A nemzetközi reziliencia kutatások eredményei szerint a világon 30%-ra tehető a gyermekvédelemben élő – de veszélyeztetettsége ellenére is – boldoguló gyermekek aránya. A disszertáció a hazai gyermekvédelem területén végzett reziliencia kutatás elméleti hátterét és eredményeit mutatja be. Az Észak-Alföld és a Dél-Alföld régiók gyermekvédelmi gondozottjainak körében 2012-2013. években kérdőíves vizsgálatot végeztünk (N=371), az adatokat matematikai-statisztikai eljárással elemeztük, valamint emellett a lekérdezett gyermekek iskoláinak pedagógiai arculatát az intézmények pedagógiai programjainak és online felületeinek tartalom elemzésével vizsgáltuk. A hazai arányok becslésén túl a kutatás célja a gyermekvédelmi gondozásban élők átfogó reziliencia vizsgálata volt, mivel hazánkban az iskolai sikerességen túlmutató reziliencia kutatást a gyermekvédelem területén még nem végeztek. Hazai kutatási adatok ismeretében általánosnak tekinthető a gyermekvédelmi rendszer által segített hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek teljesítménybeli elmaradása, társadalmi tőkéjük alacsony szintje, iskolai kudarcossága. (Veressné Gönczi 1998, Varga 2008, V. Gönczi- Gortka Rákó 2011, Rácz 2012). Célunk volt rámutatni azokra a belső és külső reziliencia komponensekre, melyek – egyéni és/vagy intézményi/rendszerbeni - tudatos, célzott fejlesztésével a gyermekvédelemben élő gyermekek boldogulási esélyei növelhetők. Olvasatunkban a reziliencia nem szorítkozik pusztán az iskolai sikerességre. A reziliencia jelensége a belső egyéni tényezők és a külső környezeti hatások rendszereként értelmezhető. A nemzetközi reziliencia kutatások második hullámában (Masten 2001) longitudinális kutatások során feltárt összetevők vizsgálatához – a gyermekvédelmi segítő tevékenységre jellemző rendszerszemlélet révén – Welch (1987) modern rendszerelméleti modellje biztosította az elméleti és empirikus keretet. Welch humán ökorendszerének hét szintjén fogalmaztuk meg kutatási kérdéseinket, feltételezve, hogy a különböző (társadalom, kultúra, helyi közösségek, család, inter- és intraperszonális, fizikai) szinteken mért komponensek pozitív együttállása elősegítheti a gyermekvédelmi gondozottak iskolai boldogulását. Kutatási eredményeink alapján reziliensként minősítjük azokat a gyermekvédelmi gondozottakat, akik – a humán ökorendszer szintjein vizsgált, iskolai sikerességet statisztikai módszerekkel igazoltan elősegítő – reziliencia tényezőket mérő változócsoport álló öt színteréből (családi, iskolai, társas támogatás, én-hatékonyság, élet értelmébe vetett bizalom) legalább két esetben a legjobb mutatókkal jellemezhető klasztercsoportokba tartoztak. A legalább két színtéren reziliens kategóriába sorolható gyermekek aránya 26%, amely megközelíti a nemzetközi 30%-os arányt. A változócsoportokból alkotott gyermekvédelmi reziliencia modell alapján létrehozható egy reziliencia skála, mely alkalmazásával a gyermekvédelmi rendszerbe kerülés folyamatában feltárhatóvá válhat a gyermek reziliencia szintje.

According to the results of international resilience assessment the proportion of children in the child protection system that succeed in spite of their endangerment is around 30% in the world. The thesis presents the theoretical background and results of resilience research in the Hungarian child protection system. We conducted a questionnaire survey among the children in the child protection systems of the Northern Alföld and Southern Alföld regions in the years 2012-2013 (N=371). Data were analysed with mathematical statistical methods; and the pedagogical image of the respondents’ schools was also investigated with the content analysis of the pedagogical programs and webpages of the institutions. Besides estimating local rates, the aim of the research was the overall investigation of resilience of the children in the child protection system, as no resilience research has been carried out in Hungary focusing beyond school success in the field of child protection. Based on Hungarian research results the performance failure, low level of social capital and school failure of underprivileged children (labelled as HH in Hungary) and highly underprivileged children (HHH) in the child protection system can be considered a general phenomenon. (Veressné Gönczi 1998, Varga 2008, V. Gönczi- Gortka Rákó 2011, Rácz 2012). We aimed to pinpoint the internal and external resilience components, with the - individual and/or institutional/systematized - deliberate, targeted development of which the chances of success of children in the child protection services can be increased. In our interpretation resilience does not solely involve school success. The phenomenon of resilience is conceptualized as the system of individual internal factors and external environmental/contextual influences. The analysis of the components identified during longitudinal examinations carried out by the second wave of international resilience research (Masten 2001) - due to the system approach of the helper activity of child protection - is provided with a theoretical and empirical framework by Welch’s (1987) modern systems theory model. Our research questions were formulated on seven levels of Welch’s human ecosystem, assuming that the positive constellation of the components measured on different levels (society, culture, local communities, family, inter- and intrapersonal, physical) can contribute to the school performance of the children in the child protection system. Based on our research results we qualify the children in the child protection system as resilient if they belong to at least two areas to the cluster groups with the best indicators out of the five areas of resilience variable groups (family, school, social support, self-efficacy, trust in the meaning of life), which were measured on the levels of human ecosystems and improved school success as statistically verified. The ratio of the children who belong to the resilient category regarding at least two areas is 26%, which is close to the international ratio of 30%. Based on the child protection resilience model formed by the variable groups, a resilience scale can be created with the application of which the resilience level of the children in the process of integration into the child protection system can be identified.