Összefoglalás:

A diabetes mellitus világszerte elterjedt anyagcsere betegség. Előfordulása háromszorosára emelkedett az elmúlt húsz évben és további jelentős növekedése várható az elkövetkező években. Az 1-es típusú diabetesben szenvedő betegek intenzív inzulinkezeléssel és napi többszöri vércukorszint méréssel tarthatják karban vércukorszintjüket. Ilyen kezelés mellett azonban többszörösére nőhet a hypoglycaemiás epizódok száma. Továbbá a cukorbetegség anyagi terhe is folyamatosan növekszik. Már az inzulin előállítása is anyagi gondokat jelenthet, de az inzulinra költött kiadásokat messze meghaladják a diabetes következtében kialakuló szövődmények kezelésére alkalmazott gyógyszerek költségei. Ezen kívül problémát jelent az inzulinpumpa, illetve az intenzív inzulinkezelés által bőr alá, azaz nem fiziológiás helyre alkalmazott inzulin, ami nem képes annyira pontosan követni a szervezet percről percre változó igényeit, mint ahogy azt a ß-sejtek által megvalósuló szabályozás a betegség kialakulása előtt lehetővé tette. A zárt rendszerű (closed-loop) inzulinpumpák szenzorainak megfelelő elhelyezése jelenleg sajnos még nem megoldott. A betegek számának rohamos emelkedése, valamint a kezelés során fellépő akadályok miatt új terápiás lehetőségek kutatása időszerű. A vércukor homeosztázis megvalósítására súlyos hypoglycaemia egyidejű veszélye nélkül egyik alternatív lehetőség lehet az inzulintermelő Langerhans-szigetek transzplantációja. A kutatók arra törekednek, hogy az átültetett szigetsejtek életképesek maradjanak, ne lökődjenek ki, megfelelően érzékeljék a vércukorszintet és erre adekvát inzulintermelést biztosítsanak, ami jelentős életminőség javulást jelent a betegek számára. Ezáltal javulhat a glycaemiás kontroll, a HbA1c értéke normalizálódhat és kivédheti a hypoglycaemiás epizódok kb. 80%-át.