a posztoperatív légzési szövődmények jelentős része összefügghet alkalmazásukkal. Áttekintőmben ezen gyógyszercsoportok hatásait, monitorozási lehetőségeit és alkalmazhatóságait külön fejezetben említem széles körű használatuk és fontosságuk miatt. Továbbá, a témában előforduló lehetséges szövődmények előfordulását, megelőzését és a jövő esetleges lehetőségeit is bemutatom.Tétel Korlátozottan hozzáférhető GABA-erg gátló idegsejt típusok dendritjeinek szinaptikus térképezése a SEM technika segítségévelBába, Bence Béla; Kisvárday, Zoltán; Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarAz emlős agykéregben található GABA-erg gátló idegsejtek fejlődéstani és neurokémiai szempontból parvalbumint (PV), szomatosztatint (SOM) és vazoaktív intesztinális polipeptidet (VIP) kifejező fő csoportokra oszthatóak. Ezen gátló idegsejtek funkcionális jelentőségéről és a neuronhálózatokban elfoglalt helyzetéről egyre több információ áll rendelkezésünkre. Működésük jobb megértéséhez azonban nélkülözhetetlen a dendritjeikre érkező szinaptikus inputok pontosabb ismerete. A kísérletekhez egereket használtunk, amelyekben a SOM-t expresszáló idegsejtek hisztokémiai eljárással láthatóak. Fixálást követően az egér primer látókérgéből szövetblokkot vágtunk ki, amely mind a 6 agykérgi réteget tartalmazta. A szövetblokkból, az agykéreg negyedik rétegének szintjében, 1 db 60 μm vastagságú metszetet vágtunk, amelyen SOM- immunhisztokémiai reakciót végeztünk. Ezután a metszet két felszíne felőli szövetblokkokat elektronmikroszkópos (block-face SEM, Zeiss-Gemini-3 és Gatan Inc.) vizsgálatra készítettük elő. Az egyik blokk az 1-4., a másik blokk a 4-6. agykérgi rétegeket tartalmazta. A “tükör- technika” segítségével, a SEM-blokkok felszínén azonosítottuk a SOM-immunjelölt sejttesteket és követtük a belőlük kiinduló dendriteket. A dendritek követésére több száz, egyenként 50 nm-es szintet használtunk. Ezen módszer előnye, hogy a dendritek teljes hosszukban követhetők és nem kell számolni a hagyományos elektronmikroszkópos metszetekben jelentkező műtermékekkel.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az előrehaladott gyomorrák kezelésének lehetőségeiPetra, Sándor; Altorjay, István; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Gastroenterológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Árokszállási, Anita; Várvölgyi, Csaba; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Gastroenterológiai TanszékA gyomorrák napjainkban a 4. vezető daganatos halálozási ok világszerte. A nyugati populációban a legtöbb beteget már csak előrehaladott stádiumban diagnosztizálják, a rendszeres és effektív szűrővizsgálatok hiányában. Ekkor már az 5 éves túlélési arány rendkívül szegényes, többnyire 30% alatti. Kezelése máig nagy kihívást jelent a betegség heterogén volta miatt. A műtét és sugárterápia, mint kuratív kezelési lehetőség már nem jöhet szóba, ezért szisztémás, gyógyszeres terápiát is kell alkalmazni. A kezelések részét, és egyben alapját képezik továbbra is a kemoterápiás szerek, viszont az utóbbi évek kutatásai alapján leginkább a különféle célzott- és immunterápiás szerek terápiás algoritmusba való beiktatása kínált új perspektívát. A megfelelő kezelés kiválasztását megkönnyíti a molekuláris biomarkerek (PD-L1, MSI, HER2) alapján történő osztályozás. Diplomamunkámban többek között kitérek ezen biomarkerek terápiás- és prognosztikai jelentőségére is, valamint igyekszem összefoglalni a szisztémás kezelésében elért főbb kutatási eredményeket, bemutatni a jelenlegi stratégiákat és a jövőbeli kilátásokat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A repetitív ultrahang hatása az érett hippocampális neuronok morphológiájáraEnglóhner, Angelika; Papp, Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rostás, Róbert; Hudák, Lilla; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi KarA neurodegeneratív betegségek a növekvő életkor miatt egyre fokozódó terhet raknak mind szociálisan, mind egészségügyileg a társadalomra, mely betegségek generálisan neuronok nyúlványvesztésével, illetve sejt csökkenéssel jellemezhetőek. Számos kutatás zajlik abban az irányban, hogy neuroprotektív hatóanyagokkal ezen eltéréseket lassítsák, illetve ellensúlyozzák. Korábbi kísérletes adatok alapján az UH expozíció is néhány hónapos távon a dendritfa arborizációjának, illetve a dendrittüske sűrűség korral járó csökkenését ellensúlyozza. Célul tűztük ki, hogy hosszú távon a központi idegrendszerben létrejövő atrófiás eltéréseket (a növekvő életkorral is jelentkező) a fiatal korban a szűrő jelleggel alkalmazott prenatális UH fizikai paraméterei befolyásolják-e. Kísérleteink soránCD1 egértörzsön 14.5 napos embrionális korban a fejlődő hippocampalis sejteket GFP-vel jelöltük, majd prenatális (E18.5), illetve 4 posztnatális (hetenként 1) UH expozíciót alkalmaztunk (UH gép: GE Logiq V2, FR:3 MHz, MI:0.9, TIS:0.8), a kontroll állatok során UH expozíciót nem alkalmaztunk. Az állatok az utolsó expozíciót követően 2 órával túléltettük, majd az állatokat cervicalis diszlokációval eutanizáltuk, később transzcardialis perfúziós PFA (4%-os) fixációt végeztünk. Immunhisztokémiai eljárással a GFP jelölt sejteket láthatóvá tettük, majd Olympus FV 3000 mikroszkóp segítségével 0.5 μm vastagsággal leképeztük a hippocampalis régiót. A CA1 szekunder denritszakaszokon lévő spine-okat IMARIS szoftverrel szemiautomatikus elemeztük, mely során a dendritsűrűséget, hosszt, térfogatot, legkisebb és legnagyobb átmérőt vizsgáltuk, mind apikalisan, mind basalisan. Kapott eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a prenatális UH expozíció szignifikáns morfológiai eltérést okozott a basalis dendriteken lévő spine sűrűség és legnagyobb átmérő kapcsán.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A BGP-15 kezelés javítja a kognitív funkciót elöregedett patkánymodellenGarami, Gréta; Priksz, Dániel; DE--Általános Orvostudományi KarA demencia kezelésére fejlesztett gyógyszerek egyike sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a ráfordítás/klinikai haszon arányt tekintve. Korábbi eredményeink alapján a BGP-15 jelű hidroxámsav-származék gyógyszerjelölt protektív hatású a mitokondriumokra, emeli a protein kináz G (PKG) útvonal aktivitását, továbbá indukálja a sirtuin-1 (SIRT1) enzimet. Ezen mechanizmusok alapján feltételeztük, hogy kedvező hatást fejthet ki a kognitív hanyatlás ellen, idős patkánymodellen. Célkitűzés: Orálisan és nazálisan BGP-15-kezelt idős patkánymodell vizsgálata kognitív funkciós tesztekkel, valamint immunhisztokémiai és molekuláris biológiai vizsgálatokkal. A kísérletek során 30 db hím, 28 hónapos Sprague-Dawley patkányt 3 csoportra osztottunk: (I) kontroll: orális vivőanyag-kezelés; (II) nazális BGP-15-kezelés (40 mg/kg; nano-diszpergált folyadék, 40 μL/kg orrcsepp); (III) orális BGP-15-kezelés (40 mg/kg; szondázás), 2 hónapon keresztül (12/2022/DEMÁB). A végpontban Morris water-maze (MWM) tesztet végeztünk a térbeli memória felmérésére, majd terminálás után a bal agyféltekéből hippokampuszt izoláltunk, míg a jobb féltekét 4% PFA-ban fixáltuk, és szövettani metszeteket készítettünk a prefrontális lebenyből és a hippokampuszból (Leica vibratóm, sagittalis metszés). A mintákon immunhisztokémiai festéseket és Western blot vizsgálatokat végeztünk a vesicular glutamate transporter 1 (VGLUT1), a SIRT1, a cAMP response element-binding protein (CREB), illetve a glial fibrillary acidic protein (GFAP) expressziók meghatározására, valamint vizsgáltuk a mikroglia sejtek alaktani változásait. Eredmények: Mind az orálisan, mind a nazálisan BGP-15 kezelt állatokban javult a MWM teszttel mért teljesítmény (a platform megtalálási ideje csökkent). Az immunhisztokémia során a VGLUT1 expresszióban nem volt különbség a csoportok között, de a SIRT1 expresszió megnőtt a prefrontális kéregben és a hippokampuszban. Az orális BGP-15 kezelés hatására a hippokampalis és kérgi mikroglia sejtek morfológiai paramétereiben változások mutatkoztak (denzitás, alaktényező, átmérő). A fehérje-expressziós vizsgálatok alapján nőtt hippokampalis a SIRT1 és CREB expresszió, míg a GFAP expresszió csökkent a kontrollhoz képest. A BGP-15 kezelés javíthatja a kognitív funkciót, a SIRT1-CREB útvonal és a mikroglia aktiváció befolyásolásával, azonban a mechanizmusok pontosabb feltárásához további vizsgálatok szükségesek.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A menopauzális tünetek felmérése a menopauza ellátásban résztvevők körébenOrbán, Edina; Jakab, Attila; Csehely, Szilvia; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ágnes; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetBevezetés: A menopauzális átmenet endokrinológiai változásaival járó szomatikus és pszichés panaszok rontják az életminőséget, és az ösztrogénhiány hosszabb távú egészségi kockázatokkal is jár, melyekre a menopauzális hormonterápia (MHT) kínál hatékony megoldást. A nők életük bő harmadát menopauzában töltik. Menopauzában a vasomotoros szindróma (VMS), a pszichés változások, a szexuális diszfunkció és a genitourinális szindróma (GSM) tünetei változó kombinációban jelentkeznek. Célkitűzés: A menopauzális tünetek gyakoriságának, megoszlásának és súlyosságának felmérése. Anyag és módszer: Klinikánk Menopauza Ambulanciáján megjelenő 45 és 60 év közötti, MHT-ban nem részesülő 52 nő tüneteinek minőségi és mennyiségi felmérését végeztük az Észak Amerikai Menopauza Társaság (NAMS) menopauzális szindróma kérdőívének magyar nyelvű hitelesített változatával 2022-2023 között. A feldolgozás részét képezi a hazai validálási folyamatnak, ETT-TUKEB engedéllyel (IV/1748-1/2022/EKU). A betegadatok feldolgozása, statisztikai elemzése a MS Excellel és beépülő statisztikai kiegészítőkkel történt. Eredmények: A betegek 40%-a (N=21) perimenopauzában (átlagéletkor: 49,4, BMI: 26,0) 60% posztmenopauzában (N=31) volt (átlagéletkor: 53,3, BMI: 26,2), utóbbiak menopauzájának átlagéletkora 50,0. Gyakoriság szerint a VMS (65%, N=34), a pszichés tünetek (59%, N=31), a szexuális diszfunkció (40%, N=21), GSM (23%, N=12) jelentkeztek. A betegek 50%-ának (N=26) egyéb tünetei is voltak (pl. fejfájás, ízületi fájdalmak, bőrviszketés, emlőérzékenység, puffadás). A VMS tünetek gyakoriság szerint: hőhullámok, éjjeli izzadás, alvászavar, palpitáció. A pszichés tünetek gyakoriság szerint: fáradtság, koncentráció és memória zavar, hangulati ingadozás. A szexuális diszfunkciók gyakoriság szerint: dyspareunia, vérzés, csökkent libidó és orgazmus. GSM tünetek gyakoriság szerint: polyuria, hüvelyszárazság és viszketés, inkontinencia, cystitis és vaginitis. A menopauzális ismereteit 67% jónak tartja, az MHT-val kapcsolatosan a válaszadók 66%-a pozitívan nyilatkozott. Megbeszélés: Felmérésünkben a VMS és a pszichés tünetek egyaránt vezető menopauzális tünetként jelentkeztek, melyhez sokszor társul szexuális diszfunkció és GSM tünet is, változatos kombinációban. A menopauzával kapcsolatos ismeretek fejlesztést igényelnek, de a panasszal megjelenő nők MHT elfogadása jónak mondható. A menopauza ellátás fejlesztése az életminőség javításán túl hosszú távon is egészségügyi haszonnal jár.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Mély pipecuronium blokk mellett alkalmazott alacsony nyomású pneumoperitoneum hatása a hemodinamikai paraméterekre, magas kardiovaszkuláris rizikójú betegek anesztéziája soránKarl, Tímea Zsuzsanna; Asztalos, László; Pongrácz, Adrienn; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Péter; Általános Orvostudományi KarBevezetés A mély neuromuszkuláris blokk rutinszerű alkalmazása kevésbé elterjedt a mindennapos aneszteziológiai gyakorlatban a reverzálás problematikus volta és a pulmonalis komplikációk valós veszélye miatt. Ugyanakkor laparoszkópos műtétek során alkalmazott mély NMB kedvező a sebész látótér és a posztopertatív fájdalom szempontjából. A mély NMB elősegíti az alacsony nyomású pneumoperitoneum folyamatos fenntartását, ami lényeges a hemodinamikai stabilitás megőrzésében. Ez utóbbi beszűkült cardialis rezervvel élő betegek esetén különösen fontos. A gyakorlatban leginkább elterjedt rocuronium melletti mély NMB esetén több nemkívánatos hatással is számolni kell (perfúziós adagolásmód, túladagolás veszélye), emiatt a hosszú hatástartamú és kevésbé gyakran alkalmazott pipecuronium alternatívaként merülhet fel, amennyiben mély NMB fenntartására van szükség. Célkitűzés Annak a kérdésnek vizsgálata, hogy a pipecuronium alkalmas e magas kardiális rizikójú betegek laparoszkópiás műtéte esetén mély blokk és alacsony nyomású pneumoperitoneum kialakítására. Módszerek 11 magas kardiális rizikóval rendelkező NYHA III-IV. beteg került beválogatásra, akik góctalanítás vagy tumormentesítés céljából laparoszkópiás beavatkozáson mentek keresztül. Betegeinknél pipecuronium bromid segítségével mély NMB-t hoztunk létre, melyet acceleromyographiával követtünk, és sugammadex segítségével antagonizáltunk. Az operáló sebész alacsony nyomású pneumopereitoneumot alkalmazott a műtétek során. Vizsgálatunk elsődleges végpontja volt a műtét során az alacsony nyomású pneumoperitoneum (6-10 Hgmm) fenntarthatósága. Másodlagos végpontként a hemodinamikai paraméterek változását, keringéstámogatás szükségességét jelöltük meg. Járulékos végpontként vizsgáltuk a sebészi látótér minőségét is. Eredmények A NMB átlagos mélysége felfüggesztéskor: TOFC0 (0-0), PTC 0,5 (0-1), 90%-os TOF arány eléréséhez átlagos idő 3,45±1,6 perc. Intraabdominális nyomások: átlag 8±1,1 Hgmm, legmagasabb: 9,7 ±1,7 mmHg. A MAP (artériás középnyomás) változása insuffláció alatt: átlag 6,2 ±0,13 Hgmm. Az intraabdominális nyomások változása lineáris korrelációt mutatott a MAP értékek, és szívfrekvencia változásával. A sebészi látótér 8 esetben kitűnő, 2 esetben elfogadható volt. Következtetések A pipecuroniummal létrehozott mély NMB által az alacsony nyomású pneumoperitoneum fenntartható a sebészi látótér és a beteg hemodinamikai paramétereinek romlása nélkül.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A pneumothorax terápiája és szövődményeiKádár, Krisztián; Vaskó, Attila; Általános Orvostudományi Kar::Tüdőgyógyászati Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarA pneumothorax a tüdőgyógyászati betegállomány jelentős részét sújtó, komplex kialakulási körülményekkel, változatos terápiával és szövődményekkel bíró elváltozás. A dyspnoe és a mellkasi fájdalom egyik fő oka. Olyan közönséges tényezők is segíthetik a kialakulását, mint a dohányzás, a testmagasság vagy a fiatal felnőtt kor férfiaknál. A pneumothorax kialakulhat orvosi beavatkozások során is, a leggyakoribb iatrogén bántalmak közé tartozik, CT vezérelt tüdőbiopszia után 24%-ban fordul elő. Diagnózisa egy röntgenvizsgálattal legtöbbször lehetséges, ám kezelése sokkal összetettebb. Ha lehet, a konzervatív terápiára törekszünk (légzőtorna, oxigén terápia), de súlyosabb esetekben elkerülhetetlen az invazív beavatkozás, mint a mellkasi drain behelyezés, vagy a műtét. A kezelést segítik a magyar és nemzetközi ajánlások. A vizsgálatunkban áttekintett beteganyag adatai alapján felülvizsgálhatjuk a pácienseken elvégzett beavatkozások hatékonyságát. Munkám során a DEKK Tüdőgyógyászati Klinika pneumothorax miatt fekvőbetegként kezelt beteganyagát dolgoztam fel 2021. július 1-étől 2022. szeptember 1-éig. A 14 hónap alatt 96 pácienst kezeltek ezzel a betegséggel a klinikán, ami azt jelenti, hogy átlagban majdnem minden 4. napra jutott egy légmell. Ez az adat is hangsúlyozza a kórkép jelentőségét és gyakori előfordulását. A pneumothorax ellátása többféle szakma feladatkörébe is beletartozhat (tüdőgyógyász, mellkassebész, sürgősségi orvostan, intenzív terápia, stb), és az esetek egy része azonnali beavatkozást igényel, így fontos, hogy ne csupán a pulmonológusok ismerjék a PTX effektív terápiáját. Minden egyes esetet 26 szempont alapján vizsgáltunk, a legfontosabbak ezek közül, hogy áttekintettük a pneumothoraxok kiváltó okait, ellátási módjait, szövődményeit. Megállapítottuk az egyes ellátási módok effektivitását (pl: felépülési idő, klinikán töltött idő, teljes remisszió aránya), a recidiváló légmellek arányát.Tétel Korlátozottan hozzáférhető EMG-ALAPÚ NEUROMUSCULARIS MONITOR MŰKÖDÉSÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A GOLD STANDARD MMG MONITOR EREDMÉNYEIVELFilipcsuk, Péter Gusztáv; Fülesdi, Béla; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarBEVEZETÉS: Évtizedek óta az aneszteziológia szakma egyik égető kérdése az izomrelaxánsok monitorozása, mellyel nagyobb arányban elkerülhető a posztoperatív neuromuscularis blokád. A neuromuscularis monitorok tökéletesítésére összehasonlító vizsgálatok történnek, azonban a gold standardnak számító MMG-fal való validálásról nem minden monitorral kapcsolatban áll rendelkezésre klinikai adat. CÉL: Kutatásunkban a MMG és egy új fejlesztésű készülék, az electromyographia elvén alapuló Tetragraph neuromuscularis monitor által mért eredményeket hasonlítottuk össze. MÓDSZERTAN: Izomrelaxációt igénylő általános sebészeti műtétek kerültek bevonásra, 9 eset. A Tetragraph eszközzel ingereltük a n. ulnarist, mely a m. adductor pollicis összesített izom akciós potenciáljait (CMAP) regisztrálta. Ezzel párhuzamosan ugyanazon a karon ugyanazon ingerelt izom izometriás erejét a MMG konvertálta elektromos jellé és jelenítette meg a választ a Labchart 8 programban. A regisztrált hullámokat manuálisan elemeztük ki. Statisztikai számításainkban a Bland-Altman analízist és a lineáris korrelációanalízist használtuk, mellyekkel az indukciókor a TOFR0 eléréséig, visszatéréskor pedig az ajánlott biztonságos extubáció határa (TOFR≥90%) alatt és felett hasonlítottuk össze a két eszköz eredményeit. Emellett elemeztük a TOFC0-4 és a PTC értékeket is. A viszonyítási alap a MMG értékei voltak. EREDMÉNYEK: A TOFR0-ig 67 pár érték született, melyek bias értéke -0,29 (CI: -3,71-3,13)volt (elfogadhatósági intervallum: -27,77 – 27,19). A korreláció R értéke 0,82 volt. Visszatéréskor a TOFR <90% csoportban 105 pár érték bias értéke -1,76-nak bizonyult (CI: -4,39-0,86) (elfogadhatósági intervallum: -28,34-24,81). Az R érték ebben a csoportban 0,9 volt. A TOFR ≥90% csoportban 73 pár érték torzítása -0,07 (CI: -1,81-1,67) (elfogadhatósági intervallum: -14,67-14,53) volt. Az R érték itt volt a legkisebb, 0,27. A TOFC0-4 csoportban 301 pár érték közül 233 esetben a MMG mért többet, a maradék esetekben egyezést mutattak. A 38 pár PTC eredményt nézve 25 esetben pontosan kettővel több PTC-t mutatott a MMG, mint a Tetragraph; 9 esetben azonos eredményt mutattak, a maradék 4 esetben pedig a MMG számolt 3-mal több PTC-t. DISZKUSSZIÓ: Eredményeink alapján a Tetragraph a felszínesebb blokkokat pontosan meg tudja ítélni, azonban a mélyebb blokkoknál esetleges bizonytalanságot mutathat a MMG-hoz viszonyítva.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az in-stent restenosis kialakulását befolyásoló tényezők (prediktorok) vizsgálata percutan koronária intervenciót követően: a trimetazidin terápia szerepeBalla, Tímea; Édes, István; Szabó, Gábor Tamás; Általános Orvostudományi Kar; DE--Általános Orvostudományi KarPercutan koronária intervenciót (PCI) követő in-stent restenosis (ISR) egy gyakori és megoldatlan probléma, ami negatívan befolyásolja a klinikai kimenetelt. A jelen vizsgálat célja, hogy új beteg- és kezelésfüggő tényezőket (független prediktorokat) találjunk, amelyek befolyásolják az ISR kialakulását PCI-t követően. Összesen 653 PCI beteget vontunk be a retrospektív vizsgálatba. A betegekben súlyos akut vagy krónikus koronária szindróma miatt PCI és később kontroll koronária angiográfia (198±150 nappal az index PCI után) is történt. A kontroll angiográfia adatai alapján a betegeket 2 csoportra osztottuk: ISR (221 beteg szignifikáns >50% ISR-rel) és kontroll csoport (432 beteg ISR nélkül). A teljes betegcsoport átlagos életkora 61,93±10,37 év volt. A ISR és kontroll csoport között nem észleltünk szignifikáns különbséget a gyógyszeres kezelés paraméterei között, kivéve a trimetazidin (TMZ) használatát illetően. A kontroll csoportban szignifikánsan (p=0,039) többen szedtek TMZ-t, mint az ISR csoportban. A többszempontú logisztikai analízis alapján a TMZ az ISR kialakulás csökkentése szempontjából független prediktorának bizonyult (rizikó hányados [RR] 0,62; 95%-os konfidencia intervallum [CI] 0,43–0,88; p=0,007). A TMZ terápia elsősorban csupasz fémstentek (BMS) és szűk koronáriák esetében (stent átmérő <3 mm esetében, p=0,005) bizonyult hatékonynak. A PCI beavatkozás paraméterei közül - a korábbi irodalmi adatokkal megegyezően - a gyógyszeres stent használata (RR 0,17, CI 0,09–0,30, p<0,001) és a nagyobb stent átmérő (RR 0,33; CI 0,21-0,54; p<0,001) bizonyultak a legfontosabb önálló prediktoroknak az ISR prevenció szempontjából. A gyulladásos marker neutrophil/lymphocyta hányados (NLR) az index PCI kapcsán szignifikánsan magasabb értéket mutatott ISR csoportban a kontrollhoz képest. A stent implantációt követően az NLR csökkenése egyértelműen növelte a TMZ restenosist gátló hatékonyságát. Beteganyagunkban a TMZ csökkentette az ISR kialakulás arányát PCI-t követően. Ez a védőhatás elsősorban a BMS implantált vékony koronáriák esetében bizonyult hatékonynak. A TMZ hatásmechanizmusa pontosan nem ismert, elsősorban anyagcsere és/vagy gyulladáscsökkentő hatások jöhetnek szóba.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A borderline személyiségzavar sématerápiájaHorváth, Adél; Égerházi, Anikó; Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kovács, Attila István; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi IntézetA borderline személyiségzavar gyakorisága jelenleg 1-3% és folyamatosan növekszik. A bordeline páciensekre szélsőséges impulzivitás, labilis énkép, krónikus ürességérzés és önsértő magatartás jellemző, körükben rendkívül magas az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok aránya. A klinikai gyakorlatban ezzel a személyigézavarral találkozhatnunk a leggyakrabban, az összes hospitalizált fekvőbeteg negyede, pszichiátriai osztályon a személyiségzavarral diagnosztizált páciensek majdnem kétharmada, a járóbetegellátásban fele bordeline beteg. Dolgozatom keretein belül célom volt megvizsgálni a sématerápiát, mint pszichoterápiás módszert, illetve a szakirodalomban jelenleg rendelkezésre álló adatok, tanulmányok alapján a hatékonyságát a borderline személyiségzavar kezelésében. A sématerápiás elméleti hátteret és technikákat Jeffrey E. Young feljesztette ki a kilencvenes években. A terápia során a terapeuta segít a kliensnek azonosítani a maladaptív sémáit, az eredetüket megérteni és a sémákat a páciens aktuális problémaival összekapcsolni. A sémákat a gyermekkortól egészen a jelenig követik, cél, hogy a páciens felismerje, s tudatosítsa magában a séma aktiválódását, maladaptív megküzdési mechanizmusait, valamint, hogy adaptív eszközöket találjon érzelmi szükségletei betöltésére. A változási szakaszban a terapeuta kognitív-, élmény-, viselkedési stratégiákat együttesen alkalmazva segít ebben a páciensnek. A bordeline személyiségzavar esetén a sématerápia egy speciális formáját, a sémamódmunkát használják. A borderline pácienseknél leggyakrabban öt, súlyosabb esetekben négy sémamódot tudunk azonosítani, ezek az Elhagyott Gyermek, a Dühös és Impulzív Gyermek, a Büntető Szülő, az Elidegenedett Védelmező és az Egészséges Felnőtt (súlyos esetekben ez hiányozhat). Ezen sémamódokhoz társulnak a sémamódra jellegzetes maladaptív sémák, és ezek megfeleltethetők a bordeline betegek legyakoribb tüneteinek. A borderline pácienssel végzett munka célja, hogy az Egészséges Felnőtt megerősítése, aki így képessé válik arra, hogy elismerje, gondozza és védelmezze a Sebezhető Gyermeket, határokat szabjon a Dühös és az Impulzív Gyermeknek és leküzdje a Maladaptív Szülő és Megküzdési módokat. Az Egészséges Felnőttet egy darabig a terapeuta modellezni, idővel a páciens ezt a képet internalizálja. Több, feldolgozott hatékonyságvizsgálat alátámasztotta a sématerápia hatékonyságát a bordeline személyiségzavar több aspektusában, így az álatlános súlyosságában, instabilitásban, valamint az önsértés, öngyilkossági hajlam területén is. Lehatékonyabbnak a csoportterápiával kombinált egyéni sématerápiát találták. A tanulmányokban alkalmazott más pszichoterápiás technikák közül a sématerápia bizonyult a leghatékonyabbnak, így mindenképpen fontos a sématerápiás technikák széleskörűbb elsajátítása a terapeuták körében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Természetes eredetű hatóanyagok hatása a patkány aorta endothelfüggő relaxációjáraRab, Péter; Gesztelyi, Rudolf; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarA lutein és a pterosztilbén két régóta ismert, természetes farmakon. A lutein gátolja az atherosclerosist, mérsékli a gyulladásos citokinek szintjét és véd az időskori macula degeneratio ellen. A pterosztilbén a széles körben vizsgált rezveratrolhoz hasonló hatású antioxidáns. A lutein és a pterosztilbén gyakori összetevői táplálékkiegészítőknek, így már csak kiterjedt használatuk miatt is vizsgálatra érdemesek. Kutatásunk célja e két természetes hatóanyag endothelfunkcióra kifejtett hatásának vizsgálata volt. Vizsgálatunkhoz Sprague-Dawley patkányokat használtunk, melyeket kontroll, lutein-kezelt és pterosztilbén-kezelt csoportba soroltunk, 5 héten át mucilago hydroxyaethylcellulosi-val, 3 mg/ttkg luteinnel és 5 mg/ttkg pterosztilbénnel kezeltünk gyomorszondán keresztül (az említés sorrendjében). Ezután az állatok izolált mellkasi aortájából 2 mm széles gyűrűket metszettünk le, melyeket szervkádakban 8 mN nyugalmi feszülés mellett felfüggesztettük, kontrakciós erejüket transzducerrel mértük. Az érgyűrűkhöz 60 perc inkubáció után 10 nmol/l noradrenalint (NA) adtunk 2 percre (edzés), majd 60 perc mosást alkalmaztunk. Ezután 20 nmol/l NA-nal prekontraháltuk az érgyűrűket, a kontrakciós erő stabilizálódása után pedig acetilkolin (Ach) koncentráció-hatás (E/c) görbét vettünk fel. Ezután 45 perc mosás és 20 nmol/l NA prekontrakció következett, utána pedig adenozin-trifoszfát (ATP) E/c görbét vettünk fel. A pterosztilbén-kezelt patkányoknál a relaxáció mindkét esetben nagyobb volt, mint a kontroll állatoknál, de ez nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. A lutein-kezelt patkányoknál az Ach ill. ATP kiváltotta relaxáció nem érte el még a kontroll mértéket sem, a pterosztilbén-kezelt patkányok Ach ill. ATP okozta relaxációjánál pedig szignifikánsan kisebbnek bizonyult. Az Ach és az ATP által kiváltott relaxáció az endothelium funkcióját jellemzi, mivel annak nitrogén-monoxid termelő képességén alapul. A per os pterosztilbén tehát fokozta, míg a per os lutein csökkentette az endothelfunkciót. Ez utóbbi meglepő, mivel a lutein mások vizsgálataiban általában kedvező hatásokat fejtett ki. Eredményeink megerősítik, hogy az összetett hatású farmakonok esetében abból, hogy egyes működésekre kedvező hatást fejtenek ki, még nem következik, hogy másokra is, továbbá a kedvező összhatás nem feltétlenül jelenti, hogy a részfolyamatokat is minden esetben a kedvező irányba befolyásolnák. A növényi hatóanyagokat tehát indokolt minden fontosabb szempontból megvizsgálni.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A gyermekkori traumatikus élmények, a disszociáció és a megküzdési módok kapcsolatának vizsgálataFriss , Kinga; Sándor, Alexandra; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ivancsó, Rebeka Anna; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati IntézetA gyermekkorban elszenvedett traumatikus élmények mély változásokat okozhatnak az érzelmek, az emlékezet és a kogníciók területein, befolyásolva a személyiségfejlődést. A jelen vizsgálat célja a gyermekkori traumatizációt elszenvedő személyek körében a disszociatív élmények vizsgálata, a lehetséges protektív tényezők felmérése (iskolai végzettség, párkapcsolati státusz), és a felnőttkori jellemző megküzdési stratégiák összehasonlítása olyan személyek élményeivel, akiket nem traumatizáltak gyermekként. Az eredményeink értelmében a gyermekkori komplex trauma növelheti a disszociáció mértékét az egyszeri és a nem traumatizált csoporttal szemben. A párkapcsolat protektív tényezőként lehet jelen a traumával összefüggő disszociatív jelenségekkel szemben. Komplex traumát elszenvedetteknél szignifikánsan megnő a disszociatív élmények gyakorisága, valamint az elkerülő megküzdési mód alkalmazása azokkal szemben, akik nem, vagy nem komplexen traumatizáltak. Esetükben az érzelemfókuszú megküzdés a jellemzőbb. A jelen kutatásban a gyermekkori komplex traumatizáció és a disszociatív élmények előfordulása közötti kapcsolat igazolódott. Az elszenvedett trauma hatást gyakorolhat a felnőttkori életvezetésre, ezért különösen fontos lehet disszociatív tüneteket produkáló személyek esetében a korai élmények feltérképezése a klinikumban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az egészségműveltség és mentális egészség kapcsolataTőkés, Atilla; Bíró, Éva; Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarManapság egyre inkább kezd fókuszba kerülni az egészségműveltség, illetve az, hogy mennyire fontos lenne nagy hangsúlyt fektetni a fejlesztésére, ugyanis a legtöbb krónikus nem fertőző betegség megelőzéséhez hozzájárulhat a megfelelő egészségműveltség. A felmérésére irányuló vizsgálatok növekvő tendenciát mutatnak a külföldi szakirodalmakban, azonban Magyarországon kevés kutatás történt ebben a témában. Kutatásom célja a kapcsolatkeresés volt a demográfiai, szocioökonómiai adatok, a mentális egészség és az egészségműveltség között. Az adatgyűjtés 2019-ben zajlott, 1200 fő részvételével a magyar felnőtt lakosságra kor, nem, illetve lakóhely szerint reprezentatív mintán. A General Health Questionnaire-12 kérdéssort használtam a mentális egészség és jóllét, azon belül a kóros mértékű pszichés stressz, a Newest Vital Sign kérdőívet az egészségműveltség felmérésére, valamint demográfiai és szocioökonómiai státuszra vonatkozó adatokat is gyűjtöttünk. Az adatelemzést a Stata/IC 16.1 statisztikai program „survey data analysis” moduljával végeztem, melynek során az egészségműveltség, illetve a mentális egészség determinánsait többváltozós logisztikus regresszió segítségével határoztam meg. Az egészségműveltséget befolyásoló tényezők vizsgálatánál három változóra kaptam szignifikáns eredményt. Az erős társas támasz {esélyhányados (EH)=1,9 [95% megbízhatósági tartomány (MT) 1,0-3,3]; p=0,025} kedvezően hat az egészségműveltségre, ellenben a város, mint településtípus [EH=0,4 (95% MT 0,3-0,7); p<0,001], illetve a kóros mértékű pszichés stressz [EH=0,3 (95% MT 0,2-0,6); p=0,001] negatívan befolyásolja azt. A kóros mértékű pszichés stresszt determináló változók vizsgálatánál a következő eredményeket kaptam. A pszichés stresszt csökkentő tényezők az özvegyi állapot [EH=0,2 (95% MT 0,1-0,8); p=0,020], a nyugdíjas státusz [EH=0,2 (95% MT 0,0-1,0); p=0,045], a megfelelő [EH=0,2 (95% MT 0,1-0,5); p<0,001], illetve jó/nagyon jó [EH=0,3 (95% MT 0,1-0,9); p=0,025] szubjektív anyagi helyzet, a közepes [EH=0,3 (95% MT 0,2-0,6); p=0,001], illetve erős [EH=0,2 (95% MT 0,1-0,8); p=0,019] társas támasz és a megfelelő egészségműveltség [EH=0,3 (95% MT 0,2-0,7); p=0,002]. A pszichés stresszt fokozó tényezők közül egyedül az életkor mutatott szignifikáns eredményt [EH=1,1 (95% MT 1,0-1,1); p<0,001]. Eredményeim alapján a társas támasz mindkét kimeneti változót kedvezően befolyásolja, valamint a mentális egészség és az egészségműveltség egymással kölcsönös kapcsolatban van.