A dolgozat kiindulópontja az, hogy napjainkban az alkotmányjogi gondolkodás részévé vált a többszintű alkotmányosság. A nemzeti alkotmányos rendszerek több, az államok által kialakított jogrendszerekbe illeszkednek, és egymással sokféle módon kapcsolatba kerülnek. Az egyes nemzeti és nemzetközi szervek között horizontális és vertikális kommunikáció valósul meg. Horizontális kommunikáció esetén a nemzeti szervek, illetve tisztviselők – így például a kormányzat vagy annak tagjai, bizonyos szabályozó szervek és személyek, a bíróságok, az alkotmánybíróságok – lépnek kapcsolatba külföldi megfelelőikkel formális vagy informális keretek között. Vertikális kommunikáció valósul meg a nemzetközi szervezetek intézményei és a nemzetközi szervezet tagállamainak intézményei között. Ezek a kommunikációs hálózatok egymással is összekapcsolódnak. Mindennek sok célja lehet, így például az információcsere, a harmonizáció, a hasonló problémákra való megoldás keresése és így tovább.1 Ezeknek a folyamatoknak kiemelkedő jelentősége van a demokrácia, a jogállamiság megvalósulása, és az emberi jogok védelme kapcsán. Ennek a kommunikációnak a része az alapjogi bíráskodást végző nemzetközi bíróságok, és a nemzeti alkotmánybíróságok gyakorlatában kimutatható párbeszéd, így a dolgozat témáját képező Emberi Jogok Európai Bírósága és az alkotmánybíróságok közötti kölcsönhatás is. Európában az Európa Tanács által létrehozott rendszer a legrégebbi, regionális szinten leghatékonyabb emberi jogokat védő mechanizmus. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és a nemzeti alkotmánybíróságok esetjoga közötti párbeszéd hozzájárul a közös alapokon nyugvó európai emberi jogi gondolkodás alakulásához és fejlődéséhez. The starting point of the dissertation is that recently multilevel constitutionalism has become part of constitutional thinking. The national constitutional systems are each part of several legal systems created by states and connect with each other on several levels. Horizontal and vertical communication networks exist between the national and international institutions. Horizontal communication means that institutions and officials at the national level – such as the government and its members, regulators, courts, constitutional courts – communicate with their foreign counterparts in a formal or informal way. Vertical communication occurs between institutions of international organizations and the institutions of their member states. These networks are also interlinked with each other. This could have several aims, such as exchanging information, harmonisation, seeking solutions to similar problems and so on.1 These processes are significant in favour of democracy, the rule of law and human rights protection. The dialogue between the practice of international human rights courts and the case–law of the national constitutional courts is part of this multilevel communication, and likewise the interaction between the European Court of Human Rights and the national constitutional courts, which is the subject of the dissertation. The system created by the Council of Europe is the oldest and the most effective regional mechanism in Europe regarding human rights protection. The dialogue between the case–law of the European Court of Human Rights and the constitutional courts contributes to the evolution and development of the European human rights approach based on common foundations.