A hegyvidéki akció a dualizmus korában elindított sikeres gazdasági program volt. 1897-ben kezdődött el Firczák Gyula görögkatolikus püspök és négy északkeleti megye, Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung parlamenti képviselőinek a kezdeményezésére. A kormány jóváhagyásával létrejött, a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alatt álló Hegyvidéki Miniszteri Kirendeltség újszerű és sokoldalú eredményes munkát végzett a hegyvidéki lakosság életkörülményeinek a javítása érdekében, amely a századforduló előtti évtizedekben vált súlyossá. A jobbágyfelszabadítás jelentősen megváltoztatta a korábbi gazdasági és társadalmi viszonyokat. A földek pontos felmérése során a hegyvidéki gazdák nem mindig tudták bizonyítani földjeik tulajdonjogát, a falvak több esetben elveszítették legelőiket. Az 1879. évi erdőtörvény tovább szűkítette a felvidéken élők gazdálkodási lehetőségeit. Az árvízvédelem, az erdők felelőtlen felhasználása, a fák korlátlan kivágásának megakadályozása szempontjából nagy jelentősége volt az erdőtörvénynek. Ezért önmagukban nem a reformok jelentették a problémát, hanem azok végrehajtása, amit a helyi viszonyok és a közösségek érdekeinek a figyelembevétele nélkül végeztek el. A legelők területének a csökkenése az állattenyésztés visszaszorulásához, s azzal együtt a hegyvidéki lakosság életszínvonalának a romlásához vezetett. A hegyvidéki területeken élő népesség inkább foglalkozott állattenyésztéssel, mint földműveléssel, ami anyagilag is jövedelmezőbb volt számukra. Az állatállomány visszaesése viszont a szántóföldek és a kaszálók minőségének a romlását idézte elő, mivel azokat nem tudták megfelelően termékennyé tenni. A gazdasági nehézségek következtében az Északkeleti-Kárpátok vidékén az 1880-as években kivándorlás kezdődött. A 19. század végén megindult emigráció bizonyos formában a társadalmi problémákra adott egyfajta válasznak tekinthető. Zemplén vármegyében különösen nagy mértéket öltő kivándorlás előbb Ung, majd Bereg vármegyére is átterjedt, és elsősorban az előbbiben ért el kimagasló mértéket. Ugocsát viszonylag kevesebben hagyták el a külföldre távozók, bár ez a megye nagyságával és a lakosságának számával is összefüggésbe hozható. A legkevesebben Máramaros vármegyéből utaztak ki. Bereg vármegye Szolyvai járásában kezdődött el az állami segélyprogram, ami hamarosan az egész megyére, majd Máramaros, Ugocsa és Ung megyékre is kiterjedt. A megyék szinte minden egyes hegyvidéki települését átfogta az akció. Az első néhány év után a kirendeltség tevékenységi körét fokozatosan kiterjesztette, a hegyvidék szomszédságában található síkvidéki falvak egy részét is átfogta a hitelszövetkezetek megszervezése vagy a gazdakörök gépekkel történő ellátása révén. A későbbiekben Sáros, Szepes, Zemplén és Szatmár vármegyék is részeseivé váltak az állami akciónak, viszont az 1910-ig terjedő vizsgált időszakban az utóbb említett négy területet kisebb mértékben érintette. 1914-ben Eperjes központtal létrehozott kirendeltség feladata lett volna az akció hatékonyabbá tétele Sáros, Szepes és Zemplén vármegyékben, ami az első világháború eseményei következtében már nem tudott kiteljesedni. A Hegyvidéki Miniszteri Kirendeltség munkájában a gazdasági tevékenység volt a legmeghatározóbb, de a program a tervezet benyújtásától kezdve sokkal összetettebben viszonyult a hegyvidéki lakosság életszínvonalának a megváltoztatásához, mint egyszerű anyagi támogatás vagy a földek bérbeadása. A program kulturális hatásai kevésbé nyilvánultak meg, azonban ilyen irányú törekvések léteztek az akció végrehajtása folyamán. Önmagában a rendezett gazdasági viszonyok egy nyugodtabb és kulturáltabb életet biztosítottak a hegyvidéken. A görögkatolikus egyház lelkészeinek a részvétele a program megvalósításában megfelelt annak az elgondolásnak, hogy a végrehajtásban a „helyi intelligenciára” kell támaszkodni. Az egyház képviselői a közösség lelki vezetése mellett gyakorlati irányítást is felvállaltak. A hegyvidéki akció vallási felekezetektől és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenkire kiterjedt, aki a program hatáskörébe tartozott. Ez kivétel nélkül a szegényebb gazdálkodói réteget jelentette. A 19. század végén és a 20. század elején az Északkeleti-Kárpátokban működő hegyvidéki akció egyrészt a szegénység elleni küzdelemben az élet számos területére kiható állami segélyprogramot jelentett, másrészt felismerve a hegyvidéki gazdálkodás értékeit, országos szempontból a Kárpátok vidékének eredményesebb gazdasági hasznosítását tette lehetővé. Mountain-region action was a successful economic programme launched in the era of dualism. It began in 1897 at the initiative of Gyula Firczák, a Greek Catholic bishop and at representatives of four northeastern counties, Bereg, Máramaros, Ugocsa and Ung. With the approval of the Government, the Mountain-region Ministerial Branch Agency under the authority of the Ministry of Agriculture carried out a novel and versatile work to improve the living conditions of the mountain population, which had become rather difficult in the decades before the turn of the century. The liberation of serfs significantly changed the former economic and social conditions. In an accurate survey of the land, mountain farmers were not always able to prove the ownership over their land, and the villages lost their pastures several times. The Forest Act of 1879 further narrowed the management opportunities of the highlanders. The forest law was of a great importance regarding flood protection, irresponsible use of forests and in preventing unlimited cut of trees. Therefore, the reforms themselves did not cause the problem, but rather their implementation, which were done without taking into account local conditions and the interests of local communities. The decline in the area of pastures led to the decline of livestock production and, consequently, to the deterioration of the mountain populations’ living standards. Mountain population was more concerned with livestock farming than land-farming, which was financially more profitable for them. However, the decline in livestock resulted in the deterioration of the quality of arable land and hay, as they could not been fertilized properly. As a result of economic difficulties, emigration began in the Northeastern Carpathian region in the 1880s. The emigration that started at the end of the 19th century can, in some ways, be seen as a kind of response to social problems. The emigration of Zemplén County, which was particularly large, first influenced Ung, then the county of Bereg, and achieved an outstanding number in the first county. In Ugocsa the number of people leaving the country was relatively low, although this may be related to the size of the county and the number of its population. The least people left Máramaros County. The state aid programme started In Szolyva district of Bereg county, which soon was extended to the entire county, and then to the counties of Máramaros, Ugocsa and Ung. Nearly every mountain settlement in the counties was captured by the action. After the first few years, the activities of the branch agency were gradually extended to cover some of the neighbouring flat villages by arranging credit cooperatives or by supplying farmers’ clubs with machines. Further on, Sáros, Szepes, Zemplén and Szatmár counties became part of the state action, but in the examined period, that lasted until 1910, the later mentioned four areas were less affected. In 1914, a branch agency in Eperjes was supposed to make the action more effective in the districts of Sáros, Szepes and Zemplén, which could not be completed due to the events of the First World War. The economic activity was the most decisive in the work of the Mountain-region Ministerial Branch Agency, but from the time of submission of the plan, the programme was much more complex in its attitude as far as changing the living standards of the mountain population than just providing financial support or leasing lands. The cultural impacts of the programme were less obvious, but there was an intentions to work towards them during the implementation of the action. In itself, organized economic conditions provided a more relaxed and cultured life in the mountains. The participation of the pastors of the Greek Catholic Church in the implementation of the programme was in line with the idea that implementation should rely on "local intelligence". Representatives of the Church, in addition to the spiritual leadership of the community, also took practical guidance. Mountain-region action, regardless of religious denominations and nationality, was extended to everyone who fell within the scope of the programme. This meant, it affected only the poorer farmer's layer. At the end of the nineteenth and early twentieth centuries the mountain-region action in the Northeastern Carpathians led to a state aid programme affecting the many aspects of life in the fight against poverty and, on the other hand, recognizing the values of mountainous farming. From national point of view it allowed a more efficient economic exploitation of the Carpathian region.