Madách Imre Tragédiája megjelenése óta mit sem veszített értékéből. Sokféle filozófiai értelmezése létezik és lehetséges. Mivel önmagában is az élet kérdéseivel, egzisztenciális felvetésekkel dolgozik, érdemesnek tartottam egy olyan tükörből nézni e művet, amely ezen kérdéseket máshogyan vizsgálja. A mű szereplői mind viszonyulnak az élethez, a viszonyaikhoz, a kétségeikhez. Életszerűek, ugyanakkor valami tragikust is megmutatnak nekünk. Ádámra, Évára és Luciferre, megjelenésükre, fellépéseikre és tetteikre is szépen rímelnek Søren Kierkegaard bizonyos filozófiai terminusai, s én ezeket kívántam bemutatni ebben a dolgozatomban, különös tekintettel a kétségbeesés kierkegaardi terminusára. A kétségbeesés szellemi kategória, abból a viszonyból származik, amelyben a szintézis önmagához viszonyul. Az embernek azért van lehetősége a kétségbeesésre, mert szintézis. Ha nem az volna, akkor e kérdéskört nem is kellene körbejárnunk. Bár Soren Kierkegaard és Madách Imre kortársak voltak, tulajdonképpen sosem tudhattak egymás munkásságáról. Maga „A halálos betegség” című Kierkegaard mű 1848-ban látott napvilágot, a filozófus magyar interpretációi jóval későbbre tehetők. Mégis, olvasva e két művet („A halálos betegség” és „Az ember tragédiája”), bizonyos helyeken szép egymásra rímeléseket találhatunk. Akárha a két egymástól távol eső gondolkodó fejében ugyanazon kérdések artikulálódtak volna, s arra ki-ki a maga módján kereste a választ.