A kisajátítás a magyar jogtudomány igen elhanyagolt jogintézménye. Ennek egyik valószínűsíthető oka, hogy Magyarországon és általában a közép-kelet-európai államokban a XX. század több időszakában az állampolgárok tulajdontól való módszeres, önkényes megfosztásának eszközévé, az államosításra vonatkozó jogszabályok egyik „kisegítő” jogintézményévé korcsosult. Ám a kisajátítás eredeti rendeltetése kifejezetten nemes, a közérdek érvényesítése, ezért a modern, demokratikus berendezkedésű államokban is fontos szereppel bír. Munkámban eredetileg a kisajátítás polgári jogi vonatkozásainak áttekintését tűztem ki célként, annak ellenére, hogy a kisajátítás a polgári jogban az egyik legatipikusabb, leginkább közjogi, a polgári jog szellemiségétől, szabályozási elveitől és eszközeitől leginkább elütő jelenség. A kisajátítás polgári jogi aspektusait viszont nem lehetséges teljesen elszigetelt módon vizsgálni, hiszen rendre olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyek megválaszolásához nélkülözhetetlen legalább az alkotmányjogi keretek ismerete. Terjedelmi okok miatt nem foglalkoztam a kisajátítás történetével, nemzetközi jogi vonatkozásaival és magával a kisajátítási eljárással sem. Elsősorban elméleti problémákat tárgyaltam, a joggyakorlatban felmerülő kérdések csak akkor kerültek elő, ha a jogdogmatikai fejtegetésekhez nélkülözhetetlennek bizonyultak. The expropriation is a neglected legal institution in the Hungarian law. One of the probable reasons can be that during the 20th century in Hungary and throughout Middle- Eastern European countries it became the measure of arbitrary deprivation of citizens from their properties and it was a degenerate legal institution of the rules about nationalization. Although the original aim of the expropriation was really noble, it served the enforcement of the public interests therefore it has an important role in the modern democratic states. Originally in my work I set myself an aim to survey the civil law aspects of the expropriation although it is one of the most untypical and different from the means and principles of the civil law. At the same time it is impossible to examine the civil law aspects of the expropriation as an isolated phenomenon since we face with questions the answering of which needs at least the knowledge of the constitutional law. Because of the length of the thesis I did not deal either with the history of the expropriation and its international law aspects or with the procedure of the expropriation. First of all I reviewed theoretical problems and I dealt with questions from legal practise only in cases if they were necessary for law dogmatical discussion.