Az értekezés célja hogy bemutassa a tér, a helyváltoztatás és az identitás összetett kapcsolatrendszerét a kortárs brit-ázsiai diaszpóraregényben. Kutatásom fókuszában a tér és az identitás összefüggései és kölcsönösen transzformatív kapcsolata, a tér által generált helyváltoztatási módok és mozgásformák típusai, és ezeknek a különböző terekre és a helytudatra gyakorolt hatásai állnak. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen hatással van a térre és a helyváltoztatásra az egyén identitás-formálódása, illetve, hogy miként változik az identitás az egyes mozgásformák közben és által a különböző terekben és helyeken. Megvizsgálom, hogy a tér, a helyváltoztatás és az identitás hogyan fonódik össze és válik elválaszthatatlanná a brit-ázsiai diaszpórikus öntudat és szubjektivitás kontextusában. Az értekezés korpuszát reprezentatív kortárs brit-ázsiai regények alkotják: Monica Ali Brick Lane (2004) (magyarul: A muszlim asszony, 2006), Nadeem Aslam Maps for Lost Lovers (2004), Nirpal Singh Dhaliwal Tourism (2006), Sunetra Gupta The Glassblower’s Breath (1993), Hanif Kureishi The Buddha of Suburbia (1990) (A kültelki Buddha, 2012) és The Black Album (1995), illetve Myra Syal Anita and Me (2004) című regényei. Értekezésemben a térbeliség és a mozgás szempontjait együttesen alkalmazom annak vizsgálatában, hogy az identitás-formálódás és -konstrukció, az identitásperformansz és a performativitás, a cselekvő alanyiság és a szubjektivitás hogyan jelenik meg a kiválasztott regényekben. Disszertációm azért épül a tér, a helyváltoztatás és az identitás köré, mert meggyőződésem, hogy e fogalmak komplex kapcsolatrendszerének vizsgálata a brit-ázsiai diaszpóraregényben hozzájárulhat az alapvetően társadalmi jelenségnek és kérdésnek számító diaszpóra és diaszporizáció megértéséhez globalizált világunkban. A választott korpusz nagyjából kronológiai sorrendben nyomon követi a brit-ázsiai regény elmúlt három évtizedének alakulását a posztkoloniálistól a poszt-posztkoloniális és a poszt-etnikus irodalomig, a magától értetődően férfi-központú regénytől a társadalmi nemek dimenzióját hangsúlyozóig. Az értekezés újdonságát az adja, hogy új perspektívákat kínál egyes gyakran elemzett regények értelmezésében és felhívja a figyelmet mindeddig elhanyagoltnak tűnő művekre is. Mindemellett, bár az elemzett regényekben mind megtalálhatók a diaszpóraregény jellegzetes trópusai, ezeket több különböző nézőpontból is megközelítem (mint például a kulturális pozícionálás és a gender), melyek a lehetséges értelmezések további rétegeit fedik fel. Az értekezésben elvégzett vizsgálódások eredményeként az első fontos megállapításom az, hogy a diaszpóra kontextusában a tér és az identitás összetett kapcsolatának lényegi eleme a kölcsönös hibridizáció, illetve a kulturális terek és identitások konstans, bár gyakran nem szívesen látott interakció során végbemenő transzfúziója és transzmutációja. A hibridizáció felelős a diaszpóra-terek létrejöttéért, elkerülhetetlen aspektusa a diaszpórikus identitás-formálódásnak, a hovatartozás érzetének szükséglete pedig elengedhetetlen eleme a diaszpóra-terek létrejöttének. Második megállapításom az, hogy a diaszpóra-szubjektum helyhez kapcsolódó hovatartozása vagy ennek hiánya, illetve e különböző terekben, helyeken elfoglalt pozícióik és a hozzájuk fűződő kapcsolatuk számos mozgásformát generálhat, melyek köztességük és identitás-keresésük térbeli manifesztációjaként értelmezhetőek, és melyek a hovatartozás-érzet számos alternatíváját eredményezhetik. Harmadik megállapításom arra a felismerésre épül, mely szerint a hovatartozás fogalma összefügg a performativitással és az identitásperformansszal, mivel ezek referenciapontként szolgálnak az egyén önmeghatározása szempontjából és fontos eszközei lehetnek a diaszpóra-szubjektum mimikrijének is. Továbbá, vizsgálódásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a különböző identitásperformanszok különböző identitás-pozíciókhoz vezethetnek: a diaszpóra-szubjektum pozícionálhatja önmagát úgy, mint indiai, muzulmán vagy brit-ázsiai, mint turista vagy utazó, hogy csak néhány példát említsek. A különböző diaszpórikus identitások és identitás-pozíciók fluiditásban létező, hibrid és többszörösen összetett identitásra mutatnak, amely identitás megnyilvánulhat a diaszpóra-szubjektum önmeghatározással kapcsolatos választásaiban, illetve az alternatív hovatartozási módokban, főként a mozgásban, mozgás közben megélt hovatartozásban, mely – és ez ötödik, utolsó megállapításom – mobil szubjektumok, a turista, a flâneur, az utazó, a kozmopolita és a (női) nomád létrejöttét eredményezi. Ezek a szubjektum-pozíciók nem kizárólagosak; összefonódhatnak és kereszteződhetnek, ily módon létrehozva egy többszörösen összetett diaszpórikus identitást, mely egyszerre posztmodern és egyedülálló módon brit-ázsiai, és amely hozzájárul a soknemzetiségű Britannia és egy újfajta brit identitás alaposabb megértéséhez.

My dissertation addresses the issues of space, movement and identity and investigates the complex nature of their interconnectedness in contemporary British Asian diaspora fiction. Through the close reading of representative novels I focus on issues like the mutually interdependent and transformative relationship between space and identity, the types of movements generated by space, and the influence movements have on space and the sense of place. Within the scope provided by the framework and the chosen corpus, I explore ways in which space and movement are affected by one’s identity formation and, conversely, how identity is transformed by and through various forms of movement in diverse spaces and places. I look at how space, movement and identity become intertwined and inseparable within the context of British diasporic consciousness and subjectivity – all this in selected representatives of contemporary British Asian fiction: Monica Ali’s Brick Lane (2004), Nadeem Aslam’s Maps for Lost Lovers (2004), Nirpal Singh Dhaliwal’s Tourism (2006), Sunetra Gupta’s The Glassblower’s Breath (1993), Hanif Kureishi’s The Buddha of Suburbia (1990) and The Black Album (1995) and Meera Syal’s Anita and Me (2004). My dissertation first and foremost examines the pivotal role of space and movement in identity formation and construction, identity performance and performativity, agency and subjectivity, as manifested and depicted in the selected novels. The primary reason why my dissertation revolves around the notions of space, movement and identity is that, in my view, investigating the complex interrelatedness of these concepts in British Asian diaspora fiction may in fact enable and contribute to a better understanding of the fundamentally social phenomenon and issue of diaspora and diasporisation in today’s globalised world. My choice of novels adopts a roughly chronological pattern, following the past three decades of the evolution of British Asian fiction from post-colonial to post-postcolonial and post-ethnic, from male-oriented to gender-inflected. The novelty of the dissertation lies in the fact that it provides new perspectives on reading frequently analysed novels and calling attention to works hitherto more or less neglected by critics. Furthermore, although these novels all feature prevalent tropes of diaspora fiction, I approach these tropes from different angles (such as cultural positioning and gender) that reveal further layers for possible interpretations. The first important finding of the research carried out in my dissertation is that in the context of diaspora, the interconnectedness of space and identity involves a mutual hybridization, a transfusion and transmutation of both cultural spaces and identities through a constant, though often unwelcome, interaction. Hybridization is responsible for the creation of diaspora space, and it is an unavoidable aspect of diasporic identity formation, while the need for a sense of belonging is a primary factor in the creation of diaspora spaces. Second, the diasporians’ sense of belonging or not belonging to a place, as well as their positions in, and relationship to, different spaces and places may trigger various forms of movement, which can thus be read as the spatial manifestation of their in-betweenness and search for identity, and result in alternative ways of belonging. Third, the concept of belonging is interconnected with performativity and identity performance inasmuch as they all serve as points of reference in terms of one’s self- identification and can become important tools in the diasporic subject’s mimicry as well. Furthermore, the various identity performances may lead to different identity positions and variations on diasporic identity: as immigrant or diasporian, Indian, Muslim or British Asian, a tourist or a traveller, to name but a few. The various diasporic identities and identity positions suggest a hybrid and multiple identity in fluidity, and may manifest in individual choices of self-identification, as well as of belonging in alternative ways, especially in movement, which – and this is my fifth finding – results in the creation of mobile subjectivities: flâneurs, tourists, travellers, cosmopolites and (female) nomads. These subjectivities are not exclusive but may intertwine and intersect and thus make up the complex diasporic identity – a subjectivity which is both postmodern and uniquely British Asian, and as such it contributes to a better understanding of a multiracial Britain and a new kind of Britishness.