A vizsgált település Bihardiószeg, egy romániai, Bihar megyei község, ahol három nemzetiség él együtt: magyarok, románok és cigányok; a felekezeti hovatartozást illetően pedig református, ortodox, római katolikus, pünkösdista, adventista vallásúakat találunk. A kutatás célcsoportja a községbeli református közösség. A református vallásúak túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, csak kis számban találkozunk cigányokkal közöttük. A kutatás célja a helyi vallás a megismerése, leírása, értelmezése, valamint változásainak, ismertetése, intézményeinek létrejövetele és azok bemutatása, valamint az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások összegyűjtése. A dolgozatban azok a jelenségek kaptak helyet, melyek a vallás és a szokások alapját képezik, munkám során mindvégig a vallási szokások egészének részletes, értelmező leírására törekedtem. A kérdések, melyekre választ kerestem, hogy az idők folyamán melyek voltak azok a vallásos változások, amelyeket a bihardiószegi református gyülekezet megélt, mely tényezők vagy események váltották ki ezeket a változásokat. Szerettem volna megtudni, hogy a diószegi emberek mit tudnak, mit gondolnak a hitről, vallásról és az ahhoz kapcsolódó szokásokról nemcsak a mai szemmel, hanem visszaemlékezve a múlt század középéig, összegyűjtvén és leírván azok változásait. Amire elsősorban a hangsúlyt fektettem az a hit, annak gyakorlása, és a szokások megismerése, ezek részletei, képet kapván így a diószegi református közösség múltjáról és jelenéről, mint egészről. Az adatgyűjtési technikák közül a résztvevő megfigyelés és az interjú mellett, a református egyház által rendelkezésemre bocsátott dokumentumok (presbiteri, énekkari, nőszövetségi jegyzőkönyvek és keresztelési, konfirmálási és házasságkötési anyakönyvek) valamint a helyi sajtóban megjelent írások segítették a munkámat. A disszertáció a témákat illetően három nagyobb részre tagolható. Az első rész Bihardiószeg egyháztörténetére fókuszál, úgy, mint a vallásos környezet tárgyi megnyilvánulásai, vagyis a református egyházhoz tartozó ingóságok és ingatlanok történetét és működését vázolom, mint a templom, és a templomban levő fontosabb tárgyak: a műemlékorgona, harangok, emlékművek, emléktáblák, klenódiumok. Meghatározó a községben az egyházi tisztségeket betöltő személyek szerepe, úgy, mint a lelkipásztorok, kántorok, presbitérium, gondnokok. A disszertáció kitér a megválasztásuk történetére, munkásságukra, feladataikra valamint e tisztségek időbeni változására; valamint vázolom az 1893-2017 között szolgáló lelkészek életútját. A fejezethez tartoznak azok a Bihardiószegen működő egyházi szerveződések, melyek az egyházhoz szorosan kötődnek, úgy, mint az énekkarok, nőszövetség, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, diakóniai ház, melyek mind fontos részét képezik az egyházi életének. A második nagy fejezet a helyi vallásos életet mutatja be a vallásszocializáción és a vallásgyakorláson keresztül.
A vallásszocializáció elsődleges szocializációs közege a család – melyben a legfontosabb normák, értékek és attitűdök átadódnak, így meghatározója a majdani vallásosságnak is – másodlagos pedig az iskola és az egyház. A kutatás tapasztalata, hogy a vallásszocializáció szerepét lassan átveszi a másodlagos szocializációs közeg, mivel a vallásos ismereteket, az imákat a gyerekek többsége ma már inkább az óvodában, az iskolai és egyházi vallásórán sajátítják el, így legtöbbször ekkor kezdődik meg a gyermekek vallásos nevelése. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy önmagában az iskola és az egyház által nyújtott vallási nevelés nem elégséges az egyén számára a majdani vallásos élethez, ha nem társul hozzá az otthonról hozott vallásos értékrend és norma. A vallásgyakorlás bemutatásához áttekintem az istentiszteletek rendjét, a templombajárási szokásokat az 1800-as évek végétől napjainkig. Következtetésként levonható, hogy a 19. századtól kezdve fokozatosan esett vissza a templomba járók száma, valós visszaesést azonban csak a kommunista rendszer ateizációs politikája hozott, amikor szankcionálták az istentiszteleteken való részvételt az értelmiségi munkakörben dolgozóknak, illetve a párttagoknak. A rendszerváltás után ismét fellendült a vallásos élet, a templomba járó hívek száma ugrásszerűen megnőtt, de ez a növekedés nem bizonyult tartósnak, hisz rövid időn belül újra csökkenni kezdett az istentiszteleteken résztvevők száma. Az utolsó fejezet az emberi élet fordulópontjaihoz kötődő vallásos szokások részletes leírását gyűjti egy csokorba, úgy, mint a keresztelő, konfirmáció, házasságkötés, temetés. A szokások leírásánál a 20. század folyamán történt változásokat is részletezem, így nemcsak a mai állapotokról alkottam képet, hanem beleszőttem a múlt még ismert szokáselemeit is, azért hogy minél teljesebb képet kaphassunk a diószegi református közösség múltjáról és jelenéről egyaránt. Összességében elmondható ezekről a rítusokról, hogy mindegyik esetében sok változás történt. Egyszerűsödtek, intézményesített formát öltöttek, hiszen évtizedekkel ezelőtt az események lebonyolítását a család végezte, a családi ház adott otthont a legtöbb eseménynek, addig mára már szinte minden kikerült a család kezéből. Vannak olyan elemek, melyek teljesen eltűntek (mint például a házasságkötés esetében a csigacsináló, fekete ruha viselete vagy a hérisz; a temetés esetében a templomból való temetkezés, stb.), vannak, melyek formai módosuláson mentek át (pl. a halotti tor) ugyanakkor másokban tartalmi változások (pl. a lakodalom esetében az ajándékozás) következtek be. Minden esetben igyekeztem felvázolni azokat a konfliktusokat és problémákat is, melyek a közterhet viselő és nem viselő reformátusok között merültek fel az utóbbi évtizedekben. The investigated municipality is Diosig, a large village of Bihar county in Romania, where three nationalities are living together: Hungarians, Romanians, Romani, the denominational affiliation shows the following distribution: Calvinist, Orthodox, Roman Catholic, Pentecostal, Adventist, Greek Catholic. The target group of the research is only the Reformed community of the village. The majority of the Calvinists are ethnic Hungarians and there is also a small number of Romania, but no Romanians. The aim of the research is the better understanding, describing, interpretation of the religion of local Reformed community, as well as the formation and description of its institutions, as well as the collection of the customs related to the main turning points in the human life. The dissertation depicts the phenomena from the basis of the religion and the religious customs, and on which I had the occasion to gather the most coherent and interconnected material, I tried to make a detailed and interpretative description of the religious customs. The questions I sought to answer were the religious changes over time in the life of the Diosig Reformed community and the factors/events leading to these changes. I was interested to get a glimpse of how the people in Diosig think about faith, what do they know about faith, religion, the associated customs, not only with today’s perspective, but also recalling them from the middle of the last century, collecting and writing down those changes.First of all I have focused on the faith, the practice of religion and learning about the customs, obtaining a clear picture of the present and the past of the Reformed community in Diosig, as a whole.

Among the data collection techniques such as the participating observation and the interview, in my research I have relied on the supporting documents submitted by the Reformed church (presbytery, church choir, women’s association, christening, work. The Reformed community of Diosig has been presented through three major topics. In the first part I present the Diosig’s Church history, in which I included the material manifestation of the religious environment, the history and functioning of the Church’s movables and immovable goods. I present the most important “accessories” of the church, such as the organ – which in spite of the fact that it was repeatedly repaired, it kept its original condition –, bells, monuments, plaques. I give a presentation of the Church officials and officers, like priests, cantors, presbyteries, churchwardens, as well as their work and duties, and changes in position over time. This chapter also includes the religious organizations of Diosig closely related to the church, like the choirs, women’s association, Christian Youth Organization, diaconal house, which represent an important part of the religious life, as the local Calvinist religiosity is a Church-centered community, a religiousness that interweaves the whole life of the parishioners. The second large part presents religious life through religious socialization and practice of religion. The primary socialization medium of religion socialization is the family - in which the most important norms, values and attitudes are passed on, and so is the determinant of future religion - the secondary is the school and the church. The experience of the research is that the role of socialization of religion is slowly taken over by the secondary socialization medium, as religious knowledge and prayers are mostly acquired by children in kindergarten, school and church lessons, so most often the religious education of children begins there. The results suggest that the religious education provided by the school and the church alone is not sufficient for the individual's future religious life, if it is associated with the religious value system and norm brought from home. For religious practice I’ve reviewed the order of the church services, as well as church attending traditions from 1800 to our days. As a conclusion we can say that during the last one and the half century, beginning with the 19th century the number of church-going people gradually decreased, and in comparison with earlier times fewer people attended church services, a real regression in church-going habits could be observed during the atheist policies of the Communist regime, when attendance of church services by intellectuals and party members was sanctioned. After the change of regime religious life flourished again, the number of church-going parishioners grew dramatically, although this increase did not prove to be long-lasting, as in a short period of time it began to decrease again. The last chapter discusses in detail religious traditions connected to life events, turning points such as christening, confirmation, marriage and funeral. At the description of customs I considered important to present the changes they suffered in the 20th century, thus I did not only write about the present conditions but also weaved in the elements of past traditions that are still known today, thus trying to present a complete image about the past and present of the Reformed community of Diosig. All in all, we can say about this customs, that they have gone through significant changes. They have become simpler, institutionalized, as the family has been conducting the events decades ago, the family home has hosted most of the events, and now almost everything is out of the family's hands. Some elements have completely disappeared (such as in case of marriage the pasta making board “csigacsináló”, in case of the funeral the services in the church etc.), some have gone through change of form (e.g. funeral reception) and others have suffered changes of content (e.g. gifting at weddings). In every case I tried to present the conflicts and issues that occurred in the last decades between the community members bearing the public dues and those who are not.