A mentális retardáció etiológiája rendkívül heterogén. A háttérben álló okok lehetnek öröklött, genetikai ártalmak, vagy pre-, peri-, vagy posztnatális életben szerzett betegségek. A citogenetikai, molekuláris citogenetikai és molekuláris biológiai technikák fejlődése ellenére a súlyos/közepesen súlyos értelmi fogyatékos betegek 60-75 %-ában, míg enyhe értelmi fogyatékosok 80 %-ában a mentális retardáció oka ismeretlen marad. Munkám célja: új genetikai diagnosztikai módszerek alkalmazása laboratóriumunkban, mellyel a korábbi módszerekkel nem tisztázható, ismeretlen eredetű mentális retardációk további alcsoportjában válik lehetővé a pontos genetikai diagnózis meghatározása. A szubtelomerikus kromoszóma átrendeződések kimutatására szolgáló módszerek egyike a szubtelomerikus FISH vizsgálat. A 125 mentálisan retardált beteg közül 13 esetben mutattunk ki szubtelomerikus kromoszóma aberrációt, ebből négy de novo eset, míg kilenc familiáris eredetűnek bizonyult. De novo keletkezett eltérések: ish del(3)(qter-); ish del(1)(pter-); ish del(22)(qter-). Familiáris aberrációk: ish der(8)t(8;12)(pter-,pter+); ish der(21)t(10;21)(pter+,qter-); ish der(4) t(4;8)(pter-;qter+); ish der(3)t(3;8)(pter-;pter+); ish der(10)t(10;17)(qter-;qter+). Ez az egyéb módszerrel tisztázatlanul maradt esetek egy tizedében vezetett a genetikai eltérés tisztázásához. A fenti kromoszóma eltéréssel járó esetek mellett az értekezésben egy monogénes kórképben, a súlyos értelmi fogyatékossággal járó Smith-Lemli-Opitz szindrómában szenvedő, molekuláris genetikai vizsgálattal Magyarországon elsőként diagnosztizált esetet mutatok be. A beteg genetikai vizsgálata során eddig nem közölt új patogén mutációt igazoltunk, amely egy már ismert mutációval együtt, összetett heterozigóta formában vezetett a betegséghez: c.964-1 G>C/c.1097 G>T (p.G366V). A hazai SLO-s betegek klinikai, biokémiai és genetikai diagnózisának biztosítására munkacsoportot hoztunk létre. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a kezdeti koleszterin érték jelentősen meghatározza az SLO szindróma súlyosságát és a betegek életkilátásait, valamint hogy a koleszterin/7-DHC hányados és az α-lipoprotein további prognosztikai értékkel bír. A genetikai eltérések igazolása lehetőséget teremt a családon belüli ismétlődések megelőzésére, a genotípus-fenotípus összefüggések elemzése pedig a betegség patomechanizmusának megismerésében, a betegség prognózisának megítélésében és az adekvát beavatkozás megtervezésében nyújthat segítséget.