A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése alapján világszerte 317 millió munkabaleset és 2,3 millió munkahelyi haláleset történik évente. Ezen esetszám csökkentése érdekében napjainkban egyre inkább terjedőben vannak a munkavédelmi problémák kezelésére irányuló törekvések, melyek kihívást jelentenek a munkaegészségügy és a munkabiztonság területén dolgozóknak is. Diplomamunkám célja a munkabalesetekből eredő sérülések és halálos kimenetelű munkabalesetek gyakoriságának tanulmányozása 1990 és 2010 között, melyet egyes fejlett és fejlődő országok adatainak összehasonlításával vizsgáltam. A cél elérése érdekében a munkabalesetek kivizsgálása és bejelentési szokásai mellett kitértem a foglalkoztatottak arányára is, mely átfogó képet adott a gazdaságilag fejlődő és fejlett országok helyzetéről. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a balesetek jelentése és regisztrálása sok esetben elmarad, míg a halálos kimenetelű munkahelyi balesetek bejelentése szinte minden esetben megtörténik. A statisztikai adatok hiányosságai miatt sok esetben akadályokba ütközött a munkabalesetek és munkahelyi halálesetek nemzeti szintű összehasonlítása. A fejlett országokban a halálos és nem halálos kimenetelű munkahelyi balesetek gyakoriságának alakulása hasonló, míg a fejlődő országokban ez a hasonlóság nem figyelhető meg. A kutatás során gyűjtött információk arra engednek következtetni, hogy a bejelentett adatokhoz képest a valós esetszám jóval magasabb lehet, főként a fejlődő országokban történő munkabaleseti sérülések esetében. Ez azzal magyarázható, hogy a munkabalesetet követő eljárások és törvények terén az országok között eltérések figyelhetők meg. Nemzetenként különbözik például a bejelentési határidő, valamint a sérülés és a halálos kimenetelű munkahelyi baleset értelmezése, melyek az adatok vizsgálata és összehasonlítása során fontos befolyásoló tényezőkként hatottak.