A PCOS a mentális megbetegedések szempontjából rizikócsoportnak számít. A kutatásaink fő célkitűzése a betegségspecifikus rizikócsökkentést megcélzó beavatkozások pszichológiai támogatása. Az első, kérdőíves keresztmetszeti vizsgálatunkban 134 vizsgálati személy vett részt, amelyből 69 a PCOS-es és 65 fő a kontroll csoport tagja volt. Önkitöltős kérdőívünk a demográfiai és antropometriai adatok mellett a PCOS tüneteit, illetve a rotterdami kritériumrendszer alapján a differenciáldiagnózisban kizárandó kórképeket mérte fel. Az alábbi pszichológiai mérőeszközöket használtuk: Beck Depresszió Kérdőív, Spielberger-féle Vonás Szorongás Kérdőív, Evési Zavar Kérdőív. A második, kérdőíves keresztmetszeti vizsgálatunkban a 318 vizsgálati személyből a PCOS csoportba 95, a Hyperandrogén (HA) csoportba 123, az egészséges kontroll csoportba 100 vizsgálati személy került. A PCOS tüneteit az alábbi módon mértük: a hyperandrogenismus mérőeszközei: Ferriman-Gallwey Score (hirsutismus), az acanthosis nigricans tünetére rákérdeztünk, Global Acne Grading Score (acne vulgaris), Savin Scale (androgen alopecia). Az evészavarok szűrővizsgálati diagnózisának és a testkép mérésének mérőeszközei: Evési Attitűdök Tesztje, Evészavartünetek Súlyossági Skála, Rosenberg Önértékelés Skála. A harmadik, kérdőíves keresztmetszeti vizsgálatunkba szakorvosi diagnózis alapján a 148 vizsgálati személyből a PCOS csoportba 35, az Endometriózis csoportba 69, az Ismeretlen eredetű meddő csoportba 45 vizsgálati személy került. A PCOS tüneteket a második vizsgálatban bemutatott mérőeszközökkel mértük. Pszichológiai mérőeszközeink az alábbiak voltak: Beck Depresszió Kérdőív, Spielberger-féle Vonás Szorongás Kérdőív, Beck Reménytelenség Skála.
Negyedik, mélyinterjús vizsgálatunkban 5 szakorvosi diagnózissal rendelkező PCOS-es vizsgálati személy vett részt. A vizsgálati személyek demográfiai és antropometriai jellemzőit és a PCOS tüneteit mértük. A félig strukturált tematikus kvalitatív interjú módszerét használtuk. A vizsgálatok eredményeinek összefoglalása: az első vizsgálat eredményei szerint a PCOS csoport tagjai gyakrabban számolnak be klinikai szintű depresszióról és szorongásos tünetekről, valamint evészavartünetekről, mint a kontroll csoport. A depresszió gyakorisága (41,76%) mellett annak súlyossága is jelentős: a 24,63%-uk középsúlyos vagy súlyos depresszióban szenved, továbbá a 44,64%-uk átlag feletti szorongással küzd. A komplett fenotípus a PCOS-es csoporton belül rizikócsoportnak számít a depresszió és a szorongás szempontjából. A PCOS-es tünetek és a pszichológiai státusz is összefüggést mutatott: az acne és hirsutismus jelenléte a testi elégedetlenség magasabb fokát mutatják, továbbá a kontrollálhatatlan étvágy depressziós, szorongásos és evészavartünetekkel való együttjárását is igazoltuk. A második vizsgálatunk alapján a PCOS-esek az önértékelés alacsonyabb fokával, negatívabb testképpel és a kórosabb étkezési attitűddel jellemezhetők, mint az egészséges nők. A túlsúlyos PCOS-esek negatívabban értékelik a saját testüket és elégedetlenebbek is azzal, mint a nem túlsúlyos társaik, továbbá gyakoribbak a falásrohamok a köriekben. A testmozgást életvitelszerűen folytató PCOS-es nők a testméretüket kevésbé értékelték negatívan, így kedvezőbb a szubjektív testélményük. A PCOS diétát tartó vizsgálati személyek a testméret értékelésében, a globális testi attitűd mutatójában, és a falásrohamok gyakoriságában is kedvezőbb helyzetet teremtenek maguknak, mint a nem diétázó társaik. A magasabb testsúly negatívabb önértékeléssel, negatívabb testképpel és a kóros étkezési attitűd magasabb fokával járt együtt. A PCOS tünetek és testkép összefüggései szerint: a saját testtel kapcsolatos distressz magasabb foka jellemzi az acnés betegeket. Az androgen alopeciával élők körében a falásrohamok és a vizelethajtó alkalmazása gyakoribb. A PCOS-es nők az evészavarok szempontjából rizikócsoportnak számítanak: 5,3%-ánál klinikai szintű bulimia nervosa (BN), 1,1%-ánál szubklinikai anorexia nervosa, 10,5%-ánál szubklinikai BN detektálható. A harmadik vizsgálatunk alapján az endometriózis csoport a PCOS-es nőkhöz hasonlóan rizikócsoport a depresszió szempontjából, azonban a PCOS-es nők szorongóbbak. Továbbá, a 35 évtől idősebb PCOS-es vizsgálati személyek esetén magasabb fokú depresszió és reménytelenebb jövőkép mutatkozik a 35 év alattiakhoz képest. A szuicid kockázat közöttük a legkifejezettebb (14,28%), szemben az endometriózisos (7,24%) és ismeretlen eredetű meddő nőkkel (2,22%). Negyedik vizsgálatunk szerint az összes depressziós tünet 20,74%-a a testsúllyal, a 20,46%-a a gyermekvállalással kapcsolatos tartalmakhoz kapcsolódik. A testműködés feletti kontroll hiánya (8,55%), a gyógyító személyzettel való elégedetlenség (16,42%) és az átlagostól eltérő testműködés (10,66%) szintén gyakran állt a depresszió hátterében. A leggyakoribb depressziós tünetnek az elégedetlenség (49,56%), a kudarc érzése (17,86%) és a negatív testkép (7,49%) bizonyult.

PCOS is regarded as a risk group in terms of mental illnesses. The main goal of the research is to provide psychological support of inventions through disease-specific risk reduction. 134 people participated in the first questionnaire-based cross-sectional study with 69 in the PCOS group, and 65 in the control group. The self-reported questionnaire included questions refferring to demographic and anthropometric data and mapped the symptoms of PCOS. The Rotterdam 2003 criteria was used in order to exclude disorders included in the differential diagnosis. The following psychological methods were used: Beck Depression Inventory, Spielberger’s State-Trait Anxiety Inventory and the Eating Disorder Inventory. In the second cross-sectional study participated 318 individuals: 95 belonged to the PCOS group, 123 to the Hyperandrogen (HA) group and 100 persons to the healthy control group. Symptoms of PCOS were measured using multiple scales: measurement for hyperandrogenism: Ferriman-Gallwey Score (hirsutism), Global Acne Grading Score (acne vulgaris), Savin Scale (androgen alopecia) and the symptom of acanthosis nigricans was asked. The following measurements were used to screen for eating disorders and to measure body image: Eating Attitudes Test, Eating Behaviour Severity Scale and the Rosenberg Self-Esteem Scale. The third cross-sectional study included 148 individuals. Individuals with the diagnosis issued by the specialists. PCOS group included 35 persons, 69 persons belonged to Endometriosis group, while the Unexplained infertility group contained 45 individuals. The measurement of the PCOS symptoms was introduced in the second study. The psychological measurement included the shortened Beck Depression Inventory, The State-Trait Anxiety Inventory, and Beck Hopelessness Scale. In the fourth, interview study 5 PCOS individuals with specialist’s diagnosis participated. The demographic and anthropometric characteristics of the individuals and their PCOS symptoms were studied using semi-structured thematic interview method. Summary of the studies results: According to the results of the first study the members of the PCOS group reported clinical depression, symptoms of anxiety and eating disorder more frequently than the control group. In addition to the prevalence of depression (41.76%) its severity is also significant: 24.63% suffer from moderate or severe depression, almost half of the PCOS group experience feeling of hopelessness and 21.6% of them had already have suicidal thought.
It was confirmed that the (severe) complete phenotype is regarded as a risk group within the PCOS group in terms of depression and anxiety. PCOS symptoms and psychological status are correlated: the presence of acne and hirsutism resulted in a higher level of body dissatisfaction. Women with uncontrollable appetite (which reduce the feeling of the control ower the own body) reported higher level of depression and anxiety than PCOS women without these symptoms. The results of the second study show that those who suffer from PCOS can be characteristed by a lower degree of self-esteem, a more negative body image and a higher level of eating disorder than healthy women. Overweight PCOS patients view their bodies in a more negative way, and are more dissatisfied with their body than the non-obese women. In addition they have much more frequent compulsion to binge eat. PCOS women who do exercises regularly view their bodies in a less negative way, thus their subjective body image is more positive. Individuals who keep PCOS diet, however, develop a more favourable situation for themselves regarding the assessment of the body size, the indicators of the global body attitude and the frequency of binge eating than patients who are not on this diet. According to PCOS symptoms and body image: Higher level of distress related to the own body should be expected when the patient has syptome of acne. Among PCOS patients with androgen alopecia the symptoms of eating disorder behaviour are more frequent. Specially binge eating and using diuretics can be associated with the symptoms of male-type hair loss. It was confirmed that women with PCOS are regarded as a risk group in terms of eating disorders: Clinical level bulimia nervosa (BN) can be detected for 5.3%, subclinical anorexia nervosa can be observed in 1.1% and subclinical BN can be found in 10.5%. In the HA group 1.6% subclinical BN prevalence was measured. The results of the third study show that similarly to women with PCOS, the endometrosis group is also regarded as a risk group in terms of depression, however, women suffering from PCOS were found to be more anxious. In addition, for PCOS patients over the age of 35, a higher level of depression and a more hopeless future image can be revealed compared to the patients under the age of 35. Suicide risk is the highest among them (14,28%), compared to women suffering from endometriosis (7,24%) and to women with unexplained infertility (2,22%). According to the fourth study, 20.74% of all the depressive symptoms connect to body weight, while 20.46% connect to childbearing. The lack of control over body function (8.55%), dissatisfaction with the medical staff (16.42%) and atypical body fuction (10.66%) are also in the background of depression. The most frequent depressive symptoms are dissatisfaction (49.56%), feeling of failure (17.86%) and negative body image (7.49%).