Kutatásom során a gyermekkorban elszenvedett ártalmas élmények kapcsolatát vizsgáltuk a felnőttkori bűnelkövetői magatartás egyes sajátosságaival. Vizsgálatunk célja volt a gyermekkori családon belüli bántalmazás gyakoriságának és típusainak feltárása és összehasonlítása a börtönpopulációban és a kontrollcsoportban, valamint a gyermekkori bántalmazással összefüggő tényezők, így az agresszió és impulzivitás, önsértés és öngyilkossági kísérlet feltárása és összehasonlítása a börtönpopulációban és a kontrollcsoportban. A gyermekkori ártalmas élményeket az ACE pontszám kalkulátorral, a személyek impulzivitását a Barratt-féle Impulzivitás Skálával mértük fel, az agresszió kifejezési módját pedig a Buss-Durkee kérdőívvel vizsgáltuk. A börtönpopulációban gyakrabban fordult elő gyermekkori családon belüli bántalmazás, mint a kontrollcsoportban, valamint a bántalmazási formák jelenléte halmozott. A fogvatartottak körében az agresszivitás és impulzivitás magasabb szintje figyelhető meg, melyek összefüggést mutattak a gyermekkori élményekkel is. A bántalmazás a teljes mintában összefüggött az önsértéssel és az öngyilkossági kísérletek előfordulásával. Bár a bűnelkövetés okai multifaktoriálisak, az általunk vizsgált tényező, vagyis a családi hatások az eredményeink alapján is jelentős tényezőnek bizonyultak a bűnelkövetői magatartás létrejöttében.