Lewis Carroll Alice Csodaországban című világhírű meseregényét számtalan keretben próbálták már értelmezni, melyek közül a két legelterjedtebb a felnőtté válás allegóriájaként vagy a tudattalan tartalmak felszínre töréseként, és ezekhez kapcsolódóan egyfajta álomként, esetleg rémálomként való olvasása, mely szerint a mű a gyermeki lélek szorongását, az ismeretlentől, a bizonytalantól való tudatalatti félelmét jeleníti meg. Emellett gyakori interpretáció még a szöveget a korabeli angol társadalmi etikett kigúnyolásának tekinteni. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a szintén világhírű cseh animátor, Jan Švankmajer Alice (Nĕco z Alenky) című filmadaptációja a fenti értelmezési modellek közül erősíti-e bármelyiket, esetleg hozzáad-e ezektől eltérő szempontokat.