Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
(vezető: Dr. Csernoch László)
Orvostudományi doktori tanács
D42
tudományág:
-elméleti orvostudományok
Doktori programok:
- Jelátviteli folyamatok sejt- és molekuláris biológiája
(programvezető: Dr. Virág László) - Membránbiofizikai kérdések és vizsgálómódszerek
(programvezető: Dr. Szöllősi János) - Élettan és neurobiológia
(programvezető: Dr. Csernoch László)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 260)
Tétel Szabadon hozzáférhető 3D nyomtatott fantomok vizsgálata és alkalmazása az orvosi képalkotó diagnosztikábanKiss, János; Balkay, László; Kiss, János; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó IntézetAz orvosi képalkotó eszközök mellett alkalmazott fizikai fantomok lehetővé teszik az egyes modalitások képalkotó képességeinek átfogó analízisét, illetve azok speciális kalibrálását. Ezen felül igen előnyösen alkalmazhatók új képalkotási technikák és algoritmusok kifejlesztésében és tesztelésében anélkül, hogy valódi pácienseket kellene bevonni a folyamatokba. Felhasználásuk kifejezett előnye, hogy azonos feltételek mellett ismételhető és összehasonlítható vizsgálatokat tesznek lehetővé. A 3D nyomtatás komplex és célorientált termékeket előállítani képes, relatíve alacsony üzemeltetési költségű, automatizált, additív gyártási megoldások összessége, mely technológia rohamos fejlődése és sokoldalúsága az orvosi képalkotás területén is új lehetőségeket teremtett. Az elmúlt években számos közlemény taglalta, hogy bizonyos képalkotó modalitásoknál és konkrét diagnosztikus kérdések esetén a 3D nyomtatási technológiák megfelelő módszert nyújtanak fantomok hatékony tervezésére és előállítására. A nukleáris kardiológia területén számos olyan diagnosztikai kihívás mutatkozik, melyre a jelenleg elterjedt, egyszerűsített geometriával rendelkező fantomkonstrukciók használata mellett kidolgozott eljárások nem adnak hatékony megoldást, így e téren felmerült az igény, anatómiailag helyes, könnyen előállítható és hatékonyan alkalmazható képminőség fantomokra. A 3D nyomtatási technológia egyre inkább megjelenik az MR radiomika területén is. Ugyanakkor jelenleg igen kevés az ilyen fantomkonstrukciókról szóló közlemény, mivel a textúra számolásokhoz kifejezetten nehéz, mind időben, mind összetettségben elegendően heterogén fantomokat alkotni, illetve ezeket reprodukálható módon előállítani. Új, struktúrájukban heterogén, nyomtatott fantomok létrehozását éppen ez, a területen tapasztalható hiátus motiválja, hiszen a kvantitálható radiomikai kiértékelés különösen fontos az egyébként nem kvantitatív MR képalkotás esetén. Az értekezést megalapozó kutatások során specifikus, szálolvasztásos (FDM) 3D nyomtatási technológiával politejsav (PLA), valamint, polietilén tereftalát glikol (PETG) filament anyagból előállított, páciens adatokra épülő, antropomorf, valamint matematikai, absztrakt fantomok szélesebb körű alkalmazhatóságát elemeztük a nukleáris kardiológia, illetve az MRI képalkotás területén. Vizsgálataink egyik részében azt tanulmányoztuk, hogy a SPECT/CT diagnosztika kardiológiai alkalmazásához készíthető-e olyan nyomtatott, antropomorf szívfantom, amellyel hatékonyan analizálhatók az eljárás leképzési tulajdonságai. Tanulmányoztuk továbbá, két, eltérő típusú, absztrakt textúrával rendelkező, 3D printelt fantomkonstrukció MRI felvételei esetén a textúra analízis módszereit, azok eredményeit és megbízhatóságukat. Physical phantoms used alongside medical imaging devices allow comprehensive analysis of the imaging capabilities of each modality and their specific calibration. In addition, they can be used to great advantage in the development and testing of new imaging techniques and algorithms without the need to involve real patients in the process. A distinct advantage of their use is that they allow repeatable and comparable tests under the same conditions. 3D printing is a set of automated, additive manufacturing solutions capable of producing complex and purpose-driven products at relatively low operating costs, and the rapid development and versatility of this technology has created new opportunities in the field of medical imaging. In recent years, a number of publications have shown that for certain imaging modalities and specific diagnostic questions, 3D printing technologies offer a suitable method for the efficient design and fabrication of phantoms. In the field of nuclear cardiology, there are a number of diagnostic challenges that are not effectively addressed by the current procedures using simplified geometry phantom constructs, and the need for anatomically correct, easily produced and efficiently applied image quality phantoms has arisen. 3D printing technology is also increasingly emerging in the field of MR radiomics. However, there are currently very few publications on such phantom constructs, as it is particularly difficult to create phantoms that are sufficiently heterogeneous in both time and complexity for texture computations, and to produce them in a reproducible way. The creation of new, structurally heterogeneous, printed phantoms is motivated by this gap in the field, as quantifiable radiomic evaluation is particularly important for otherwise unquantifiable MR imaging. During the research underlying the dissertation, we analyzed the broader applicability of patient-specific anthropomorphic and mathematical abstract phantoms produced using specific fused deposition modeling (FDM) 3D printing technology with polylactic acid (PLA) and polyethylene terephthalate glycol (PETG) filament materials in the fields of nuclear cardiology and MRI imaging. In one part of our investigations, we explored whether a printed anthropomorphic heart phantom could be created for SPECT/CT diagnostic applications in cardiology to efficiently analyze the imaging characteristics of the procedure. Additionally, we examined the methods, results, and reliability of texture analysis for two different types of 3D printed phantom constructions with abstract textures in MRI images.Tétel Szabadon hozzáférhető A citoszkeletális szeptin7 fehérje szerepe a vázizmok működésében és regenerációjábanSzabó, László; Dienes, Beatrix; Szabó, László; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Élettani IntézetA szeptin filamentumok a vázizomzat citoszkeletonjának szerves és nélkülözhetetlen részét képezik. Eddigi ismereteink alapján már tudjuk, hogy kölcsönhatásba léphetnek a sejtváz más elemeivel, a sejtmembránnal és emellett számos jelátviteli útvonalban is részt vehetnek. A szeptin7 egyedi szerkezete miatt nélkülözhetetlen a szeptin rendszert alkotó kompexek felépüléséhez. A szeptin7 citoszkeletális fehérjével végzett vizsgálatok során a genetikailag módosított egereken megfigyelt izomerő-csökkenés és gerincdeformitás a fehérje vázizomban betöltött jelentős szerepére utal. Ez a hatás kettős természetű. A szeptin rendszer strukturális feladatának elégtelensége mellett a mitokondriális funkció is sérült. Az egyes mitokondriumok szerkezeti módosulása és az összefüggő mitokondriális hálózatok kialakulása arra utalhatnak, hogy a szeptinrendszer és a mitokondriális osztódás, valamint hasítás folyamata szoros kapcsolatban áll. Ezek a morfológiai változások hozzájárulhattak a rostszerkezet további átrendeződéséhez és a mitokondriális funkció romlásához. A szeptin7 kifejeződése korfüggést mutatott, melyben a fiatal egyedekben a szeptin7 emelkedett expressziója a sejtosztódásban játszott fontos szerepének tulajdonítható. A kor előrehaladtával expressziója csökken, feladata inkább a membránszerveződésben, a differenciálódásban, a sejt-sejt közötti kapcsolatok létrehozásában és a belső struktúra kialakításában nyilvánul meg. Ezen folyamatok mindegyike jelentős szereppel bír a regeneráció folyamatában, ennek köszönhetően a szeptin7 hiánya több ponton is akadályozhatja az izomgyógyulást. A kísérleteink során igazoltuk, hogy a szeptin7 hiányának következtében az izomgyógyulás markerei megváltozott expressziót mutattak, ami arra utalhat, hogy a regeneráció fázisai lelassultak és elhúzódott a gyógyulás. A szeptin7 szerepének pontosabb megértése és interakciós partnereinek feltárása elősegítheti az izomregeneráció és az izomerő generálás folyamatának teljesebb feltérképezését. Az így szerzett ismeretek hozzájárulhatnak az izomsorvadásos betegségek, illetve az időskori izomgyengeség elleni terápiák kidolgozásához, valamint a mikrogravitációban bekövetkező izomleépülés megelőzéséhez, így javítva az érintett páciensek életminőségét.Tétel Szabadon hozzáférhető A CBA és az ABT-333 emlős kamrai akciós potenciálra és az azt kialakító ionáramokra kifejtett hatásaiDienes, Csaba Bálint; Szentandrássy, Norbert; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Élettani IntézetA TRPM4 a tranziens receptor potenciál csatornacsalád melasztatin alcsaládjának tagja. Expresszióját több humán szervben is kimutatták már. Részt vesz többek közt a membránpotenciál és a Ca2+ homeosztázis szabályozásában ingerlékeny, valamint nem ingerlékeny szövetek sejtjeiben egyaránt. A TRPM4-csatornák a szívben mind a munkaizomrostokban, mind pedig az ingerületvezető rendszerben kimutathatók, mutációjuk ingerületvezetési zavarokat okozhat, továbbá feltételezik, hogy a TRPM4 részt vesz a szívizom hipertrófia, valamint ischaemia-reperfúziós sérülés kialakulásában. Célunk volt megvizsgálni a TRPM4 ioncsatorna expresszióját kutyaszíven valamint egy célzottan a TRPM4-csatorna gátlására kifejlesztett szer, a CBA bal kamrai kutya szívizomsejtekre gyakorolt hatásait feltérképezni. A TRPM4 fehérje kifejeződését elsőként mutattuk ki kutyaszív mind a négy üregének falában, valamint a bal karma falából izolált kardiomiocitákban is. Megállapítottuk, hogy a CBA csökkentette az 1. fázis repolarizáció meredekségét, valamint enyhén növelte az akciós potenciál (AP) amplitúdóját, mely hatásokért valószínűleg a szer tranziens kifelé irányuló káliumáram (Ito) gátló hatása felelős. Az AP rövidülésének tendenciáját az AP feszültség-zár méréseken is látható, plató fázis alatti befelé irányuló áramok, különös tekintettel a késői nátriumáram CBA általi gátlása hozza létre. Eredményeink alapján tehát a CBA nem teljesen szelektív a TRPM4-csatornákra, így a csatorna funkcionális vizsgálatára önmagában natív szöveten nem használható, farmakológiai kombinációban való alkalmazása pedig fokozott körültekintést igényel. A késői egyenirányító káliumáram gyors komponense (IKr) a kamrai izomsejtek 3. fázis repolarizációjában elsődleges szerepet játszik. A csökkent IKr áram hosszú QT-szindrómához és korai utódepolarizációhoz (EAD) vezet, ezért potenciálisan életveszélyes ritmuszavarokat és hirtelen szívhalált okozhat. Az IKr több szelektív gátlószere is ismert, mint például a dofetilid vagy az E-4031. Ezen két vegyület közös tulajdonsága, hogy jelentősen megnövelik a kamrai AP időtartamát és metánszulfonamid csoportot tartalmaznak. Az ABT-333 (dasabuvir) egy hepatitis C fertőzés kezelésében használt vírusellenes szer, amely hasonlóan az IKr kialakításáért felelős hERG-csatornák egyes gátlószereihez (dofetilid és E-4031), szintén tartalmaz metánszulfonamid csoportot. Ezen hasonlóság alapján az ABT-333 is potenciálisan IKr gátló hatással bír, azonban a vegyület kamrai szívizomzatra gyakorolt hatásai még nem ismertek. Az ABT-333 kutya bal kamrai szívizomsejtek AP morfológiára, az AP-t kialakító ionáramokra, valamint expresszált hERG csatornákra gyakorolt hatásainak vizsgálatát tűztük ki célul. 1 μM ABT-333 reverzibilis módon megnyújtotta az AP-t, a 0. és 1. fázis maximális sebessége pedig irreverzibilis csökkenést mutatott. A magasabb ABT-333 koncentrációk nagyobb AP megnyúlást, a korai platópotenciál növekedését és a 0., 1. és 3. fázis maximális sebességének csökkenését okozták. Egyes sejtekben 3-30 μM ABT-333 koncentrációban EAD-k jelentek meg. Az AP feszültség-zár technikával mért 10 μM ABT-333-érzékeny áram egy IKr-nek megfeleltethető késői kifelé irányuló komponenst, valamint egy Ito-nak megfeleltethető korai kifelé irányuló komponenst tartalmazott. Az ABT-333 koncentrációfüggő, részben reverzibilis módon csökkentette a hERG-csatorna által közvetített ionáramot, 3,2 μM-os félgátló koncentrációval. Az ABT-333 a molekuláris szerkezete alapján potenciálisan blokkolja a hERG-csatornákat és az IKr áramot. Ez beigazolódott, mivel 1-30 µM ABT-333 jelenlétében a szív AP megnyúlt és EAD-k jelentkeztek, továbbá csökkent az expresszált hERG csatornák árama is. Az ABT-333 szívritmuszavarok szempontjából biztonságosnak tekinthető, mivel plazmaszintje még túladagolás esetén sem ér el ilyen magas koncentrációt.Tétel Szabadon hozzáférhető Oxidatív stressz és poli-ADP-riboziláció a normál bőrben és a sebgyógyulás folyamatábanBodnár, Edina; Szabó, Éva; Bodnár, Edina; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékAz oxidativ stressz kutatása napjainkban reneszánszát éli. Vizsgálati eredmények sora bizonyítja szerepét számos betegségben. Az oxidatív stressz által indukált PARP aktiváció szintén számos pathofiziológiai folyamatban szerepet játszik. Vizsgálataink egyik fő célja az volt, hogy megnézzük a PARiláció szerepét a bőr élettani folyamataiban és a sebgyógyulásra vonatkozóan. Munkánk során kifejezetten az oxidatív/nitrozatív stressz által stimulált PARilációnak a szerepét vizsgáltuk. Megnéztük, hogy a peroxinitrit- DNS károsodás- PARP aktivációs útvonal jelen van-e a sebgyógyulás folyamatában akut és krónikus sebekben. Valamint célunk volt a redox környezet jellemzése a normál bőrben és a sebgyógyulás folyamatában oxidativ stresszmarkerek segítségével. Vizsgálatainkban demonstráltuk a PAR jelenlétét keratinocitákban, sebocitákban, haj folliculusokban, endothel sejtekben és a subcutan adipocitákban a normál bőrben, jelezve azt, hogy a PARP fiziológiás funkciókat szabályozhat ezekben a sejtekben. Ismert, hogy az oxidativ stressznek szerepe van a sebgyógyulás bonyolult folyamatában, de még sok a feltáratlan részlet. Vizsgálataink során jellemeztük az akut és krónikus sebek redox környezetét. Eredményeink alapján egyértelmű, hogy a redox környezet a krónikus emberi sebekben különbözik az akut sebektől, amit az intenzív gyulladás és a magasabb antioxidáns szintek tükröznek. Az egyes ROS speciesek valamint a redox szignál mechanizmusok szerepének további elemzése célzott terápiás lehetőségeket is jelenthet a jövőben a késleltett sebgyógyulás kezelésére. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a sebfolyadékok vagy szérumok részletes redox- és gyulladásos biomarker-profilja képes lesz-e prediktív biomarkereket szolgáltatni a nem gyógyuló sebek azonosítására. A peroxinitrit-termelés és a PARiláció is jelen van a krónikus sebekben, és valószínűleg hozzájárul a szövetkárosodáshoz. Ezen folyamatok szerepének pontosabb tisztázása normális és patológiás sebekben további vizsgálatokat igényel, melyekre vonatkozóan már elkezdtük vizsgálatainkat.Tétel Szabadon hozzáférhető A citoszkeletális Szeptin7 fehérje szerepének vizsgálata C2C12 sejtkultúrákonRáduly , Zsolt; Szentandrássyné Gönczi, Mónika; Ráduly, Zsolt; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA vázizomsérülések során a gyors regenerációnak kiemelt egészségügyi, szociális és gazdasági szerepe van. Az elmúlt 50 év kutatásai rávilágítottak a tényre, hogy az aktin, mikrotubulusok és az intermedier filamentumok mellett a szeptinek csoportja is kiemelkedő szereppel bír a citoszkeleton felépítésében és szabályozásában. A szeptinek egymással változatos módon képesek kölcsönhatásokat létrehozni, ezzel olyan hetero-oligomereket és makromolekuláris komplexeket képezve, melyek a sejtosztódás, differenciálódás, migráció, immunválaszok és áttétképződések folyamataiban szerepet játszhatnak. Jelen dolgozatban a Szeptin7 fehérje szerepe kerül ismertetésre in vitro, C2C12 sejteken mért adatok felhasználásával. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a különböző szeptin fehérjék a C2C12 sejtek különböző fejlődési állapotaiban eltérően fejeződnek ki. Bebizonyítottuk, hogy Szeptin7 nélkül a sejtek nem képesek osztódni és a Szeptin7 elengedhetetlen a miotubulusok képződéséhez. Kimutattuk, hogy a Szeptin7 a citoszkeleton szerves részeként hozzájárul a sejtalak meghatározásához a mioblasztokban. Méréseink alapján feltételezzük, hogy a Szeptin7 hatással van a sejtek mitokondriális rendszerére is. Bizonyítékot szolgáltattunk arra, hogy a Szeptin7 filamentumok átrendeződnek a mioblasztok migrációja során. A Szeptin7 expressziójának downregulációja a migráció paramétereinek megváltozását eredményezte. A Szeptin7 különleges szerepét a mioblasztok migrációjában a forklórfenuron (FCF) kezelés is igazolja. Az FCF dózisfüggő módon gátolja a C2C12 sejtek proliferációját és vélhetően az FCF kezelés hatására a szeptin filamentumok dinamikus átrendeződése is gátolt, ezáltal a migrációs paraméterek is megváltoztak. Összességében a Szeptin7 fehérje alapvető szerepet játszik a mioblasztok proliferációs, differenciációs és migrációs folyamataiban, melyek kulcsfontosságú események a funkcionális vázizomrostok fejlődési és regenerációs szakaszaiban. Rapid recovery from musculoskeletal injuries is a priority in health, social and economic terms. Research over the past 50 years has highlighted the fact that, in addition to actin, microtubules and intermediate filaments, septins play a prominent role in the assembly and regulation of the cytoskeleton. Septins can interact with each other in a variety of ways, forming hetero-oligomers and macromolecular complexes that may be involved in processes of cell division, differentiation, migration, immune responses and metastasis. In this thesis, the role of the Septin7 protein is described using in vitro data measured in C2C12 cells. Based on our results, we can state that septin proteins appear differently in the developmental stages of C2C12 cultures. We proved that cells cannot divide without Septin7 and that Septin7 is essential for the formation of myotubes. We have shown that the level of Septin7 contributes to the determination of cell shape and is an integral part of the cytoskeleton. Our measurements suggest that the level of Septin7 also affects the mitochondrial system of cells. We provide evidence that Septin7 filaments are rearranged during myoblast migration. Down-regulation of Septin7 expression resulted in altered migration parameters. Downregulation of Septin7 expression resulted in altered migration parameters. The specific role of Septin7 in the migration of myoblasts is also confirmed by FCF treatment. FCF inhibits C2C12 cell proliferation in a dose-dependent manner and presumably FCF treatment inhibits the dynamic rearrangement of septin filaments. Taken together, the Septin7 protein plays a fundamental role in the entirety of myoblast proliferation, differentiation, and migration processes, which are key events in the development and regeneration of functional skeletal muscle fibers.Tétel Szabadon hozzáférhető Daganatellenes sejtközvetített immunválaszt módosító vegyületek azonosítása nagy áteresztőképességű szűrésselGuti, Eliza; Virág, László; Guti, Eliza; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetAz emlődaganatos megbetegedések a nők körében még napjainkban is a vezető halálokok egyike. Számos terápiás eljárás elérhető a betegség kezelésére, például a HER2+ malignitás elleni anti-HER2 monoklonális antitest, a trastuzumab. A trastuzumab számos mechanizmus révén képes megbénítani a tumorsejt korlátlan burjánzását, amelyek közül az egyik az NK-sejt-függő ADCC. Mi arra kerestük a választ, hogy ez a trastuzumab-alapú rendszer fokozható vagy gátolható-e egyéb FDA által jóváhagyott gyógyszerhatóanyag hatásával, ezért kísérleteim molekulakönyvtár szűrésére alkalmas in vitro ADCC modell optimalizására és jellemzésére irányultak. A 774 FDA által engedélyezett vegyület közül HCS technikával azonosítottunk egy új ADCC-t gátló szert, a sunitinibet. A sunitinib ADCC gátló hatása több szinten mutatkozik meg. Hatását kifejti mind az ADCC rendszer tumorsejtjein, mind az azok apoptózisát indukáló NK sejteken. Eredményeim klinikai jelentősége az, hogy óvatosságra intenek a trastuzumab és a sunitinib esetleges együttes alkalmazásával kapcsolatban trastuzumab-rezisztens emlőrák esetén.Tétel Szabadon hozzáférhető Új tüdőrák glikobiomarkerek átfogó megközelítésű kutatásaBakos-Mészáros , Brigitta; Guttman, András; Mészáros , Brigitta; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Molekuláris Medicina Kutató KözpontA tüdőrák és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) igen elterjedt megbetegedések az egész világon. A diagnosztizálásuk a mai napig nem kézenfekvő és gyakran csak kései stádiumban történik meg. Kezelésük során is az egyik hátrányt a pontos diagnózis hiánya okozza, hiszen nehéz csak tünetek alapján megkülönböztetni őket. Egy másik nagy akadály, hogy a COPD növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát, ezáltal sok esetben társbetegségként vannak jelen az emberi szervezetben. Ezért szükség van olyan megbízható, és a betegek számára alacsony kockázattal járó, molekuláris diagnosztikai eljárások továbbfejlesztésére, mint például a vér alapú diagnosztikai módszer, amelyek megfelelő specificitással és érzékenységgel képesek előre jelezni az aktuális betegség (tüdőrák, COPD vagy mindkettő) jelenlétét és prognózisát. Ezáltal jelenleg is nagy hangsúlyt fektetnek új diagnosztikai eljárások fejlesztésére. Az egyik ilyen módszer a molekuláris biomarkerek azonosítása vérszérumból, amely akár egy vérvétel által választ adhatna a betegség típusára. A biomarkerek olyan jellemzők, amelyek objektíven mérnek biológiai vagy patogén folyamatokat vagy terápiás kezelésekre adott válaszok specifikus indikátorai. Az élő sejtek felszínét nagyszámú és igen változatos komplex cukor szerkezetek – úgynevezett glikánok – borítják, amelyek már egy betegség korai szakaszában specifikusan módosulhatnak. Az olyan daganatos és gyulladásos folyamatokban, mint a tüdőrák és a COPD, változások következhetnek be a glikán-bioszintézisben, amelyek a sejtfelszíni és a vérben keringő proteinek poszttranszlációs módosulásában számos eltérést eredményezhetnek. Ezeknek a specifikus módosulásoknak az azonosítása potenciális diagnosztikai szerepet tölthet be. Az elmúlt évtizedekben a glikobiomarker kutatásokra egyre nagyobb hangsúlyt fektettek számos betegség diagnosztikai módszereinek fejlesztése során. Az eltérések megbízható és validálható azonosítása nagyszámú minta feldolgozását igényli, aminek kiértékelése új statisztikai módszerek fejlesztését teszi szükségessé. A PhD munkám fő célkitűzése az volt, hogy elősegítse a vérszérumban lévő N-glikán szerkezetek kutatását és a diagnosztikai fejlesztésekben való alkalmazhatóságukat. Már számos kutatás bizonyította, hogy a rosszindulatú tumoros megbetegedések és a szervezetben fellépő gyulladások hatására specifikus glikozilációs folyamatok mennek végbe. A munkám folyamán tüdőbetegektől származó humán vérszérum minták N-glikánjainak analízisét végeztem el CE-LIF módszerrel. Vizsgálataim során meghatároztam 61 N-glikán struktúrát a humán vérszérumban. Ezek a szerkezetek adták meg azokat a glikán alcsoportokat, amelyekben potenciális glikobiomarkereket kerestem a tüdőrák, a COPD és a két betegség együttes diagnosztizálására. Az volt a célom hogy olyan specifikus módosulásokat találjak, amelyek az adott betegségre jellemzőek. A kutatómunka eredményeként összeállítottam egy N-kötött glikán struktúrákból álló panelt, amely potenciális glikobiomarkereket tartalmaz a tüdőrák a COPD, valamint a két betegség együttes jelenlétére a szervezetben. A tüdőrák esetén volt a legtöbb nagy mértékű változás megfigyelhető FA4BG4[3,3,3,3]S4,FA3G3[6]S3, A2BG2S2, M3, FA2G2S2, FA2BG2S2, A2BG2S1, FA2G2S1, FA2BG2S1, A2B és az FA2G2 glikán struktúrák esetén. Azonban az FA4BG4[3,3,3,3]S4, FA3G3[6]S3, A2BG2S2, M3, FA2BG2S2, FA2G2 glikán struktúrák mennyisége jelentősen változott a COPD kialakulásakor is. Amikor mind a két betegség együttesen volt jelen a szervezetben csak az FA3G3[6]S3, FA2G2S1, FA2G2 glikán szerkezetekben lépett fel jelentős eltérés. Az adott glikán szerkezetek különálló vizsgálata mellett megvizsgáltam azt is, hogy milyen hatással vannak a szervezetben kialakult kóros állapotok az egyes glikán csoportok megváltozására. A tüdőrák kialakulása jelentősen befolyásolja a mono- tri- és tetrasziálsavas és a mono- tri- és tetraantennáris N-glikán struktúrák mennyiségét. A COPD esetén kisebb mértékű változások figyelhetők meg a tüdőrákhoz képest, azonban a tetra-sziálsavas, a mono- és a tetra-antennáris csoportok esetén nagymértékű a növekedés. A tüdőrák diagnosztikai módszereinek fejlesztése mellett napjainkban kiemelkedő a kezelés hatékonyságának és nyomon követhetőségének fejlődése is. A második fő célom az volt, hogy a már diagnosztizált és kezelt betegek humán szérummintáinak vizsgálatával információt szerezzek a kezelés hatására fellépő N-glikán profil változások és a klinikai paraméterek közötti összefüggésekről. Tüdőrákos betegek vérszérum mintáit CE–LIF módszerrel analizáltam. Az adatok feldolgozásához egyedül álló módon döntési fa elemzést alkalmaztam. Az eredményeim bebizonyították, hogy a módszer alkalmas a korrelációk feltérképezésére a tüdőrákos betegek esetén. Két típusú kezelést vizsgáltam, a reszekciós műtétet és a kemoterápiát. Mind a két esetben specifikus változásokat találtam a vizsgált N-kötött glikán szerkezetek mennyiségében a kezelés hatására számos klinikai paraméter esetén. Ezek az összefüggések validálást követően jelentősen hozzájárulhatnak, olyan módszerek fejlesztéséhez, amellyel egyszerűbbé válik mind a műtétek, mind a kemoterápiás kezelések hatékonyságának nyomon követése és esetlegesen a kezelések kimenetelének javítása az időben történő beavatkozások által. A megfelelő kezelés kiválasztása nagy szerepet játszhat a terápia hatékonyságában, ezáltal minden információ hasznos lehet, amely elősegítheti a személyre szabott terápia kiválasztását is.Tétel Szabadon hozzáférhető Növényi hatóanyagok vizsgálata akut hasnyálmirigy-gyulladás egérmodelljébenNagy-Pénzes, Máté; Virág, László; Nagy, Máté; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetAz akut hasnyálmirigy-gyulladás (AP) növekvő gyakorisága, potenciálisan életveszélyes lefolyása és szövődményei miatt világszerte nagy kihívást jelent az egészségügyi rendszerek számára. Speciális célzott kezelési módok nem állnak rendelkezésre, ezért új utak és új terápiás megközelítések azonosítására kell törekedni. Az alkilamidok és flavonoidok a biológiailag aktív vegyületek számos csoportját foglalják magukban, amelyeknek széles körű hatásai vannak. A spilantolt (alkilamid) és tricetint (flavonoid) még nem vizsgálták hasnyálmirigy-gyulladásban, de az irodalomban található beszámolók sokféle biológiai aktivitásukat, köztük gyulladáscsökkentő hatásukat más betegségmodellekben is kimutatták. Jelen tanulmányban a spilantol (SLT) és a tricetin (TCT) lehetséges terápiás hatásait tanulmányoztuk akut hasnyálmirigy-gyulladásban. A tricetin védelmet nyújtott az izolált primer acinussejteknek a CCK-analóg cerulein citotoxikus hatásával szemben. A szer szignifikánsan csökkentette a sejtekben az oxidatív stressz hatására kialakult PARiláció mértékét. A TCT hatásai valószínűleg nem kapcsolódtak a szer antioxidáns hatásához, mivel gyökfogó aktivitása ellenére nem nyújtott védelmet a H2O2 által kiváltott acináris sejthalállal szemben. Az IL1β, IL6 és a mátrix metalloproteináz 2 (MMP2) cerulein által kiváltott expresszióját a TCT kezelés szintén szignifikánsan csökkentette. Az in vivo kísérletek során a tricetin gátolta a hasnyálmirigyben az ödéma képződését, valamint megvédte a sejteket a pusztulástól. A TCT ezen felül gátolta az IL1β, IL6 és TNFα expresszióját a hasnyálmirigy szövetben, és csökkentette az oxidatív DNS-károsodást, amit a poli(ADP-ribóz) polimeráz 1 (PARP1) enzim termékének, a PAR szintjének csökkenése jelzett. A spilantol in vivo vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy a szer szignifikánsan csökkentette a gyulladásos ödémát és a szöveti granulocita infiltrációt, de nem nyújtott védelmet a ceruleinnel kezelt egerek hasnyálmirigy acinussejtjeinek pusztulásával szemben. Adataink arra utalnak, hogy a tricetint potenciális adjuváns kezelési lehetőségként érdemes lehet figyelembe venni az AP terápiájában.Tétel Szabadon hozzáférhető Adenozin receptor 2A kölcsönható fehérjék funkcionális vizsgálataSkopál, Adrienn; Kókai, Endre; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetAz A2AR-függő jelátvitel a makrofágokban kulcsszerepet játszik a gyulladás szabályozásában. A sejtfelszíni A2AR-ok szabályozzák a pro-inflammatorikus citokinek és kemokinek termelését, valamint az immunsejtek proliferációját és differenciálódását. Jelenlegi ismereteink szerint az A2AR C-terminális doménje és a vele kölcsönhatásba lépő fehérjék szabályozzák a receptor újrahasznosítását. Makrofágokban két A2AR kölcsönható partnert sikerült azonosítani, a CtsD proteázt és az NPC1 fehérjét, amelyek hatással lehetnek az A2AR kifejeződésére és aktivitására. Vizsgálataink azt igazolták, hogy az A2AR a CtsD szubsztrátja, valamint a CtsD aktivitásának gátlása növeli az A2AR mennyiségét és sejtfelszíni megjelenését makrofágokban. Az NPC1 és a teljes hosszúságú A2AR közötti kölcsönhatást vizsgáltuk a receptort tartósan expresszáló HEK-293 sejtekben és az A2AR-t endogén módon expresszáló RAW 264.7 makrofág sejtekben. Az A2AR aktiválása csökkenti az NPC1 mRNS és fehérje expresszióját LPS-aktivált egér peritoneális makrofágokban. Az A2AR stimulálása negatívan befolyásolja az NPC1 plazmamembrán irányú transzportját az LPS-stimulált makrofágokban. A LAMP2 és az EEA1 lizoszóma és endoszóma markerek expressziója és lokalizációja is megváltozott az A2AR aktiváció hatására makrofágokban.Tétel Szabadon hozzáférhető A vázizom rianodin receptorának Ca2+-függő és gyógyszeres szabályozásaMagyar, Zsuzsanna Édua; Almássy, János; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Élettani IntézetA megfelelő sejtműködés fenntartásához elengedhetetlen az intracelluláris kalciumion koncentráció ([Ca2+]IC) precíz szabályozása. A szabályozás fontos eleme a szarkoplazmás retikulum (SR) Ca2+ csatornája, a rianodin receptor (RyR), ami számos sejttípus [Ca2+]IC-nak a megemelésében szerepel. Fontosságát jól mutatja, hogy a RyR genetikai hiánya az élettel összeegyeztethetetlen, pontmutációi pedig olyan rendellenes csatornaműködést eredményeznek, amely szívritmuszavarokhoz, izomgyengeséghez, vagy éppen fokozott izomtónushoz, malignus hipertermia szindrómához (MHS) vezethetnek. Ezeket a kórképeket összefoglaló néven rianopátiáknak nevezzük. Munkánk során azt próbáljuk megérteni, hogy a RyR működését érintő, molekuláris szintű elváltozások hogyan függenek össze a vázizmokat és a szívet érintő tünetekkel, és hogy ezek a kóros folyamatok gyógyszeres terápiával hogyan fordíthatók vissza. Az irodalomban elfogadott tény, hogy ha a kardiomiociták SR Ca2-töltöttsége meghalad egy bizonyos küszöbértéket, akkor a szívizom típusú RyR (RyR2) diasztoléban megnyílik, ami aritmiák kialakulásához vezet. Jelenleg azonban nem tisztázott, hogy a vázizom típusú RyR (RyR1) pontmutációi miatt kialakuló leggyakoribb kórkép – az MHS – hátterében szintén hasonló molekuláris mechanizmus áll-e. Ezért vizsgálataim ennek kiderítésére irányultak. Az MHS a mutáns RyR1-ek illékony altatógázokkal szembeni halálos kimenetelű, túlérzékenységi reakciója. A legelterjedtebb nézet szerint a rianopátiák közös jellemzője a RyR SR [Ca2+]-ja iránti túlérzékenysége, de az ezzel kapcsolatos eredmények ellentmondásai miatt a hipotézis MHS esetén ellenőrzésre szorult. Az ellentmondások oka a SR lumen felé néző Ca2+-kötőhelyek szelektív vizsgálatának nehézsége, ugyanis a Ca2+ a RyR pórusán keresztül a citoplazmatikus oldalra átjutva az ott található Ca2+-kötőhelyeken keresztül is befolyásolhatja a csatorna működését, ami megnehezíti a luminális kötőhelyek szerepének elkülönítését. A probléma áthidalása érdekében a RyR Ca2+ általi szabályozásának vizsgálatára a Ca2+ helyett egy másik specifikus, de impermeábilis ligandot, az Eu3+-t használtuk, ami a RyR Ca2+-kötőhelyeinek oldalszelektív vizsgálatát tette lehetővé, így az MHS kórélettani folyamatának részleteit segített tisztázni. Az egyetlen, MHS krízisben alkalmazható forgalomban lévő gyógyszer a nem-depolarizáló izomrelaxáns dantrolen, aminek a klinikai bevezetése az MHS miatti halálozások számát látványosan lecsökkentette. Bár a szert 1967 óta használják, pontos hatásmechanizmusa részleteiben máig tisztázatlan. A RyR1-hez való specifikus kötődését már régen igazolták, a hatásával kapcsolatos tudományos bizonytalanság oka az a régi megfigyelés, hogy míg intakt vázizomrostokban a dantrolen RyR1-specifikus módon képes gátolni a Ca2+-felszabadulást, a csatornafehérje tisztításával és mesterséges lipid membránba építésével a dantrolen iránti érzékenység látszólag elvész. Munkánk során feltártuk az érzéketlenség okát és megmutattuk, hogy a dantrolen általi gátláshoz Mg2+ és ATP együttes jelenléte szükséges.Tétel Szabadon hozzáférhető A poli(ADP-ribóz) polimeráz enzimek szerepének karakterizálása pikkelysömörbenAntal, Dóra; Szántó, Magdolna; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetA PARP1 és a PARP2 az ADP-ribozilációt, a fehérjék poszttranszlációs módosításainak egyik típusát katalizáló enzimek családjába tartozik. Katalitikus funkciójuk elsődlegesen DNS törések hatására aktiválódik, és így a PARP1 és PARP2 sokáig csak a DNS-törések hibajavításában betöltött kulcsfontosságú szerepéről volt ismert. PARP aktivációt leírtak már számos Th2-mediált gyulladásos folyamatban, de a vizsgálatok főként a PARP1 szerepére koncentráltak, míg a PARP2 gyulladásban betöltött szerepéről kevés információval rendelkezünk. A psoriasis (pikkelysömör) az egyik leggyakoribb krónikus gyulladásos bőrbetegség, amelynek során a bőrön jellegzetes plakkok alakulnak ki az epidermális keratinociták túlzott mértékű proliferációjának és elégtelen differenciációjának következményeként. A jelenleg elfogadott magyarázat szerint a pikkelysömör kialakulásáért a Th sejtek bizonyos populációi, elsődlegesen a Th17 sejtek által mediált immunválaszok felelősekk, amelynek közvetítésében az IL23/IL17 citokin tengelynek központi szerepe van a psoriasis-ra jellemző gyulladás kialakulásában. Munkánk során a PARP1 és a PARP2 lehetséges szerepét kívántuk feltárni a psoriasis-ra jellemző gyulladás szabályozásában. Vizsgálatainkat mind psoriasisos betegek szövetmintáit felhasználva, mind egér modellek alkalmazásával, mind pedig sejtkultúrás kísérleteket használva valósítottuk meg. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a PARP1 ellentétes szerepet tölthet be a Th17 típusú gyulladásban, például pikkelysömörben, mint a Th2-mediált folyamatokban, valamint feltételezzük, hogy a PARP2 expresszió és az epidermális keratinociták ösztrogén szintézise között összefüggés lehet, amely hozzájárulhat a lokális gyulladásos folyamatok szabályozásához a pikkelysömör patomechanizmusa során.Tétel Szabadon hozzáférhető Magreceptorok kölcsönhatásainak vizsgálata kvantitatív fluoreszcencia mikroszkópiás eszközökkelRehó, Bálint; Vámosi, György; Rehó, Bálint; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Biofizikai és Sejtbiológiai IntézetA magreceptorok szupercsaládjába olyan transzkripciós faktorok tartoznak, melyek ligandfüggő módon képesek célgénjeik átírására. Az általunk vizsgált reténsav (RAR) és D-vitamin receptoroknak (VDR) szerepe van olyan folyamatokban, mint a sejtek növekedése, fejlődése és halála. A rexinoid receptornak (RXR) központi szerepe van a magreceptorok működésében, mivel heterodimerizáló partnerként szolgál számos magreceptor, köztük az RAR és VDR számára is. A magreceptorok működését a molekuláris kapcsoló modell írja le. A modell értelmében ezek a magreceptorok agonista ligand hiányában kromatinhoz kötődve gátolják célgénjeik átírását. Agonista ligand hatására konformációváltozás történik, mely során koaktivátorokat kötve a transzkripciós gépezet aktiválását idézik elő. A magreceptorok működését leíró viszonylag statikus molekuláris kapcsoló modellt a területen zajló intenzív kutatások eredményeképpen egyre dinamikusabb kép kezdi felváltani. Fluoreszcencia korrelációs spektroszkópiai (FCS) vizsgálataink arra utalnak, hogy a magreceptoroknak két eltérő mobilitású populációja van jelen a sejtmagban: a gyors populáció rövid ideig kötődik a kromatinhoz, ez felelhet meg a kromatint pásztázó egydimenziós mozgásnak. Ezzel szemben a lassú populációba tartozó magreceptorok hosszabb ideig kötődnek a kromatinhoz, feltehetően specifikus módon a válaszadó elemekhez. Agonista ligandkezelés vagy RXR kotranszfekció hatására RAR esetében a lassú populáció aránya jelentősen növekedett, mely a kromatinhoz történő erősebb kötődés, a kromatinhoz kötött állapot meghosszabbodásának következménye lehet. Ezzel szemben VDR esetében a lassú populáció aránya csak ligand és RXR együttes hozzáadása mellett növekedett, vagyis a VDR kromatinkötése csak ligandkötött állapotban, RXR-rel heterodimert képezve stabil. Három magreceptort (RAR, VDR, RXR) egy sejtben vizsgálva kimutattuk, hogy az RAR és a VDR versengése az RXR kötődéséért a kromatinkötés szintjén is megjelenik, ami felelőssé tehető a magreceptorokon ható humán terápiák mellékhatásaiért. Ligand hiányában az RXR az RAR-t preferálja a VDR-rel szemben, ligand jelenlétében pedig mindig a ligandkötött receptor képezett heterodimert az RXR-rel. Munkám második fázisában továbbfejlesztettünk egy mikroszkópos módszert, mely lehetővé tette, hogy a sejt egy adott síkjában egyidőben vizsgáljuk a molekulák diffúziós tulajdonságait, valamint a közöttük lévő kölcsönhatásokat. A SPIM-FRET-FCCS módszert használva lehetővé vált a magreceptorok dimerizációjának és komobilitásának egyidőben történő mérése, valamint a magreceptor populációk diffúziós paramétereinek meghatározása a sejt egy adott síkjában. A két módszer kombinálásával lehetőség nyílt olyan interakciók megfigyelésére, melyek vizsgálata FRET (Förster rezonancia energia transzfer) vagy FCCS (fluoreszcencia keresztkorrelációs spektroszkópia) külön-külön történő alkalmazásával félrevezető eredményt adott volna. Alternáló gerjesztés (ALEX) bevezetésével tovább finomítottuk módszerünket, ezáltal csökkent a fluoreszcens fehérjék kiégése és jelentősen javult az FCCS dinamikus tartománya és érzékenysége is. A jelen disszertáció eredményei a későbbiek folyamán segíthetnek a magreceptorok működését befolyásoló terápiás célpontokat találni, valamint felhívják a figyelmet a magreceptorokat célzó terápiák esetében a kompetíció fontosságára. Az általunk kifejlesztett új mikroszkópos módszer más fehérjék esetében is segíthet a molekuláris kölcsönhatások és mobilitás feltérképezésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Az OGG1 enzim szerepének vizsgálata az akut hasnyálmirigy-gyulladásbanHajnády, Zoltán; Virág, László; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetAz akut hasnyálmirigy-gyulladás incidenciája az elmúlt évtizedekben növekvő tendenciát mutat az életmóddal összefüggésbe hozható rizikófaktorok (magas zsírtartalmú táplálkozás következtében epekő kialakulása, krónikus alkoholfogyasztás) egyre gyakoribbá válása miatt. A betegség halálozási aránya – a gyors orvosi beavatkozás ellenére is – elfogadhatatlanul magas, aminek az az oka, hogy a betegséget kiváltó tényező sok esetben nem felderíthető. Már a gyulladás korai szakaszában felborul a pro- és antioxidáns folyamatok közötti egyensúly, ami a reaktív oxigén intermedierek fokozott termelődéséhez és szövetkárosodáshoz vezet. Kutatásunk során az oxidatív stressz által kiváltott DNS sérülések javításában résztvevő 8-oxoguanin glikoziláz-1 (OGG1) és poli-(ADP-ribóz) polimeráz-1 (PARP-1) enzimek szerepét vizsgáltuk az akut hasnyálmirigy-gyulladásban. Fiziológiás körülmények között az enzimek a sejtek túlélését segítik a DNS integritásának fenntartása révén, intenzív oxidatív stressz esetén azonban hozzájárulnak a gyulladásos folyamatok progressziójához. Kísérleteinkben kimutattuk, hogy az OGG1 gátlása (TH5487-tel) csökkenti az acinus sejtek nekrózisát, a proinflammatorikus citokinek képződését, a PAR akkumulációját, a leukociták infiltrációját és az ödémát a pankreaszban. A TH5487 gyulladáscsökkentő hatását két lehetséges mechanizmus vizsgálatával támasztottuk alá. Az egyik magyarázat az, hogy az OGG1 inhibitor csökkenti az NF-κB DNS-kötő aktivitását, ezáltal csökken a gyulladásos gének expressziója. A másik jelenség a sejthalálhoz köthető. A TH5487 alkalmazása indukálja az apoptózist a sejtekben, ami csökkenti a szövetkárosodás mértékét. Továbbá, minthogy elmarad a 8-oxoG eltávolítása és az apurinikus/apirimidinikus endonukleáz (APE1) által okozott hasadás a DNS szálban, ezért csökken a PARP-1 aktiváció és a PARP-1 túlműködéséhez köthető nekrózis. Az utóbbi jelenség és a PARP-1 transzkripciós szabályozásban betöltött szerepe lehet a magyarázat arra, hogy a PARP-1-/- egerekben csökkent a szérum amiláz, lipáz szint és a granulociták infiltrációja, illetve az acinus sejtek nekrózisa. Az eredményeink rávilágítanak az OGG1 és PARP-1 enzim jelentőségére, amelyek ígéretes terápiás célpontok lehet a hasnyálmirigy-gyulladás kezelésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Studying interactions between peptide toxins and voltage-gated K+ channels at the molecular levelNaseem, Muhammad Umair; Panyi, György; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Biofizikai és Sejtbiológiai IntézetThe voltage-gated Kv1.3 potassium ion channels express in immune cells and are implicated in a range of autoimmune diseases and neuroinflammatory disorders. Selective blocking of Kv1.3 using peptides isolated from scorpion venom holds a great potential in developing immunomodulatory therapies. We discovered and characterized a novel short peptide in the venom of C. margaritatus (Cm28). Cm28 obeys a unique primary structure, consists of 27 amino acid residues and has <40% similarity with other known α-KTxs from scorpions. Cm28 reversibly inhibited Kv1.2 and Kv1.3 channels with Kd values of 0.96 and 1.3 nM, respectively. The biophysical characterization of the block revealed that Cm28 is not a gating modifier, but rather a pore blocker. Cm28 is ~400-fold selective for Kv1.2 and Kv1.3 over Kv1.1 and did not inhibit a variety of other K+, Na+ and H+ channels at 150 nM concentration. Cm28 strongly downregulated the expression of two key early activation markers IL2R and CD40 ligand in stimulated human effector memory T cells. Cm28, due to its unique structure, may serve as a template for the generation of novel peptides targeting Kv1.3. The high affinity and selectivity of peptide toxins for Kv1.3 make them suitable for the development of visualization tools to study the expression and the pharmacokinetics of peptide toxins. We developed a fluorescent analogue of HsTX1[R14A] having an N-terminus Cy5 tag. We showed that Cy5-HsTX1[R14A] retained high affinity and selectivity for Kv1.3 (Kd ~0.9 nM), even against channels formed by Kv1.3-Kv1.5 tandem dimers. Furthermore, flow cytometry demonstrated that Cy5-HsTX1[R14A] can identify Kv1.3-expressing CHO cells. To generate ample amounts of Kv1.3 inhibitor toxins for pharmacology and therapeutic development processes we optimized Pichia pastoris expression system to produce ~36 mg/L of His-tagged margatoxin with >98% purity. This yield, which is 3-fold higher than has been previously reported, was achieved by optimizing the codon, the selection process, and the culturing conditions. Moreover, we showed that the His-tagged MgTx inhibited Kv1.2 and Kv1.3 channels with similar potency to the untagged MgTx, and significantly inhibited the IL2R and CD40 ligand in activated human effector memory T cells, thus, elimination of the tag removal reduces the cost of the production. These results suggest that Pichia expression system is a powerful method to produce the disulfide-rich peptide MgTx, the overexpression of similar peptides could be enhanced noticeably through optimization strategies, making it more cost-effective. In summary, the data presented in the PhD dissertation resulted in a novel ion channel inhibitor peptide (Cm28), a new visualization tool for Kv1.3 (Cy5-HsTX1[R14A]) and an optimized method to produce MgTx in the Pichia expression system.Tétel Szabadon hozzáférhető Korai differenciáldiagnosztikai markerek glikoanalitikai azonosítása kapilláris elektroforézisselFarkas, Anna; Guttman, András; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Molekuláris Medicina Kutató KözpontA glikoziláció a fehérjék legfontosabb poszttranszlációs módosításai közé tartozik. Fontosságát jelzi, hogy az emlősök vérkeringésében lévő fehérjék több, mint 50%-a glikozilált. A szénhidrátok fehérjékhez történő kapcsolódása több száz glikozil-transzferázt, glikozidázt, transzkripciós faktort, transzportereket magába foglaló, összetett biológiai folyamat, amely változatos, de specifikus glikánprofilokat eredményez. Bár a glikozilációs módosítások pontos szerepét még mindig nem teljesen értjük, egyre több bizonyíték szolgál arra vonatkozóan, hogy a glikánok a sejtek, szövetek és szervek működésének fiziológiás és patológiás folyamatait is befolyásolják, így molekuláris diagnosztikai információkat szolgáltathatnak az egyes betegségek vonatkozásában. A több helyszínen zajló tanulmányok növekvő népszerűségével szükségessé válik a nehezebben ellenőrizhető és szabványosítható preanalitikai feltételek egységesítése, illetve az N-glikán tartalmat érintő esetleges hatások értékelése, mely segíthet a jövőben a különböző vizsgálatok mintagyűjtési protokolljainak megfelelő optimalizálásában. Munkám során emberi szérum mintákon vizsgáltam a vérvételtől a centrifugálásig, majd a szérum fagyasztásáig eltelt idő N-glikom tartalmat esetlegesen befolyásoló hatását. Vizsgálataim eredményeként megállapítottam, hogy a 4 és fél órán belüli szobahőmérsékleten való tárolásnak nincs jelentős hatása az N-glikánprofilra. Munkám eredményeként így kijelenthető, hogy az általam alkalmazott, és a klinikai laboratóriumokban is rutinszerű vizsgálati körülmények között a szérum N-glikom viszonylag stabil biomarkerforrásnak tekinthető. A kísérletek eredményeinek ismeretében a dolgozat további részében a terhesség alatti elhízásnak és a terhességi diabétesz mellitusznak (Gestational Diabetes Mellitus – GDM) az anyai és gyermek eredetű szérum immunglobulin G (IgG), illetve az anyai szérumból izolált immunglobulin A (IgA) antitestekre gyakorolt hatásának elemzésével, valamint a krónikus obstruktív tüdőbetegség (Chronic Obstructive Pulmonary Disease – COPD), a tüdőrák és a két tüdőbetegség együttes előfordulásának N-glikomikai tanulmányozásával foglalkozom. A felsorolt kórképek közös mozgatórugója a krónikus szisztémás gyulladás, így az azt tükröző IgG és IgA N-glikozilációs mintázatának tanulmányozása értékes biomarkerforrás lehet. Mind az elhízás, mind a GDM napjainkban egyre növekvő gyakorisággal fordulnak elő. Az elhízás és a GDM káros hatással lehet az anyára és születendő gyermekére egyaránt, így a növekvő esetszámokat is figyelembe véve, egyre nagyobb igény mutatkozik olyan biomarkerek azonosítására és egységes klinikai alkalmazására, melyek előre jelezhetik a GDM kialakulását, valamint annak hatásait anyára és gyermekére. Az anyai és gyermek szérum eredetű IgG, valamint az anyai szérum IgA N-glikozilációja ígéretes markernek bizonyult vizsgálataim során az elhízás és/vagy GDM kialakulásának és/vagy hatásának jelzésére. Eredmenyeim alapján megállapítottam, hogy az IgG N-glikán szerkezeteinek változásai az anyai elhízást jól tükrözik, viszont a GDM kialakulását nem képesek jelezni. Ezzel szemben az IgA a GDM kialakulásának jóslására potenciális glikobiomarker forrásnak bizonyult. A gyermek és anyai IgG glikozilációjának összehasonlítása során megállapítottam, hogy mind az anyai elhízás, mind a GDM befolyásolja a placentáris transzportfolyamatokat. A dolgozat utolsó részében bemutatásra került egy olyan új megközelítés (SPM modell), mely révén hatékonyan tanulmányozható a fenti két Ig osztály N-kapcsolt glikozilációs módosulása további három, az emberi szérumban nagy koncentrációban jelen lévő haptoglobin, transzferrin és alfa-1-antitripszin fehérjékkel egyidőben. A kidolgozott modellt alkalmazva különböző gyulladásos és daganatos tüdőbetegségben szenvedők csoportjait vizsgáltam olyan biomarkerek azonosítása céljából, melyek alapján elkülöníthetőek egymástól a COPD-s, tüdőrákkal, valamint mindkét betegség meglétével diagnosztizált betegcsoportok. Munkám során meghatároztam ezen csoportok szérum mintáinak deszialilált N-glikánprofiljához tartozó antennáris elágazás mértékét, mely a tüdőrák és a kontoll csoport elkülönítését tette lehetővé. A statisztikai elemzés mellett bevezettem egy új értékelési eljárást, mellyel az azonosított szerkezetek relatív területszázalék változását vizsgáltam. A módszer alkalmazásával számos olyan glikán szerkezeteket tudtam azonosítani, amely a jövőben segíthet a betegség diagnosztizálása során. Ezek közül kiemelendő az core-fukozilált kétantennás agalaktozilált struktúra (FA2), mely segítségével hatékonyan elkülöníthető a COPD a tüdőráktól, illetve mindkét tüdőbetegség az egészséges kontroll csoporttól. Az egyes szerkezetek statisztikai elemzésének eredményét figyelembe véve az SPM modell alapján kijelenthető, hogy az IgG molekula glikozilációs analízise a tüdőt érintő daganatos és különböző gyulladásos betegségek (COPD) diagnosztikájában jelentőséggel bírhat. A vizsgált tüdőbetegségekben szenvedő páciensektől származó szérum minták N-glikomikai elemzése fontos kiegészítő és gyors, előzetes molekuláris diagnosztikai információt szolgáltathat a globális N-glikozilációs változásokról és azok potenciális glikoproteinforrásairól, azáltal a jövőben megkönnyítve a diagnózis felállítását és a terápiás döntéshozatalt.Tétel Szabadon hozzáférhető Az inzulinrezisztencia és a neurotranszmisszió szabályozási mechanizmusai fehérje foszforilációvalTamás, István; Lontay, Beáta; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetVizsgálataink során a miozin foszfatáz szerepét tanulmányoztuk idegi folyamatokban, valamint az SMTNL1 hatását elemeztük indukált inzulinrezisztencia modellben C2C12 sejteket használva. A miozin foszfatázt először a simaizomzatban katalizált reakcióján (MLC20 defoszforilációja) keresztül írták le. A miozin könnyű láncot defoszforilálva a simaizomzat kontraktilis állapotát szabályozza. A miozin könnyűláncon kívül számos citoszkeletális célpontját is azonosították úgy, mint az ERM vagy Tau fehérjék. Felépítését tekintve egy PP1 enzimcsaládba tartozó katalitikus alegységből (PP1cδ), egy MYPT1 szabályozó/célra irányító alegységből, valamint egy M20/21 alegységből áll. Első felfedezése óta már bizonyosságot nyert, hogy ez az enzim nem csak a citoszkeletális sejtalkotók defoszforilációján keresztül tölti be élettani szerepét. Egyrészt nem kizárólag a simaizomzatban fordul elő, másrészt számos szubsztrátot írtak le, melyeket a MP képes defoszforilálni, ezáltal rendkívül sok sejtélettani folyamatra képes hatással lenni. Szerepe van a génexpresszió szabályozásában (PRMT5 fehérjén keresztül), a sejtciklus előrehaladásában, vagy akár az ingerület átvivő anyagok felszabadulásában a SNARE komplex elemeinek defoszforilációja révén. A MP aktivitását sok tényező képes megváltoztatni, a kisméretű inhibitor molekuláktól kezdve az endogén kölcsönható partnereken át a MYPT1 alegység foszforilációjáig. A MP foszforilációs szabályozásában a RhoA-aktivált protein kináz (ROK) játszik fontos szerepet, mely a MYPT1 alegység foszforilációján keresztül képes gátló hatást kialakítani. A ROK és a MP enzimpáros sok esetben egymásnak ellentétes módon hatnak ugyanazon a szubsztáron. Sikerült felderíteni az ingerület átvivő anyagok felszabadulásáért felelős SNARE komplex egyik tagjának, a SNAP-25 fehérjének a kölcsönhatását a MP holoenzim MYPT1 szabályozó alegységével felületi plazmonrezonanciás eljárással. In vitro protein kináz reakcióval, és foszfoprotein elleni antitestekkel sikerült bizonyítani a ROK általi foszforilációt a SNAP-25 Thr138-as oldalláncán. A MYPT1 alegység siRNS interferenciás csendesítésének hatására B50 neuroblasztóma sejtekben a SNAP-25 Thr138 oldallánc emelkedett foszforilációja volt megfigyelhető, mely tovább erősíti feltételezéseinket, miszerint a ROK/MP enzimpáros a felelős a SNAP-25 foszforilációs szabályozásáért. A csendesítés hatására a B50 sejtek csökkent életképességét, valamint a sejtekből készült mintákban csökkent foszfatáz aktivitást mértünk. Ezek a tények arra utalnak, hogy az idegi régiókban végbemenő sejtbiokémiai folyamatokban a PP1 enzimek hatása kiemelkedően fontos. Egér agykérgi szinaptoszóma preparátumának MP és ROK inhibitorokkal való kezelése során a SNAP-25 Thr138 oldallánc ellentétes hatású foszforilációs szintjét sikerült leírnunk, amely további eredményül szolgál az enzimpáros szerepére. Ugyanezen eredményeket sikerült egér agyszeleteken is detektálnunk immunfluoreszenciás eljárások segítségével. A SNAP-25 fehérje Thr138 foszforilációjának a SNARE-komplex kialakulására kifejtett hatását immunprecipitációs kötődési vizsgálatokkal igazoltuk. A kevésbé foszforilált SNAP-25 nagyobb mértékben kötötte a SNARE-komplex szintaxin fehérjéjét, ami arra utal, hogy az exocitózisban a MP pozitív regulátor szerepet tölthet be. Az SMTNL1 fehérjével végzett kísérletek során sikerült kidolgozni egy in vitro C2C12 mioblasztóma/miotubulus modellrendszert, melyben a krónikusan magas inzulinnal sikerült inzulinrezisztens állapotot létrehoznunk. Proteome Profiler elemzés segítségével átfogó képet kaptunk a sejteken belüli folyamatok állapotáról inzulinrezisztencia esetében, valamint SMTNL1 túltermeltetés hatására. Bizonyítottuk az SMTNL1 inzulinérzékenyítő hatását, melyet főleg a progeszteronnal együtt fejtett ki. Az inzulinérzékenyítést az inzulin receptorhoz kötődő IRS1 Ser-oldalláncok foszforilációjának csökkentése révén detektáltuk foszfospecifikus antitestekkel. A SMTNL1 további jótékony hatást fejt ki az inzulin receptor által indukált jelátviteli elemekre is, így szabályozva a PI3K, Akt, és mTOR tengelyt. Eredményeink alapján az SMTNL1 fehérje a JNK és ERK1/2 foszforilációk indirekt módon történő visszaszorításával, még inkább hozzájárul az IRS1 Ser-aminosavmaradékok foszforilációinak csökkentéséhez. Ez a JNK és ERK1/2 enzimek aktivációjáért felelős új típusú PKC csökkent expressziójával magyarázható a SMTNL1 túltermeltetés hatására. A PI3K aktivitást, és a GLUT4 expresszióját a SMTNL1 magasan tartotta még inzulinrezisztens sejtekben is. A sejtek energetikai paramétereinek mérése során kiderült, hogy a SMTNL1 az indukált inzulinrezisztenciában is magasan tartja az alap glikolízist MPA kezeléssel kombinálva. Ugyanez volt érvényes a mitokondriális aktivitás mérésekor is, ahol a SMTNL1 túltermeltetés és az MPA kezelés fokozta az ATP szintézist még inzulinrezisztens állapotban is. Mindezen eredmények az SMTNL1 inzulinrezisztenciában és ahhoz köthető rendellenességek lehetséges gyógyszerhatástani célpontja, amely fokozott expressziójával a vázizom inzulinérzékenyítését és az anyagcserefolyamatok fiziológiás irányba történő elmozdulását segítheti elő.Tétel Szabadon hozzáférhető STAT jelátviteli útvonalak vizsgálata humán tumor eredetű sejtvonalakon egyedi sejt szintű módszerekkelCsomós, István; Dóczy-Bodnár, Andrea; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Biofizikai és Sejtbiológiai IntézetKutatómunkám munkám során a kelidonin hatását tanulmányoztam az IL-6/IL-6R/STAT3 jelátviteli útvonalra humán uveális melanóma sejtvonalakon. Kimutattam, hogy a kelidonin gátolja az IL-6 által kiváltott STAT3 aktivációt (tirozin foszforilációt), ugyanakkor növeli a STAT3 szerin foszforilációjának hatékonyságát. Szemben az irodalomban fellelhető, biokémiai módszerekkel nyert adatokkal, az általam alkalmazott áramlási citometriás és konfokális mikroszkópiás megközelítések lehetővé tették a STAT3 kétféle foszforilációjának sejtenkénti összehasonlítását, valamint a kelidonin kezelésre eltérően reagáló sejtpopulációk azonosítását. Ily módon feltártam, hogy mindkét hatásban a „mindent vagy semmi” elv érvényesül, azaz a STAT3 foszforilációs állapotát a kelidonin vagy jelentős mértékben megváltoztatta vagy egyáltalán nem befolyásolta. A kétfajta STAT3 foszforilációra kifejtett hatás eltérő időkinetikát követett. Míg az IL 6 stimulációra nem válaszoló sejtek hányada monoton növekedett a kezelési idő függvényében, a fokozott pSer-STAT3 szinttel jellemezhető sejtek aránya maximummal rendelkező görbe szerint változott. Mindez arra utal, hogy míg a kelidonin szerin foszforilációra kifejtett hatása átmeneti, a STAT3 aktiváció gátlása hosszútávon fennmarad.Tétel Szabadon hozzáférhető Interleukin-15 transz-prezentáció vizsgálataKenesei, Ádám; Vámosi, György; Kenesei, Ádám; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarAz interleukin-15 kulcsszerepet játszik a T-sejtek hosszú távú túlélésében és az immunológiai memória fenttartásában. Receptora három alegységből áll (IL-15Rα, IL-2/15Rβ, γc). Az IL-15 elsősorban transz-prezentáción (TP) keresztül működik, amely során az IL-15Rα-hoz kötött IL-15-öt expresszáló antigén prezentáló sejt bemutatja a ligandumot a szomszédos T/NK sejt βγc receptor-heterodimerének. A mai napig nincs közvetlen biofizikai bizonyíték az IL-15R heterotrimer intercelluláris összeszerelődésére. Az antigén prezentáció (AP), a T-sejt aktiváció kezdeti lépése szintén az antigén prezentáló sejt-T-sejt kölcsönhatáson alapul. Felmerült a kérdés, hogy az AP-nek van-e bármilyen hatása az IL-15 TP-re, vagy független folyamatokról van szó. Humán Raji B-sejt – Jurkat T-sejt modellrendszerünkben az IL-15 TP és AP receptor komplexek kialakulása során inter- és intracelluláris fehérje kölcsönhatásokat vizsgáltunk Förster rezonancia energia transzfer mérésekkel. Az IL-15Rα és az IL-2/15Rβ feldúsulását tapasztaltuk az immunológiai szinapszisban, valamint FRET mérések kimutatták a két alegység asszociációját, amennyiben a Raji sejteket IL-15-tel előkezeltük, ezzel közvetlen biofizikai bizonyítékot adva az IL-15 TP-re. Az IL-15Rα és az MHC II kölcsönhatásba lépett és transzlokált az immunológiai szinapszisba, amikor bármelyik ligandum jelen volt, míg az IL-2/15Rβ és a CD3 egymástól függetlenül mozgott. Az IL-15 TP elindította a STAT5 foszforilációt Jurkat sejtekben, amelyet az AP nem fokozott. Ezzel szemben az IL-15 kezelés enyhén gyengítette a CD3ζ lánc antigén által indukált foszforilációját. Vizsgálataink bizonyítják, hogy modellrendszerünkben az IL-15 TP és AP egymástól függetlenül is előfordulhat, és bár az AP javítja az IL-15R összeszerelést, nincs jelentős hatása az IL-15 jelzésre a TP során. Így az IL-15 TP autonóm, antigénfüggetlen folyamatnak tekinthető. Az IL-15R heteromer szerkezete mellett homomer komplexeket is kimutattak, az IL-2/15Rβ alegység dimert is alkothat a sejtmembránban, ennek a funkciója azonban még nem tisztázott, a γc alegységről pedig kimutatták, hogy in vitro trimereket alkothat. Egy-sík megvilágítású mikroszkópia-fluoreszcencia keresztkorrelációs spektroszkópia méréssekkel kimutattuk a γc komplexek stabil asszociációját és ko-diffúziójukat az intracelluláris membránrendszerben. Méréseink azt is bizonyították, hogy a γc alegységek mobilitása hasonló a Golgi-rezidens fehérjékéhez. Adataink alapján a γc láncok egy gyors és egy lassú diffúziós alpopulációval rendelkeznek, azonban a dimer/oligomer forma teljes mértékben a lassú populációhoz tartozott. A lassú komplexek a diffúziós együtthatója hasonló volt az IL-15Rα plazmamembránban mért értékéhez, ami intracelluláris membrándiffúzióra utal. A monomer γc gyors frakciójának diffúziós együtthatója két nagyságrenddel magasabb volt, hasonlóan az szolubilis kontrollok: az EGFP, mCherry és EGFP-mCherry fúziós fehérjékéhez. Feltételezhetjük, hogy a γc láncok egy része nem membránhoz kötött formában létezik, pl. hibás folding miatt a receptorlánc egy chaperon fehérjével komplexben lehet jelen, miközben a proteaszómákba szállítódik.Tétel Szabadon hozzáférhető A tranziens receptor potenciál vanilloid (TRPV)-3 ioncsatorna szerepe humán epidermális keratinociták gyulladásos folyamatainak szabályozásábanVasas, Nikolett; Bíró, Tamás; Vasas, Nikolett; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Élettani IntézetAz endocannabinoid rendszer (ECS) részét képező ionotróp receptorokon belül a tranziens receptor potenciál (TRP) csatornák vanilloid alcsaládjának több tagja azonosításra került a bőr számos alkotóelemén, többek között a tranziens receptor potenciál vanilloid (TRPV)-3 ioncsatorna is, melynek leggyakoribb előfordulása a humán bőrben van. Munkánk során a TRPV3 ioncsatorna vizsgálatát végeztük a bőr legkülső rétegét alkotó egészséges epidermális keratinocitákon, valamint az egyik leggyakoribb bőrbetegség, az atópiás dermatitiszes (AD) betegekből származó mintákon. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, hogy a TRPV3 ioncsatorna milyen mértékben expresszálódik az egészséges és AD-s keratinocitákban, funkcionálisan aktív formában van-e jelen és az aktivált csatorna szerepet játszik-e a bőr gyulladásos folyamatainak kialakulásában, fenntartásában. Kísérleteink első felében a tranziens receptor potenciál vanilloid-3 (TRPV3) ioncsatorna kifejeződését és gyulladásban betöltött szerepét vizsgáltuk. Kimutattuk a TRPV3 ioncsatorna expresszióját humán bőrben és primer epidermális keratinocita tenyészeten. Sikerrel igazoltuk, hogy a csatorna Ca2+-permeábilis ioncsatornaként funkcionál; carvacrollal, illetve 2-APB-vel történő aktivációja dózis-függő módon csökkenti az epidermális keratinociták proliferációját és apoptózis révén sejthalált indukál. Mindezen hatások TRPV3 specifikusnak mutatkoztak, mivel a folyamatok kivédhetőnek bizonyultak a TRPV3 specifikus géncsendesítés segítségével. A csatorna rövidtávú aktivációja erős proinflammatorikus választ vált ki, amiért vélhetően az NF-κB jelátviteli útvonal tehető felelőssé. Ezt követően meghatároztuk a TRPV3 molekuláris és funkcionális expresszióját AD-s betegek nem-lézionális bőrében, ami a terminális differenciálódás és bizonyos immunfunkciós rendellenességek tekintetében jelentősen eltér az egészséges bőrtől. Vizsgálataink során elsőként bizonyítottuk, hogy a TRPV3 teljes vastagságú bőrben, valamint epidermális szöveti mintákon jelentősen megemelkedett expressziót mutat a nem-lézionális humán AD-s epidermiszben, hasonlóan a lézionális AD mintákhoz. További jelentőséggel bír, hogy a TRPV3 funkcionálisan is aktívabb formában expresszálódik a nem-lézionális AD keratinocitákon az egészséges keratinocitákhoz képest, amit a szignifikánsan magasabb (agonistával indukált) TRPV3-specifikus ionáramok igazolnak. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a TRPV3 kiemelkedő szerepet játszik a bőr gyulladásos folyamatainak szabályozásában, ezáltal potenciális terápiás célpont lehet gyulladásos bőrbetegségekben.Tétel Szabadon hozzáférhető A DNS metiláció és a cirkadián óra szabályozó mechanizmusainak vizsgálata a porcfejlődés soránVágó, Judit; Zákány , Róza; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetA mozgási szervrendszert érintő megbetegedések korunk társadalmának legégetőbb egészségügyi problémái közé tartoznak. A sérült porcszövet újjáépítésére irányuló potenciális kezelési eljárások közül igen népszerűnek számít a mezenchimális sejtek beültetése és porc irányú differenciáltatása. A megfelelő gyógymódok kialakításához nagy szükség van a mezenchimális sejtek és azok kondrogenikus differenciációjának molekuláris szintű kutatására. Értekezésem alapjául szolgáló kísérletekkel az in vitro porcdifferenciáció során fellépő epigenetikai módosulásokat, illetve a cirkadián óra működésével összefüggő szabályozási mechanizmusokat tanulmányoztuk. Kutatómunkánk első lépésében a DNS metiláció szerepét vizsgáltuk az in vitro porcfejlődés során. A Dnmt3a, Tet1, és Ogt DNS metiláció-asszociált gének a porc fejlettségi állapotától függően eltérő erősséggel expresszálódtak, melyek közül a Tet1 mutatta a legmagasabb expressziós növekedést. Az in vitro porcdifferenciáció késői stádiuma során alkalmazott 5-azacitidin kezelés serkentőleg hatott a Sox9 és Acan porcmarkerek génexpressziójára. Ez a metiláció gátlásának volt köszönhető, ugyanis a két markergén promóter régiói csökkent metiláltságot jeleztek. Kutatómunkánk második lépésében a cirkadián óra szerepét tanulmányoztuk az in vitro porcfejlődés során. A szérum-sokk alapú óraszinkronizáció szignifikánsan fokozta a porcspecifikus extracelluláris mátrix termelődését, illetve a SOX9, ACAN és COL2A1 porc markergének expresszióját. A szérum-sokkot követően a molekuláris cirkadián óra központi óragénjei szinkronizált expressziós mintázatot mutattak. Kimutattuk a pozitív szabályozó BMAL1 és a negatív szabályozó PER2/PER3/CRY1/CRY2 expressziós mintázatainak 8-óránként változó antifázisos oszcillációit. Igazoltuk, hogy a cirkadián óra összehangolt működésének longdaysin-nel való megzavarása negatív hatással bírt a porcképződésre. Ezzel alátámasztottuk, hogy a normál ritmikus cirkadián óraműködésnek kulcsfontosságú pozitív szabályozó szerepe van porc szöveti fejlődésében. Egyetemi doktori értekezésem fő célja összességében az volt, hogy a DNS metiláció, illetve a molekuláris óra működésének részletes elemzésével olyan új szabályozó molekulákat azonosítsak, amelyek a porcszövet differenciációja során jelentős szereppel bírhatnak, a jövőben pedig potenciális target fehérjeként szolgálhatnak a porcdefektusok terápiás eljárásainak megtervezésekor.