A változó emberi igény miatt újabb és újabb, jobbnál-jobb tulajdonságokkal rendelkező fajtákat alakítunk ki, néha veszni hagyva a régi fajtáinkat. Törekednünk kell a régi fajtáink megőrzésére, értékes – későbbi tenyésztések során felhasználható –, fontos tulajdonságainak megtartására. Az őshonos állatfajtáink génmegőrzésének egyik alapfeltétele, hogy a fajtáinkat a lehető legkisebb génveszteség nélkül, változatlan formában őrizzük meg, megtartva eredeti változékonyságukat. Munkám során elemeztem a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának hódmezővásárhelyi Tanüzemében tartott kendermagos magyar tyúk (fedett nyakú) állományunk négy vonalának, és a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk (kopasznyakú) vonalnak a termelési paramétereit. A dolgozatom elkészítéséhez húsz generáció termelési adatait használtam fel. Vizsgáltam, hogy hogyan alakult a fedett nyakú- és kopasznyakú állományoknál a jércék beólazáskori (20 hetes) élősúlya, a tojástermelés, a tojások súlya, az ivarérés ideje, a kelési eredmények, valamint a nevelés alatti elhullások. A génmegőrző tevékenységünk eredményeként elmondható, hogy a 20 generáció során sikerült megőrizni a két őshonos kendermagos fajtánk jellemző tulajdonságait anélkül, hogy egyes értékmérő tulajdonságaik nagymértékben változtak volna. A tenyésztési programunk eredményének lehet tulajdonítani, hogy a kendermagos állományunknál sikerült fenntartani a fajtán belüli változékonyságot is, ami a kis létszámú populációknál nagyon fontos dolog. A különböző értékmérő tulajdonságok összefüggés vizsgálata során elmondható, hogy a testsúlynövekedés negatívan befolyásolta a tojássúlyt és a tojásszámot. A kendermagos állomány mindkét fajtájánál a megtermelt tojás mennyisége és a tojássúly között pozitív korreláció tapasztalható. Remélem, a dolgozatomban megfogalmazott megállapítások hozzájárulhatnak a kendermagos magyar tyúk és a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk változatlan megőrzéséhez, valamint bővítheti a két fajta génmegőrzésével kapcsolatos szakirodalmi forrásokat.

Due to the changing human demand, we form new and new breeds with better and better characteristics, sometimes even by letting our old breeds disappear. We have to try to preserve our old subspecies, keeping their valuable and important characteristics, which can later be used in further breeding. One of the basic criteria of the genetic preservation of our native breeds is that we preserve our breeds without the least genetic loss, keeping their original variability. During my work, I analyzed the production parameters of four lines of our Speckled Hungarian Hen (feathered neck) stock and the Speckled Transylvanian Naked Neck Hen (naked neck) stock which are kept in Hódmezővásárhely in the pilot farm of the University of Szeged Faculty of Agriculture. I used the production data of twenty generations in my dissertation. The values of the following parameters were examined in feathered-neck and naked-neck hens: live body weight at colonization (20 week old chicken), egg production, egg weights, time of sexual maturity, incubation results, and also the mortality during the rearing. As an outcome of our genetic preservation pursuit, we can conclude that during the 20 years we managed to preserve the characteristic features of two of our native speckled hen species, without significant changes in their certain quality parameters. We can consider it the success of our program that in our speckled stock we could keep up the variability among the subspecies as well, which is essential in case of populations of small number. When comparing the different property values it is found that an increase in the body weight influences the egg weight and egg number negatively. Considering the number of eggs produced and the egg weight, there is a positive correlation in both types of the speckled hen stock. I hope the conclusions in my dissertation contribute to the invariable preservation of Speckled Hungarian Hen and the Speckled Transylvanian Naked Neck Hen, and can expand the litarature sources in connection with genetic preservation of both species.