Az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő megtorlás időszaka a XX. századi magyar történelem legmeghatározóbb eseményei közé tartozik. 1848 után Magyarország ismételten a világsajtó célkeresztjébe került, sőt elmondható, hogy sokáig az ENSZ is behatóan vizsgálta a magyar kérdést. Talán ebből is adódik, hogy megannyi könyv, tanulmány és cikk látott napvilágot a témában, ugyanakkor ezek többségéről megállapítható, hogy főként a budapesti történésekkel foglalkoznak, s csak igen kis számban találkozunk olyan alkotásokkal, amelyek a vidéki eseményeket dolgozzák fel.Bár dolgozatom fő vonala a debreceni események mentén mozog, mégis elengedhetetlennek tartottam, hogy az előzmények bemutatása során foglalkozzam az 1953 és 1956 között kialakult politikai viszonyokkal, valamint Nagy Imre és Rákosi Mátyás majd másfél évig tartó hatalmi harcával. Emellett megvizsgáltam a helyi forradalom előtörténetét is, amelyen belül az értelmiségi megmozdulások fontosságára helyeztem a hangsúlyt. A következő fejezet keretében hozzá láttam a forradalom napjainak feltérképezéséhez. A helyi eseményekkel foglalkozó könyvek és az összegyűjtött fontosabb dokumentumok (határozatok, jegyzőkönyvek, a korabeli sajtó írásai) alapján megpróbáltam felállítani a történések kronológiáját, valamint behatóan foglalkoztam többek között a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány, a munkástanácsok és a diákság forradalomban vállalt szerepével. A továbbiakban arra kerestem a választ, hogy mik is voltak azok a sajátosságok, amelyek a vidéki forradalom jellegzetességéül szolgáltak. Ezek után elkezdtem feltárni a szabadságharcot követő megtorlás időszakában alkalmazott módszereket, valamint azt a folyamatot, amelynek képében a retorzió megvalósult. Így vizsgamunkám következő nagyobb szakaszában ennek mintájára igyekeztem bemutatni, hogyan is működött a megtorlás debreceni gépezete.