A pedagógusok az eredményes oktatási rendszerek kulcsfigurái (Day et al., 2007; Hermann és mtsai., 2009). A disszertáció szociális konstruktivista megvilágításból vizsgálja a pedagógusok szakmai fejlődését a munkahelyi informális tanulás (Eraut, 2004), a szituatív tanulás (Rogoff, 1995), a kollaboratív tudásteremtés (Scardamalia, & Bereiter, 2003) és tanuló szakmai közösségek elméletét (Stoll et al., 2006; Samaras et al., 2008) alkalmazva. A disszertáció a romániai magyar pedagógusok világába enged betekintést, amit nagymértékben befolyásolnak a romániai oktatási reformfolyamat pedagógusképzésre és –továbbképzésre is kiható megtorpanásai, célvesztései, újrakezdései (Jigău, 2009; Stark, 2014; Zoller, 2014, 2015; Bordás, 2015). Rogoff (1995) modellje alapján három szintet különböztettem meg: az oktatási rendszer makroszintjét, az intézményrendszer és az egyes intézmények interperszonális viszonyokba ágyazott mezoszintjét, végül a pedagógusok fejlődésének individuális mikroszintjét. A három különböző szint elemzésével, összevetésével, arra keresem a választ, hogyan hatnak egymásra ezek a szintek, és a kölcsönhatások miképp befolyásolhatják direkt módon a pedagógusok szakmai fejlődését, indirekt módon pedig az egész oktatási rendszer eredményességét, változását. A disszertációban követett kvalitatív interpretatív kutatási irányzat az interszubjektív tudáskonstruálásra, a valóság társadalmi felépítettségére alapoz, és a szubjektív jelentésteremtés, a kontextusok, a különböző nézőpontok vizsgálatára, a mindennapi életet irányító láthatatlan, implicit szabályok és mintázatok feltárására helyezi a hangsúlyt. A kutatásban 51 romániai magyar pedagógussal készült csoportos, páros, illetve egyéni interjút elemeztem az Atlas.ti 6.1 program segítségével. Az elemzés során váltak hallhatóvá azok a narratívák, amelyeket a pedagógusok saját szakmai fejlődésükről megfogalmaznak, valamint azok a diskurzusok, amelyek a pedagógusok zárt köreiben jellemzőek. A narratívák nem egy-egy pedagógus konkrét történeteinek az újramesélései, hanem olyan ismétlődő akciókból, motivációkból, történetelemekből összegyúrt történetek, amelyek a megkérdezett pedagóguscsoportokat, a pedagóguscsoportok valóságkonstruálási tevékenységét jellemzik. Individuális szinten két narratíva körvonalazódott: a változás és változtatás narratívája, ami főként az osztálytermi szituatív tanulás történéseire, az alapképzés megítélésére helyezi a hangsúlyt, és a szakmai fejlődés melletti elköteleződés narratívája, ami mintegy ezt folytatva a szakmai fejlődés különböző magányos tevékenységeit mutatja be, valamint azt, milyen nyomokat hagy a szakmai fejlődés a pedagógus személyes fejlődésén. Saját szakmai fejlődésük szempontjából a pedagógusok a kihívást jelentő, tudatos kísérletezésre alkalmat adó osztálytermi helyzeteket, a kollégáktól való horizontális tanulás különféle formáit, a szakmai fejlődést és társas kapcsolatokat egyaránt előtérbe állító támogató szakmai közösségeket, a tanulási lehetőségeket kihasználó pedagógiai köröket és a pedagógus elméleti és gyakorlati tudását valóban gyarapító továbbképzéseket tekintik támogató tényezőnek. Interperszonális szinten a kell és a lehet harcának narratívája mind az intézményi tantárgyi munkaközösségek, mind a megyei/körzeti pedagógiai körök kapcsán felmerül. A fölöslegesnek, szakmai fejlődés szempontjából haszontalannak ítélt tevékenységek állnak itt szemben a horizontális tanulás elhanyagolt, ki nem használt lehetőségeivel. A pedagógusok által pozitívan értékelt szakmai közösségek akár továbbképzési, akár intézményi, intézményközi kontextusban léteznek, a tanuló szakmai közösség több jellemzőjével is rendelkeznek, megvan bennük a potenciál a tanuló közösséggé válásra, de a megvalósuláshoz tudatos tervezés szükséges. Rendszerszinten egyetlen narratíva kifejtésére vállalkozik a disszertáció. Az oktatási rendszer szintjén megfigyelhető szokások nemcsak a tanuló szakmai közösségek, de általában a pedagógusok szakmai fejlődése, az oktatási rendszer eredményessége ellen is hatnak. Az alternatív lehetőségek narratívájában bemutatott alulról szerveződő szakmai közösség azért fontos, mert alternatívát mutat ebben a szakmai fejlődés szempontjából meglehetősen kedvezőtlen környezetben a pedagógusok számára. A disszertáció során feltárt, diskurzusok, amelyek a romániai magyar pedagógusok zárt belső köreiben alakulnak ki, irányítják a pedagógusok figyelmét, értékrendszerét, befolyásolják az oktatási rendszerben való tájékozódást, önmaguk pozicionálását. A szakmai fejlődésről szóló narratívákat ezek a diskurzusok alakítják, meghatározva ezáltal a szakmai fejlődés melletti elköteleződést, tudatosságot, felelősségvállalást.

Teachers are key factors in effective systems of education (Day et al., 2007; Hermann et al., 2009). In the light of the social constructivist theory, we study teachers’ professional development by applying the theory of informal workplace learning (Eraut, 2004), situated learning (Rogoff, 1995), collaborative knowledge-building (Scardamalia, & Bereiter, 2003) and the theory of professional learning communities (Stoll et al., 2006; Samaras et al., 2008). The dissertation allows us to look inside the Hungarian teachers’ world living in Romania, which world is largely influenced by pauses, losing of goals, start overs of Romanian educational reforms (Jigău, 2009; Stark, 2014; Zoller, 2014, 2015; Bordás, 2015). Based on the model of situated learning (Rogoff, 1995) we differentiate three levels: the macro-level of the system of education, the meso-level of the institutional system and the interpersonal relations in institutions, and the micro-level of individual teachers’ professional development. By studying and comparing the three different levels we aim to explain how these levels impact one another, how these interrelationships influence teachers’ professional development directly, and indirectly, the transition and efficiency of the entire system of education. We applied the qualitative interpretative research method that is based on intersubjective knowledge-construction and the social construction of reality emphasizes subjective meaning constructions, and the analysis of contexts, different perspectives and the invisible, implicit rules and patterns that guide everyday life. We analysed group, pair or individual interviews conducted with 51 Hungarian teachers in Romania, with the Atlas.ti 6.1 software. During the analysis we found the narratives that teachers articulated of their own professional development, and the discourses that prevail in closed teacher communities. To structure reality, we describe narratives of different topics. Narratives are not the re-telling of some teachers’ concrete stories but are made of repeating actions, motivations, story elements that are typical of the reality construction mechanisms of the teacher communities involved. On individual level we differentiate two narratives. The narrative of change and change-over reflects on situated learning in classroom situations, and on the perception of initial teacher preparation. The narrative of engagement in professional learning continues the former narrative and presents teachers’ professional learning activities and their marks on teachers’ personal development. For their own professional development, teachers think that situated and horizontal learning activities are more efficient, and they use these more frequently than individual learning activities. Such individual learning activities (reading academic literature, writing) are primarily related to the trainings and exams of the promotion system, and are less induced by challenging classroom situations or further training circumstances. On interpersonal level we found the narrative of fighting between must and might both in institutional and inter-institutional contexts. The needless, inutile activities confront here the neglected, not used possibilities of horizontal learning. Professional communities, which are considered as positive by teachers and exist either in further training, or in institutional or inter-institutional context, can be described by some characteristics of professional learning communities, they have the potential to become professional learning communities but this requires conscious planning. On system level we undertake just one narrative. Traditions typical on the level of the system of education counteract professional learning communities, and teachers’ professional development and the efficiency of the system of education in general. The bottom-up organized professional community presented in the alternative possibilities narrative is important because shows an alternative way of being for teachers, in a quite unfavourable context of professional development. The discourses we explored among the closed Hungarian teacher communities from Romania are significant because they guide teachers’ system of values and thinking, orientate teachers in the system of education. These discourses shape the narratives on professional development, defining the commitment, awareness and responsibility for professional development.