A scoliosisos deformitás korrekciója során napjainkig az egyik legnehezebb feladat a háti csigolyák derotációja. Amikor pedig a dinamikusan fejlődő implantátum rendszerekkel minél hatékonyabban próbáljuk leküzdeni a kóros rotációt, a fiziológiás rotációval kapcsolatos ismeretek hiánya nagy ellentmondás és megengedhetetlen luxus. Az irodalomban felismert ellentmondások és előkísérleti eredményeink nyomán elméleti modellt kerestünk a háti csigolyák rotációjának magyarázatára. Munkánk során különböző módszerekkel próbáltuk megközelíteni a kérdést spekulatív módon, illetve direkt és indirekt mérésekkel. Az axiális tengely meghatározására vonatkozó eredményeinket összegeztük, majd a még mindig túl általános következtetéseket az alkalmazott módszerek átértékelésével konkretizáltuk. Ezek alapján a háti csigolyák axiális rotációs tengelyének legvalószínűbb helye a velőűr elülső falának mediánszagittális síkba eső szakasza. Eredményünk cáfolja az irodalom legtöbb idevágó megállapítását. A CAB implantátum alkalmazásának biomechanikai alapjait vizsgálva megállapíthattuk, hogy a horgok felhelyezése során biztonsággal alkalmazhatunk jelentős korrekciós erőket. További következtetésünk volt, hogy a borda processus transversust stabilizáló funkciója csak szagittális erőhatás során érvényesül. Mivel a CAB implantátum egyszerre támaszkodik egy csigolya kétoldali processus transversusán, valamint a műtét során több csigolyára helyezünk horgokat, ezért processus transversusonként összeadhatóak az alkalmazott, egyébként is jelentős korrekciós erők. Összevetve a műtét utáni fiziológiás terhelést az előzőekkel, azt mondhatjuk, hogy a CAB horgok felhelyezése során biztonsággal manipulálhatjuk a montage-t, amely stabil körülményeket teremt a posztoperatív időszakban is. A DE OEC Ortopédiai Klinikán idáig CAB horoggal megoperált betegek korrekciós eredményei is ezt támasztják alá. The derotation of the thoracic vertebrae even nowadays is still one of the hardest tasks in scoliosis deformity correction. Lack of knowledge about the physiological rotation is an impermissible luxury, when trying to efficiently overcome the abnormal rotation with dynamically developed implant systems. Inconsistencies in the literature and the results of preliminary experiments have led us to find a theoretical model for the explanation of thoracic vertebrae rotation. In our work we have tried different ways to approach the question in a speculative way, and also with direct and indirect measurements. We summed up our results, and then by reevaluating our method we finalized our general statement: the most probable axis of rotation of the thoracic vertebrae is at the part of anterior wall of the spinal canal that falls into the medio-sagittal plane. Our results contradict most of the findings published in the literature. Examining the biomechanical basis of the CAB implant we can con-clude that through the hooks significant correctional forces can be safely achieved. Based on these results we can also conclude that the stabilizing function of the ribs on the transverse process only prevails in sagittal forces. In addition it should also be noted that the CAB hooks are placed on both transverse processes of one vertebra, and also that during surgery multiple hooks are placed. Therefore the otherwise also significant correctional forces that can be achieved through a transverse process can be added up. If we examine the postoperative physiological load and compare it to the previous, we can state that after the placement of the CAB hooks the montage can be safely manipulated, and it provides a stable environment in the postoperative period as well. This is supported by the correctional results of patients operated with CAB hooks at the University of Debrecen, Department of Orthopaedic Surgery.