A malignus hematológiai betegségek gyógyulási esélyének javításában, a terápia sikerességének növelésében lényeges szerepet játszik a pontos diagnózis felállítása, a leukémia típusának korrekt meghatározása, mely a megfelelő kezelés megválasztásához is szükséges. A leukémiás sejtek komplex immunológiai és genetikai jellemzése nem csak diagnosztikus szempontból fontos, hanem lehetővé teszi a remisszió detektálását, a minimális reziduális betegség (MRD) kimutatását és a relapszusok korai felismerését is. Mindehhez a tumoros sejtek minél sokoldalúbb karakterizálása, ún. multiparametrikus analízise szükséges, melynek során egyszerre több adatot nyerhetünk a sejtek strukturális és funkcionális jellemzőiről. Ennek kapcsán a sejtvonal azonosítására alkalmas intracelluláris markerrek kimutatásának feltételeit vizsgáltuk, összehasonlítva a különböző antitest klónok és fluorofórok kombinációjával kapott eredményeket, valamint elemeztük az AML altípusok elkülönítésére használható új marker, a CD162 (P-szelektin glikoprotein ligand-1, PSGL-1) diagnosztikus jelentőségét. A kezelés várható kimenetelének előrejelzését szolgálja a különböző prognosztikai faktorok detektálása már a betegség kezdetén, melyek ismerete a kemoterápiás kezelést is befolyásolhatja. A prognosztikai tényezők közül a citosztatikum rezisztencia leggyakoribbnak tartott okát, a membrán transzporterek szerepét vizsgáltuk funkcionális teszt alkalmazásával. Ezen fehérjék számos molekulát távolítanak el a sejtből aktív pumpafunkcióval. Szubsztrátjaik közé tartozik a malignus hematológiai kórképek kezelésében alkalmazott citosztatikumok egy része is, miáltal a sejt egyidejűleg több citosztatikummal szemben is rezisztenssé válik (multi-drog rezisztencia jelenség - MDR).