A vesetranszplantáció prognózisának klinikai epidemiológiai vizsgálata

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Munkám során egy közölt, spanyol prognosztikus függvény hitelesítését végeztem el elsőként a magyar vesetranszplantáltakon. A munkám igazolta, hogy a klinikai használat előtt ezeket a függvényeket hitelesíteni szükséges, mert nincs garancia arra, hogy a derivációs populációtól eltérő más betegpopulációkban is jó teljesítményt nyújtanak. A vizsgált függvény klinikai alkalmazhatósága erősen limitált. A közölt prediktorok mellett, újabb prediktorok szerepét is vizsgáltuk. A modellben szereplő prediktorokon kívül a saját vizsgálatunkban a vizsgált prediktorok közül (nem, CIT, HLA egyezés, testtömeg-index, hemoglobin szint) egyedül a hemoglobin szint állt statisztikailag szignifikáns kapcsolatban a túléléssel. A veseátültetés utáni egyre több beteg kerül vissza dialízisre graftelégtelenséget követően. Ezen betegcsoport életminősége rosszabb, mortalitásuk fokozott a dialízisbe való visszatérés első évében. Amennyiben a graftelégtelenség a transzplantációt követően egy év alatt kialakult, akkor a graftektomia ajánlott. Azon esetekben, amikor a graftelégtelenség egy évnél hosszabb idő után következik be, és a beteg további transzplantációra alkalmas, a graft megtartását javasoljuk, az immunoszuppressziv terápia lépcsőzetes leépítése mellett. A graftelégtelenség miatt dialízisbe visszakerülő betegeink túlélése nemre és korra korrigálva nem különbözött a nem transzplantált dializáltak túlélésétől. A várólistára kerülő betegeink kardiovaszkuláris szűrése alapvető, hiszen a transzplantáció utáni első három hónapban az akut kardiális történések incidenciája nő, és a hosszútávon vezető halálok a kardiovaszkuláris betegség körükben. A betegeinknél mindhárom rizikócsoportban (alacsony, közepes magas rizikójú) a klasszikus rizikó faktorok csökkentését céloztuk meg, optimalizáltuk a kardioprotektív gyógyszereket, és a revaszkularizációs beavatkozásokat lehetőség szerint transzplantáció előtt javasoltuk. A módosítható klinikai tényezők időben történő, optimális célértékeket elérő kezelésével, a dialízis időtartamának csökkentésével, a vesetranszplantált beteg anémiájának korrekciójával a veseátültetett betegek életkilátásai javíthatók. In the first part of our examinations we validated a spanish prognostic function first time in Hungarian transplant recipieints. The function grossly overestimated the risk of death in patients with high risk. Acute tubular necrosis and vascular calcification were more strongly related, and age, serum creatinine level, left ventricular hypertrophy, presence of diabetes mellitus, time on dialysis and pretransplant CV disease similarly related to the risk of death in the derivation and the validation datasets. Only hemoglobin level had a strong and statistically significant association with the risk of death when it was added to the model. In the second part of our study we compared the characteristics and survival of patients with graft failure readmitted to dialysis to transplant-naive dialysed patients (HD group) and assessed whether their survival was affected by the removal of the failed graft. After adjustment for age and gender there was no difference in the survival probability of the two groups. In the third part of our examinations we outline cardiovarscular screening and management among transplnat candidates in Hungary. The goals of cardiac evaluation include assistance in determination of transplant candidacy and identification of patients who might benefit form preoperative cardiac intervention and aggressive risk factor modification to decrease perioperative and posttransplantation cardiovascular events. Through management of modifible risk factors we can imporve our patients outcome and graft survival.

Leírás
Kulcsszavak
veseátületés, prognózis, függvény hitelesítés, graftelégtelenség, kardivoaszkuláris szűrés, renal transplantation, prognosis, function validation, graft failure, cardiovascular screening
Forrás