A serdülő- és fiatal felnőttkor egyik legfontosabb feladata, hogy a fiatalok kitűzzék a jövőre vonatkozó céljaikat, elvárásaikat és reményeiket. Ezzel a témakörrel foglalkozó kutatások egyik irányát képezi a jövőbeni cselekvésekre és következményekre való gondolkodást vizsgálja. Ez az aktuális cselekvéseknek jövőbeni kimeneteleire gyakorolt hatását jelenti. A másik iránya a kutatásoknak pedig a jövőbeni selffel kapcsolatos, tehát az énképpel, amelyet az emberek önmagukról kialakítanak. Seginer (1995) kutatásainak eredményei során arra a konklúzióra jutott, hogy a serdülők és a fiatal felnőttek két különböző jövő-orientáció alapján képzelik el a jövőjüket. Az egyik egy prospektív életfolyamat, amely a felnőttkorba való átmeneteket tartalmazza az élet minden területére vonatkozóan. Pl.: felsőfokú oktatás, munka, karrier, család és házasság. A másik formája a jövő-orientációnak ezekből a területekből épül fel, beleértve a nem-specifikus reményeket, félelmeket a self, a szignifikáns másik személyek és kollektív vonatkozások összefüggésében. Szükség van egyfajta szabadságra a lehetőségek közötti választásra és a szociális környezet támogatására, irányítására a jövő-orientáció fejlődéséhez. Figyelembe véve ezeket a tényezőket láthatjuk, hogy a serdülőkor idején egy bonyolultabb kihívást jelent a fiataloknak a jövőbeli terveiknek a meghatározása. Az ezekkel a választásokkal járó döntéseknek az eredménye lehet siker, ami építően és bíztatóan hat a fiatal jövőbeli célkitűzéseire, de érhetik kudarcok is, amik visszavetik a folyamatot. Mindezek mögött sok-sok megküzdés áll, ami továbbviszi az egyént a fejlődés útján.