Summary An outstanding feature of marginalized Roma communities of Central-Eastern European countries is their severely substandard living conditions which contribute to their worse health status compared to the majority. Several efforts have already been taken at the international and local level to tackle housing problems, but health consequences of the implemented measures in most cases have neither been assessed in the decision making process nor evaluated after implementation though health impact assessment (HIA) as a tool could be applied to identify and optimize health effects of policies for disadvantaged populations. The thesis investigated the applicability of HIA in relation to housing policies and projects aimed at vulnerable populations. Various approaches were used to assess health impacts of national housing interventions in an international context, and local level housing in prospective and retrospective timing along with the evaluation of a successful housing project that enabled the comparison of predicted and actual impacts of the programmes and projects.
National and strategic level HIAs pointed mainly to beneficial health effects of housing by improving indoor and outdoor conditions, access to services, and socioeconomic conditions. Negative impacts were predicted only in terms of maintenance expenses and housing tenure. In contrast to these results, retrospective HIA conducted right after the implementation of a housing project revealed equivocal impacts, moreover, unexpected and profound negative effects were also explored mainly in terms of social network, housing satisfaction and safety. Evaluation of a successful housing project for vulnerable people revealed positive and sustainable long-term impacts of a properly designed and implemented housing intervention. Based on the case studies recommendations are made on housing interventions subsequent to HIA, a useful tool to mitigate negative and enhance positive effects of housing interventions if certain specific features of deprived communities are taken into account. HIA should be carried out at local level, as close to the citizens as possible according to the principle of subsidiarity, and by using participatory approach directly involving beneficiaries. In this case HIA can effectively support decision-making and successful implementation contributing to the integration of Roma into majority populations.

Összefoglalás A közép-kelet európai hátrányos helyzetű roma lakosság kedvezőtlen egészségi állapotának meghatározásában jelentős szerepe van a rossz lakhatási körülményeknek. Az utóbbi években uniós politikák és nemzetközi kezdeményezések is célul tűzték ki a romák társadalmi integrációját többek közt a lakáskörülményeik javítása révén. E programok kidolgozása során azonban jellemzően nem került sor az egészségi hatások vizsgálatára sem a döntéshozatali folyamat részeként, sem utólagos értékelés formájában. Az egészséghatás vizsgálatok (EHV) lehetővé tennék a hátrányos helyzetű lakosságot célzó intézkedések populációs egészséghatásainak feltárását és optimalizálását. Jelen értekezés az egészséghatás vizsgálatok alkalmazhatóságát vizsgálta a hátrányos helyzetűeket érintő lakhatási politikák, programok és projektek esetében. A kutatás során országos roma lakhatási programok nemzetközi összehasonlítását, valamint helyi szintű lakhatási intervenciók előzetes és utólagos egészséghatás vizsgálatát és értékelését végeztük el, ami lehetővé tette az összevetést az egészséghatások előrejelzése és a már bevezetett projektek tényleges következményei értékelése között. Az országos és stratégiai szintű prospektív egészséghatás vizsgálatok által előre jelzett egészséghatások többnyire kedvezőek, melyek a szélesebb lakókörnyezet és a lakáskörülmények, társadalmi-gazdasági helyzet, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javulásán keresztül érvényesülhetnek. Esetleges negatív következmények ezen értékelések szerint csak a lakásfenntartás költségei és a lakástulajdon esetében várhatóak. Ezzel szemben egy hazai település lakosait célzó lakhatási projekt megvalósítása után közvetlenül elvégzett EHV eredményei negatív hatásokat tártak fel a lakhatással való elégedettség, a társas kapcsolatok és a lakásbiztonság terén is. Egy magyar kisvárosban hátrányos helyzetű családok számára megvalósított lakhatási projekt több mint 10 év után elvégzett értékelése bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy lehetséges fenntartható, kedvező hosszú távú hatást nyújtó lakhatást biztosítani hátrányos helyzetű családok számára. Az egészséghatás vizsgálatok és az utólagos értékelések lakhatási projektek tervezésére és ezek során az EHV alkalmazására vonatkozó ajánlások kidolgozását tették lehetővé. Az EHV elősegíti a lakhatási intervenciók kedvezőtlen hatásainak enyhítését, ha figyelembe veszi a hátrányos helyzetűek néhány releváns jellemzőjét. Az egészséghatás vizsgálatot a szubszidiaritás elvének megfelelően helyi szinten, a lakossági részvételt maximalizálva, az érintett közösség közvetlen bevonásával kell elvégezni, támaszkodva a korábbi projektek során nyert bizonyítékokra. Ebben az esetben az EHV hatékonyan támogatja a döntéshozatalt és annak sikeres megvalósítását, elősegítve a romák integrációját.