Dolgozatom témája a Romániai Bihar megyei magyar néptáncegyütteseinek revival mozgalmának feltárása a 20. század végén, a 21. század elején. Az Érmelléken, Nagyváradon a XIX. századi kulturális-társadalmi-politikai, majd a kommunizmus rendszere megpróbálta teljesen háttérbe szorítani a magyar nemzeti értékeket, magyar néphagyományokat. Mire Erdélyben megindult a 20. század második felében, a magyar néptánc- népzenei gyűjtési folyamat, már alig találtak archiválható néptánc-népzenei értékeket az Érmelléken. De a vidéken élő táncos-énekes szakemberek fontosnak tartják a néphagyományok visszatanítását, a visszamentését. Ez, ma a táncház, a hagyományos paraszti néptánc továbbélésének „revival” formája. A „revival” kifejezés a néprajztudományból származik, az újjáéledt, újra funkcionáló kulturális jelenségeket jelölik vele. Vizsgálódásaimban két fő vonalat követtem nyomon. Kiemelt jelentőséget kap az Érmelléken való hagyományos tánckincsből való építkezés, mely formálja a közösséget és nyomon követhető a generációk a tánchoz kötődő élményei. A másik fő gondolat az a pedagógiai vonal. A kutatási célok meghatározása ellenére se kerülhető ki a lokális tánchagyomány megrajzolása, a funkcionális szempontok szem előtt tartása. Mindamellett, hogy Martin György a tánc alkotóelemeinek vizsgálatára olyan módszert dolgozott ki, amely a nemzetközi kutatásokban is meghonosodhatott , és mindenekelőtt a táncoknak a vizsgálatát tartja a legfontosabbnak, én a mit, mikor, miért, hol, kiknek táncolnak? problematikáját kutattam. A tánc jelenségét a mentalitásbeli tartalom kivetített megnyilvánulásaként, szimbólumaként próbáltam értelmezni és ebben az esetben már nem feltétlenül a „hogyan”-ra kerestem a választ, hanem arra, hogy „mit?” táncolnak, „mikor”, „miért?” A többszöri terepkutatás és a fellelhető forrásmunkák, kutatások mellett az évek óta szem előtt tartott publicisztikai munkákat tanulmányoztam, hisz a közelmúlt eseményei nagyon jól felelhetők, archiválva vannak, az érintettek segítségével teljes mértékben rekonstruálhatóak. A fellelhető néprajzi leírások alapján megpróbáltam felkutatni, feltérképezni a terepet, amelyet kutattam. A Partium rövid történeti áttekintése után az Érmellék rövid földrajzi leírásával foglalkozom, majd a népességaránnyal és az Érmellék tárgyi néprajzának rövid bemutatásával. A téma szerteágazó voltából, összetettségéből fakadóan, azonban nem áll módomban a teljes elméleti horizont megvilágítása. Éppen ezért három néptáncegyüttest választottam ki ezekből a Bihar megyei csoportokból, akik teljesen más infrastruktúrával, de azonos küldetéstudattal rendelkeznek. Mindhárom kiemelt közösségnél a tanulás, az utánpótlás nevelés az egyik legmeghatározóbb tevékenység. Így kutatásom ezáltal, elsődlegesen nem magának a táncnak, a koreográfiáknak, a népdaloknak az elemzését igyekszik feldolgozni, hanem a közösségek, a csoportok fejlődését, a pedagógusok munkáját, az elért eredményeket tanulmányozza időrendi sorrendben. Az első csoport, mellyel behatóabban foglalkoztam, egy kisváros lelkes néptánccsoportja, egy többségében magyarok lakta város Bartók Béla Művelődési Házban próbál. 1985-ben alakultak Érmihályfalván, Nyakó József táncpedagógus, később Borbély Simon Csaba vezetésével és azóta töretlenül működnek. A második néptánccsoport egy aránylag elszigetelt határ menti falu gyermekcsoportjaként indult, mely már több mint 10 éve folyamatosan meg tud újulni, generációk nőttek ki a faluból, a csoportból, tulajdonképpen egyetlen kulturális kitörési lehetőség a falu elzártságából. Egy értékes örökség édes terhével (érsemjéni kanásztánc, a botos) az érsemjéni Ezüstperje Néptáncegyüttes 2004-ben alakult Sütő Szabolcs kultúrreferens és Sütő Judit vezetésével. Mindketten hivatásos táncosai voltak a Nagyvárad Táncegyüttesnek. Hagyományőrző népdalénekeseket és citerásokat is felkerestem Érmihályfalván. Kutatásom egyik nagy pozitívumának tartom a velük tartott beszélgetéseket, hisz bevallásuk szerint senki sem készített velük riportot, senki sem gyűjtötte fel még énekeiket, dalaikat. Az énekesekkel való interjúk világítottak rá, hogy szükséges a háttérbe szorult iskolai zenei nevelésről is írjak. A harmadik csoport, melynek tevékenységét kiemelten megfigyeltem és elemeztem, az a nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes és Zenekar, mely életének részese lehettem a születésétől napjainkig. dr. Pálfi József elnök és drs. Benedek Árpád zenepedagógus - néptáncoktató és oktatócsapata meghatározó közössége a térség és Nagyvárad kulturális életének. A kutatás módszertanát tekintve, megpróbálom értelmezni a látottakat, hallottakat. A megfigyelés, a kérdezés, az érdeklődés, a meghallgatás irányítja munkámat. Olyan kérdésekre kerestem választ, hogy kinek milyen szerepe van a folyamatban: az együttes vezetőnek, a koreográfusnak, a táncpedagógusnak. Hogyan jelennek meg ők, milyen státuszban láthatóak a lokális közösségen belül. Fontosnak tartom a nyílt kérdőívet, melyet minden csoporttal egységesen kitöltettem, illetve a lehetőségekhez mérten félig strukturált interjúkat készítettem csoportvezetőkkel, táncosokkal, zenészekkel. Felkutattam a sajtóban megjelent írásokat, melyek alapján rekonstruálom a művészi tevékenységeket, illetve megpróbáltam minden olyan szakirodalmat megszerezni, elolvasni, tanulmányozni, mely a kistérség, az érmelléki vagy nagyváradi népzenével és/vagy néptáncával foglalkozik. Mindhárom kiemelt közösségnél a tanulás, az utánpótlás nevelés az egyik legmeghatározóbb tevékenység. Így elsődlegesen nem magának a táncnak, a koreográfiáknak, a népdaloknak az elemzését tekintettem feladatomnak, hanem a közösségek, a csoportok fejlődését, a pedagógusok munkáját, az elért eredményeket tanulmányoztam. Bele fűztem saját munkámat is, mint oktató, mit alkotó koreográfus, mint szülő. Összegzésként levonható az a következtetés, hogy mindhárom Bihar megyei néptánccsoport, melyet górcső alá helyeztem, az érmihályfalvi Nyíló Akác, az érsemjéni Ezüstperje és nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes célja a magyar néptánchagyományok magas szakmai színvonalon való tartása, a közösség megtartása és további erősítése, amely idővel akár példaként szolgálhat más közösségek, civil szervezetek számára is. Jelentős szerepet vállalnak a régió és a két ország kulturális és közösségi életében, amely a felismert társadalmi felelősségvállalásuk erősítését eredményezi. Minden nap megküzdenek a felnövekvő új generációk társadalmi környezetének javítása érdekében. Vezetőik nem csak elfogadott, hanem elismert szakmai és emberi példaképeivé váltak a szűkebb és a tágabb értelembe vett közösségüknek is.

The focus of this paper is mapping the revival movement manifested in the establishment and development of folk dance groups in Bihar county, Romania, at the end of the twentieth century and the beginning of the twenty-first century. In the Ér-river Valley region and in Nagyvárad, the cultural, social and political system of the nineteenth century and the ensuing communist regime tried to play down the Hungarian national roots and the folklore. By the time the collection and recording of folk music and dances started in Transylvania in the second half of the twentieth century, there was little folk music and dance material to be recorded in the Ér-river Valley region. Despite the disparity of material, professionals believe that the revival of folk music and dances is important and teaching songs and dances to young generations is a way of salvaging them. The frame within which teaching takes place nowadays is the dance-house movement which is the revival of the traditional folk music and dance traditions in a more formal manner. The term “revival” originates from the field of ethnology and denotes the cultural phenomena that have been revived and are functional again. My research focuses on two aspects of the activities of folk dance groups. One of the important aspects covered is the way the body of traditional dances in the region of Ér-river Valley is rebuilt since the preservation of these roots shapes the community; furthermore, since they are properly recorded, we are able to trace the dance-related experiences of the generations involved. The other main aspect concerns the teaching of these dances. Despite the fact that my research focuses on the dynamics of the groups, we cannot elude the presentation of the body of local traditions of folk dance while highlighting their functional value. Notwithstanding that György Martin elaborated a worldwide-applied method to analyze the components of dance, I focused on the questions of what, why, where, and to whom dances are performed. In my reading, the phenomenon of dance is the projection of people’s mentality, that stands for or expresses the way they think. Therefore, the answers I sought did not focus on the “how,” but on the “what” is danced, “when” and “why.” The methods applied in the research were multiple field researches, study of sources, and the research of publications of the past years since the events of recent years have been accurately recorded and can be reconstructed with the help of the participants. Based on the ethnological descriptions, I presented the map of the geographical area under scrutiny. Ensuing a brief presentation of the history of Partium, I continued with a short geographical description of the Valley of Ér river, followed by a discussion of the distribution of population and a brief presentation of the ethnology of Ér river valley based on the description of a body of objects. The complexity of the topic has rendered the presentation of the entire theoretical background out of the scope of the paper. Therefore, I have selected three Bihar-county folk dance groups that have different infrastructure but identical mission. The most important activities of all three groups are learning dances, educating forthcoming generations that would continue the tradition of folk dance. Hence my research does not focus on the analysis of the dances per se, the choreography or the folk songs, but on the development of the communities and of the groups, in addition tothe work of teachers and the results of the teaching process. The first group under scrutiny is the ebullient folk dance group of a small town inhabited predominantly by Hungarian ethnics. Group rehearsals are held in Bartók Béla Community Centre. Founded in 1985 by József Nyakó dance teacher in Valea lui Mihai, the group was later led by Simon Csaba Borbély and it is working to this day. The second group started as the children’s group of a relatively isolated village on the Hungarian-Romanian border. However, for ten years now it has been able to constantly renew itself and generations have sprung from the group, which is the only way to break out from the isolated village. Under the name of Ezüstperje Néptáncegyüttes (Silver Bluegrass Folkdance Group) of Șimian, the group was founded by Szabolcs Sütő cultural manager and Judit Sütő, both former professional dancers of the Nagyvárad Folk Dance Group, in 2004. I have also sought out traditional folk-song singers and zither players in Valea lui Mihai. The results of these interviews are pivotal elements of my thesis for two reasons. The reason is that on the one hand, no one has ever collected their songs, noted down their work. On the other hand, these interviews revealed the need to focus on the underplayed musical education in schools. The third group under my scrutiny has been the Csillagocska Folk Dance and Band group, of which I have been able to be part of since its foundation to this day. The group together with its leaders, president, József Pálfi, PhD and Árpád Benedek, head of the Board of music and folkdance instructors are key figures in the cultural life of Nagyvárad and the region of Partium. As far as the research method is concerned, I attempt to analyze and evaluate the evidence and the collected material. Observation, interviewing, auditioning have mainly been used. The main research questions concerned the dynamics of these groups, namely, the role the group leader, the choreographers, and dance instructors had in the process. Further questions regarded their status and role within the larger, local community. All members of the three groups filled in a questionnaire containing open-ended questions. In addition to this, I have interviewed group leaders, dancers and musicians. I have also collected all articles related to these groups that have been published in local papers, based on which I have reconstructed the activity of these groups, in addition to consulting the literature available on the folk music or folk dance in the region of Nagyvárad and Ér-river Valley. The main concern of all three groups is teaching folk dances and music in addition to educating and forming the future generations of dancers and singers. Therefore, the paper does not focus on the analysis of the dances, choreographies, folk songs, but the development of the groups, of the communities, how teaching and instructing is implemented and the ensuing results. I have also reflected on my own work as a teacher, choreographer and parent. In conclusion, the main goal of all three Bihar-county groups that I have studied - Nyíló Akác of Valea lui Mihai, Ezüstperje of Șimian and Csillagocska Folkdance Group of Nagyvárad – is to preserve Hungarian folk dance traditions. By keeping their standards high, they sustain and fortify local communities, an activity which may serve as an example for other organizations and communities. All three groups have an important role in the cultural life on the local, regional and national level since they acknowledge and assume the responsibilities they have, i.e. sustaining traditional roots. They struggle every day to improve the social milieu the new generations grow up in. Their managers have not only been accepted as leaders, but have become acknowledged professionals and personal role models of their communities.