Dolgozatunkban azt vizsgáljuk, hogyan történik a hitoktatás egy korábban önkormányzati, 2012-től baptista fenntartású iskolában. Kutatásunk középpontjában a 2011-es köznevelési törvény, pontosabban a kötelező hit- és erkölcstanoktatás bevezetése áll. Arra voltunk kíváncsiak, milyen volt a hatása, fogadtatása és megvalósítása a vizsgált intézményen belül. A témának tehát nem a szakmódszertani, inkább az oktatáspolitikai, oktatásszociológiai vonatkozásait vizsgáltuk. A kutatás során az alábbi kérdésekre kerestük a választ: milyen volt a törvény fogadtatása a vizsgált iskolában; milyen plusz kötelességet rótt a hit- és erkölcstanoktatás a lelkipásztorokra; mi a tárgyat oktató pedagógusok nézőpontja a kötelező hit- és erkölcstanoktatásról; milyen arányban választják a diákok az erkölcs- és a hittan tantárgyat; hogyan folyik a hitélet az iskolában? Annak érdekében, hogy képet kapjunk az iskoláról, strukturált interjúkat készítettünk az igazgatóval, a hitéleti igazgatóhelyettessel, illetve három hitoktatóval és egy etikaoktatóval. Mivel a fenntartóváltást a hitoktatás szempontjából lényegi kérdésnek ítéltük meg, elemeztük az ezzel kapcsolatos dokumentumokat, valamint a pedagógiai programot és a házirendet. A törvény fogadtatásáról elmondható, hogy főként pozitív volt. Abban a megkérdezettek egyöntetű véleményt alkottak, hogy keretében hasznos erkölcsi útmutatót lehet nyújtani a gyermekek számára, ám nézeteik különböztek arról, hogy valóban kell-e ehhez külön óra. A szülők azonban támogatják a hitoktatást, s látható, hogy többen jelentkeznek hittan órákra, mint erkölcstanra. Az iskolában a tanórán kívül is aktív hitélet zajlik, mind a szülők, diákok, mind a tanárok körében. Minden héten imaláncot, imaórát és lelki beszélgetéseket tartanak, de vannak különböző nagyobb programok, ahol a szülők és gyermekek is szép számmal megjelennek. Az interjúkban a nehézségek is előkerültek. Noha mind a katolikus pap, mind református lelkész egyet értett azzal, hogy a törvény fontos és hasznos, azonban nehézségként vetették fel az időpontok egyeztetését, illetve az osztályozás kérdését, amit a másik két oktató is negatívumként emelt ki. Komoly problémaként fogalmazódott meg a gimnáziumi tagozat kiépítésének szükségessége, melyre egyelőre nincsenek meg az anyagi források, illetve a történelmi egyházak hitoktatóinak részéről igazságtalanságként jelent meg az, hogy a gimnáziumban csak a bibliaismeret oktatását engedélyezte a fenntartó.