Dolgozatunk az alap kérdésének leágazásit vizsgálja a heideggeri filozófiában, közelebbről a Lét és idő-t követő periódusában. Vizsgálódásunk „módszertana” Wittgenstein rossz idegenvezetőjének példáját tartja szem előtt, aki a város megismertetésekor a főutak bemutatása helyett a mellékutcák, sikátorok világában bolyongva kalauzolja vendégeit. A bennünket érdeklő városrész térképét – egyfajta háttérként – a heideggeri alap fogalmában bekövetkező változás rajzolja ki. Láthatóan vagy láthatatlanul, ebbe illeszkednek az általunk választott útvonalak. A dolgozat első nagyobb fejezete arra vállalkozik, hogy betekintést nyújtson Heidegger interpretációs praxisába, s e praxis elméleti bázisába. A heideggeri hermeneutika, és e hermeneutika transzformációjának hátteréből próbáljuk az értelmezői gyakorlatot megvilágítani. Az 50-es évek elején Zürichben tartott, az interpretáció határairól és igazolhatóságáról vitázó szeminárium szövegelemzésén keresztül a filológiai-tudományos elvek és a heideggeri interpretáció stratégia között kirobbanó konfliktus gyökereit igyekszünk láthatóvá tenni. A hermeneutikai probléma nyomvonalán maradva, innen a kép nyelviségének, logosz-jellegének elemzéséhez, és a „jobban értés” hermeneutikai figurájának problémájához fordulunk. A hermeneutikai részeket a mérték kérdése, és annak „démonikus volta” köti össze. A második tematikus egység a heideggeri filozófia beszédmódjában bekövetkező változást követi nyomon. A – nem szűk, stilisztikai értelemben vett – stílus vizsgálata a korai fenomenológiai „duktus” arisztotelészi indíttatású modelljének elemzésével indul, s azt igyekszik felderíteni, hogy milyen motívumok hatására fordul Heidegger a „költői gondolkodás” felé. Ebben a keretben először a heideggeri versek és az életmű kapcsolatát tekintjük át, majd a tragédia létfilozófiai interpretációjának hátterét világítjuk. A tragédia, a palinódia és a hamartia fogalmainak segítségével próbálunk a heideggeri sors-felfogás közelébe férkőzni. A sors kérdését végül a filozófia végéről alkotott heideggeri tézis felől mutatjuk be.

The dissertation investigates the question of the ground in the philosophy of Martin Heidegger after the period of Being and Time. Our investigation method follows the example of Wittgenstein's bad guide who, when presenting the town to the visitors, instead of presenting the main-roads, governed the tourists to the smaller side-roads of the city. The only part of the Heideggerian philosophy we are interested in is that which deals with the ground and the changes in the meaning of this concept. The roads of our analysis fit into this field of Heidegger's philosophy. The first part of this paper presents an overview to the Heideggerian interpretational praxis, and to the theoretical basis of this practice. We try to understand this interpretational practice from the Heideggerian hermeneutics, and the transformation of this hermeneutic practice. We want to show the roots of the conflict, which blasted in the seminars in Zurich in the fifties, about the borders of the interpretation between the philological-scientific principles and the Heideggerian strategy of interpretation. We follow these hermeneutic problems, and from this point we turn to the analysis of the languages of the picture and logos-like characters, and the „better understanding” of this hermeneutic figure. These hermeneutic parts are connected by the question of measure and its „demonic feature”. In the second part we analyse the turn of the Heideggerian philosophy from the point of view of philosophical utterance. In the first step, we analyse the style not in a narrow sense, with the phenomenological „ductus”, which is motivated by the Aristotelian model. We want to understand the Heideggerian motives for the „poetical thinking”. First, we interpret the connection between the Heideggerian poems and his theoretical works, then we shall see the background of the interpretation of being philosophy of the tragedy. We want to understand the Heideggerian fateconcept with the helping concepts of tragedy, palinodia and hamartia. Finally, we present the fatequestion from the point of view of the Heideggerian thesis about the end of philosophy.