Ez a doktori értekezés kétféle, egymástól alapjaiban különböző többfogú ligandum-csoport, egyrészt szerves poliamino-polikarboxilátok másrészt szervetlen heteropoliwolframátok, Tl(III)-komplexeivel foglalkozik. Felderítettük több szerves poliamino-polikarboxilát Tl(III)-komplexének oldatbeli viselkedését, több esetben azok jodidion koordinációjára való hajlamát és disszociáció-kinetikáját. A törzskomplexek disszociációja csak nagy sav- és kompetíciós ionfelesleg esetén indul meg és többnyire igen lassú. Több vizsgált komplex is stabilis terner komplexet képez jodidionokkal, mely tulajdonság a nukleáris medicínában válhat fontossá. Megvizsgáltuk két újonnan szintetizált, két-két Tl(III)-ot tartalazó heteropoliwolframát oldatbeli szerkezetét. Ezek a szervetlen többfogú ligandumok erősen kötik a talliumot, a polianionok antibakteriális készítményekben kaphatnak szerepet, szerkezetük oldatban is hosszú ideig megmarad.

This thesis deals with Tl(III)-complexes of two, fundamentally different multidentate ligand types,: organic polyaminopolycarboxylates and inorganic heteropolytungstates. We have explored the solution properties of a number of polyamino-polycarboxylate Tl(III)-complexes and in some cases, their affinity towards coordination of further iodide ions and dissociation kinetics. Dissociation of the parent complexes only occurs at large excesses of acid and competing ions and is quite slow. A number of examined complexes were found to form stable ternary complexes with iodide ions. This trait may find use in nuclear medicine. The solution structure of two newly synthesized heteropolytungstates, containing two Tl(III) centers each, were also examined. These inorganic multidentate ligands bind thallium quite strongly, the polyanions may see use in antibacterial products, their structure is retained in solution for extended time periods.