Az autoimmun pajzsmirigybetegséghez kapcsolódó endocrin ophthalmopathia (EOP) során a külső szemizmok és/vagy az orbita zsíros kötőszövetének térfogatnövekedése tartós maradhat az aktív gyulladás lezajlása után is, ami az arc torzulása mellett egyéb, akár látásvesztéssel járó szövődményekkel fenyegethet. Éppen ezért a betegek követése során a folyamat aktivitását és a szemüreg lágyrészeinek térfogatváltozását egyaránt monitoroznunk kell. EOP-ban a direkt térfogatmérés körülményes és időigényes volta, a betegség aktivitásának meghatározása 111In-octreotiddal nagyfokú költségvonzata miatt nem alkalmazható a napi rutinban. Munkacsoportunk 110 orbita (35 beteg és 20 kontroll egyén) MRI-vel végzett volumetriás mérése alapján azt találta, hogy a bulbus hátsó pólusa mögött 9 mm-rel kiválasztott T1 súlyozott coronalis MR képen mindkét szem rectus izmai egyszerre, viszonylag kisfokú torzulással ábrázolhatók. Az izomkeresztmetszetek itt mért területe az izomtérfogatot jól jellemzi a leggyakrabban érintett izmokban (m. rectus superior, inferior és medialis), és így azzal a betegkövetésben helyettesíthető. A m. rectus lateralisban hasonló célra az axialis síkban mért legnagyobb átmérő használható. A coronalis izomterület helyett alternatívaként az ebben a síkban mért hosszú és rövid izomátmérő is alkalmazható. Egyetlen átmérő alapján általában nem következtethetünk pontosan a térfogatra. A dohányzás régóta ismert súlyosbító tényező EOP-ban, melynek okaként eddig helyi keringési és általános immunomodulatív hatásokat igazoltak. Vizsgálataink szerint a nem dohányos EOP betegekben a csontos szemüreg térfogata nagyobb, mint a dohányos betegekben vagy a nem dohányos kontroll egyénekben. A nagyobb orbita volumen a nem dohányzó betegekben protektív hatású lehet a kifejezett exophthalmus és más súlyos tünetek kialakulása ellen. A jelenlegi- és ex-dohányos EOP betegekben a kumulatív dohányzás korrelál az intraorbitális zsíros kötőszövet térfogatával, de nem áll arányban a rectus izmok térfogatának változásával. Térfogatmérésekkel igazoltuk, hogy a proptosis kialakulásában az orbita zsíros kötőszövetének duzzanata és a külső szemizmok megvastagodása, jóllehet kissé eltérő mértékben, de egyaránt szerepet játszik. Enyhe, szignifikáns exophthalmussal nem járó EOP esetén a folyamat az extraorbitális kompartmentre korlátozódik, ill. itt kifejezettebb. A NO SPECS kritériumok alapján klinikailag felvehető Werner-score nem nyújt érdemi információt az orbitában lezajló térfogatváltozásokról. A 99mTc-DTPA SPECT-tel mért aktivitás 14 beteg vizsgálata alapján jól korrelál az MRI-vel oedemásan duzzadtnak talált izmok számával, így ez a módszer alkalmasnak tűnik EOP-ban a folyamat aktivitásának meghatározására ill. a jóval drágább és nagyobb sugárterheléssel járó Octreotid scintigraphia kiváltására.

In Graves’ ophthalmopathy (GO), extraocular muscles and orbital fatty connective tissue may remain swollen even after acute inflammation resolves, which results in facial distortion; in the most severe cases the autoimmune process may result in the loss of vision. In the follow-up of patients, detecting both disease activity and volume changes of orbital soft tissues is essential. Because of the cumbersome and time consuming nature of direct orbital volume measurements and the cost of 111In-octreotid scintigraphy for disease activity, these methods are not applicable in the daily routine. MR volumetric measurements were performed in 110 orbits of thirty-five patients with clinical GO and 20 normal individuals and a total of 440 extraocular muscles were analyzed. We found that all the rectuses of both eyes can be imaged with a relatively low distortion in a coronal plane 9 mm backward to the posterior pole of the globes. Cross sectional muscle areas measured here correlate well with muscle volumes in the most affected superior, inferior and medial rectus muscles, and so, can substitute for volumes in the follow-up of patients. In the lateral rectus muscle, the largest diameter measured in the axial plane can be used for the same purpose. Instead of coronal cross sectional areas, the long and short muscle diameters measured in this plane can be applied as an alternative. In general, one single diameter does not characterize the muscle volume correctly. Smoking is a well known precipitating factor in GO. Until now, effects of smoke on local circulation of the orbit and on the immune system were characterized. Our study shows that non-smoker patients possess a larger bony orbit than patients with smoking history or non-smoker normal individuals. Larger volume of the bony orbit may prevent from developing significant proptosis and other serious symptoms in non-smokers with GO. Cumulative smoking correlates with the volume of intraorbital connective tissue but not with muscle volume in current- and ex-smoker patients. We proved with volumetric measurements for the first time, that volume expansion both of the rectus muscles and of fatty connective tissue, though to a slight different degree, contribute to proptosis. In patients without significant exophthalmus, volume changes are restricted to or more expressed in the extraorbital compartment. The Werner-score, based on the NO SPECS criteria, is less informative in respect of volume changes in the orbit. Activity in the orbits detected by 99mTc-DTPA SPECT in 14 patients correlated well with the number of edematously swollen rectus muscles on MRI. 99mTc-DTPA SPECT seems to be a promising new method for the estimation of disease activity in GO and may be a substitute for the costly Octreotid scintigraphy.