A Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán 2009-ben követéses vizsgálat indult, az akkor tanulmányaikat megkezdő elsőéves orvostanhallgatók körében. A vizsgálat céljául tűzte ki, hogy kiderítse, hogyan változik az orvostanhallgatók lelki egészsége a képzés során, milyen egyéni és családi tényezők befolyásolhatják azt, valamint van-e összefüggés a tanulmányi teljesítmény és a lelki egészség alakulása között. A jelen dolgozatban új adatként az elemzésre eddig nem került negyed- és ötödéves orvostanhallgatók lelki egészségének alakulását vizsgáltuk, összehasonlítva azt a követéses vizsgálat első három évben gyűjtött eredményekkel. A jelen vizsgálat célja az volt, hogy feltárja a magyar nyelven tanuló debreceni orvostanhallgatók demográfiai jellemzőinek, lelki egészségének és tanulmányi teljesítményének idősoros változásait az öt éves követés során. A vizsgálat egy 87 tételes anonim önkitöltős kérdőívvel történt, mely egyebek közt a következő jellemzőket mérte fel: demográfiai és társadalmi helyzet; társas támogatottság; pszichés stressz (GHQ-12), az észlelt stressz (PSS-4), a szorongást, depressziót és stresszt mérő skála (DASS-21), valamint a koherencia-érzés (SOC), valamint tanulmányi átlag, nem teljesített és ismételt vizsgák. Az eredmények szerint a magyar orvostanhallgatók lelki egészsége jelentősen változik tanulmányaik során. A változás első évről másodévre kifejezetten kedvezőtlen: a pszichés stressz mindhárom alkalmazott skála szerint szignifikánsan nő. Ugyancsak fokozódik a szorongás és depresszió. A kóros mértékű pszichés stresszel küzdők aránya másodéven 41% volt, amely ötödévre nagymértékben, 22%-ra csökkent. A tanulmányi teljesítmény mérése másodévtől volt lehetséges; az ennek mérésére használt mindhárom paraméter jelentősen javult másodévtől ötödévre. A második tanulmányi év elejére bekövetkező, az első évi tapasztalatokkal összefüggésbe hozható, nagyon jelentős pszichés terheltség kezeléséhez