Munkánk során erősen lúgos közegben vizsgáltuk a glicin-monoklóramin bomlásának kinetikáját és mechanizmusát. A spektrofotometriás kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy amíg az MCG abszorpciós maximumán monoton csökken, addig kisebb hullámhosszakon előbb nő majd csökken az abszorbancia. Ez összetett kinetikai jelenségre utal. A kinetikai görbéket elemezve kisebb hullámhosszakon köztitermék megjelenését figyelhetjük meg. A kinetikai görbék – két konszekutív elsőrendű folyamatot feltételezve – jól illeszthetők két exponenciális függvény összegével. Az illesztéssel kapott sebességi együtthatók az alkalmazott glicin-feleslegtől függetlenek, ám a végső abszorbancia jelentősen függ a reaktánsok koncentrációarányától. Ez arra utal, hogy a sebességmeghatározó lépések után egy glicinfeleslegtől függő gyors reakció is lejátszódik. NMR vizsgálatokkal detektáltuk a reakcióban résztvevő anyagfajtákat, valamint a jelek intenzitásának változását is követtük az idő függvényében. Sikerült meghatároznunk az intermedier és a termékek szerkezetét, majd a reakció mechanizmusát is fel tudtuk állítani. Független kísérletekkel igazoltuk és alátámasztottuk, hogy a folyamat végterméke az N-formilglicin.