A TTEKG észak-alföldi regionális bevezetését követően, a 2008. január 1 - 2008. június 30 közötti időszakban értékeltük az ACS vagy mellkasi fájdalom feltételezett diagnózissal az OMSZ által szállított betegek adatait. Összesen 56 eset került direkt transzportra. Az elvégzett TTEKG 50 esetben kiváló minőségű volt, és a TTEKG alapján történt meg a beteg irányítás. Hat beteg esetében a TTEKG minősége erősen korlátozottnak bizonyult, ezen esetekben a betegutakról a döntést konzultáció alapján végeztük. A TTEKG teljesítőképessége kiválónak bizonyult, ugyanis 50/50 esetben igazolódott az ACS, a malignus ritmuszavar, vagy az ST elevációt okozó egyéb kardiológiai betegség. A rendszer használatából származó előnyök az akut kardiológiai ellátásban az alábbiakban összegezhetőek: 1) csökkent a téves EKG diagnózisok száma, optimalizálhatóak a beteg utak, 2) direkt módon biztosítható a beteg elhelyezése/fogadása a PCI központban és 3) a TTEKG rendszer konzultációs lehetőséget nyújt a gyógyszeres/egyéb kezelésről. Vizsgáltuk a TTEKG klinikai hatékonyságát STEMI-ben a: • PCI késési időkre (ajtó-kanül és ajtó-ballon idők), • kórházba szállítást megelőző gyógyszeres terápiára és • kórházi halálozásra vonatkozóan. Vizsgálatunkban bizonyítottuk, hogy a TTEKG alkalmazása és a TTEKG alapú konzultáció a mentőszolgálat szakemberei és a szakorvosok között jelentősen javította STEMI-s betegek nagy csoportjában (n=775): • a kórházba szállítás előtti orvosi ellátást (javult a prehospitális gyógyszeres kezelés), • PCI késési időket, • a kórházban történő halálozások arányát. Logisztikai regresszióval olyan prehospitális tényezőket (TTEKG, prehospitális gyógyszeres terápia, demográfiai adatok, kísérő betegségek stb.) kerestünk, amelyek STEMI-ben prognosztikus szempontból befolyásolták a kórházi halálozást. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy STEMI-ben a TTEKG alapján történő konzultáció és triage mennyiben tekinthető önálló prognosztikus tényezőnek (prediktornak)? Eredményeink azt mutatják, hogy STEMI-ben a kórházi halálozás szignifikánsan csökkenthető TTEKG-val történő konzultációval és triage-al (ami javítja a prehospitális gyógyszeres kezelést és a koronária áramlást). Adataink szerint: 1) TTEKG-alapú triage, 2) az optimális antitromboticus kezelés (ASA és/vagy clopidogrel és GP IIb/IIIa gátló szerek) és 3) az infarktusért felelős koronária átjárhatósága PCI előtt független, önálló prediktorok a kórházi halálozás csökkentésére STEMI-ben. Új megállapítások A TTEKG rendszer használata során az akut kardiológiai ellátásban: • csökkent a téves EKG diagnózisok száma, optimalizálhatóak a beteg utak, • direkt módon biztosítható a beteg elhelyezése/fogadása a PCI központban, • a TTEKG rendszer konzultációs lehetőséget nyújt a gyógyszeres/egyéb kezelésről. Bebizonyosodott, hogy a TTEKG alkalmazása és a TTEKG alapú konzultáció a mentőszolgálat szakemberei és a szakorvosok között jelentősen javította STEMI-s betegek nagy csoportjában: • a kórházba szállítás előtti orvosi ellátást, • PCI késési időket, • a kórházban történő halálozások arányát.

Eredményeink alapján állítható az, hogy STEMI-ben a kórházi halálozás szignifikánsan csökkenthető TTEKG-val történő konzultációval és triage-al. Adataink szerint független, önálló prediktorok a kórházi halálozás csökkentésére STEMI-ben: • a TTEKG-alapú triage, • az optimális antitrombotikus kezelés • az infarktusért felelős koronária átjárhatósága PCI előtt. Summary The efficacy of the transtelephonic ECG system (TTECG) in the management of ST segment elevation myocardial infarction (STEMI) was examined with regard to the ambulance service contact and transport times, percutaneous coronary intervention (PCI)-related delay times, prehospital medical therapy and in-hospital mortality rate. The study was conducted in the north-eastern region of Hungary, as a collaborative effort between the University of Debrecen and the Hungarian National Ambulance Service. Out of the 776 patients recruited, the TTECG group comprised 397 patients, while 379 patients transported to the PCI centre without TTECG served as controls. The ambulance service contact and transport times demonstrated that recording and transmission of TTECG was feasible and fast. Significantly more patients received sodium heparin and narcotics in the TTECG group than among controls. The door to sheath insertion and door to balloon times were both significantly shorter for the TTECG group than for controls. The in-hospital mortality rate was significantly lower in the TTECG group compared to controls. The findings clearly illustrate the value of TTECG in the regional management of STEMI patients, with significant shortening of the PCI-related delay times and improvements of the prehospital medical therapy and in-hospital mortality rate. TTECG was hypothesized that the higher in-hospital survival rate could be due to improved TTECG-based pre-hospital management and consequently, better coronary perfusion of patients at the time of hospital admission. To test this hypothesis, our database of STEMI patients was evaluated retrospectively for predictors (including TTECG) that may influence in-hospital survival. The STEMI patients were divided into two groups, namely 1) hospital death patients (n=49) and 2) hospital survivors (control, n=726). Regarding pre-hospital medical management, the TTECG-based triage and the administration optimal pre-hospital medical therapy (acetylsalicylic acid and/or clopidogrel, GP IIb/IIIa inhibitor and low-dose nitroglycerin infusion) were the most important independent predictors for a decreased hazard in our model. At the same time, age, acute heart failure [Killip class >2], successful pre-hospital resuscitation and total occlusion of the infarct-related coronary artery before PCI were the most important independent predictors for an increased hazard of in-hospital mortality.
In STEMI patients, 1) an early TTECG-based consultation and triage 2) optimal pre-hospital antithrombotic medical therapy and 3) the patency and better perfusion of the infarct-related coronary artery on hospital admission are important predictors of a lower in-hospital mortality rate.