A tanulmány során a Debreceni Egyetem Klinikai Központ klinikáiról származó P. aeruginosa és A. baumannii izolátumok molekuláris epidemiológiai jellemzésére került sor, melyben vizsgáltuk az antibiotikum fogyás és a klónok antibiotikum rezisztenciája közötti összefüggést, valamint a rezisztenciamechanizmusoknak a genetikai hátterét.

Pulzáló mezejű gél elektroforézissel P. aeruginosa esetében három, A. baumannii esetében pedig hat fő rokonsági csoportot különítettünk el. A fő rokonsági csoportba tartozó izolátumok ugyan hosszú ideig perzisztáltak, azonban járványt nem okoztak a vizsgált intenzív osztályokon. A karbapenem illetve aminoglikozid rezisztencia nemcsak egyetlen klónhoz volt köthető. Az A. baumannii izolátumok esetében a karbapenem rezisztencia hátterében a blaoxa23-like gén hordozása állt, míg a P. aeruginosa esetében az amikacin rezisztencia az aac(6’)-Ib gén megszerzésének volt tulajdonítható. Az aminoglikozid rezisztencia szoros kapcsolatot mutatott az integronhordozással, mivel integronok variábilis régiójában valamilyen β-laktámmal vagy aminoglikoziddal szemben rezisztenciát biztosító gént azonosítottunk.

A karbapenem rezisztens A. baumannii terjedése egyértelmű kapcsolatban állt az ertapenem illetve meropenem fogyással, viszont nem volt összefüggésbe hozható az imipenem fogyásával. Az Idegklinika Intenzív Terápiás Osztályán - ahol a karbapenem fogyasztás szignifikánsan alacsonyabb volt a többi klinikához képest és ertapenemet szinte egyáltalán nem alkalmaztak - az A. baumannii izolátumok nagy része karbapenem érzékeny volt. Az aminoglikozid rezisztens P. aeruginosa izolátumoknak az aránya viszont az amikacin fogyással korrelált, melyet a Tüdőklinika Intenzív Terápiás Osztályán alkalmaztak igen gyakran.

Eredményeink alapján, az antibiotikum rezisztencia és a klonalitás közötti kapcsolat az aminoglikozidok illetve a karbapenemek felhasználásnak szerepére utaltak a sikeres klónok fennmaradásában és/vagy terjedésében. A kedvezőtlen járványtani helyzet megoldásában több szerepet kellene kapnia az antibiotikum felhasználás optimalizálásának.

Molecular epidemiological characterization of P. aeruginosa isolates and A. baumannii isolates originated from the University of Debrecen and the relationship between antibiotic consumption and antibiotic resistance of the clones have been investigated.

Three clusters (P. aeruginosa) and six clusters (A. baumannii) have been distinguished by pulsed field gel electrophoresis. Isolates belonging to the major clusters have persisted for long periods, however, they did not cause an outbreak at the examined ICUs. Neither carbapenem nor aminoglycoside resistance could be linked to single clone only. Carbapenem resistance was attributable to the carriage of the blaOXA23-like gene in case of A. baumannii isolates, while aminoglycoside resistance was due to the carriage of the aac(6’)-Ib gene in case of P. aeruginosa. Aminoglycoside resistance was strongly associated with integrons; the variable regions harboured genes conferring resistance to beta-lactams and aminoglycosides. Ertapenem and meropenem but not imipenem consumption was associated with increased prevalence of A. baumannii as a cause carbapenem resistance. At the Neurology ICU, where the carbapenem consumption was significantly lower and ertapenem was a less preferred agent, majority of the A. baumannii isolates were susceptible to carbapenems. Prevalence of aminoglycoside resistant P. aeruginosa was strongly correlated to amikacin consumption which was significantly used at the Pulmonolgy ICU.

According to our results, relationship between antibiotic resistance and clonality is associated with consumption of aminoglycosides and carbapenems, which may also be the the main driving force for maintenance and spread of successful clones.