A bemutatott tanulmányokban súlyos monogénes betegségek prenatális és postnatális molekuláris genetikai diagnosztikájának néhány speciális kihívást jelentő aspektusát vizsgáltuk. Az első vizsgálatsorozatban három molekuláris genetikai teszt anyai sejt kontaminációra való érzékenységének meghatározását végeztük el. A Sanger DNS szekvenálás esetén a szignifikáns anyai sejt kontamináció szint 5-30%-nak adódott. Az MLPA teszt esetén ≥40% anyai DNS kontamináció interferált a ’magzati’ genotipizálással. A piroszekvenálás igen érzékenynek bizonyult, 1% anyai sejt kontamináció kimutatása is lehetséges volt. A második tanulmányban egy 14 hónapos fiúgyermek Duchenne/Becker-izomdystrophia irányú többszintű genetikai kivizsgálását végeztük el. Az elsővonalbeli tesztként elvégzett MLPA teszt a 4. exon delécióját mutatta, melyet más módszerrel megerősíteni nem tudtunk. A DMD gén teljes kódoló régiójának szekvenálása egy új pontmutáció (c.227A>T, p.Asn76Ile) jelenlétét igazolta, mely a dystrophin fehérje N-terminális aktinkötő doménját érinti. In silico analízisek alapján a mutáció feltehetően destabilizálja az N-terminális aktinkötő domént. A dystrophin fehérje immunhisztokémiai vizsgálata BMD-t valószínűsített. A harmadik tanulmányunkban 13 magyar SLO szindrómás beteg molekuláris genetikai adatait, biokémiai és klinikai jellemzőit foglaltuk össze. Minden esetben jelentősen emelkedett szérum 7-DHC koncentrációt mértünk. A mutáció detektálási ráta 95,8% volt. Magyarországon három allél (p.Trp151*, c.964–1G>C és p.Val326Leu) felelős a betegséget okozó genetikai eltérések 54%-áért. Egy esetben null mutációra homozigóta genotípus, míg a további esetekben összetett heterozigótaság igazolódott. Egy új misszensz mutációt is detektáltunk (c.374A>G, p.Tyr125Cys), melyet valószínűleg patogénként kategorizáltunk.

In our work we studied some of the special and challenging aspects of prenatal and postnatal molecular genetic diagnostics of severe monogenic disorders. In our first study we investigated the sensitivity of three molecular genetic methods to MCC. Sensitivity of Sanger DNA sequencing proved to be variable, significant MCC was in the range of 5-30% depending on the type of mutation. In the case of MLPA method only high level (≥40%) MCC interfered with ’fetal’ genotyping. Pyrosequencing was shown to be very sensitive to MCC detecting as low as 1%. In the second study we performed a tiered molecular genetic analysis of DMD gene in the case of a 14-month-old male patient. The initial screen for deletions/duplications with MLPA method showed deletion of exon 4, which could not be confirmed by another method. A novel point mutation (c.227A>T, p.Asn76Ile) affecting the N-ABD of dystrophin protein was detected by Sanger DNA sequencing. No other potentially pathogenic mutation was detected by sequencing the whole coding region of DMD gene. Based on in silico analyses the detected missense mutation was predicted to be highly destabilizing on the N-ABD. According to dystrophin immunohistochemistry results the detected genetic alteration most likely leads to BMD. In our third study we summarized molecular genetic, biochemical and clinical data of 13 Hungarian Smith-Lemli-Opitz syndrome patients. 7-DHC concentration was extremely elevated in the patients’ sera. The mutation detection rate was 95.8%, in one case we detected only one mutation in heterozygous form in spite of tiered molecular genetic analysis In Hungarian SLOS patients three alleles (p.Trp151*, c.964–1G>C and p.Val326Leu) accounted for 54% of mutations. One patient was homozygous for a null mutation, while all other patients were compound heterozygotes. One novel missense mutation, c.374A>G (p.Tyr125Cys) was also identified, which was classified as likely pathogenic.