A rendszerváltás óta komoly változások zajlottak a szociális védelem területén, ez ta¬gadhatatlan. A leginkább kézzelfogható változás magának a szociális szférának az exp¬licit megjelenése volt. A szociális ellátórendszer alig húsz éven keresztül többé-ke¬vésbé kiépült, ugyanakkor sok olyan település, főleg kistelepülés van az országban, ahol nem jutnak érdemi védelemhez a rászorulók. A nagymértékben decentralizált magyar szoci¬ális ellátórendszerben a szolgáltatások sok térségben szétaprózódottak, hiányzik a kapa¬citások területi összehangolása, a különféle szol¬gáltatások nem kapcsolódnak egymás¬hoz. Az elaprózott önkormányzati rendszer valamint a települési lakosságszámtól függő szolgáltatásbiztosítási kötelezettség azt eredményezte, hogy a szolgáltatások ép¬pen a legelmaradottabb térségekbe nem jutnak el. Így sérül a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés elve, mely egyértelműen strukturális okokkal magyarázható. A magyar közigazgatás sajátos struktúrája miatt a szociális szféra, és azon belül a szociális szolgáltatások a központi kormányzat és az önkormány¬zatok sajátos konfliktu¬sának áldozatává vált. A forráselosztások rendszere 2011. dec¬ember 31-ig „megfele¬lően” átláthatatlan, és homályos volt ahhoz, hogy pontosan ne lehessen tisztán látni fi¬nanszírozási kérdésekben. Még nehezebben működik az egyes kötelezettségek számon kérhetősége, nem teljesen függetlenül a finanszírozási rendszer átláthatatlanságától. A normatív finanszírozás mára kialakult rendszerének a megváltoztatása olyan mér¬tékben érinti a szociális szolgáltatások irányítási–szervezési–működési rendszerét, a központi állam – helyi önkormányzatok – civil szerveződések felelősségi viszonyait, hogy e finanszírozási mód megváltoztatása reformléptékű mun¬kálatokat és lépéseket igényelt. Az elmúlt évtizedekben továbbéltek az alkotmányos jogállamban már nem tartható tévhitek és tendenciák, a központi állam nyitott, decentralizált és átlátható mű¬ködési módjának a kialakítására vonatkozó próbálkozások helyett (Győri – Mózer, 2006). A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat 2007-ben, az országban egyedülálló módon, megkezdte a szociális intézményrendszere teljes átalakítását a megtakarítás szemléletű, gazdaságos működtetés érdekében. A megyei önkormányzat először a tulajdonában lévő meglévő négy fenntartó gazdasági társaságot vonta össze két gazdasági társaságba, majd a jogutód gazdasági társaságok fenntartásába helyezte a még önkormányzati fenntartású intézményeit. A két nonprofit kft. összesen nyolc intézmény fenntartását látja el. A me¬gyei önkormányzat ezzel végrehajtotta a hatékonyabb feladatellátás érdekében az in¬tézmé¬nyek által nyújtott szolgáltatások racionalizálásával a szociális intézmények szer¬vezeti integrációját a meglévő gazdasági társaságok rendszerébe (Verdó, 2011). A szociális szféra és igazgatás középirányító szervezeti rendszere sem volt jelen 2012-ig, amikor is a középszintű közigazgatási, térségi szerepek újraértelmezése, végső soron a köz¬igazgatási rendszer regionalizálása az intézményfenntartó feladatok újjá¬szervezését hozta magával. A váltakozó intenzitással zajló, ellentmondásoktól és vi¬ták¬tól sem mentes átalakulás ma sem zárult le. Az új kihívás, a középszintű közigazga¬tás megszervezéséhez hozzákapcsolható működési terület és az illetékesség meghatáro¬zása új megoldásokat követel meg a regionális illetékességű államigazgatási szervek szerep¬körének, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó intézményfenntartó rendszer átala¬kításá¬ban, a keretek létrehozásában, a területi feladat- és hatáskör telepítésében, műkö¬dési feltételek kialakításában és tevékenységük széleskörű reformjában. A szociális szakellátást nyújtó intézményrendszer fenntarthatósága érdekében, szak¬mai indokok és területi elv alapján, 2012–2013. év folyamán átgondolásra került a két fenntartó gazdasági társaság (Bihari Szociális Nonprofit Kft. és Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft.) költségvetési intézmények integrált szervezeti keretek között való mű¬ködtetése. Az összevonás eredményeként egy integrált intézmény látná el a fenntartói feladatokat mind a nyolc intézményben 11 telephelyen. A fenntartói feladatok között szerepel az intézményi gazdálkodás és működés törvé¬nyességének biztosítása, az intézmények szakmai munkájának az irányítása, egységes gazdálkodás kialakítása, pályázatok koordinálása, ellátotti pénzkezelés, munkáltatói jogok gyakorlása, ellátotti érdekvédelem, szakemberek továbbképzése, intézményi do¬kumentumok (SZMSZ, Házirend, Szakmai Program) elkészítése. Az intézményi integráció az intézményrendszer további működtetésének a megfele¬lőbb átláthatóságát, egységes irányítását eredményezheti. Továbbá az egy társaságban való működtetés lehetőséget ad arra, hogy a meglévő két fenntartó által működtetett ellátási formák különböző finanszírozásából adódó működtetési egyenlőtlenségeket megszüntesse. A szociális intézmények gazdasági társaságok fenntartásában történő működtetése átláthatóbb, rugalmasabb, megtakarítás szemléletű működtetést tesz lehetővé, ezért hosszú távon javasolt ennek a rendszernek a megtartása. Azonban a fent leírt okok miatt a finanszírozás tekintetében feltétlen átgondolást igényel, hogy az állami tulajdonú, köz¬feladatot ellátó gazdasági társaságok, mint a Bihari Szociális NKft. és a Hajdúsági Szo¬ciális NKft. különváljon a civil szektortól vagy legalábbis külön elbírálásban részesül¬jön azoktól a nonprofit szervezetektől amelyek hasonlóan szociális ellátást nyújtanak, de önként vállalt feladatként és nem állami tulajdonúak. Lehetővé kellene tenni az em¬lített gazdasági társaságok számára, hogy a finanszírozásuk elérje legalább azt a szintet, melyet egy hasonló feladatot ellátó költségvetési szerv részére folyósítanak. A Hajdú-Bihar megyei tapasztalatok alapján elmondható, hogy az önkormányzati szociális intézmények gazdasági társaságokká történő átszervezése a szakmai és a gaz¬daságos működés tekintetében hatékony volt. A tapasztalat azt mutatta, hogy a gazda¬sági társaságok, mint szociális intézmény fenntartók, a szakmai követelmények érvé¬nyesítése mellett, gazdaságilag hatékonyabban, kevesebb önkormányzati támogatással is jól tudtak működni. A gazdasági társaság, mint működési forma célszerűnek és finan¬szírozhatónak mutatkozott a szociális feladatok ellátásában. A társadalom számára a szociálpolitika és a szociális intézményrendszer a társadalmi problémákat, nehézségeket utólag enyhítő, azokat megelőzni nem tudó, a gazdaság nö¬vekedését visszahúzó, „pénznyelő” intézményrendszert jelentette. Osztom azoknak a véleményét, mely szerint a szociálpolitika produktív, a gazdaság versenyképességéhez aktívan hozzájáruló tényező, amely a megfelelő szintű emberei erőforrások fenntartása érdekében: figyelemmel kíséri annak alakulását, megkísérli megelőzni károsodását, valamint a kockázatok bekövetkeztekor hatékony védelmet nyújt. A szociálpolitika közös társadalmi értékek mentén aktívan avatkozik be a közös¬ség által elismert szükségletek kielégítése, kockázatok megelőzése, csökkentése; a tár¬sadalmi humántőke lehető legjobb újratermelődése; valamint a társadalom hosszú távú fennmaradását biztosító népesedési helyzet javítása érdekében. Ehhez olyan szociálpo¬litikára van szükség, amely nem kiszorítja a helyi közösségek erőforrásait, kezdemé¬nyezőkészségét, hanem azokra építve segíti a helyi szociális kohé¬zió erősödését. Az intézményfenntartói rendszer átalakításának 2012. januárjától gyakorlatilag is megvalósított reformját sajátosan és jelentős mértékben meghatározza az a magyaror¬szági regionalizálási folyamatban bekövetkezett új hangsúlyeltolódás, amely a nagyré¬giók mellett és/vagy helyett a területfejlesztési feladatokat, jórészt gazdasági megfon¬tolásokból is a megyei önkormányzatokhoz helyezi át, miközben azokat igyekszik te¬hermentesíteni az intézményfenntartói jogkörök és feladatok alól. A közigazgatási tar¬talmuktól és intézményfenntartói szerepüktől tehermentesített megyei önkormányzatok egyre inkább a területi fejlesztések és a területi politika regionális főszereplői lesznek, miközben a hajdan volt közigazgatási funkciók, illetve a korábbi regionális (nagyrégiós) jellegű intézmények és intézményfenntartói feladatok egy része a 2011. január 1-jével életre hívott megyei kormányhivatalokhoz, a megyei önkormányzatok kezében lévő intézményfenntartói feladatok pedig a 2012. január 1-jétől megszerveződő megyei in¬tézményfenntartói központokhoz kerültek át a novemberben elfogadott 2011. évi CLIV. törvény és a 258/2011. (XII.7) Kormányrendelet alapján. A törvény célja a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat mara¬déktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése. A jogalkotó a területi és helyi közigazgatási rendszer megújításával magasabb hatékonyságot, átlátható struktúrát, az ellátási színvonal egységességét, valamint az intézmények hatékonyabb, költségtakarékosabb fenntartását kívánta elérni. Ilyen előzmények után a korábbi szélesebb hatáskörű önkormányzatok kezelésében tulajdonképpen csak a megyei szintű területfejlesztési feladatok tervezése és végrehaj¬tása maradt. A megyei önkormányzatok feladatainak funkcióváltását elrendelő nemrég született kormánydöntés szerint a területi tervezés teljes mértékben a megyei önkor¬mányzatok feladata lesz, hiszen e szervezetek tudnak megalapozott stratégiát alkotni a saját térségükben, amellyel elkerülhető, hogy a korábbi évekre jellemző módon ötlet¬szerű fejlesztések valósulhassanak meg. Így a megyei önkormányzatok a területi fej¬lesztések főszereplőivé válnak, mert ezáltal helyezhetők ki a források a legeredménye¬sebben és a leggyorsabban az egyes térségekbe. A megyei önkormányzat az elkészített megyei területi terv alapján projektgazdákat kutat fel és segíti azokat mind a tervezésben, mind a projektmegvalósításban. Kiemel¬kedő koordinációs szerepet visz a térségben zajló fejlesztési projektekkel kapcsolatban, ezek végrehajtását nyomon követi és értékeli. A közelgő 2014–2020-as tervezési idő¬szak előkészítése keretében szükségessé vált a hazai tervezési környezet újragondolása, egyszerűsítése, összhangban a kohéziós politika uniós szinten zajló megújításával. Az elfogadott koncepció nemcsak a jelenleg rendelkezésre álló források leghatékonyabb hasznosítását célozza, hanem megfelel a következő programozási ciklus stratégiai meg¬alapozása által támasztott igényeknek is (Verdó, 2011). It is undeniable that major changes have taken place since the change of regime in the political field of social services. The most obvious change was the explicit appearance of the social sphere itself. The social security system more or less developed for less than twenty years, but there are a lot of settlements, mainly small towns in the country where the needy people do not receive meaningful assistance. The services are fragmented in many areas in the highly decentralized Hungarian social security system, the regional coordination of the capacities lack, the various services are not related to each other. The fragmented local government system and the service commitment depending on the settlement population meant that the services cannot reach even the most bacward regions. Thus, the principle of equal access to services are in danger, which can be clearly explained by structural reasons. While there is a very detailed, modern and logically built legislation in many respects in Hungary, it is still not possible to come into force entirely. Due to the special structure of the Hungarian administration, the social sphere and within it the social services have become victim of the specific conflict of the central government and the local governmnet. The system of allocations was „properly” opague and vague to see clearly, to clarify the financing issues accurately till 31 December 2011. It is even more difficult to bring to book for the obligations which is not independent from the opague financing system. Changing the system of the extant normative financing has such a significant affect on social services management and operationak system of the central government – lo¬cal government – civil society organizations – families – public relations responsibilities that this change of financing method required reform-scale work and actions.
In recent decades, instead of continuous constructive work or experiments have been conducted in the central state to form an open, decentralized and transparent method (like the other countries of the European Union) – misconceptions and tendencies have survived in the constitutional state (Győri – Mózes, 2006) The Hajdú-Bihar County in 2007, uniquely in the country, has started the entire transformation of the social service systemon behalf of savings-oriented, economical operation. The county government firstly contracted its four existing maintenance companies into two economic companies, then it put the government-run institutions into the maintenance of the assign. The two non-profit ltd. supplies the maintenance of a total of eight institutions. By this, the county government has implemented the systemic integration of social institutions into the existing system of comapnies on behalf of more effective service by rationalisation of institutional service (Verdó, 2011). The organization of central control and management of social sector was not reported till 2012, when the re-interpretation of mid-level administrative and regional roles brought along the re-organization of maintainers tasks. The transformation has not been finished yet till now which welters with alternating intensity and which is not free of conflicts and debates. The new challenge, the determination of the operation area and jurisdiction in the mid-level administration demands new solutions in the transformation of the regional competence of state administration and closely related institutional support systems, in the creation of a framework, in the installing of regional responsibilities, in developing the operating conditions and in the extensive reform of their activities. During 2012–2013, two economic companies have been considered according to professional reasons territorial principle in order to maintain social care institutional system (Bihari Szociális Nonprofit Kft and Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft.) and to operate these companies within integrated organizational institutions. As a result of merging, one integrated institution would provide the maintenance task in all the 8 institutions in 11 premises. Among the maintainers tasks we can mention the covering of the institutional mana¬gement and lawful functioning, governance of the professional work of the institutions, establishing a standard management, coordination of projects, financial management, cultivation of employer’s rights, recipients advocacy, further training for professionals, preparation of institutional documents (SZMSZ, Policy, Professional Program). The institutional integration can result a better transparency in the operation of the institutions and a standardized management. In addition, running one company gives the opportunity to eliminate the disparties from operating of the two existing forms of managed care. Operating the social institutions in the form of companies enables a more transparent, flexible, saving-oriented operation so it is recommended to keep this system in the long run. However, for the reasons described above, it must be considered as for the financing, that the state-owned companies performing public functions, such as Bihari Szociális NKft. and Hajdúsági Szociális NKft., must separate from the civil sector or at least they should receive special treatment from those of non-profit organizations that provide similar social service, but as a self-imposed task and not as state owned. It should be made possible for these companies that their financing reaches at least the level that is paid to budgetary organizations which perform similar tasks. We can say according to the experiences in Hajdú-Bihar County that the reorganization of local government institutions into social economy companies was effective as for the professional and cost-effective operation. . Experience has shown that companies like social maintainers with the enforcement of professional standards, they could work well economically and they could also work more efficient and with less government support The economic company as an operating form appeared practical and appropriate funding in the fields of performing the social tasks. For the society and social policy and social institutions, “money pit” institution system meant the social problems and difficulties, which pulled back the growth of economy, was unable to prevent the problems. I share those views that say the social policy is productive, it contributes actively to the economic competiveness and to maintain the adequate level of human resources it monitor the progress, try to prevent damage and provide effective protection in case of risk. The social policy intervenes actively to meet the recognized needs of the community, prevention and reduction of risks, the reproduction of the social human capital as the best as possible, and to improve the demographic situation of the society to ensure long-term survival. To do this, we need a social policy that does not displace the local community’s resources, initiatives, but will help to strengthen the local social cohesion. The changeover of the institutions maintenance system which was reformed from January 2012 is determined significantly and by the new emphasis of the regionalization process in Hungary, which relocates the regional development tasks to county governments mainly for economic reasons, while they are trying to ease them from the burden of the institution maintenance tasks and powers. This way the relieved county governments will be increasingly regional protagonists in the territorial development and regional policy, while the civil service functions and the previous regional institutions and maintainers tasks belong to the county administration office from 1 January 2011, and the institution maintenance tasks of the county governments belong to the county institution maintenance centres from 1 January 2012 according to the CLIV. law 2011 and 258/2011 (XII.7) government decree. The aim of the law is to create the operating conditions of the state, which functions legally and transparently and it ensures completely the public services. The legislature required to achieve higher efficiency, transparent structure, uniformity of quality of care and more efficient, cost effective maintenance of institutions with the renewal of the regional and local administrations. After these antecedents, actually only the county-wide regional development tasks remained in the hands of the earlier wider competence local governments. According to the government decision, which ordered functional changes in the functions of county government, the regional planning will be completely the task of the county administration, because these organizations can create established strategy in their areas, which avoids the desultory realizations of developments which was typical for the previous years. Thus the county governments become the main characters of the regional developments, because the resources will be put in the most effective and fastest way to certain areas. The county government seeks project managers on the basis of the reconstituted county regional plan and help them in planning and project implementation. The project manager takes on an outstanding coordinating role in the region development projects, monitor and evaluate their implementation. In preparation for the upcoming 2014–2020's planning period, the re-think of the home planning environment was necessary and to simplify it in accordance with the renewal of the cohesion policy at EU level. The accepted concept aims not only the most efficient utilization of the currently available resources, but also meets the demands, which was claimed by the strategic foundation of the next programming period (Verdó, 2011).