Eltérő biológiai viselkedésű humán melanomák genetikai jellemzése in situ hibridizációs módszerekkel

Dátum
2007-06-21T13:08:02Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
  1. Interfázisos FISH analízissel kimutattuk, hogy primer melanomák és melanoma metasztázisok genetikailag heterogén sejtpopulációkat tartalmaznak.
  2. A biológiai viselkedés szempontjából elkülönülő noduláris és felszínen terjedő melanomák között az alábbi kromoszóma eltéréseket figyeltük meg: •A 7-es kromoszóma kivételével, a felszínen terjedő melanomákban jelentős számban fordult elő monoszómiás sejtpopuláció. •Az 1-es, 3-as, 6-os, 7-es és 8-as kromoszómák poliszómiája a noduláris altípusban gyakoribb volt. •A 6-os kromoszóma poliszómiáját szignifikánsan több noduláris melanomában mutattuk ki. •A 9-es kromoszóma vesztést a szuperficiális altípusban, a 10-es kromoszóma egyik centromérájának delécióját a noduláris altípusban figyeltük meg gyakrabban.
  3. Megállapítottuk, hogy a CGH-el korábban felismert 8q22-qter DNS többlet összefügg a c-myc onkogén kópiaszámának növekedésével. Jelentős mértékű c-myc amplifikáció csak a rosszabb prognózisú noduláris melanomákban volt kimutatható.
  4. A c-myc gén amplifikációja és a klinikopatológiai paraméterek között az alábbi összefüggéseket találtuk: •A törzsön, illetve a fej-nyaki régión elhelyezkedő daganatok közül szignifikánsan több noduláris melanománál mutattunk ki c-myc amplifikációt, mint a végtagokon elhelyezkedő lézióknál. •A noduláris melanomák között az extra c-myc kópiát tartalmazó kifekélyesedett tumorok száma szignifikánsan nagyobb volt, mint a felszínen terjedő daganatoknál. •A nyirokcsomó metasztázist képző noduláris melanomák között szignifikánsan több daganat mutatott c-myc gén kópiaszám emelkedést. •Azoknál a betegeknél, akik a primer tumor eltávolítását követően 5 éven belül meghaltak, a c-myc gén kópiaszám emelkedés gyakoribb volt a noduláris melanomákban (p = 0,02).
  5. A felszínen terjedő melanomából származtatott új sejtvonal genetikai elemzése során megállapítottuk: •A sejtvonal és az eredeti tumor eltéréseinek többsége a CGH profilok alapján megegyezett, ami arra utal, hogy a sejtvonal genetikai elváltozásai domináltak az eredeti tumorban is. •Az M35/01 sejtvonal kariotípusa komplex, a kromoszómák számbeli eltérései mellett számos strukturális eltérés is jelen volt. •A sejtvonal analízise centroméra- és gén-specifikus szondákkal felveti az aneuploidia szerepének fokozott fontosságát a daganatprogresszió során a génamplifikációval/delécióval szemben. •Az új melanoma sejtvonal genetikai elemzése bizonyítja, hogy a különböző szintű genetikai eltérések felismerése több módszer párhuzamos alkalmazását igényli.
  6. A BAC és cDNS array alapú komparatív genom hibridizációs módszerekkel a kromoszómális CGH-hez képest pontosabban meghatározható az amplifikált és deletált szekvenciák lokalizációja.
    •Az array-CGH alapján a sejtvonalban a legnagyobb mértékű amplifikációt a 7q (7q22-q31), 15q (15q21-q25), 20q (20q13) kromoszómakarokon, a legnagyobb mértékű deléciót a 4q (4q12, 4q28-q31, 4q32-q33), 9p (9p21, 9p23, 9p24), 9q (9q21), 10q (10q23-q25), 12q (24.3), 16q (16q13-q21, 16q21, 16q23) 18p (18p11, 18q21-23), 17p (17p12) kromoszómaszakaszokon figyeltük meg. •A primer tumorok array-CGH eredményeinek összehasonlításakor 58 olyan ismert gént találtunk, melyek minden mintában deletálva (31 gén), illetve minden mintában amplifikálva (27 gén) voltak.
Leírás
Angol nyelvű cikkeket és összefoglalót tartalmaz
Kulcsszavak
Forrás