A corneális ectasia (keratectasia) a szaruhártya szöveteinek nem gyulladásos, öröklődő, progrediáló elvékonyodását jelenti. A leggyakoribb corneális ectasia a keratoconus. Ritkább típusok a keratoglobus, a pellucid marginalis degeneratio és a Terrien féle marginalis degeneratio. Ismert refraktív sebészeti beavatkozások, jellemzően a laser in situ keratomileusis (LASIK) után kialakuló iatrogen keratectasia is. A rohamosan fejlődő technológiának köszönhetően egyre több modern szemészeti diagnosztikai eszköz kerül forgalomba. A régi, hagyományos készülékekkel és a pontos képalkotó diagnosztikai eszközök hiányában a keratectasiákat csak késői stádiumban vettük észre. A technika fejlődésével újabb és újabb vizsgáló eljárások jelennek meg, amelyek többnyire non-kontakt módon működnek és segítségükkel a keratectasiák ma már a korai szakban is felismerhetőkké váltak, így jóval korábbi stádiumban nyílhat lehetőség kezelésükre is. A száraz szem betegség kialakulásában igen fontos tényező a könny emelkedett ozmolaritása és a könnyfilm instabilitása. A könnyfilm hyperozmolaritása a corneális epithel sejtekben gyulladásos folyamatokhoz vezet, továbbá a conjunctivális kehelysejtek száma is csökken a keratoconjunctivitis siccás pácienseken.30-34 A refraktív műtétre váró betegek esetén a száraz szem probléma kiemelt jelentőségű. A laser in situ keratomileusis beavatkozás során történő lebenykészítés miatt a szaruhártya intakt beidegzése sérül, amellyel károsodik a normális könnytermelésért felelős szemfelszíni funkcionális egység. Korábban a könny ozmolaritását csak laboratóriumi módszerekkel volt lehetőség meghatározni, ma már egy műszer, a TearLab ozmométer segítségével gyorsan elvégezhető a mérés. Célkitűzéseink voltak a collagen cross-linking kezelés hatásának vizsgálata keratoconusban, a cornea topographicus indexeinek változásán keresztül; keratoconusban, az intra- és postoperativ corneális vastagság változásán keresztül és egy ritkább corneális ectasia, a pellucid marginalis degeneratio esetén. Másik célunk volt a könny ozmolaritásának vizsgálata egy új diagnosztikus eszközzel LASIK műtét előtt és után. Az új eredményeket a következőkben foglaljuk össze: Corneatopographiás indexek követésével igazoltuk, hogy a corneális cross-linking kezelés megállította a keratoconus mérhető progresszióját legalább 36 hónapon át, ezzel együtt a visusérték sem romlott tovább. Isotoniás riboflavin oldat használata mellett igazoltuk a corneális vastagság jelentős intraoperativ csökkenését, mely a 3. postoperativ napon már nem volt mérhető és stabilan maradt a kezelés után legalább egy éven át. Irodalmi ritkaságként beszámoltunk a pellucid marginalis degeneratio collagen cross linking kezeléséről, Scheimpflug képalkotással végzett dokumentáció mellett. A kezelés hatékonynak bizonyult az ectatikus progresszió megállításában. Bizonyítottuk, hogy száraz szem betegségben nem szenvedő betegeknél a LASIK műtéttel kapcsolatosan nem emelkedik jelentősen a könny ozmolaritása TearLab készülékkel mérve. Corneal ectasia is the non-inflammatory, heritable and progressing thinning of the corneal tissue. The most frequent corneal ectasia is keratoconus, a less frequent type is pellucid marginal degeneration. With the old and traditional equipments keratectasia could be diagnosed only in an advanced stage. New treatments have been gradually introduced, with which it is possible to diagnose these diseases in early stage thus early management can be achieved. The increased osmolarity of the tear and tear film instability are regarded to play an important role in eye-dry syndrome development. In patients waiting for refractive surgery dry eye syndrome is of a high significance. Due to the flap created during laser in situ keratomileusis the intact innervation of the cornea is damaged which causes further injuries in the functional unit on the eye surface. Formerly, tear osmolarity could be assessed only by laboratory techniques; today however, the measurement can be easily conducted using a special device, the TearLab osmometer. Our purposes were the investigation of the effect of collagen cross-linking in keratoconus and in pellucid marginal degeneration. Our second goal was to measure tear osmolarity using a new diagnostic device prior- and subsequent to LASIK surgery. Our new results:

1. Corneal collagen cross-linking stopped keratoconus progression for at least 36 months which was proved by the monitoring of topographic indices. Moreover, postoperative visual acuity showed no further decrease.
2. A significant decrease in intraoperative central corneal thickness was observed when using isotonic riboflavin solution, which was not detectable 3 days after CXL treatment and remained stable for at least one year.
3. We reported a rare case of collagen cross-linking treatment in PMD, documented with Scheimpflug imaging and proved its efficiency in inhibiting ectatic progression.
4. We proved that tear osmolarity does not increase significantly after LASIK surgery in non-dry eye patients, measured by TearLab device.