Mindannyiunk életében szükség van példaképekre. Olyan élő vagy már eltávozott személyekre, akikre méltán lehetünk büszkék. Az általuk felállított rekordok, híres győzelmek inspirálják ifjú követőiket, rajongóikat arra, hogy folytassák az elődök által kitaposott, eredményekben gazdag útvonalat. Mennyire jó érzés, amikor ragyogó sikerek születnek, amit az egész világ megjegyez magának. Az 1950-es évekbeli Magyarországon ilyen volt a rövid idő alatt világhírnévre szert tett Aranycsapat. A Rákosi-korszakban a magyar embereknek szükségük volt egy olyan együttesre, akikért hazaiként rajonghattak, főleg az elnyomás időszakában. A nép Aranycsapatának világhódító körútja, majd a mi életre kelt mesehősünk, Puskás Ferenc külföldi karrierjét mindenki a magáénak érezte. Olyan időben történt mindez, amikor a játékosoknak egyértelműen a szórakoztatás volt az elsődleges célja a pályára lépéssel. Mára azonban nagyon sok minden megváltozott. Eltelt közel hatvan év, és dicsőségükről sajnos csak múlt időben beszélhetünk. Nem maradt számunkra más, csak a nosztalgia. Ezért van szükségünk olyan közös emlékezetre, illetve emlékhelyekre, melyek segítségével elmesélhetjük országunk történelmének legsikeresebb nemzeti futballválogatottjának történetét.