Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2310

Bölcsészettudományi Kar

Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Bárány Attila)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D50

tudományágak:
- Történelemtudományok
- Néprajz és kulturális antropológiai tudományok

Doktori programok:

Történelem
(programvezető: Dr. Papp Klára)
Néprajz
(programvezető: Dr. Bartha Elek)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 162)

Szabadon hozzáférhető
Az 1831-es kolerajárvány Perényi Zsigmond királyi biztosi kerületeiben
Dancs, György; Velkey, Ferenc; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
A disszertáció témája az 1831-es magyarországi kolerajárvány története a báró Perényi Zsigmond királyi biztos felügyelete alá tartozó északkelet-magyarországi területen, a galíciai határvidéken és Máramaros, Szatmár, Ugocsa vármegyékben. A kutatásaink kettős irányai egyrészt az 1831-es magyarországi kolerajárvány mélyebb megismerésére, másrészt Perényi királyi biztosi szerepének feltárására összpontosult. A központi utasítások és rendeletek, a lokális védekezés gyakorlati feladatait irányító vármegyei intézkedések, az ezek között kulcsszerepet játszó királyi biztosok tevékenysége, illetve a közöttük létrejött kommunikáció fennmaradt nyomai feltárják számunkra, hogy milyen módon zajlott a járvány elleni védekezés és hogyan hatottak egymásra a szereplők a döntések meghozatalában. Munkánkkal egyrészt a járvány elleni küzdelemnek ezen eddig kevésbé kutatott és feltárt kezdeti szakaszát mutatjuk be, másrészt az országos járványhelyzet kialakulásától a Perényi Zsigmond királyi biztosra bízott területek járványtörténetét a királyi biztosi tevékenységgel a középpontban. Megállapítást nyert, hogy Európa konzervatív hatalmai a centralizált és határozott fellépést választották, amely elsősorban a külső határok, majd a fertőzött területek lezárásában és az izolációkban nyilvánult meg. A Habsburg Birodalom mintaként szolgált a többi állam számára is, mivel a déli határvédelme, a korábbi pestisjárványokkal szembeni fellépése egy sor bevált eljárásrendet rögzített, amely révén egy alaprendelkezés is létrejött és ez jelentette az alapját a Magyar Királyság területén elindított intézkedéseknek is. Az értekezés egyik innovációjának tekinthető a kolerajárvány, a létrehozott államhatalmi védekezési eljárások és a következmények időbeli elkülönítése és a kezdeti fázisnak a vizsgálata. A védekezés preventív szakasza a galíciai járványhelyzettől és a királyi biztosok határszélre történő kiküldetésétől ugyanis sikeresnek tekinthető. A rendelkezések és a helybeli védekezés harmonizálása a királyi biztosok feladata volt. Tevékenységüket közel sem lehet általánosan megítélni, míg a kezdeti védekezési időszak sikeres volt, az 1831 júniusától jelentkező megbetegedési hullám összeomláshoz vezetett. Perényi vélekedése szerint a hirtelen és nagy erővel terjedő járványt nagyrészt a lakosság visszás cselekedetei, a rendszabályok be nem tartása, illetve az engedetlenség okozta. A kezdeti stádiumtól érintett területeken a bezárások hosszú ideje jelentős gondokat okozott. A járvány enyhülésének folyamata során megfigyelhető a védekezés központi narratívájának megváltozása. A társadalmi feszültség, a lezárások által okozott ellátási problémák a hatóságokat az enyhítések irányába terelte. Perényi királyi biztosi teendőinek egyik fő kérdésköre ebben a szakaszban a máramarosi só szállításának és eljuttatásának biztosítása lett a régió központjaiba. A védekezési feladatok irányítása és végrehajtása az ország szinte teljes területén jelentkező járványhelyzetben már tűzoltásnak tekinthető, a lakosság életkörülményeinek biztosítása, az ellátási problémák vették át a központi szerepet. A több hétig tartó bezárások elégedetlenséget váltottak ki, amely sok helyen zavargásokhoz is vezettek. A vizsgált régióban elmaradt a kiterjedt felkelés, amely azzal is magyarázható, hogy Máramarosban a kamarai fennhatóság és a gyéren lakott hegyvidéki területek nem voltak erre alkalmasak, de azzal is, hogy Ugocsában és Szatmárban is az általános elégedetlenségre válaszként a királyi biztostól is enyhítő rendelkezések érkeztek, illetve Bereg és Máramaros vármegyében jelentős katonaság állomásozott a járványveszély kezdetétől, továbbá ebben a két vármegyében található uradalmak és kamarai birtokok jobbágyait sikerült kordában tartani. A járvány negatív demográfiai hatásai országos szinten rendkívül jelentősek voltak. Az általunk vizsgált területeken megállapíthatjuk, hogy jelentősen enyhébb lefolyása volt a járványnak az ország többi területéhez képest. Kutatásaink eredményeként megállapítható, hogy Perényi nagy odaadással végezte a rá bízott feladatát, jelentős helyismerettel rendelkezett, otthonosan mozgott ezen a terepen. A központi utasítások betartását viszont minden esetben végre kellett hajtania és azt a vármegyei igazgatással, a koleraügyi bizottságokkal is betartatni. Az értekezés Perényi Zsigmond személyén egy olyan eddig kevésbe kutatott és feltárt tisztség ismertetését tartalmazza, amely eddig nem került a történeti kutatások fókuszába. A Perényi Zsigmond királyi biztos fennhatóságára bízott területek járványtörténeti eseményeinek vizsgálata pedig az 1831-es kolerajárvány ismeretanyagait gazdagíthatja. / The subject of this dissertation is the history of the Hungarian cholera epidemic of 1831 in the north-eastern part of Hungary, in the Galician border region and in the counties of Máramaros, Szatmár, and Ugocsa, under the supervision of the Royal Commissioner Baron Zsigmond Perényi. The dual direction of our research has focused on a deeper understanding of the cholera epidemic in Hungary in 1831 and on Perényi’s role as royal commissioner. The surviving traces of central instructions and decrees, the county measures that governed the practical tasks of local defence, the activities of the royal commissioners who played a key role in these, and the communication between them, reveal how the epidemic was controlled and how the actors interacted in the decision-making process. This work presents both the initial phase of the fight against the epidemic, which has been less researched and explored so far, and the history of the epidemic in the territories entrusted to Royal Commissioner Zsigmond Perényi, with the activities of the royal commissioners at the centre. It was found that Europe’s conservative powers opted for centralised and decisive action, mainly through the closure of external borders and then the isolation of infected areas. The Habsburg Empire served as a model for other states, as its defence of its southern borders and its response to previous plague epidemics laid down a set of best practices, which led to a basic arrangement and formed the basis for the measures taken in the Kingdom of Hungary. One of the innovations of the thesis is the temporal separation of the cholera epidemic, the established state power protection procedures and the consequences, and the examination of the initial phase. Indeed, the preventive phase of the defence from the epidemic situation in Galicia and the dispatch of the royal commissioners to the border areas can be considered a success. It was the task of the royal commissioners to harmonise the regulations and local defence. Their activity can hardly be universally judged: while the initial period of protection was successful, the wave of disease from June 1831 onwards led to a collapse. In Perényi’s view, the sudden and powerful spread of the epidemic was largely caused by the population’s misbehaviour, non-observance of the rules and disobedience. The long period of closures caused significant problems in areas affected from the initial stage. As the epidemic abated, a change in the central narrative of protection was observed. Social tensions and supply problems caused by closures pushed the authorities towards mitigation. One of the main concerns of the Royal Commissioner Perényi at this stage was to ensure the transport and delivery of Máramaros salt to the centres of the region. The management and implementation of protection tasks in an epidemic situation in almost the entire country can be considered as fire-fighting, with the central role being taken over by the provision of living conditions and supply problems. The closures, which lasted for several weeks, sparked discontent and led to riots in many places. In the region under study, there was no widespread uprising, which can be explained by the fact that in Máramaros the chamber’s jurisdiction and the sparsely populated mountainous areas were not suitable for this, but also by the fact that in Ugocsa and Szatmár, too, the royal commissioner issued mitigating orders in response to the general discontent. In Bereg and Máramaros counties, a large military force was stationed from the beginning of the epidemic, and the serfs of the manors and the chamber estates located in these two counties were kept under control. The negative demographic impact of the epidemic was very significant at national level. In the areas under consideration, the epidemic was significantly milder than in the rest of the country. It can be said that Perényi was particularly dedicated to the task entrusted to him, had considerable local knowledge and was at home in the field. However, he had to comply with the central instructions at all times and enforce them with the county administration and the cholera committees. In the person of Zsigmond Perényi, this thesis presents an account of an office that has been little researched and explored, and which has not been the focus of historical research until now. The study of the epidemiological events in the territories under the jurisdiction of Royal Commissioner Zsigmond Perényi can enrich the knowledge of the cholera epidemic of 1831.
Szabadon hozzáférhető
Der Wiener Kult der Ikone „Maria Pocs” in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts im Spiegel der Mirakelbücher
Földvári, Katalin; Bartha, Elek; Dobos, András; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
Doktori értekezésem célja az eredeti pócsi kegykép bécsi kultuszának vizsgálata a 18. század első felében két osztrák mirákulumgyűjtemény elemzésén keresztül. Az ikont, amely 1696-ban könnyezett, I. Lipót császár parancsára 1697-ben Bécsbe szállították, ahol öt hónapos ünnepségsorozattal köszöntötték. Mialatt a kegykép körútját járta a város templomaiban, Savoyai Jenő herceg Zentánál fényes győzelmet aratott a törökök felett, amely összekapcsolódott a Pócsi Szűzanya közbenjárásával, az ikon bécsi jelenlétével. A kegykép ennek köszönhetően a 17. század végén az egész Habsburg Birodalom palladiumává vált, fontos szerepet kapva ezzel az uralkodócsalád Mária-tiszteletében. A téma kiválasztását az eddigi hazai és nemzetközi kutatás nagyfokú hiányosságai indokolták: míg az 1707-ben Pócsra került másolat tisztelete néprajzi, művészettörténeti, egyháztörténeti, liturgiatörténeti stb. szempontból nagy mértékben feldolgozott, az eredeti kegykép vonatkozásában részletesebb kutatásokra eddig nem került sor. A vizsgált időintervallum behatárolását az indokolja, hogy az ikon bécsi kultuszának kiformálódása a 18. első felére tehető, majd a század második felére ennek átalakulása figyelhető meg. Az 1703-ban napvilágot látott Heylsamer Gnaden-Brunn, valamint ennek bővített kiadása, az 1739-ben megjelent Erneuert- und vermehrter Gnaden- Brunn című mirákulumos könyvek korábban nem ismert adatokat tárnak fel a kegykép történetére vonatkozóan. Az értekezés célkitűzései a következők: 1) bemutatni a kegykép körül Bécsben kialakult kultusz létrejöttének folyamatát, 2) részletesen ismertetni a kultusz megnyilvánulásának színtereit, valamint 3) a mirákulumszövegek kvalitatív elemzésén keresztül felvázolni az ikon néphitben betöltött szerepét és azt, hogy milyen társadalmi rétegekből, mely esetekben keresték fel a kegyképet és milyen fogadalmi adományokat vittek a tiszteletére. A kegykép az oszmánokkal folytatott háborúk időszakában első helyet foglalt el az ún. török madonnák között, kiemelkedő szerepe a század második felében is megmaradt: háború, éhínség és járványok idején a Szűzanyát hivatalosan ezen a képen keresztül szólították meg. A forrásokat vizsgálva látható, hogy az eredeti ikon körül igen gazdag kultusz bontakozott ki: a 18. század folyamán számos kiadvány jelent meg a tiszteletére, a Stephansdomban naponta többféle szertartást végeztek előtte, melyek zenei kíséretéről a számára külön fenntartott zenekar gondoskodott, ünnepnapjairól pedig még ma is megemlékeznek. Az ikon jelentőségét mutatja, hogy a 18. században több másolata vált szintén kultuszközponttá nemcsak Bécsben, hanem az egész német nyelvterületen, illetve kis alakú szentképeken is terjesztették. A képhez kapcsolódóan 286 imameghallgatás története maradt fent, amelyek rávilágítanak a kultusz társadalomtörténeti vonatkozásaira. A mirákulumgyűjtemények vizsgálatát számos korabeli nyomtatvány, az ikonhoz kapcsolódó évfordulók alkalmával elmondott prédikációk, templom és kegyképismertető füzetek adatai egészítik ki. / The present doctoral thesis aims to examine the cult of the original miraculous icon of Máriapócs during the first half of the 18th century through the analysis of two Austrian records of miracles. The icon, which wept in 1696, was transported to Vienna in 1697 at the order of the Emperor Leopold I. It was greeted with a five-day festival. While the devotional image went on a tour of the churches of the city, Prince Eugene of Savoy gloriously triumphed over the Ottoman Turks at Senta (Zenta), an event that was associated with the intercession of the Virgin of Máriapócs and the presence of the icon in Vienna. As a result, in the late 17th century, the miraculous icon became the palladium of entire Hapsburg Empire, thereby receiving an important role in the Marian cult of the dynasty. The choice of the topic was motivated by some major gaps in research in Hungary and abroad alike: Whereas the veneration of the replica installed in Pócs in 1707 has been largely explored in terms of ethnography, history of art, ecclesiastical history, liturgical history, etc., extensive research on the original miraculous icon has not been undertaken so far. The delimitation of the time interval in focus is justified by the circumstance that the development of the cult of the icon in Vienna may be dated to the first half of the 18th century, followed by its transformation during the second half of the century. The books of miracles Heylsamer Gnaden-Brunn, issued in 1703, as well as its expanded edition from 1739, Erneuert- und vermehrter Gnaden-Brunn, disclose hitherto unknown data on the history of the miraculous icon. The main objectives of the present thesis are the following: 1) present the process of the creation of the cult associated with the devotional icon in Vienna; 2) provide a detailed description of the settings in which the cult manifested itself; 3) describe the role of the icon in popular religion through a qualitative analysis of miracle book passages, as well as establish in what cases the icon would be visited and what votive gifts were brought to honour it. In the period of wars against the Ottomans, the devotional image was the first among the so-called Turkish Madonnas, and its place would remain prominent during the second half of the century as well: In times of war, famine and epidemics, the Virgin Mary would be invoked officially through this image. An investigation of the relevant sources reveals that a particularly rich cult developed around the original icon: In the course of the 18th century, a number of publications were made in honour of it, various services were conducted in front of it daily in the Stephansdom, with musical accompaniment provided by a specially designated orchestra, and its feast days are commemorated even today. The significance of the icon is illustrated by the fact that, in the 18th century, several of its replicas would grow into cultic centres not only in Vienna but in the entire German-speaking area as well, and the image would be disseminated in the form of small-size devotional cards. In conjunction with the icon, 286 stories of answered prayer survive, highlighting the socio-historical aspects of the cult. The analysis of the records of miracles is complemented by numerous printed documents, sermons delivered at anniversaries associated with the icon, as well as data from information booklets on churches and devotional images.
Szabadon hozzáférhető
Egy német páncélostábornok életrajza – Hermann Breith katonai vezetői tevékenysége 1939–1945
Kerekes, András; Töll, László; Kaló, József; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
Hermann Albert Breith (1892 – 1964) német katonai vezető volt, aki harcolt az első világháborúban, majd a Reichswehr állományában maradva a két világháború közötti időszakban szerepet vállalt a német páncéloscsapatnem létrehozásában. Előbb ezred, majd dandár, azt követően pedig hadosztályparancsnokként szolgált a második világháború első felében. 1943. január elején átvette a III. páncéloshadtest vezetését, amely beosztását egészen 1945. május 8-áig, a német fegyverletételig megőrizte. A III. páncéloshadtest folyamatosan részt vett a keleti hadszíntér déli szektorában – többek között Magyarországon – vívott harcokban, így egyfajta „megoldó” hadtestté vált: jellemzően olyan feladatok végrehajtását bízták Breith-re, amelyek adott arcvonalszakaszok szempontjából kiemelt jelentőséggel bírtak. A III. páncéloshadtest 1945. május 8-án, Ausztria területén tette le a fegyvert amerikai csapatok előtt. Breith hadifogságba került, ahonnan 1948 májusában szabadon engedték. Ezt követően nyugállományba vonult, haláláig visszavonultan élt Pech bei Godesbergben. Dolgozatom elsősorban a hiánypótlás szándékával készült. A második világháború időszakában számos német katonai vezető bizonyította harctéri tevékenysége által, hogy kiválóan ért a különböző szinten megvívott harchoz és a manőverező (páncélos-)hadviseléshez. E tisztek többségének életútja azonban jobbára feldolgozatlan. Szervezői és csapattiszti tevékenysége, illetve az ehhez kapcsolódó elismerések, kitüntetések alapján Hermann Breith a német katonai elit prominens tagjának tekinthető, azzal együtt is, hogy személye kevéssé ismert. Életrajza feldolgozatlan, de vonatkozásában rendelkezésre állnak (részben, vagy teljes egészében feldolgozatlan levéltári) források. Breith katonai vezetői tevékenységének feldolgozásával a célom újabb életrajzi, történettudományi és hadtörténeti vonatkozások megosztása, valamint a korábban már feltárt hasonló vonatkozású anyagok integrálása. Breith katonai vezetői tevékenységének vizsgálta révén bepillantást nyerhetünk egy német katonai alakulat működésébe, a német parancskiadási és végrehajtási rendszerbe, így újabb adalékokkal bővíthetjük a téma vonatkozásában rendelkezésre álló ismeretanyagot. / Hermann Albert Breith (1892 – 1964) was a German military leader who fought in the First World War. Between the two world wars – while remaining in the Reichswehr – Breith was involved in the creation of the German armoured branch. He served as a regimental commander just before the break out of the Second World War. Later he became a brigade, and after that a division commander. In early January 1943, he took command of III Panzer Corps, a post he held until the German surrender on 8 May 1945. The III Panzer Corps was constantly engaged in the southern sector of the Eastern Front (including Hungary), and thus became a kind of "resolver" corps: Breith was typically assigned to tasks of particular importance for certain sections of the front. III Panzer Corps laid down its arms to American troops on 8 May 1945 in Austria and Breith was taken as a prisoner of war. He was released in May 1948. He subsequently retired and lived in retirement in Pech bei Godesberg until his death. The purpose of my thesis is an attempt to fill a research gap. During the Second World War, many German military leaders demonstrated through their combat activities that they had an excellent understanding of combat at various levels of the armoured warfare. However, the biography most of these officers remains largely unprocessed. On the basis of his activities as an organiser and leader, and the awards and decorations he received, Hermann Breith can be regarded as a prominent member of the German military elite, even though he is not a well-known officer. His biography is unprocessed, but there are sources (most of them unpublished) in the archives. By working on Breith's military leadership, my aim is to share new biographical, historiographical and military historical aspects and to integrate previously discovered material on similar aspects. By examining Breith's military leadership, we can gain insights into the activity of the German officer corps, the German command and control system, and thus add new insights to the knowledge on this subject.
Szabadon hozzáférhető
Szolnok az I. világháború idején
Bojtos , Gábor; Püski , Levente; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
Doktori dolgozatomban egy alföldi megyeszékhely, Szolnok első világháború alatti mindennapjait, hétköznapi életét, helytállását vizsgáltam. Célom volt, hogy elsősorban levéltári forrásokat használva bemutassam és elemezzem a hátország társadalmi, gazdasági és politikai életét. A téma újdonságát az adja, hogy az eddigi várostörténeti kutatások nem foglalkoztak az első világháború hátországával. Szolnok történetének 1914 előtti részletes vizsgálatával kezdtem munkámat. Erre azért volt szükség, hogy lássam, milyen állapotban érte a várost a háború. A város közigazgatási tevékenységének döntő része 1914 augusztusától a háborúhoz kapcsolódott: a számtalan új feladatot viszont a behívások miatti csökkenő létszámmal kellett ellátnia a tisztviselőknek. Az állam különböző eszközökkel korlátozta a hátország ellátását: a hatósági ármaximálás, a jegyrendszer bevezetése és a rekvirálás mind ezt a célt szolgálta. A „totális háborúhoz igazított parancsgazdaság” lépései súlyos következményekkel jártak a lakosságra nézve: hiány, árdrágítás, élelmiszer-hamisítás és infláció. Szolnokon a háború kezdetétől intenzíven megindult a társadalmi segélyező szervezkedés, a különféle gyűjtések és segélyakciók. A helyi társadalom áldozatkészségét bizonyította az „Aranyat vasért” mozgalomnak a kiterjedtsége, az anya- és csecsemővédelmi szövetség munkálkodása és az osztrák gyermekek nyaraltatása. A háború évei alatt a vármegyébe és a városba kerülő internáltak, menekültek és hadifoglyok példáin alapján megállapítható, hogy az igénybe vett hadifoglyok munkaértéke elmaradt ugyan a bevonultakétól, ám mégis fontos szerepet játszottak a hátország gazdaságának fenntartásában. Kutatásunk egyik fő eredménye a szolnoki tanintézetek háborús szerepvállalásának ismertetése. Megállapítottuk továbbá a születések és a házasságok számának csökkenését, a hátországi polgári lakosság halandóságának növekedését, kitértünk a középosztály deklasszálódásának folyamatára és a nők megváltozott helyzetére. Az elhúzódó háború 1918 őszére akadozó közélelmezést és közellátást, élelmiszer- és nyersanyaghiányt, inflációs nyomást, romló közegészségügyet, elszegényedést és egyre feszültebb, türelmetlenebb közhangulatot teremtett, amit csak súlyosbított a spanyolnátha. Dolgozatunk utolsó fejezetében a város hősi halottainak számbavétele mellett részletesen szóltunk a felkutatott első világháborús emlékművekről, emléktáblákról és a Szolnokon végső nyughelyet találtak sírjairól. / In our dissertation, we studied the everyday life, the daily routine and the struggle of the lowland town of Szolnok during the First World War. Our aim was to present and analyse, mainly through archival sources, the social, economic and political life of a „physically” untouched hinterland during a conflict that had a strong impact on the processes beyond the front. The novelty of the topic lies in the fact that previous urban history research has not dealt with the hinterland of the First World War. After the introduction, and the history and methodology of the research, the decades before 1914 in the city of Szolnok were reviewed. We decided to study the town in more detail, in order to see how it was affected by the war. From August 1914 onwards, most of the city's administrative activities were related to the war: the numerous new tasks had to be carried out by a dwindling number of officials due to conscription. The state intervened and limited the supply to the hinterland by various means: official price maximisation, the introduction of a ticket system and requisitioning. We outlined the consequences of these measures, of a ’command economy adapted to total war’, for the population: shortages, price gouging, food fraud and inflation. From the beginning of the war, Szolnok was intensively involved in social relief work, and various collections and relief actions. The sacrifice of local society was demonstrated by the scale of the 'Gold for Iron' movement, an operation of the Augusta Quick Aid Fund, as well as the work of the Association for the Protection of Mothers and Infants and the vacation care program for children. The internees, refugees and prisoners of war who were sent to the county and the city during the war years played an important role in maintaining the economy of the hinterland. One of the main results of our research is the description of the wartime involvement of the schools in Szolnok. We found a decrease in the number of births and marriages and an increase in the death rate of the civilian population in the hinterland. We have looked at the process of the declassification of the middle class and the changing status of women. The disintegration of the administrative framework, the breakdown of law and order and the disappearance of the authority of the state were also felt in Szolnok: alongside the departure of the head of the municipality, the criminal conditions of the autumn of 1918 were also revealed. Almost at the same time, the Spanish flu broke out in the county and the town, causing a considerable number of deaths in the hinterland. In the final chapter of our thesis, we have not only listed the city's heroic dead, but also described in detail the World War I monuments and memorial plaques that have been found, as well as the graves of those who have found their final resting place in Szolnok.
Szabadon hozzáférhető
„Elmúlik Istenünk…” A temetkezés és az énekdiktálás szokása és kéziratos emlékei az ugocsai református közösségekben
Gál, Adél; Bartha, Elek; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
A temetkezés és az énekdiktálás szokása és kéziratos emlékei az ugocsai református közösségekben című doktori értekezés a térség temetkezési és diktálós szokásainak feltárására törekszik a Kárpátalján eddig kevéssé ismert és kutatott, a temetési alkalmakon használt kéziratok bemutatása által. Az a vallási gyakorlat, amelyhez szervesen hozzátartozott az énekdiktálás is, tágabb környezetben vizsgálva egyáltalán nem általános jelenség. Az ezredfordulóhoz közeledve Kárpátalján egyre kevesebb lett azon települések és vallási közösségek száma, ahol élt még az énekdiktálás szokása. Ilyen szempontból a jelen dolgozathoz kiválasztott falvak specifikus helyzetben vannak. Elzártságuknak köszönhetően tovább megtartották nemzeti, kulturális és ezzel egyetemben vallási identitásuk alappilléreit. A dolgozat a halál előjeleitől kezdve a halára való felkészülésen és a virrasztón át a temetési szertartás részleteit mutatja be egészen a halotti torig, mely máig élő s bevett gyakorlat a református közösségekben. A kutatásból kiderül, hogy a hagyományos közösségekben sem az idő, sem pedig a technika vívmányai nem változtathatják meg alapjaiban a szokáshagyomány korábban kialakult rendjét. A 21. század modernizációja érintette ugyan a településeket, és beszivárgott a hagyományos cselekvési sémákba is, ám a helyi temetési folklórban gyökeres változást nem tudott előidézni. A temetésekhez kapcsolódva dolgozat ismerteti az énekdiktálás szokásának a kialakulását, bemutatja a diktálók személyét, kiválasztásuk szempontjait, és a diktálás színtereit. Az énekdiktálás megszűnése fokozatosan ment végbe, kiszorulva elsőként a templom falai közül, majd pedig a temetésekről is. Erről a nézetek helyben megoszlanak. Az idősebb generáció tagjai szívesebben énekeltek diktálás után, míg a fiatalok a ritmusosabb énekeket részesítik előnyben. Ezt követően tíz temetési énektárat mutat be. Elsőként a kéziratokra, s azok szerzőire, tartalmára vonatkozó információkat közöl. Jelentős kutatási eredmény, hogy a füzetek korábban saját szerzeményű vagy forrás nélkülinek hitt énekei esetében a vizsgálat által sikerült bebizonyítani a kézirat szövegeinek nyomtatott könyvekben lévő forrásait. A forrást a szövegegyezés szerint osztottam több csoportra. A fejezet kitér a szövegek szimbolikájára, és néhány saját dallamú ének kottáját is közli. A kárpátaljai közösségekben még igen kevéssé kutatott területről van szó. A téma leíró jellege még nem veszítette érvényét, hiszen a társadalmi átalakulás később érte el az itt élő közösségeket, mint a magyar nyelvterület többi, nyugatabbra eső részén. A jelen dolgozat Kárpátalján elsőként szól a temetési énekeket tartalmazó kéziratokról, és részletesen mutatja be az énekdiktálók személyét, valamint reflektorfénybe helyezi az oly nehezen, szinte kényszer hatására abbamaradt énekdiktálás szokását. A kutatás az ugocsai kéziratok összegyűjtésére és közlésére vállalkozott. A bemutatott füzetek és jegyzetek a népi írásbeliség vizsgálatának szempontjából is páratlan kéziratanyagot jelentenek, a népi írásbeliség gazdagságáról vallanak. / My work entitled "The custom and manuscript memories of funerals and song dictation in the Reformed communities of Ugocsa county", explore the funeral and dictation customs of the region, as well as present manuscripts used at funerals that are little known and researched in Transcarpathia. The religious practice, which included the dictation of songs, is not a general phenomenon at all if examined in a wider environment. Approaching the turn of the millennia, the number of settlements and religious communities in Transcarpathia where the custom of song dictation still existed became smaller and smaller. From this point of view, the selected villages are in a specific situation. Thanks to their seclusion, they continued to preserve the main pillars of their national, cultural and, at the same time, religious identity. The dissertation presents the funeral customs of the historical Ugocsa, song dictation and funeral songbooks, summarizes the research results from the signs of death, through the preparation for death and the vigil, it presents the details of the funeral ceremony up to the funeral procession, which is still a living and established practice in the Reformed communities. The descriptions show that in traditional communities, neither the achievements of time nor technology can fundamentally change the previously established order of custom. Although the modernization of the 21st century affected the settlements and infiltrated the traditional plans action, it could not bring about a radical change in the local funeral folklore. Connected to the funerals, the dissertation presents vocal dictation. It describes its development, introduces the person of the dictators, the aspects of their selection, and the scenes of dictation. The cessation of song dictation took place gradually, first being pushed out of the walls of the church, and then also from funerals. Opinions on this are divided locally. Members of the older generation preferred to sing with dictation, while young people prefer more rhythmic songs. Next the paper presents ten funeral hymnals. First of all, it provides information on the manuscripts, their authors, and their content. It is a significant research result that, in the case of songs in the booklets that were previously believed to be self-composed or unsourced, the investigation succeeded in proving the sources of the manuscript's texts in printed books. I divided the source into several groups according to text matching. The chapter deals with the symbolism of the texts and also provides the sheet music of some songs with their own melodies. In our case, in the Transcarpathian communities, it is still a very little researched area. The descriptive nature of the topic has not yet lost its validity, since the social transformation reached the communities living here later than in the other parts of the Hungarian-speaking area further west. Religion and culture still play an important role today. The dissertation is the first one in Transcarpathia to talk about the manuscripts containing funeral songs, and it presents in detail the person of the song dictator and the custom of song dictation, which was stopped with great difficulty, almost due to compulsion. This thesis undertook to collect and present the Ugocsa manuscripts. The presented booklets and notes are unique manuscripts from the point of view of the research of folk writing, and testify to the richness of folk writing.
Szabadon hozzáférhető
Válsághelyzet Kelet-Magyarországon 1918-1919-ben. Hadtörténeti, helytörténeti és jogtörténeti aspektusok
Szilvássy, Zoltán; Barta, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
A disszertáció műfaji (helytörténet, hadtörténet, jogtörténet) determináltsága jórészt a felhasznált forrásokat (döntően publikált forráskiadványok formájában) és a szakirodalmat is meghatározza. Minden fejezet esetében áttekintettem a vonatkozó korábbi szakirodalmat is és kísérletet tettem azok megállapításait összhangba hozni az újabb kutatásokkal. A dolgozat átfogóan foglalkozik a Székely Hadosztály harcaival a mai Kelet-Magyarország területén, az új politikai berendezkedéssel Hajdú-Biharban, elsősorban Debrecenben és Hajdúnánáson, a magyarországi tanácshatalom büntetőpolitikájával, az új politikai berendezkedés jogalkotásával, jogi intézményrendszerével, politikai nyomozó testületeivel és titkosszolgálatával. A doktori értekezés hadtudományi, jogtudományi és történettudományi (helytörténeti) kutatásokat is magában foglal. Ebbe a tekintetben részben összegezni kívántam a régebbi és újabb szakirodalom megállapításait (a tematikus fejezetek szintjén), részben megpróbáltam rámutatni a vonatkozó történeti források és szakirodalom súlypontjaira. A Székely Hadosztály korabeli tevékenységével, Erdélyt védő harcaival, a katonai alakulat megítélésével és politikai szerepével a korabeli források és szakirodalom ugyanúgy szubjektív és politikai motivációktól (revízió, bolsevizmus ellenesség) áthatva írt, mint az 1945 és 1990 között megjelent történeti munkák (marxizmus, internacionalizmus). Az újabb értékelések már azt is hangsúlyozzák, hogy a magyarság emlékezetében fájó emlékként élt a román intervenciós hadsereg 1919. évi megszállása. Erőszakos rekvirálások, rablások, internálások, gyilkosságok, totális pusztítás szegélyezte az utat amerre a román hadsereg járt. Az új politikai berendezkedés regionális jellegzetességeit célzó kérdésfelvetésemmel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy az ország 1918 őszétől 1919 nyaráig tartó politikai, gazdasági és katonai válságát a kelet-magyarországi régió szinte teljes mértékben „leképezte.” A Tanácsköztársaság polgári elhárításával, politikai nyomozó osztályával, valamint a rendszer büntető jogrendjével, büntető eljárásával, azok intézményeivel, jogszabályaival és működésével foglakozó jogtörténeti tárgyú fejezetekhez kapcsolódó tézis tekintetében világosan látszik, hogy az új politikai berendezkedés ezen a téren is szakítani kívánt a régi joggyakorlattal. Ez azonban nem igazán sikerült, mert a forradalmi jogrend teljes kiépítésére, működtetésére és megszilárdítására nem volt elég idő. Ráadásul a rendszer ezt a területet alapvetően politikai, ideológiai céljaira használta, de többnyire következetlenül, hiszen a jogi apparátusba került új személyek többnyire képzetlenek voltak, a régi megmaradt jogi garnitúra tagjai pedig sokszor szakmai tisztességből szabotálták a forradalmi törvénykezést. Noha a Tanácsköztársaság teljes jogi struktúráját áthatotta a forradalmi terror, mégis a jogalkotás, a törvények és rendeletek végrehajtása és a bíráskodás számos esetben ad hoc jellegű és következetlen volt, mert a rendszer irányítói attól tartottak, hogy a népszerűtlen bírói döntések tovább erodálják a tanácshatalom amúgy sem széles társadalmi támogatottságát és népszerűségét. / The genre of the dissertation (local history, military history, legal history) determines to a large extent the sources used (mostly in the form of published source publications) and the literature. For each chapter, I have also reviewed the relevant previous literature and attempted to bring their findings into line with recent research. The thesis deals comprehensively with the struggles of the Székely Division in the territory of present-day Eastern Hungary, the new political establishment in Hajdú-Bihar, especially in Debrecen and Hajdúnánás, the criminal policy of the Hungarian council power, the legislation, the legal institutions, the political investigative bodies and the secret service of the new political establishment. The doctoral thesis includes research in military science, law and history (local history). In this respect, I have partly sought to summarise the findings of the older and more recent literature (at the level of thematic chapters) and partly tried to point out the main points of emphasis in the relevant historical sources and literature. The contemporary sources and literature on the activities of the Székely Division, the battles defending Transylvania, the perception of the military corps and its political role were as subjective and politically motivated (revisionism, anti-Bolshevism) as the historical works published between 1945 and 1990 (Marxism, internationalism). More recent evaluations also emphasise that the 1919 occupation of the Romanian interventionist army is a painful memory in the memory of Hungarians. Violent requisitions, robberies, internments, murders and total destruction lined the paths of the Romanian army. In my questioning of the regional characteristics of the new political order, it should be stressed that the political, economic and military crisis of the country from the autumn of 1918 to the summer of 1919 was almost entirely "mapped" in the Eastern-Hungarian region. With regard to the thesis related to the chapters on legal history dealing with the civil defence of the Soviet Republic, the political investigative department, and the criminal legal system, criminal procedure, their institutions, legislation and functioning of the regime, it is clear that the new political establishment wanted to break with the old legal practice in this area as well. However, this did not really succeed, because there was not enough time to fully establish, operate and consolidate the revolutionary legal order. In addition, the regime used this area essentially for political and ideological purposes, but mostly inconsistently, since the new members of the legal apparatus were mostly unqualified, and the members of the old legal establishment often sabotaged revolutionary lawmaking out of professional integrity. Although the entire legal structure of the Soviet Republic was permeated by revolutionary terror, the legislation, the implementation of laws and decrees and the judiciary were in many cases ad hoc and inconsistent, because the system was not properly established.
Szabadon hozzáférhető
Három generáció a Mailáth család történetében
Nagy, Bettina; Jeney-Tóth, Annamária; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
A Mailáth család 17. és 19. század között élt családtagjairól rövidebb életrajzi munkák már napvilágot láttak, azonban a Mailáth nemzetség józsefi ágának viszonylag teljes történetének bemutatására mindezidáig nem került sor. Ez azért is meglepő, hiszen a család tagjai, tudásuk és műveltségük által nagyon hamar felemelkedtek az arisztokrácia köreibe, emellett pedig a Magyar Királyságban is meghatározó szerepet betöltő, az ország irányításában is fontos tisztségekhez jutottak. Értekezésünk célja, hogy egy igazán sikeres és tehetséges, eddigi kutatásaink fényében egy alacsonyabb társadalmi csoportból feltörekvő, nagy ívű karriereket befutó famíliának a bemutatása, nevezetesen a Mailáth család életének főbb mozzanatainak reprezentálása. Minden család őriz valamilyen históriát. Ezeket a történeteket az egyéni életutak, sorsok, sőt néha csalódások alakítják. Nem volt ez másként a Mailáth család történetében sem. Értekezésünk három tudományos kérdéskört céloz meg; Elsőként arra teszünk kísérletet, hogy bemutatjuk a Mailáth család első ismert ősét, Mailáth Miklóst és utódainak életrajzi adatait. Bemutatjuk az ősapa, Mailáth Miklós birtokait, fontosabb ügyeit és bevételeit. Fiai, Mailáth Tamás és Boldizsár életútja a bemutatott rövid életrajzaik által tükrözik a korszak nemesi társadalmának főbb irányvonalait. Mindemellett kitértünk Mailáth Klára életrajzi adataira is, aki elsőként szerzett bárói rangot felmenői között. Az életrajzok bemutatását követően a Mailáth család első generációja házassági stratégiájának alakulását vizsgáltuk meg. Dolgozatunk második nagyobb terjedelmű részét a Mailáth család józsefi ágának bemutatására szenteltük. Mailáth II. József a grófi cím megalapozója lesz, karizmatikus személyisége által még impozánsabb karrierutat jár be, mint felmenői, nevezetesen dédapja, Mailáth Miklós. Másodszor igyekszünk a józsefi ághoz kapcsolódó családtagok birtokviszonyait és kapcsolati hálóját végig nyomon követni a 17. és a 19. század során. Női élettörténetek is helyt kaptak dolgozatunkban. Elsőként Mailáth Angelika grófnő hajadon életének momentumai és Mailáth Mária özvegyi éveinek nehézségei mind-mind gazdagítják az egyéni sorsok történetét. Mindezek után bemutattuk a családtagok 17. és 19. század során kötött házasságait, röviden elemezve a rokon családokat. Utolsó sorban pedig ismertettük a Mailáthok Zemplén vármegyében betöltött szerepét, a legnagyobb Mailáth-domínium létrejöttének körülményeit. / Our thesis aims to present a genuinely successful and talented family, which, in the light of my research, emerged from a lower social group and had a very distinguished career the life of the Mailáth family. Of course, every family has a history, and a family's history is shaped by an individual's journeys, destinies and disappointments. And this was no different for the Mailáth family. Shorter biographies of the members of the Mailáth family who lived between the 17th and 19th centuries have already come to light. However, a relatively complete history of the family has not yet been presented. This is surprising since the family members, through their knowledge and education, rose very quickly to the ranks of the aristocracy and to positions of importance in the Kingdom of Hungary, which were also crucial in the country's governance. Our thesis aims at three scientific questions; First, we will try to present the biographical data of the first known ancestor of the Mailáth family, Miklós Mailáth, and his descendants. We present the estates, important affairs and income of the ancestor, Miklós Mailáth. His sons, Tamás Mailáth and Boldizsár Mailáth, reflect the main tendencies of the noble society of the time through their brief biographies. In addition, we covered the biographical data of Klára Mailáth, who was the first of her ancestors to reach the rank of baron. After presenting the biographies, we examined the evolution of the marriage strategy of the first generation of the Mailáth family. The second, larger part of our thesis was devoted to the presentation of the Józsefi branch of the Mailáth family. Mailáth II. József will be the founder of the title of count, who, due to his charismatic personality, will follow a more impressive life path than his ancestors, his great-grandfather, Miklós Mailáth. Secondly, we try to trace the property relations and network of relationships of the family members connected to the Józsefi branch between the 17th and 19th centuries. We also accepted women's life stories in our thesis. Above all, the moments of Countess Angelika Mailáth's unmarried life and the difficulties of Mária Mailáth's widowed years all enrich the history of individual destinies. And last but not least, we explained the role of the Mailáth’s in Zemplén County, the circumstances of the creation of the largest Mailáth domain.
Szabadon hozzáférhető
Déri Frigyes Antik hagyatékának gyűjtés- és gyűjteménytörténete
Kovács, József Dénes; Gesztelyi, Tamás; Történelem és Néprajz Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
PhD-disszertációm elkészítése során arra vállalkoztam, hogy Déri Frigyes Antik gyűjteményét, mely az ókortudomány egyik legjelentősebb magyarországi tárgyforrás-csoportjának számít, a történelemtudomány és a muzeológia eszközeivel rendszerezzem, feldolgozzam és digitálisan rögzítsem. Dolgozatomban az elérni kívánt eredményeket a következő pontokban jelöltem ki: 1) Az Antik Gyűjtemény gyűjtés- és gyűjteménytörténetének lehetőség szerinti teljes bemutatása múzeum- és kultúrtörténeti szempontból. 2) Olyan kutatásmódszertan kialakítása, melynek alkalmazásával később a teljes Déri-hagyaték történetét fel lehet dolgozni. 3) Egy új, modern katalógus létrehozása, ami tartalmaz minden eddig megjelent, a műtárgyakra vonatkozó tudományos megállapítást, felhasználja az adattári és levéltári kutatások eredményeit, bemutatja a legújabb tárgyfotókat és dokumentálja az elvégzett gyakorlati muzeológiai munkát. 4) A gyűjteménnyel kapcsolatos muzeológiai hiányosságok felszámolása. Munkám során a következő, a dolgozat felépítését is meghatározó kérdésekre kerestem a választ: Hogyan jön létre egy nemzetközileg is jelentős Antik gyűjtemény? Milyen lehetőség volt a létrejött kollekció bemutatására? Mi volt a sorsa a gyűjteménynek? Hogyan viszonyult a 20. századi múzeumi szakmai közeg az Antik gyűjteményhez? Milyen lehetőségek voltak az anyag tudományos kutatására és feldolgozására? Milyen eszközei vannak a mai muzeológiának, mint segédtudománynak az ókortudományi kutatások támogatására? Az előkészítő munka folyamán több olyan írott forrást és dokumentumot sikerült felkutatni, melyek információgazdagságukkal jelentős mértékben meghatározták a későbbi dolgozat tudományos tartalmát. Az írások rendkívüli múzeum- és helytörténeti értékkel bírnak, mégis csak a legszűkebb körben ismertek, teljes feldolgozásuk pedig a mai napig nem történt meg. Ide tartozik Déri Frigyes Vásárlási Naplója, személyes levelezése és saját használatú Katalógusa; valamint a múzeum korábbi igazgatójának és krónikásának, Sőregi Jánosnak Debreceni Naplója. Ezeket az írásokat, valamint a dolgozat megírásában betöltött fontos szerepüket dolgozatomban részletesen bemutatom. Bízom benne, hogy a szükséges mélységű gyűjtés- és gyűjteménytörténeti vizsgálatok elvégzése és a feltárt adatok megfelelő rendszerezése után sikerült olyan dolgozatot létrehoznom, mely hozzájárulhat a magyarországi kulturális örökség múltjának feltárásához. / The aim of this PhD thesis, is to process, categorize and digitize the Antique collection of Frigyes Déri, which is one of the most significant source in the study of ancient history in Hungary. The desired results of the thesis were determined as follows: 1) To present the collection and acquisition history of the Antiquity Collection to the fullest extent possible from a museum and cultural historical standpoint. 2) To develop a research methodology, using which the history of the entire Déri legacy can be studied. 3) To create a catalog that contains all published scholarly references to the pieces, uses the results of the archive data studies, presents the latest photographs of the pieces and documents the practical museological work. 4) To eliminate any museological shortcoming regarding the collection During the work, the main objective was to find answers to the following structure defining questions: How an internationally significant antiquity collection is created? What options were available to display the collection? What happened to the collection? What was the attitude towards the antiquity collection within the 20th century museological scene? What options were available to research and study the collection? What tools does museology as a complementary discipline have to support the research of ancient history? In the preparation phase, many written sources and documents were discovered that would later shape the content of this thesis. These documents have incredible value from a local historical and museum historical standpoint. Despite this fact, they are still not widely known and have not been fully researched to this day. Some of these documents are the purchase log of Frigyes Déri, his personal correspondence and the diary of former director János Sőregi. These documents and their important roles are fully shown and substantiated in the thesis. After conducting a sufficiently deep collection and acquisition historical analysis and properly categorizing the discovered data, the result is hopefully a thesis that contributes to the researches into the history of Hungarian cultural heritage.
Szabadon hozzáférhető
Vallási és felekezeti közösségek működése lokális és regionális színtereken
Simárszki, Ádám; Bartha, Elek; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
A disszertáció a vallási és felekezeti közösségek működését lokális és regionális színtereken vizsgálja. Az identitásformákat és a görögkatolikus szokásvilágot, valamint az itt élők jellegzetes életmódját egy jól körülhatárolható területen a sajópálfalai esperesi kerületben tanulmányoztam. Az értekezés a görögkatolikus ruszin közösségek hagyományainak és identitásának komplex vizsgálata a sajópálfalai esperesi kerületben. A vizsgálat a központi területekre fókuszál, mivel ezen a területen viszonylag homogén görögkatolikus ruszin szokások lelhetők fel és mind a mai napig, ha kisebbségben, is de egy tömbben ruszin származású emberek élnek. A disszertációban az alábbi kérdések megválaszolását tűztem ki célul: Milyen szerepe van a görögkatolikus egyháznak az identitás építésében, új közösségek létrejöttében? Milyen stratégiákat alkalmaz az egyház annak érdekében, hogy fennmaradjon a görögkatolikus közösség? Miért épülnek vissza a keleti elemek ezeken a részben görögkatolikus településeken? Miért maradtak meg egyedi szokások a településeken? Milyen hagyományok maradtak meg? Milyen kapcsolatrendszer fűzi össze a településeket? Hogyan működnek a helyi közösségek? Hogyan működik az identitástudat a közösség tagjai között? A házasság, a rokonsági kapcsolatok milyen döntésekben befolyásolják az egyént? Milyen szerepe van a görögkatolikus egyháznak az identitás építésében és milyen szerepe van az intézmények megszüntetésének ezen identitás leépülésében? Hogyan fogadja a közösség mindezt? A néprajzi-antropológiai elemzés a ruszinok történetének és a görögkatolikus közösségek bemutatásával kezdődik, a tágabb történeti összefüggésrendszer megismertetését célozva. Ezt követően térek rá az etnikai identitás és a vallás kapcsolatának szisztematikus elemzésére, valamint a helyi szokások és életviteli stratégiák ismertetésére. A helyi közösségek egymáshoz való viszonyai, a társadalmi környezet meghatározó hatása az elmúlt háromszáz év eseményeire, valamint az etnikai különbözőség hangsúlyos szerepének megmutatása egyaránt elengedhetetlen a folyamatok megértéséhez. Ezért kutatásom egyszerre irányult a történeti folyamatok (diakronikus) és a jelen viszonyainak (szinkron) feltárására. / The dissertation examines the functioning of religious and denominational communities in local and regional stages. I studied the forms of identity and the Greek Catholic customs, as well as the typical way of life of the people living here in a well-defined area in the decanal district of Sajópálfala. The topic of the research is the complex study of the traditions and identity of the Greek Catholic Ruthenian communities in the decanal district of Sajópálfala. The study focuses on the central areas, mainly the center, Sajópálfala, whereas relatively homogeneous Greek Catholic Ruthenian customs can be found in this area and to this day, although in a minority, people with Ruthenian origins live in an array. In the dissertation I aimed to answer the following questions: What is the role of the Greek Catholic Church in building identity and creating new communities? What strategies does the church use in order to survive the Greek Catholic community? Why are the eastern elements rebuilt in these partly Greek Catholic settlements? Why did unique customs remain in the settlements? What traditions have survived? What kind of relationship system connects the settlements? How do local communities work? How does identity consciousness work among community members? In what decisions does marriage and kinship affect the individual? What is the role of the Greek Catholic Church in the construction of identity and what is the role of the abolition of institutions in the degradation of this identity? How does the community respond to all this? The ethnographic-anthropological analysis begins with a presentation of the history of the Ruthenians and the Greek Catholic communities, with the aim of acquainting them with the context of history. Then, I turn to a systematic analysis of the relationship between ethnic identity and religion, and to the description of the local customs and lifestyle strategies. The interrelationships of local communities, the decisive influence of the social environment on the events of the last three hundred years, and the demonstration of the emphatic role of ethnic diversity are all essential for understanding the processes. Therefore, my research focused on the exploration of historical processes (diachronic) and present relations (synchronous) at the same time.
Szabadon hozzáférhető
Tudományágak találkozása mentén: Vámospércs városiasodási folyamatának bemutatása 1990-2019 között
Sándor , Vivien; Keményfi, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
Kutatásomat 2016-2019 között végeztem a Hajdú-Bihar megyében, a Nyíradonyi járásban, a magyar-román határtól mintegy 10, Debrecentől 20 kilométerre található, közigazgatásilag városi jogállású Vámospércsen. Vámospércs városiasodási folyamatának feltárása, leírása, illetve társadalmi-településnéprajzi ok-okozati vizsgálata volt a fő célom. A terepen való tartózkodások alkalmával, valamint a kutatási anyagok szintetizálásánál szembenéztem a jelenkutatás nehézségeivel, így az új kutatási modellben, tematikákra és kutatási szeletekre osztottam fel magát a kutatás tárgyát a városiasodást. Intézményesülés, infrastruktúra, gazdaság, mezőgazdaság, ipar, településnéprajz, kulturális élet, társadalmi csoportok alkották a kutatás fő irányvonalát. A kutatási szeletek között megkerestem azokat a relációkat, amelyek végül egésszé teszik a városiasodott település képét. A kutatás idődimenziója keresztmetszeti, az 1990-2019 közötti folyamatokat rögzítettem. A néprajztudomány kutatási módszertanainak széles skáláját alkalmaztam: félig strukturált mélyinterjú készítés, mentális térképezés, kérdőív készítése, eseményeken, rendezvényeken és a város hétköznapjaiban a résztvevői megfigyelés. Segítségül hívtam társtudományok kutatási eredményeit is, így a társadalomföldrajz terminusai és kutatásai alkották a saját kutatásom alappilléreit. Nemcsak interjúk, vagyis szöveges forrásokra hagyatkoztam, hanem térképekre és fotókra egyaránt. A legszembetűnőbb változásokat ezek a források és kutatási eszközök produkálták. Végeredményében Vámospércs mind közigazgatásilag, mind intézményi és infrastrukturális szempontból városiasodott, a különböző szektorok (agrár, ipar, szolgáltatói, gazdasági) mindegyik magas fejlettségi szinten megtalálható a településen. Kulturális körképére igaz az, hogy az alulról szerveződő csoportok és civil kezdeményezések adják a kulturális élet magját és gyökerét, elsősorban ők az aktív résztvevői a város szellemei életében. Ugyanakkor kívülről van egy mesterséges kultúraépítés, amibe beletartozik az identitás irányvonalának meghatározása, illetve azok a kulturális tényezők, amelyek együttesen alkotják Vámospércs szellemi és kulturális értékeit. / I conducted my research between 2016-2019 in Hajdú-Bihar county, Nyíradony district, in Vámospércs, which is administratively a town and is located approximately 10 kilometers from the Hungarian-Romanian border and 20 kilometers from Debrecen. My main goal was the exploration and description of the urbanization process of Vámospércs, as well as the socio-settlement ethnographic investigation. During the stays in the field, as well as when synthesizing the research materials, I faced the difficulties of current research, so in the new research model, I divided the research subject of urbanization into themes and research sections. Institutionalization, infrastructure, economy, agriculture, industry, settlement ethnography, cultural life, social groups formed the main direction of the research. Among the pieces of research, I looked for the relationships that ultimately make the picture of the urbanized settlement whole. The time dimension of the research is cross-sectional, I recorded the processes between 1990-2019. I used a wide range of ethnographic research methodologies: semi-structured in-depth interviews, mental mapping, questionnaires, participant observation at events and the everyday life of the city. I also used the research results of related sciences for help, so the terms and research of social geography formed the cornerstones of my own research. I relied not only on interviews, textual sources, but also on maps and photos. The most noticeable changes were produced by these sources and research tools. As a result, Vámospércs has become urbanized both administratively and from an institutional and infrastructural point of view, the various sectors (agricultural, industrial, service, economic) can all be found in the settlement at a high level of development. It is true to its cultural landscape that grassroots groups and civil initiatives provide the core and root of cultural life, they are primarily active participants in the life of the city's spirits. At the same time, there is an artificial cultural construction from the outside, which includes the determination of the direction of identity, as well as the cultural factors that together form the intellectual and cultural values of Vámospércs.
Szabadon hozzáférhető
Ung vármegye rendvédelmi szervei 1890–1918 között
Varga, Róbert; Püski, Levente; Történelem és Néprajz Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
Disszertációmban Ung vármegye rendvédelmi szerveinek működését és feladatait vizsgáltam az 1890–1918 közötti időszakban. Kutatómunkám során a korabeli forrásoknak köszönhetően fokozatosan körvonalazódtak azok az ügyek, nyomozások és eljárások, melyek az Ung-vidéki rendvédelmi szervek hatáskörébe tartoztak. Az ungi területeken 1890–1918 közötti időszakban a rendészeti feladatokat a Magyar Királyi Csendőrség és az Ungvári Városi Rendőrség látta el. Általánosan elmondható, hogy a békeidőkben az ungi csendőrség feladatai közé tartozott a kémelhárítás, az illegális kivándorlás megfékezése és a különböző közegészségügyi és köztisztasági feladatok elvégzése. Ugyanakkor voltak olyan esetek, amikor a rendvédelmi szerv egyes tagjai hatalmukkal visszaéltek, amelynek így elszenvedő alanya a helyi lakosság volt. A csendőrséggel szemben teljesen eltérő irányítási és szerkezeti formában működött az Ungvári Városi Rendőrség. A rendfenntartó szerv működési hatásköre a megyeközpont területére, vagyis Ungvár városára korlátozódott. Az ungvári rendőrség meghatározó szereplője volt Berzeviczy István, aki 1895–1916 között rendőrkapitányi tisztséget töltötte be. A városi rendőrség munkája változatosabb volt, mint a vidéki kollégáiké, olyan feladatokat is el kellett látniuk, mint a sztrájkmozgalom elleni fellépés, illetve folyamatos „harcot” vívtak a városi kocsmák nyitvatartási idejének betartása kapcsán is. Ezenkívül kellő figyelmet kellett fordítaniuk a város köztisztasági, közegészségügyi és prostitúcióval kapcsolatos rendeleteinek betartatására. A vármegyei rendvédelmi szervek életében meghatározó periódusnak számított a nagy háború időszaka, ugyanis a katonai konfliktus új, addig nem tapasztalt nehézségek elé állította a vármegye rendvédelmi szerveit. 1914–1918 között az Ungvári Városi Rendőrség és a helyi csendőrség egy teljesen más utat járt be rendészeti feladatokat tekintve. A vidéki testületnek a háború kezdeti időszakában a menekültkérdéssel, illetve a hadsereg és a lakosság közötti konfrontáció kivizsgálásával is kellett foglalkoznia. Az ungvári rendőrség feladatai is bővültek, mivel e szervezet hatáskörébe is bekerültek a menekültekkel kapcsolatos ügyek intézése, valamint a különböző piaci-gazdasági visszaéléseknek a kivizsgálása. / In my dissertation, the operation and the tasks of the law enforcement agencies of Ung County were investigated between 1890 and 1918. In the course of my research, thanks to contemporary sources, the cases, investigations and procedures that fell under the jurisdiction of the law enforcement agencies in the Ung region were gradually outlined. In the period between 1890 and 1918, the policing tasks in the Ung area were performed by the Hungarian Royal Gendarmerie and the Uzhhorod City Police. In general, it can be said that in peacetime, the tasks of the Uzhhorod Gendarmerie included counter-espionage, curbing illegal emigration, and performing various public health and cleaning tasks. At the same time, there were cases when some members of the law enforcement agency abused their power, and the local population was the victim. Compared to the gendarmerie, the Uzhhorod City Police operated in a completely different form of management and structure. The operational authority of the law enforcement body was limited to the area of the county centre, i.e., the city of Uzhhorod. István Berzeviczy, who held the position of commissioner of police between 1895 and 1916, was a key figure in the Uzhhorod police force. The work of the city police was more varied than that of their counterparts in the countryside, because they also had to perform tasks such as fighting against the strike movement, and they waged a continuous “battle” regarding the observance of the opening hours of the city pubs. In addition, they had to pay due attention to the enforcement of the city’s regulations related to public cleanliness, public health, and prostitution. The period of the Great War was a defining period in the life of the county’s law enforcement agencies, as the military conflict presented them with new, unprecedented difficulties. Between 1914 and 1918, the Uzhhorod City Police and the local gendarmerie followed a completely different path in terms of policing tasks. In the initial period of the war, the provincial body had to deal with the refugee issue and the investigation of the confrontation between the army and the population. The duties of the Uzhhorod City Police have also expanded, as the handling of several cases related to refugees and the investigation of various market-economic abuses have also come under the authority of this organization.
Szabadon hozzáférhető
Egy karrierdiplomata a Horthy-korszakban: Újpétery Elemér (1911-2001) életpályája
Uzonyi, Anita; Barta, Róbert; Történelem és Néprajz Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
Újpétery Elemér a két világháború közötti korszak, másodvonalbeli politikusainak egyike, pályaképe egyértelműen a klasszikus diplomata karrierek közé illeszthető be. Hét évet töltött el magyar külügyi szolgálatban, kezdetben Imrédy Béla majd Csáky István személyi külügyi titkáraként tevékenykedett. 1938 – és 1939 folyamán egyre inkább bekapcsolódott a magyar külpolitika mechanizmusába, majd 1942-ben külföldi posztra akkreditálták. Lisszabonban töltött évei alatt az ország szuverenitásáért küzdött, radikális jobboldali gondolkodása, németbarátsága egyre inkább átalakult és a nyugati orientációt támogatta. Ezt a politikai szemléletváltást kapcsolatai és a háborús körülmények egyaránt indukálták. Bár megítélése egész pályafutása során kettős volt, a források, követi jelentései mind igazolták ezt a szemléletváltást. Ezt bizonyította, hogy 1944. október 15. után nem kívánta szolgálni a Szálasi-kormányt, és beadta felmondását. Lisszaboni évei jelentették számára a vég kezdetét, majd a diplomata pályától teljesen elfordulva új életet kezdett, egy politikától mentes, kereskedelmi – és üzleti világban. A portugál gyarmatokon üzletemberként tevékenykedett, és felhagyva minden politizálástól nem csatlakozott egyetlen emigrációs szervezethez sem. Közel 40 évet töltött el az üzleti világban, amikor 1979-ben nyugdíjba vonult, először családjával Lisszabonban maradtak, majd Brüsszelben telepedtek le. 1983-ban hazalátogatott Magyarországra, és Rapcsányi Lászlónak interjú formájában számolt be a külügyi éveiről, amelyben pontosan beszámol akkor szerzett tapasztalatairól. Életéről és tevékenységéről a folytatásban megjelent visszaemlékezései is számot adnak. / Elemér Újpétery was a second-line diplomat of the interwar period. His career path is clearly one of the classic diplomatic careers, spending seven years in the Hungarian Foreign Service. Initially, he held the position of Foreign Secretary, working alongside Béla Imrédy and later István Csáky. 1938 and 1939 he became increasingly involved in the mechanisms of Hungarian foreign policy. He developed more and more contacts until he was accredited to a foreign post in 1942. During his years in Lisbon, he fought for the country’s sovereignty and his thinking was oriented toeards the West. In a unique experience the change in politica outlook, how he became a far-right to an Anglo-Saxon friendly politican. His connections, the circumstances of the war all induced this change. Although his judgement remained ambiguous throughout his career, his correspondence, his subsequent reports confirm this change of attitude. The transfer of Lisbon marked the beginning of the end for after 15 October 1944 he had no desire to serve the open Nazi power. Salasi government and gave up his diplomatic career. After 1945, he led a life free of politics and did not join any emigration organisations. He started a completely new life and entered the buseness world. In the colonies of Portugal, he did not go into politics but became a businesman. Experience in the world of commerce but he also had personal problems. Near after nearly 40 years, he retired and settled with his family in Lisbon and later in Brussels. In 1983 he returned to Hungary, gave an interview to László Rapcsányi and wrote in which he recalls with eyewitness accuracy the events of his foreign years in the foreign service. His memory has remained with his family, friends and historians to this day.
Szabadon hozzáférhető
„Harczosai a vitézkedő anyaszentegyháznak”
P. Kusnyír, Éva; Csíki, Tamás; Történelem és Néprajz Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
Az I. világháború centenáriuma új lendületet adott a téma néprajzi és történeti kutatásának. A háború makro-összefüggései mellett előtérbe kerülnek a mikrotörténeti elemek, azon belül is a hátország szerepének feltárása. Az időbeli távolság és az orális források elérhetetlensége miatt az írott, tárgyi és képi források váltak a Nagy Háború elsődleges forrásaivá. Vizsgált témám az Abaúji Református Egyházmegye gyülekezeteinek, lelkészeinek élete a hátországban a világháború alatt. Az I. világháború évei alatt az Abaúji Református Egyházmegyében lezajlott eseményeket elsősorban levéltári források alapján rekonstruálom. A vizsgálat tárgyát képezte a gyülekezeti tisztségviselők, gyülekezeti tagok és felekezeti népiskolai tanítók mozgósítása, az állam nyersanyagigényének növekedésével az egyházközségek harangjainak rekvirálása és pótlása, a gyülekezetek hadikölcsön-jegyzései, a református tábori lelkészet intézményesítésének kérdései és az I. világháború emlékezete az egyházmegyében. A téma újdonságát adja, hogy az egyháztörténeti kutatások nem tértek ki a 20. század első évtizedeire, sokkal inkább koncentráltak a két világháború közötti, majd a második világháború utáni időszakra. Az Abaúji Református Egyházmegye történetéről sem született eddig összefoglaló munka. Az egyházmegye történetének feltárása a trianoni döntés következményei miatt is érdekes – hiszen a határhúzással megfelezték az egyházmegye területét, melynek hatása az emlékezetkultúrában is megfigyelhető. A hátország-jelenség vizsgálatára megfelelőnek bizonyult mind a kutatott régió, mind a téma. Ez leginkább az állam és az egyház kapcsolati dinamikájában mutatkozik meg: a hátország – és azon belül az egyház mintegy kiszolgálója az állam hadi igényeinek. Az állam és a hadvezetés elképzeléseit azonban gyakran felülírták a gyülekezeti közösségek lokális döntései. Az egyházmegye szervezeti egységként közvetítő szerepet töltött be az egyházkerület és a gyülekezetek között, ahogyan az egyházkerület az állami vezetéssel állt folyamatos kapcsolatban. / The centenary of World War I gave new impetus to the ethnographic and historical research of the topic. In addition to the macro-connections of the war, the micro-historical elements come to the fore, including the exploration of the role of the hinterland. Because of the distance in time and the inaccessibility of oral sources, written, physical and visual sources became the primary sources of the Great War. My research topic is the life of the congregations and pastors of the Reformed Diocese of Abaúj in the hinterland during the World War. I am reconstructing the events that took place in the Reformed Diocese of Abaúj during the years of World War I primarily based on archival sources. The subject of the research was the mobilization of church officials, church members and denominational folk school teachers, the requisitioning and replacement of parish bells as the state's demand for raw materials increased, war loan subscriptions of churches, issues of the institutionalization of the reformed camp clergy and the memory of World War I in the diocese. The novelty of the topic is that church history research did not cover the first decades of the 20th century, but rather focused on the period between the two world wars and after the Second World War. So far, no summary work has been published on the history of the Reformed Diocese of Abaúj. Exploring the history of the diocese is also interesting because of the consequences of the Trianon decision - since the territory of the diocese was halved with the drawing of the border, the effect of which can also be observed in the culture of memory. Both the researched region and the topic proved to be suitable for examining the hinterland phenomenon. This is most evident in the dynamics of the relationship between the state and the church: the hinterland - and the church within it - serves the military needs of the state. However, the ideas of the state and military leadership were often overridden by the local decisions of church communities. As an organizational unit, the diocese played an intermediary role between the church district and the congregations, just as the church district was in constant contact with the state leadership.
Szabadon hozzáférhető
A Tápió mente népdalai, népzenéje a 20. században
Terék, József; Bartha, Elek; Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
Doktori disszertációmban a Pest megyében található kistáj, a Tápió mente 21 településének népdalos és népzenei értékeit foglalom össze, annak kutatástörténeti előzményeit, néprajzi hátterét, ismertetve a demográfiai viszonyokat, a lakosság összetételét, illetve a tót lakosság levándorlásának folyamatát. A kutatott települések az alábbiak: Bénye, Farmos, Gomba, Káva, Kóka, Mende, Nagykáta, Pánd, Sülysáp (korábban Tápiósáp és Tápiósüly), Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápiószőlős, Tóalmás, Újszilvás, valamint Úri. A népzenekutatók, néprajzkutatók, szövegfolklór-kutatók, valamint helyi kutatók kutatási eredményeinek ismertetésével közel 170 év kutatási eredményét, összesen 1463 népi játékot, népdalt és egyéb vokális, valamint hangszeres dallamot ismerhetünk meg. Mindezek tudományos rendszerezése, népdaltípusonkénti objektív közreadása valósul meg a kottatár mellékletben, illetve a mindezt megerősítő tudományos adattáblában, melyben a népdalelemzési szempontrendszereknek megfelelően számos adat kikereshető. Szólóhangszeresek és zenekari formációk ismertetése mellett a kistájon végzett néptánckutatói munkát is megismerhetjük. A 19-20. századi kutatásokat figyelembe véve 2009-ben saját kutatómunkámat kezdtem meg e vidéken, szülőföldemen, a Tápió mentén, melynek eredményeként több mint 600, a településekre, a vidékre jellemző, kisebb-nagyobb elterjedtségű népdal került előadásra, majd rögzítésre. Közel 400 adatközlő énekes, több mint 500 zenész kulturális örökségvédelmi szempontból kiemelt és hiánypótló értékét foglalja magában disszertációm, mely a 21. század elejére szinte már feledésbe merült vokális értéket, népi játékokat, szokásokat ad közre rendszerezett formában, megfelelő kutatásmódszertani eszközök felhasználásával. / In my doctoral thesis, I summarize the folk song and folk music values of the 21 settlements of the Tápió region, a small region in Pest County, together with research history, ethnographic background, demographic conditions, the composition of the population, and the process of the internal migration of its Slovak population. The municipalities researched here are: Bénye, Farmos, Gomba, Káva, Kóka, Mende, Nagykáta, Pánd, Sülysáp (formerly Tápiósáp and Tápiósüly), Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápiószőlős, Tóalmás, Újszilvás, as well as Úri. By presenting the research findings of ethnomusicologists, ethnographers, folklorists, and local researchers, one can learn about nearly 170 years of research, a total of 1463 traditional folk games, folk songs, and other vocal and instrumental melodies. The scientific systematization of all these and the objective publication of folk songs by their types is carried out in the sheet music catalog appendix and in the supporting scientific data table, from which a range of data can be retrieved according to folk song analysis criteria. In addition to presenting solo instrumentalists and orchestral formations, we can also learn about the work of folk dance researchers in the region Taking into account the research of the 19th and 20th centuries, in 2009 I started my own research in this region, in my homeland, along River Tápió, as a result of which more than 600 folk songs, more or less widespread and typical of the settlements and the area, were performed and recorded. From the cultural heritage protection aspect, my dissertation includes the outstanding and gap-filling work of nearly 400 reporting singers and more than 500 musicians, and it presents – in a systematic form, and using appropriate research methodological tools – vocal values, traditional folk games, and customs, almost having been forgotten by the beginning of the 21st century.
Szabadon hozzáférhető
A vokális magyar népdalkészlet rétegezettsége és helye a Hajdúság 20. századi társadalmában
Tóth, Lilla Lenke; Lukácsné Marinka , Melinda; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
A Hajdúság népzenéjéről világos, letisztult képet kaphatunk a különböző összefoglaló igényű kiadványokból. Eszerint a népdaloknak két jellegzetes csoportjával találkozik az érdeklődő: a régi stílusú pásztordalokkal és új stílusú népdalokkal. A kutatás központjában az a feltételezés áll, miszerint a Hajdúság népzenei dallamrepertoárja sokrétűbb annál, mint ahogy a régió zenefolklórját tárgyaló szakirodalom bemutatja. Feltehető továbbá, hogy a hajdúsági népdalkészletet, illetve a szakkiadványokban és a közvélekedésben a hajdúsági népdalkészletről kialakult képet külső hatások is befolyásolták, úgymint a pusztaromantika, a népzenével kapcsolatos szervezett mozgalmi tevékenységek, a televízió és más médiumok. Dolgozatommal célom a hajdúsági népzenei értékek feltárása, a kistáj valós zenei arculatának megrajzolása. A kutatómunka az archívumi források vizsgálata mellett terepmunkával egészül ki, munkám során a recens anyag kutatását és gyűjtését is fontosnak tartom. A helyszíni gyűjtések során lehetőségem nyílik tisztázni a kutatás során elsődlegesen vizsgált időintervallum (1906-1973) gyűjtései kapcsán felvetődött kérdéseket. A recens népzenei gyűjtőmunkám során olyan kutatómunkát indítottam el, amely a kistájon eddig hiányzó népzenei egyéniségvizsgálatok alapját képezheti. Az adatok elemzése során kirajzolódott, hogy a Hajdúság területén népzenei tárgyú vizsgálatokat végző kutatók sorából Papp János emelkedik ki. Gyűjtései mind mennyiségi, mind területi szempontból egyedülállóak, hagyatéka alkalmas arra, hogy reprezentatív módon bemutassa a hajdúsági népdalkészletet. A Papp János hagyatékában található hajdúsági dallamkészlet elemzése alapján megállapítható, hogy a kistáj repertoárja igen változatos, széles műfaji keretek között mozog. Az archívumi és a recens hajdúsági dallamkészlet elemzése során kirajzolódott, hogy a pásztordal definiálása a nép tudatában elsősorban a szövegével határozható meg. A Hajdúságban a nem pásztor rétegeknél is megjelennek olyan régi stílusú dallamalakzatok, amelyeknek a helyi változatai egyértelműen mutatják, hogy itt is élt egy olyan autochton zenei műveltség, amely jelenségei segítségével kirajzolható a hajdúsági parasztság magyar népdalkincsének a stílusa, illetve a jellege. Mindezeket összevetve megállapítható, hogy a városias környezet ellenére mégiscsak élt a Hajdúságban egy erős hagyományos zenei kultúra. A Hajdúságról összességében elmondható, hogy a kistáj zenei arculatát elsősorban nem az itt fellelhető dallamtípusok vagy műfajok karakterizálják, hanem a népzenei felvételeken is dokumentált zenei és előadásmódbeli jellegzetességek, variánsok, a szomszédos kistájakon gyűjtött változatoktól észlelhető apró eltérések összessége. A hajdúsági népzene tehát szervesen illeszkedik a magyar népzenei környezetbe, ugyanakkor a sajátságai is megmutatkoznak. / By studying various publications summarizing the folk music tradition of the Hajdúság region, we may receieve a lucid and clear-cut picture. According to these works, there are two characteristically different groups of folk songs: old-style shepherd songs and new-style folk songs. There is a presumption in the center of the current research: the folk melody repertoire of the Hajdúság region is much more varied than it is presented in the reference literature introducing this area. It is also likely that the melody repertoire of the Hajdúság region, furthermore the image formed on the basis of reference works and spread in the public mind have been also influenced by external factors such as the Romanticism of the Flatlands, movements organized around folk music, television and other media. In my dissertation I aim to reveal the values of the Hajdúság region and to sketch the true musical image of the region. My research considered archival sources and they were also completed by the fieldwork I carried out as I consider research and collection of recent material equally important. During the local fieldwork I also had the opportunity to clarify those questions that had emerged during the analysis of the primary research period (1906-1973). During my recent folk music collection work I launched a research work that may become the basis for further individual folk analysis – a missing research in the region. When analyzing the data, one researcher stands out among all others who have been committed to scrutinize the folk tradition of the Hajdúság region, János Papp. His collectings are both unique in regards of quantity and in their regional characteristics, they are suitable for introducing the folk song melody types of the Hajdúság region. When analyzing the Hajdúság melodies found in the János Papp legacy, one can see that the repertoire of this small region is rather varied, it spans various genres. When analyzing the melody sets of the archives and recent collections, it became clear that the definition of shepherd songs is closely connected to its lyrics in the mind of the folk. In the Hajdúság region, old style melodies also appear among the non-shepherd groups, whose local variants nicely present that an autochton musical education was alive here – with the help of their features the style and character of Hungarian folk music repertoire of the peasantry. Considering all of the above, I can say that despite the more urban environment a strong traditional musical culture was alive in the Hajdúság region. Overall, it can be said of the Hajdúság region that the musical character of the small region is not characterized by local melody types or genres but by documented characteristic musical or performative features, variants and the sum of the small differences in the versions that have been collected at the neighboring small regions. The folk music from the Hajdúság is organically fitted into the Hungarian folk music environment, however its specific features are also manifest.
Szabadon hozzáférhető
Magyar hadifogolysors Olaszországban; Kozeschnik János őrvezető hosszú fogsága
Takács, Bálint; Pete, László; Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
Értekezésem a magyar hadifoglyok helyzetét, életét hivatott bemutatni Olaszországban az első világháború idején. A témát egy hadifogoly, a budapesti 1. honvéd gyalogezred kötelékében harcoló Kozeschnik János őrvezető története alapján hat hadifogolytábor — Civita Castellana, Santa Maria Capua Vetere, Padula, Vittoria, Casale d’Altamura és Cassino — részletes vizsgálatára szűkítettem le. Az értekezésnek három tudományos célkitűzése van: 1) összegezni a vizsgált hadifogolytáborokról eddig megjelent tudományos eredményeket és 2) kiegészíteni ezeket saját, új megállapításokkal, valamint 3) közreadni a hadifogolytáborokban internált magyar hadifoglyok neveinek listáját. Habár az első világháborús hadifogságról már több monográfia, tanulmány és doktori disszertáció is született, továbbra is vannak kihasználatlan források, úgy levéltári hivatalos iratok, mint hadifoglyoktól származó autobiografikus források (naplók, visszaemlékezések és levelezések). E forrásokat egymással összevetve életmódtörténeti kérdésekre kerestem a választ: Mikor érkeztek a hadifoglyok az adott táborba? Hányan voltak? Milyen ellátásban részesültek (szállás, élelmezés, ruházkodás stb.)? Mivel töltötték az időt; voltak-e hitéleti, szórakozási, sportolási, nyelvtanulási stb. lehetőségeik? Dolgoztatták-e őket? Vesztette-e ott életét magyar hadifogoly? Került-e onnan haza magyar katona hadifogolycsere útján? Mikor, milyen okokból szállították el onnan a hadifoglyokat? A hadifogolytáborok bemutatása mellett a hadifoglyok albániai munkavégzését és az olasz kormány és katonai hatóságok 1915 nyarán meghozott, a hadifoglyok ellátására vonatkozó rendeleteit is megvizsgálom. A vizsgálat hipotézise, hogy a magyar hadifoglyok a körülményekhez képest jó és emberséges ellátásban részesültek a Kozeschnik János által megjárt hadifogolytáborokban csak részben igazolódott be. A hadifoglyoktól és a táborokba látogató személyektől származó források sok esetben mondanak ellen az olasz forrásokban lefestett idilli képnek. Az olaszok eleinte valóban igyekeztek jó és emberséges körülményeket teremteni a hadifoglyok számára, ám a háború előrehaladtával ez egyre kevésbé mondható el, ami nemcsak az élelemhiányra és az elharapódzó járványokra vezethető vissza, hanem némi szándékosságra is. Név szerint 2.408 magyar hadifoglyot sikerült beazonosítani a vizsgált táborokban. / The aim of my thesis is to present the life of Hungarian prisoners of war in Italy during the First World War. Based on the story of a Hungarian soldier, János Kozeschnik, who fought in the honvéd regiment n. 1 of Budapest as lance corporal, I reduced the topic to a detailed examination of six internment camps: Civita Castellana, Santa Maria Capua Vetere, Padula, Vittoria, Casale d’Altamura and Cassino. The scientific objectives are to summarize the results of other researchers about the selected internment camps, to add on my own, novel findings, and to make a list of the Hungarian soldiers who were detained in those camps. Although several studies and even doctoral theses have dealt with the life of POWs in the Great War, there are still a lot of unused sources, including official documents of the Italian government and military authorities, and POW-sources (diaries, memoirs, and letters). By comparing the sources with each other, I aim to explore the way of life of POWs through the following questions: When did they arrive in the camp? How many prisoners were there? How did the Italians treat them (accommodation, nutrition, clothing etc.)? How did they spend their time? Did they have access to religious services, entertainment, sport, language learning etc.? Was any Hungarian soldier swapped? When and why were the prisoners relocated to other camps? In addition to presenting the selected internment camps, I also examine the employment of POWs in Albania, and the rulings of the Italian authorities regarding the treatment of POWs, adopted in the summer of 1915. The hypothesis of my work, namely that the prisoners received a relatively good and humane treatment in the selected camps was only partly confirmed. In many cases the sources of the POWs and the persons who visited the camps contradict the idyllic picture we find in the Italian sources. First the Italians truly aimed to create good and humane conditions for the prisoners. Later, however, as the war went on, this became less and less the case due to food shortage, pandemics and even the deliberate decision of the captors. I managed to identify by name 2.408 Hungarian POWs in the selected camps.
Szabadon hozzáférhető
A Maros alsó szakasza szerepének elemzése a késő császár- és a hunkorban az írott és régészeti források tükrében
Kapcsos, Norbert Sándor; Forisek, Péter; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet
A dolgozat célja a későcsászár- és hunkor hatalmi átalakulásainak nyomon követése a Maros alsó szakaszaként meghatározott kistáj történeti és régészeti vizsgálata által. A kistáj ezen időszakának történeti és régészeti kutatástörténete közvetlen módon – úgymond – nincs kiélezve a lehetséges hatalmi-struktúrák szempontjából történő megközelítésre, amely nem véletlen, ugyanis ez a szemlélet többnyire csak napjaink kutatásának került homlokterébe. Mindazonáltal lehetőség adódott a téma kutatástörténetének egy olyan tematikai csoportok metszés-, vagy kapcsolódási pontjai mentén való vizsgálatára, mint a kistáj településtörténeti kutatásai és leletanyagának tipológiai és kronológiai rendszerezése, valamint ugyanazon leletanyag és/vagy az írott források alapján a késő császár- és hunkori népességnek – rendszerint etnikai – meghatározása. A téma vizsgálata szempontjából rendelkezésre álló – történeti írott és régészeti – forráscsoportok jellegükből adódóan más-más lehetőségeket rejtettek magukban, ezért igyekeztem azokat saját tudományterületük keretén belül és sajátos módszereik által értékelni, továbbá ezt követően – a vegyes érvelést elkerülendő – a kapott eredményeket párhuzamba állítani és „szembesíteni” egymással. Az eddig használatban levő, esetenként konvencionális és néha prekoncepcióktól sem mentes kronológiai rendszerek összehangolásának nehézsége egy következetes és egységes kronológiai rendszer kidolgozását indokolta. A szeriáció és korreszpondencia-vizsgálat együttes alkalmazásával a kistájról származó 477 temetkezés alapján 6 különböző fázist lehetett elkülöníteni. Ezen belül a késő császár- és hunkor időszakának a IV., V. és VI fázisok felelnek meg, amelyek alatt abszolút kronológiai értelembe véve sorban a 3. század vége és a 4. század vége (IV), a 4. század utolsó harmada és az 5. század első két évtizede (V), valamint az 5. század első évtizedei és az 5. század közepe, vagy annak 60-as évei (VI) közötti periódusok érthetőek. Ami a 3. század végi források esetében egyértelműnek tekinthető, hogy Dacia feladását követően az Al-Dunától északra fekvő barbaricumban a különböző gensek közötti hatalmi harcokat követően jelentős hatalmi átalakulások mentek végbe, amelyek az Alföld hatalmi-struktúráit sem hagyták érintetlenül. A szinte rendszeres barbár konfliktusok újabb és újabb csoportok megjelenését feltételezhetik az Alföldön. Az alföldi – decentralizált – hatalmi-struktúrák képtelenek voltak kiterjeszteni hatalmukat a kezdetben alárendelt státusú, vagy státuscsoportba sorolt új barbár elemekre és azokat integrálni. A sorozatos barbár hatalmi harcok következtében a 3. század végén és a 4. század középéig a gensek rendívül „képlékenyekké” váltak lévén, hogy hatalmi-struktúrák szűntek meg és ezek csoportjai más gensekhez csatlakoztak, amelyeket a hatalom stabilitásának, mértékének és az idő függvényében vagy sikerült integrálniuk, vagy nem, ami ismét instabilitást eredményezett (Arcaragantes–Limigantes). A római “külpolitika” szándéka a limes előterének egy szövetségi rendszer keretében való biztosítása lehetett, amely nem tűrte meg az ezen kívül eső barbár gensek hatalmi koncentrációját, sem a limes előterének instabilitását. A Hun hatalmi központnak az Alföldre való áthelyezése ezt követően egy olyan hatalmi összpontosulást jelenthetett, amely – ha rövid időre is, de – integrálhatta a korábbi alföldi hatalmi-struktúrákat és/vagy azok töredékeit is, amelynek felbomlását (Nedao) követően újabb hatalmi-struktúrák jöhettek létre, ám ezúttal szerveződés szempontjából már magukba olvasztva a Hun „nomád-államalakulat” számos jellegzetességeit. Ami a kistáj késő császárkori, különböző mértékben interkonnektált társadalmait illeti úgy fest, hogy egy leszármazási alapon, vélhetőleg klán szinten szerveződő, viszonylag közel egyenlő szegmensekből álló, heterarchikus közösségeiről beszélhetünk. A késő császárkorban a hatalomnak egy viszonylag kis mértékű koncentrációjával, vagyis decentralizációjával lehet számolni, amely csak ritka esetben haladhatta meg a klán szintet és terjedt ki egy összetettebb törzsi, vagy szegmentáris szintig, ahol vélhetőleg az eltérő ősöktől való leszármazási rend biztosította az uralomhoz szükséges legitimációt. A hatalomnak ezt a kismértékű koncentrációját támogatja a viszonylag egyidejű római aranyérmék Kárpát-medencei területi eloszlása és regionális koncentrációja alapján kirajzolódó hatalmi körzetek elhelyezkedése is. A korábbi klán alapon szerveződő heterarchikus, alapvetően decentralizált hatalmi-struktúrát képező társadalmak az ugyancsak klán alapon szerveződő, de ezúttal centralizált nomád-állam struktúráiba feltételezhetően könnyen integrálódni tudtak. Azonban ez az integráció már egy összetettebb társadalmi komplexitást eredményező folyamat lehetett, amely újabb státuscsoportok megjelenését eredményezhette. / The aim of the dissertation in a narrower sense is to trace the power transitions of the Late Roman and Hun periods through the historical and archaeological investigation of the micro-region defined by the lower Maros valley. The micro-regions historical and archaeological research history isn’t focused to such an approach from the point of view of possible power-structures. However, it was still possible to analyse the research history of this topic along the “intersection” of some thematic groups in the literature. From the point of view of the topic, the relevant – historical and archaeological – sources according to their nature, offered different opportunities for the research. The historical sources presumed a deductive, or a top to bottom approach, while the archaeological sources deriving directly from the micro-region made it possible to analyse them in an inductive, or in a bottom-up way Hence, I tried to evaluate them according to their own discipline’s specific methods, and to compare the given results without the use of the “mixed argumentation”. The synchronization of the available chronological systems seemed to be very difficult, some of them were conventional, and there could be traced several preconceptions as well which led to the necessity to elaborate a separate and a consistent chronological system for the micro-region. According to the results of the seriation analysis one could distinguish 6 different phases. The Late Roman period and the Hun period corresponds to the IVth, Vth and VIth phases, which in terms of absolute chronology can be outlined as the periods between the end of the 3rd century – end of the 4th century (IV), the period between the last third of the 4th century – the first two decades of the 5th century (V), and the last period is between first decades of the 5th century – the middle or the 60’ of the 5th century (VI). Based on the written historical sources it seems to be quite obvious that after the abandonment of province Dacia due to the power-struggles between the different genses several transformations took place in the Barbaricum from north of the lower Danube. As a consequence, the already fragmented like power-structures of the Alföld region became considerably weakened. Based on the data from the historical sources one could presume the appearance of groups of several genses in the Alföld region. By the end of the 3rd century and the middle of the 4th century due to the repeating power-struggles of the time, the genses became very “malleable”, power-structures disappeared and their groups joined other genses, which they either succeeded to integrate, or not depending on the stability of their domination, which again generated instability (Arcaragantes–Limigantes). The intention of the roman foreign policy was to secure the territories in front of the limes within the framework of an alliance-system, and this policy couldn’t tolerate the concentration of power in any of the barbarian gens, neither the instability of this system. The relocation of the Hun power-centre in the Alföld region could meant such a high level of concentration of power in the Carpathian basin, that it could integrated – even if just for a short time – the former power-structures, or at least their remnant groups, which’s disintegration (Nedao) could led to the formation of some new power-structures, but this time keeping some elements characteristic of the “nomadic state”. Regarding the societies of the micro-region from the Late Roman period, it appears that they can be perceived as interconnected communities consisting of nearly equal segments, organized on the basis of kinship and descent, probably at the clan level. One can presume a small degree in the concentration of power within these societies i.e., it seems that the decentralization of power was much more characteristic, it could only rarely exceed the level of the clans and to extend to a much more complex tribal, or segmental level, and it seems that the legitimation of dominance was probably assured by the descent hierarchy from a certain ancestor. This kind of small degree of concentration of power (decentralization) in the micro-region is also supported by the distribution and concentration of the roman gold coins in the Carpathian Basin. The former clan-based, heterarchical, basically decentralized power-structure like societies presumably were able to easily integrate into the structures of the nomadic-state, which was also organized on a clan basis, but this time centralized. Although, this integration could have been a process resulting in a more advanced social complexity, and in the meantime also provoked the emergence of new status groups.
Szabadon hozzáférhető
Falak nélkül maradt múzeum
Berényi, Marianna; Keményfi, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
A koronavírus világjárvány idején bezárásra készült múzeumok világszerte jelentős mértékben növelték digitális tevékenységület. A klasszikus múzeumi funkciók maradéktalan érvényesítésének missziója és a bizonytalan kilátások arra ösztönözték a múzeumokat, hogy munkájukat és közszolgálati, közgyűjteményi szerepüket az egyetlen rendelkezésre álló nyilvános térben, a világhálón tegyék bárki számára megtapasztalhatóvá. A jelen értekezés a digitális antropológia módszereivel feltárja ezt a rendkívül gyorsan lejátszódó folyamatot és azokat az analóg és digitális előzményeket, amelyek lehetővé tették a gyors online átállást, továbbá dokumentálja, miként kezdtek az eleinte jellemzően kezdetleges megoldások professzionálisabbá válni. A kutatás szándéka, hogy a világháló kulcsfogalmaira, a hipertextualitás, hipermedialitás, interkonnektivitás, interaktivitás, a posztdigitális, disztributív, pervazív múzeum definíciójára építkezve kétirányból bemutassa, miként alakult át a digitális adatokhoz, a digitalizációhoz, az online térhasználathoz, a közösségi médiához való viszony: hogyan változott az ezzel kapcsolatos intézményi gyakorlat Magyarország múzeumaiban a koronavírus világjárvány miatt, miként reagáltak az intézmények közösségei a fejlesztésekre, milyen módon hatottak vissza az újonnan létrejött kölcsönhatások a múzeumi szakemberek szemléletmódjára, valamint a múzeumi tartalmak felhasználóira. A disszertáció a magyar és nemzetközi, a COVID-19 világjárvány hatását rögzítő kérdőíves kutatások összehasonlítása és elemzése mellett egy 2021-ben elvégzett saját, online kérdőíves, 1000 fős látogatókutatásra és 350 fős múzeumi dolgozókat célzó országos kutatásra, valamint az ez alapján legjellegzetesebbnek nevezhető digitális tartalomtípusok elemzésére épül. A kutatás eredményeként megállapítható: a múzeum offline és online terei egyre kevésbé válnak szét, a digitális tartalmak minősége javult, a múzeumi munkatársak digitális kompetenciái fejlődtek, a virtuális és analóg rendszerek kölcsönhatásba kerültek egymással, a felhasználói figyelem érezhetőbb. Ez a szemléletváltás a múzeumi digitalizáció, a digitalizált tartalmak láthatóvá tétele, narratív beágyazása, bemutatása, hasznosítása szempontjából a jövőben gyökeres változást hozhat, megfelelő fenntartói támogatás esetén. / Museums around the world, which were about to close during the global coronavirus pandemic, have significantly increased their digital activities. The mission to fully implement classical museum functions and the uncertain outlook has encouraged museums to make their work and their role as public services and public collections accessible to all in the only public space available, the World Wide Web. Using the methods of digital anthropology, this thesis explores this extremely rapid process and the analogue and digital antecedents that enabled the rapid transition to the online world, and documents how initially rudimentary solutions began to be professionalised. The research intends to build on key concepts of the web, such as hypertextuality, hypermedia, interconnectivity, interactivity, and the definition of the postdigital, distributive, and pervasive museum, to show from both directions how the relationship to digital data, digitisation, online space use, and social media has been transformed: how did the institutional practices in Hungarian museums change due to the coronavirus pandemic, how did the communities of the institutions react to the developments, how did the newly created interactions affect the attitudes of museum professionals and the users of museum content. The dissertation is based on a comparison and analysis of Hungarian and international survey research on the impact of the COVID-19 pandemic, a personal online survey of 1000 visitors and a nationwide survey of 350 museum staff in 2021, and an analysis based on this of the most characteristic types of digital content. As a result of the research, it can be concluded that there is less and less separation between offline and online spaces of the museum, the quality of digital content has improved, the digital competencies of museum staff have developed, virtual and analogue systems have interacted, and user attention is more noticeable. This change in attitude could bring radical changes in the future in terms of digitisation in museums, in terms of making digital content visible, narratively embedding, presenting and exploiting it, provided that there is adequate support from the funding authorities.
Szabadon hozzáférhető
A Magyar Kommunista Párt politikai küzdelmei Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a kezdetektől 1948-ig
Csönge, Attila; Pallai, László; Hubai, László; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Történelmi Intézet
Disszertációnk elsődlegesen levéltári forrásokra támaszkodva vázolja fel a Magyar Kommunista Párt politikai tevékenységének főbb jellegzetességeit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a tájegységek és városok közötti lokális különbségeket is bemutatva. E különbségek okainak jobb megértése érdekében külön elemezzük az illegalitás időszakát, azaz a pártalapító személyek politikai szocializációját is. A politikatörténeti események bemutatása mellett a forrásokat mentalitástörténeti szempontból is elemezzük. A historiográfiai körképben magunk is kísérletet teszünk saját álláspont kialakítására a korszakolás és annak kategorizálása vonatkozásában. A frontátvonulás utáni eseményekkel kapcsolatban a szovjet hadsereg és a helyi közigazgatás kapcsolatát elemezzük, továbbá a kommunisták harcát a városok vezetésének megszerzéséért. Emellett bemutatjuk az MKP tömegpárttá válásának folyamatát, e folyamat sikereit és kudarcait. A földosztás gyorsasága és radikalizmusa illeszkedik az országos összképbe, de a tudományos közvélekedéssel ellentétben a vármegye földosztást követelő parasztküldöttségei nem spontán módon szerveződtek, hanem központi pártutasításra, a szélesebb társadalom bevonása nélkül. A földek visszaperlését megakadályozó tömegakciók kapcsán szintén megállapítható, hogy ezeket a helyi párttitkárok irányításával, de ezúttal már az újbirtokosok tömegerejének felhasználásával valósították meg. Az államrendőrség szervezeti kiépülésén túl természetesen bemutatjuk azt is, hogy a Magyar Kommunista Párt miként törekedett a karhatalmat eszközként felhasználni politikai ellenfeleivel szemben. Az 1945-ös választási eredmények lokális különbségeinek elemzésekor újból a Horthy-kori előzmények tovagyűrűző hatásainak lehetünk tanúi. Az internálások, igazolások, B-listázások és népbírósági perek folyamatát külön alfejezetben tárgyaljuk. A hirepinfláció időszakából a pártok közötti és pártokon belüli személyi konfliktusokra is szolgálunk példákkal. Az 1947-es választások kapcsán a választási csalások számszerű elemzésére helyezzük a hangsúlyt. A politikai fordulat elemzésekor a kommunista hegemónia gyors kiépülésének lehetünk tanúi, mely addigi parasztpolitikájukat is felülírta. / Our dissertation outline the main features of the political struggles of the Hungarian Communist Party in Jász-Nagykun-Szolnok County relying primarily on archival sources, highlighting the local differences between regions and cities too. In order to better understand the reasons for these differences, we also analyze separately the period of illegality, ie the political socialization of party founders. In addition to presenting political history events, we also analyze sources from the perspectve of history of mentalities. In the historiographical overview we make an attempt to form our own position on epoch-making and its categorization. In connection with the events after the frontline transition, we analyze the relationship between the Soviet army and the local administration, and the struggle of the Communists to gain control of the towns. In addition, we present the process of the MKP becoming a mass party, the successes and failures of this process. The speed and radicalism of land distribution fits into the national picture, however, contrary to scientific opinion, the peasant delegations of our county, which demanded land division, were not organized spontaneously, but for central party instructions, without the involvement of the wider society. With regard to the mass actions to prevent the recapture of the lands it can also be determined, that they were carried out under the direction of the local party secretaries, but this time already using the mass force of the new owners. In addition to the organizational structure of the state police, of course we also perent how the Hungarian Communist Party sought to use the power of the police as a tool against its political opponents. When analyzing local differences in the 1945 election results, we can witness the spill-over effects of Horthy-era antecedents again. We discuss the process of internments, certifications, B-listings, and lawsuits in a separate subchapter. We also provide examples of inter-party and intra-party personal conflicts from the period of hyperinflation. In the context of the 1947 elections, we focus on a numerical analysis of electoral frauds. In analyzing the political turnaround, we can witness the rapid development of communist hegemony, which has overwritten their peasant policies.
Szabadon hozzáférhető
A cigány mesék társadalomképe
Kormányos-Bálint, Zsuzsa; Bartha, Elek; Bálint, Zsuzsa; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Néprajzi Tanszék
Doktori értekezésem célkitűzése az európai cigány kultúra filiációiból kiválasztott spanyol és Kárpát-medencei oláh cigány közösségek tradicionális népmeséiben megjelenő etnológiai és szociokulturális jelenségek elemzése. Az egykori közös eredet képzetéből kiindulva azt vizsgálom, hogy a komparatisztika révén milyen párhuzamok, illetve eltérések figyelhetőek meg a világ értelmezése, a kulturális mintázatok, az erkölcsi-kánon vagy a társadalmi normarendszer kérdésében. A mesemondás eredeti funkcióját figyelembe véve kijelenthető, hogy a mesemondók a különböző élettörténeteket és sorslehetőségeket elbeszélő narratívumokon keresztül többek között a hallgatóság számára értelmezhetővé tették a hétköznapi életvalóságot és a körülöttük lévő társadalmi-szociokulturális berendezkedést, ennek érdekében kontextualizálták, aktualizálták és adaptálták az évszázados szóbeli hagyományból kiválasztott történeteket az adott lokális társadalom földrajzi-környezeti hátteréhez, valamint társadalmi viszonyrendszeréhez. Ennélfogva, a szövegek alapos olvasása és interpretációja révén módunkban áll az adott közösség társadalmi világához közelebb kerülni, rekonstruálni és megérteni. Ebben az értelmezői gyakorlatban egyfelől a szöveghermeneuta pozícióját veszem fel, amely lehetővé teszi a narratívumokban elrejtett jelentésrétegek felfejtését, másfelől a cigány közösségekről szóló etnográfiai, kulturális antropológiai, szociológiai és történelmi szekunder forrásokat olvasom rá a népmesékre, melyből a társadalmi jelenségekre vonatkozó egyezések vagy differenciák mértéke mutatható ki. A disszertáció három nagy tematikus egységből áll, mely a társadalmi berendezkedés és normarendszer kulcsfontosságú kérdéseinek feleltethető meg. Az értekezés egyfelől az egyéni színtéren megmutatkozó női és férfi szerepelvárásokat, az életszakaszokhoz kapcsolódó gazdasági feladatköröket, elvárt viselkedési formákat és a közösségben elfogadott etikai-erkölcsi normarendet veszi górcső alá. Másfelől vizsgálom az egyéni színtértől elválaszthatatlan családi viszonyrendszer meghatározó szegmenseit – a családon belüli munkamegosztás, szolidaritás, krízishelyzetek vagy incesztus tabu –, hiszen a család az a társadalmi egység, amelyben az egyén elsődleges szocializációja végbemegy, valamint a nemi szerepekhez kötődő tilalmak és elvárások működésbe lépnek. A tradicionális népmesére vonatkoztatva, a szövegek alapos olvasása folytán egyértelművé válik, hogy a családon belüli interperszonális viszonyok jellege alapvetően meghatározza a hős sorsát, olykor az egzisztenciakarakterében nyomon követhető változást. Harmadrészt behatóan foglalkozom az idegenség kérdéskörével, ahol a hős részéről átélt idegenség-tapasztalat és a narratívumokban megjelenő különféle idegenség-alakzatok interpretálása nyomán értelmet nyer az „én” és a te”, a „saját” és a „Másik” dichotómiája, mely végső soron közelebb visz ahhoz, hogy megértsük a közösségek önértelmezési gyakorlatát. Az értekezés számos hazai és nemzetközi folklorista kutatási eredményei nyomán elindulva arra tesz kísérletet, hogy egy unikálisnak nevezhető összehasonlító vizsgálatot elvégezzen, melynek eredményei elősegíthetik a cigány népmesekutatáson belüli új kutatási irányvonalak elterjedését, illetve módszertani és diszciplináris értelemben egyaránt termékenyítőnek bizonyulhatnak a folklorisztika tudományos diskurzusára. / The dissertation aims to analyze several ethnological and sociocultural features reflected in traditional folk tales collected from Gypsy communities settled down in Spain and the Carpathian Basin. Starting from the idea of a common historical origin of these Gypsy communities, I examine the parallels and differences between their interpretation of the world, cultural patterns, moral canon, or the system of social norms as folk narratives display them. Let us consider one of the storytelling functions: the tale-tellers, through their narratives about different life stories, made everyday reality and the surrounding socio-cultural world interpretable for the audience. To achieve that, they contextualized, updated, and adapted the stories selected from the folk narrative tradition to the geographical-environmental background of the local society and its social relations system. Therefore, through a close reading and interpretation of the texts, we can reconstruct and understand the community’s social world. In this interpretive practice, on the one hand, I take the position of the textual hermeneut, which allows unraveling the layers of meaning hidden in narratives. On the other hand, I set ethnographic, cultural anthropological, sociological, and historical secondary sources against the Gypsy folk tales to exhibit the similarities or differences in social phenomena. The dissertation consists of three central thematic units, which answer some of the social system’s fundamental questions. At first, I examine the role of women and men at the individual level, the economic responsibilities related to different life stages, the expected forms of behaviour, and the ethical-moral norms accepted by the community. Secondly, the paper analyzes some essential segments of the family relationship system inseparable from the previous individual scene, such as labor division within the family, solidarity, crisis situations, or the incest taboo. Family is the social unit in which the individual’s primary socialization occurs; therefore, prohibitions and expectations related to gender roles come firstly into play in this scene. Concerning the traditional folk tales, a close reading of the texts clarifies that the nature of interpersonal relationships within the family fundamentally determines the fate of the hero/heroine, sometimes a traceable change in his/her character. Thirdly, the thesis sheds light on the topic of ‘Otherness’: interpreting the encounter of the hero/heroine with a strange/unknown figure and the various ‘Other’-shapes in the narratives, the dichotomy of “I” and “you”, “me” and “the Other” makes perfect sense. This question ultimately brings us closer to a better understanding of the self-interpretation practices of the communities. Taking some Hungarian and international folklorists’ researches as a starting point, I attempt to carry out a unique comparative analysis, the results of which can promote the spread of new research directions in the study of Gypsy folk tales as well as prove inventive to the scientific discourse of folklore in both methodological and disciplinary terms.

Böngészés

legfrissebb feltöltések