Dolgozatomban az 1950-es, 1960-as években egyházi fenntartású gimnáziumokban végzett diákok ¬– már a rendszerváltás után született – visszaemlékező szövegeinek vizsgálatát fogom elvégezni. A második világháború végét követően történt rendszerszintű, illetve oktatásügyi változások rövid történeti áttekintése után az oral history elméleti, illetve módszertani megfontolásait fogom bemutatni, melyek számbavételét nélkülözhetetlennek gondolom a választott szövegkorpusz elemzése során. A személyes elbeszélések elsősorban nem tartalmi szempontból foglalkoztatnak, tehát nem az említetett időszak történéseit, eseményeit szeretném rekonstruálni segítségükkel, hanem azokat az emlékezési, illetve narratív technikákat kísérlem meg nyomon követni, melyek alkalmazásával az öregdiákok elhelyezik egykori iskolájukat visszaemlékezéseikben, illetve identitásukban. Az oral history interdiszciplináris jellegét, illetve szemléletmódját a továbbiakban is érvényesítve ki fogok térni a narratív identitás, a visszaemlékezésekben megképződő identitáskonstrukciók kérdéskörére. Dolgozatom utolsó szakaszában szeretném levonni az iskolát mint téralakzatot értelmező elméletek tanulságait, majd zárásként néhány – a visszaemlékezések narratívájában meghatározónak látszó – szóképet fogok röviden megvizsgálni.