A technológiai, tudományos és közgazdasági fejlődés ellenére egy olyan gazdasági válságban vagyunk, amelyben emberek milliói veszítették el állásukat, és amely elképzelhetetlen lett volna a válság kitörése előtt. Válságok nagyon sokszor előfordultak már az emberi történelem folyamán, gazdasági válságok esetén sincs ez másképpen. Az elmúlt 100 évben soha nem látott gazdasági fejlődésen ment keresztül a világ, amit gazdasági válságok sora kísért. A felgyülemlett tudás ismeretében azt hihetnénk, hogy nem történhet meg az, ami az 1930-as évek Amerikájában történt, azonban úgy látszik, hogy a politikai és gazdasági döntéshozók nem tanulnak a történelem leckéiből. A jelenlegi válságot nem háború vagy természeti katasztrófa okozta csakis az emberi mohóság és kapzsiság. A 2007/09-es válság kirobbanásával és az azután következő államadósság válság ismét előtérbe helyezte az államok eladósodottságának kérdését, jelentős növekedést láthatunk a fejlett államok államadósság állományában. 2013-ban az iparilag fejlett országok közadóssága a második világháború vége óta soha nem látott szintet ért el. Mérvadó közgazdászok már úgy emlegetik az előttünk álló évtizedet, mint az adósság évtizede. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy milyen összefüggés található az eladósodottság mértéke és a gazdasági növekedés között és hogy milyen megoldások merülhetnek fel az Európai Unió tagjai számára az adósság szintjének csökkentése érdekében. Az Európai Unió gazdasága még soha a történelem folyamán nem volt ilyen mélyen összefonódva. A nagyobb integráció azonban nagyobb együttműködést is igényel az országok között, amit az euró övezet tagjai monetáris téren már megtettek, azonban a fiskális kormányzás tekintetében nagy különbségek mutatkoznak. Az államadóság egyike a 21. század azon gazdaságpolitikai kihívásainak melyet az Európai Uniónak és a fejlett világnak meg kell oldania az előttünk álló évtizedekben. A jelenlegi trendek szerint az Unió legerősebb gazdaságai folyamatosan visszaszorulnak a világgazdasági erősorrendben. Szilárd meggyőződésem hogy az Európai Unió képes kilábalni az adósságválságból és előretörni a világgazdaságban, azonban véleményem szerint ehhez soha nem látott mértékű politikai integrációra van szükség. Szakdolgozatom 3 részből áll. Az első részt az államadósság elméleti vizsgálatával kezdem, bemutatva a különböző közgazdasági iskolák álláspontját az államadósság kérdéskör tekintetében. Továbbá azt vizsgálom, hogy a különböző politikai rendszerek milyen kapcsolatban állnak az államadóssággal. Az elméleti áttekintést követően az államadósság alakulását vizsgálom a történelem folyamán, ugyanis úgy gondolom, hogy sok tanulságos esettel szolgálhat a mai problémák megoldásában is. A második részben az Európai Unió jelenlegi helyzetét vizsgálom, részletesen foglalkozom az államadósság jelenlegi mértékével, a közös valutával és a tagországok államháztartási helyzetével. Ezt követően az államadósság és a gazdasági növekedés közti kapcsolatot vizsgálom, majd, mint viszonyítási alap, kitérek az 1980-as évek dél-amerikai adósságválságára és levonom a tanulságokat és összefüggéseket korunk adósságválságával. A harmadik részben az államadósság csökkentésének és a gazdasági növekedés beindításának lehetőségeit vizsgálom az Európai Unióban. Részletesen kitérek a költségvetési kiigazítások eddigi tapasztalataira valamint a gazdasági növekedéssel való összefüggésre.