Az értekezés elsősorban fejlődés- és nevelés pszichológiai indíttatású. A játék jelenségkörében vizsgálódik. Annak természetét kutatja, hogy a szabályjáték miként lehet megbízható tükre a gondolkodás lassú érésének, átépülésének. Követhetővé teszi, hogy a váltakozásos stratégia játék miképpen teremt olyan szociális-kognitív környezetet, amelyben az érési folyamatok többoldalú támogatást nyerhetnek.

A játék érzelmi (Winnicott 1971, 1999) és értelmi erőket mozgósító szemlélete (Piaget, 1978, 2004) érinti a modern kognitív fejlődéspszichológia kérdésköreit is. Bemutatásra kerül, hogy a váltakozásos játék –szociális– és a stratégiajáték –kognitív– formai keretein belül, milyen módon fejlődnek a játék funkciói szabályozó funkciókká (Huizinga, 1944, 1990; Grastyán, 1985) és a gondolkodás tükrévé. A szimbolikussá váló reprezentációk (Bruner, Goodnow, Austin, 1956) fogalmi kategóriáira fókuszáltan feltárulnak a saját egyéni fejlődési utak sajátosságai. Az értekezés arra keres választ, hogy miképpen fejlődnek a szabályjátékban a műveleti-gondolkodás komplex együtteseit alapozó és integráló egyenértékűségi mutatói (Donaldson, Campbell és Young,1976; Olver-R. Hornsby, 1966 és kategorizációs (Bryant, 1975; Rosch, 1975; Vigotszkíj, 1967, 2000), valamint milyen hipotézisalkotó folyamatok vezetnek a fogalmi stratégia alakításának tudatosabbá válásához.

A vizsgálatok első szakaszában, a konstatáló életkori (5-9 év között) adatok szerint az érés folyamatában lassan átépülő és sokáig együtt élő fogalom alatti (csak felszedegetés, csak megnevezés, csak tematikus mese), valamint fogalmi szintekkel (komplexumok, perceptuális, funkcionális fölérendelések) lépnek be az óvodások az iskolai életbe. Az életkori csoportok adatainak összevetésekor csak két-két év elteltével található szignifikáns különbség a fogalmi mutatók között. A 7-8. életévet követően történik reprezentációs váltás: a fejlődés lassú folyamatosságát jelző mennyiségi felszaporodás után történik a reprezentációs „átbillenés”. A stratégia-alakítás minőségi változást mutat, azaz az ikonikus reprezentációs dominancia egyeduralma megszűnik és a szimbolikus reprezentáció használata válik uralkodóvá. A főként perceptuális válaszok átadják helyüket a funkcionális és absztrakt hipotéziseknek. A vizsgálatok második szakaszában, az 5-6 évesekkel folytatott longitudinális vizsgálat adatai – a sorozatos váltakozásos játék modellnyújtásos, szerepcserés változata, a tíz hetes gyakorlási időszakot követően –, jelentős átrendeződést mutat. Mind a tematikus mese, – új megközelítésben a narratíva –, mind a kategorikus, pragmatikus fölérendelő kategóriák szignifikáns mértékben felszaporodnak. A tematikus válaszok növekedésével eltűnnek a próba-szerencse típusú rákérdezések, találgatások, tehát a reprezentációs újraírásra és a gyors tanulásra kapunk bizonyítékokat a kereső stratégiák összetételének jelentős változásain keresztül. Mindennek elméleti hátterében körvonalazódik a modularitás, a fejlődési modularizáció (Fodor, 1985, 1996; Dennett, 1987; Karmiloff-Smith, 1992; Anderson, 1998; Gergely-Watson, 2001), valamint a narratíva témaköre (Bruner és Lucariello, 2001, Bruner, 2005). Gergely - Csibra (2007) természetes pedagógiáról alkotott nézeteivel illeszkedő módon az értekezés kapcsolatot keres az utánzás, a teleologikus gondolkodás, a mentalizációs képességek fejlődése, valamint a kulturális tudás átadása/átvétele és a gyors tanulás módjairól alkotott új elképzelések között.

The present thesis has been intended to look at games from a developmental and educational psychological viewpoint, with the purpose of gaining more insight into the ways rule plays reflect the slow maturation and restructuring of thinking. Futhermore, we aimed to track the process by which the socio-cognitive setting created by alternating games provides multiple propping for cognitive maturational processes. Psychological approaches focusing on the facilitating potential of play in terms of emotions (Winnicott, 1971, 1999) or the intellect (Piaget, 1978, 2004) also pertain to issues which concern modern cognitive developmental psychology. Using the conceptual framework of modern cognitive psychology the process of play functions turning into regulatory functions (Huizinga, 1944; 1990; Grastyán; 1985) is also analyzed both within the social framework of alternating games and within the cognitive frame of strategy games. Focusing on the process whereby conceptual categories of representations become symbolic (Bruner, Goodnow, Austin, 1956) may provide insights into the individual characteristics of development. The thesis seeks to contribute to the understanding of how equivalence (Donaldson, Campbell and Young, 1976; Lover and Hornby, 1966) and categorization (Bryant, 1975; Rosch 1975; Vygotsky 1967, 2000) account for the grounding and integrating of the complex process of operational thinking as it develops in the course of rule playing. Furthermore, it aims to identify processes of hypothesis-making instrumental in the conscious use of conceptual strategies. For meeting our aims two studies were designed. In the first study, children between the ages of five and nine, who were in the transition period from nursery school to school participated. Our data have shown a slow maturation process and a prolonged coexistence of preconceptual and conceptual functioning within the age range when nursery school children enter the school. Comparisons of data have pointed out a significant change concerning the use of conceptual strategies only after two years.The gradual restructuring involved quantitave changes in the use of preconceptual (e.g. „only sorting”, „only labeling”, or only „thematic story”) strategies in favour of conceptual ones, such as complexes or perceptual superordinations. This „shift” in representations occured only after seven or eight years of age, by which time strategy building had become dominated by symbolic representations with iconic representations receding into the background. The primacy of perceptual responses characteristic at the beginning of this period gave way to functional and abstract hypotheses resulting in a qualitative change in strategy formation. In the second study of the investigation a longitudinal training was carried out with children between the ages of five and six years, using a role changing version of serial alternating modeling play. Following a ten-week training period a marked increase could be observed as to the use of both thematic stories, -in a more recent approach narratives,- (Bruner and Lucanello, 2001) and categorical, pragmatic superordinations (Karmiloff-Smith, 1992). Paralell to the increase in thematic answers, trial and error type questions disappeared yielding evidence to representational redescriptions and rapid learning resulting from significant changes in the composition of searching strategies. The research results have been interpreted within the theoretical framework of developmental modularity and modularization (Fodor, 1985, 1996; Dennett, 1987; Karmiloff-Smith, 1992; Anderson, 1998; Gergely and Watson, 2001) and the conceptual framework of narratives (Bruner and Lucariello, 2001; Bruner, 2005). In line with the views of natural pedagogy (Csibra and Gergely, 2007) our study has seeked to explore and establish relationships between imitation, teleological thinking, the development of mentalization abilities and the transmission of cultural knowledge and the recent views concerning rapid learning.