Cél: Vizsgálatomban egészséges és asztmában szenvedő egyének önéletrajzi emlékezetének sajátosságait vetettem össze. Az önéletrajzi emlékezet az énünk múltjára vonatkozó személyes tudást jelenti (Conway és Pleydell-Pearce, 2000). Úgy tűnik, az önéletrajzi emlékek specifikus részleteihez való hozzáférés érzelemszabályozási problémák esetében csökkenhet, ami általánosabb jellegű emlékek előhívásában nyilvánul meg. Ilyen módon ugyanis elkerülhető az élményekkel való erőteljesebb szembesülés, ami rövidtávon előnyös, hosszú távon káros lehet. Ez felfogható egyfajta érzelemszabályozási stratégiaként is. Az asztma jellegzetes pszichoszomatikus zavar, ami a szakirodalom szerint több érzelemszabályozási nehézséggel is együtt járhat. Vizsgálatomban feltételeztem, hogy így az asztmás személyek hajlamosabbak emlékeikben kevesebb érzelmet, és belső részletet felidézni, illetve több általános jellegű külső elemet említenek meg, mint az egészséges személyek. Módszer: A Levine és munkatársai (2002) által kifejlesztett Önéletrajzi Interjú segítségével történt a 15 egészséges (átlag életkorkor: 37 év) és 15 asztmában szenvedő személy (átlag életkor 38 év) emlékezeti sajátosságainak összevetése. Ez egy félig strukturált interjú eljárás, mely alkalmas az epizodikus és szemantikus emlékezet vizsgálatára. Az alany öt életkori kategóriából, először szabadon idéz fel egy-egy emléket, melyek után olyan részletekre is rákérdez az interjúvezető, mint az esemény helyszíne, időpontja, felmerülő érzések, gondolatok, érzékszervi észleletek. Így feltárható, az emlékek epizodikus részletgazdagsága, s a külső elemek, szemantikus részletek aránya. Eredmények: Az emlékek felidézése során nem volt különbség a csoportok emlékeinek epizodikus részletességben, ám az asztmások szignifikánsan több külső eseményt idéztek fel (p<0,05) a kontrollcsoporthoz képest, illetve szignifikánsan kevesebb érzelmi élményt említettek a specifikus kérdések során (p<0,05). Úgy tűnik, minél több külső eseményt említenek az asztmások, annál nagyobb a felidézett érzelmek aránya (r=0,58, p<0,05), ami egészségeseknél nem jellemző. Mindez jelentheti, hogy az emlék érzelmi részleteihez csak sok eseményhez szorosan nem tartozó elem behozása árán férnek hozzá. A külső események magasabb aránya asztmások esetén talán annak köszönhető, hogy így próbálnak eltávolodni emlékeik mélyebb átélésétől.