A XVIII. század végén, a nemesség tömeges méretű elszegényedésével az alföldi városok fejlődésében új korszak kezdődött. Ekkor Debrecenben is - mint az ország más városaiban - megjelentek a földbirtokról kiszorult kisnemesek, akik kényszerűségből polgári foglalkozást választottak, kereskedők, iparosok lettek. A betelepült nemesek - mint Debrecen új vállalkozói - a szenátus és a közgyűlés tagjaiként egyre nagyobb számban vettek részt a város irányításában. A lakosság nagyságához mért viszonylag kis számuk ellenére meghatározó szerepük volt a közügyek irányításában. A Kis Orbán família tagjai, több más kereskedőcsaládhoz hasonlóan, a városba települt nemesek voltak, akik a második generációs debreceni tartózkodásuk során szerezték vissza, elég kétes módon, a nemességükről szóló bizonylatot. Nemességüket hol Báthori Gábor, hol Bethlen Gábor koráig vezették vissza, akitől 1613-ban kapták volna nemesi levelüket. A család több tagja igen jelentős szerepet vállalt a város irányításában. Debrecen történetírói a Kis Orbánokat a város egyik jelentős patrícius családjaként tartják számon. A XIX. század első felében Debrecen és a környék textil-és bőrkereskedelmében meghatározó szerepet töltöttek be. Gazdasági tevékenységük végigkövethető 1752-től az 1850-es évekig. Az értekezés célja a XIX. század első felében működő debreceni kereskedő család gazdasági tevékenységének vizsgálata. A rendelkezésre álló források lehetőséget kínálnak vállalkozások kiépítésének, felvirágoztatásának és a csődjének a kutatatására is, a rendi korszak polgársága életviszonyainak és törekvéseinek a vizsgálatára. Információval szolgálnak a helyi kereskedelemről, annak hétköznapi zajlásáról, vásári, bolti, bizományosi forgalmáról, s a nagy- és kiskereskedők, gyártók és kereskedők viszonyáról, és sok adalékot szolgáltatnak a korabeli nagybani és fogyasztói szintű kereskedelmi hitelezés jellemzőiről is, melynek tüzetes és szisztematikus vizsgálatával a magyar gazdaság-történetírás a mai napig adós.

A család történetére és gazdasági tevékenységére vonatkozó források

A Kis Orbán család gazdasági tevékenységének elemzését az utókorra maradt kivételesen gazdag forrás-együttes teszi lehetővé. 1910-ben a Déri Múzeum dokumentációs gyűjteményébe került a Kis Orbán család üzleti- és magánlevelezése, valamint különböző gazdasági iratok, hatósági bizonyítványok, bérleti szerződések. A közgyűjteményben őrzött hagyaték a 1920 és 1930 közötti években Nagybákay Rickl Antal ajándékaként a cég üzleti könyveivel s további dokumentumokkal kiegészült. 1953-ban az addig egy helyen őrzött forrásgyűjtemény iratrendezés címén megbontásra került. A család gazdasági tevékenységével kapcsolatos nyilvántartások a Hajdú-Bihar megyei Levéltár kezelésébe kerültek. Tizennyolc kötet rögzíti a család gazdasági tevékenységével kapcsolatos feljegyzéseket. Igen nagy a forrásértékük a hitelezési könyveknek, amelyekben a kereskedésben vásárlók tartozásait jegyezték fel. A hitelezési könyvek tartalmazzák az adós nevét és lakhelyét, a vásárlás idejét, a vásárolt áruféleséget, annak mennyiségét és árát; a tartozás visszafizetésének idejét és módját A forrás-együttes egy másik jelentős csoportját képzik a pénztárkönyvek. A pénztárkönyvekben a különböző kereskedőktől történt vásárlásokat vezették. Megjelennek a „tartozik” és „követel” kifejezések, a nyilvántartások a legkorábbitól eltekintve, utalnak a vásárolt árura, annak mennyiségére, értékére, a vétel, valamint a tartozás teljesítésének idejére és módjára. A tartozások visszafizetésének könnyebb, naprakész nyilvántartása érdekében, adósok nevét és a tartozás értéket átvezették a főkönyvekbe. Az adósok neve alatt időrendben vezették a tartozás keletkezését, annak nagyságát s visszafizetésének idejét. A könnyebb tájékozódást egy névmutató is segítette. A Váradra szállított árukészletről készítetett kimutatás elkerülte a család történetével foglalkozó szakírók figyelmét. A leltár tartalmazza az 1836 és 1850 között a váradi kereskedésbe szállított különböző bőrfélék pontos elnevezését, mennyiségét és árát.

A rendelkezésre álló források lehetőséget kínáltak a kereskedői vállalkozás kiépítésének, felvirágoztatásának és csődjének a tanulmányozására. A gazdasági tevékenység vizsgálata közben élesen kontúrozódott a rendi mentalitású, nemesi címért pereskedő, azért komoly összegeket áldozó debreceni cívis életfelfogása, a polgári értékekhez való viszonya. A munka során ennek bogozását és megvilágítását sem kerülhettem meg. A Kis Orbánok gazdasági tevékenységén túl a források lehetővé tették a család egyes tagjai életútjának a bemutatását is.

A családalapító Orbán János [Nagy]Kállóból költözött Debrecen városába. A Polgárkönyv először 1740-ben említi vásári szabóként, és a Csapó utcán lévő házas ingatlan tulajdonosaként. Valószínűleg az első vállalkozó volt a kétes nemességű Orbán család történetében. Mindenestre a család vagyonát és debreceni karrierjét ő alapozta meg. Orbán János István nevű fia már képzett kereskedő volt. A vándorló éveit Lőcsén töltötte. 1780-tól a debreceni Kalmár Társaság tagja, tíz évvel később a Társaság másodgazdája. 1787-ben feleségül vette Némethy József kalmár és Őze Erzsébet leányát, Némethy Júliát. Beházasodott a város egyik leggazdagabb cívisének családjába. Ügyes kereskedői munkája eredményeként gyarapította a családi vagyont. A Cegléd utcán lévő háza, a város határából az után járó szántó-, kaszáló- és erdőjárandóság, Vajda hegyközségben megszerzett 90 kapásnál nagyobb területű szőlő a kereskedői tevékenység nélkül is a város gazdag polgárai közé emelte a család tagjait. A vagyon mellé a Kis Orbánok megszerezték a társadalmi elismerést és tekintélyt is. Az 1809-ben megújított nemesi cím, a város nagytanácsában, majd a szenátusban betöltött megtisztelő szerep a valamikori szabólegény leszármazottait Debrecen legrangosabb polgárai közé emelte. A nemesi címet visszaszerző Kis Orbán István fiának, II. Jánosnak egy jól prosperáló bőrkereskedése volt 1830 és 1850 között. Sikerét bizonyítja, hogy 1836-ban Nagyváradon újabb üzletet nyitott. 1850-ben azonban a kereskedéssel felhagyott. Ingatlanainak bérbeadásából járadékosként élt. A rendelkezésre álló források kutatása lehetővé tette a Kis Orbán család három generációja száz éves történetének vizsgálatát. A család történetén, gazdasági tevékenységén keresztül tanúi lehetünk a rendiség hanyatlásának és ezzel párhuzamosan a polgárosodás kibontakozásának. A céhes ipar és kereskedelem bomlása és a haszonorientált kereskedők térhódítása jellemzi ezt a korszakot. A Kis Orbán família és Debrecen városa is e nagy gazdasági és társadalmi váltás évtizedeiben keresi a továbblépés lehetőségét. Még az ipari forradalom infrastrukturális hatása nem érződik a város kereskedelmén és hiteléletén, de az már lépten-nyomon tapasztalható, hogy a céhek gazdaságot és társadalmat formáló szerepe megingott. A korlátokat nem tűrő „új rend” éppen átlépni készül rajtuk. The large-scale impoverishment of the nobility in the late 18th century started a new era in the development of towns in the Plain region. Members of the lower nobility who had lost their land and were forced by circumstances to choose an occupation in industry or trade settled down in Debrecen as well as in other Hungarian towns. As Debrecen’s new entrepreneurs, they took an increasingly active part in the administration of the town as members of the senate and the general assembly. In spite of their relatively low number in comparison to the size of the population they played a decisive role in public life. The members of the Kis Orbán family, like several other merchant families, were nobles who settled in the town. It was during their second generation in Debrecen that they retrieved, in quite a dubious way, their patent of nobility. They traced their nobility back now to the age of Gábor Báthory, now to the age of Gábor Bethlen, from whom they claimed to have received their patent of nobility in 1613. Several members of the family played major roles in the administration of the town. Historiographers consider the Kis Orbán family one of the most prominent upper-class families in town. In the first half of the 19th century they dominated the textile and leather trade in and around Debrecen. Their economic activity can be followed from 1752 till the 1850s. My thesis aims to examine the economic activity of this merchant family in Debrecen in the first half of the 19th century. The available sources make it possible to research the establishment, prospering period and bankruptcy of enterprises as well as the living conditions and aspirations of the bourgeoisie of the feudal era. They provide information on the everyday course of local trade, the turnover of markets, shops and commission shops; and the relationships between wholesalers and retailers. Moreover, they reveal a lot of additional information on wholesale and retail commercial credit, which, up to the present day, has not been treated systematically by Hungarian historiography.