A szerző Magyarországon elsőként hasonlította össze az egészséges terhes és nem terhes nők agyi keringési paramétereit transzkraniális Dopplerrel (TCD).

Hazánkban elsőként tanulmányozta és hasonlította össze az anyai agyi keringési viszonyokat TCD segítségével egészséges és kóros terhességben.

Nemzetközi viszonylatban elsőként alkalmazta az egészséges és praeeclampsiás terhesek vizsgálata során a „roll over ”-, a hiperventillációs- és a légzésvisszatartásos teszteket illetve elsőként vizsgálta TCD-vel a tesztek hatására létrejövő agyi keringési változásokat és vazoreaktivitást.

A korábbi külföldi vizsgálókhoz hasonlóan megállapította, hogy a praeeclampsiás terhességben az artéria cerebri media áramlási sebessége magasabb, mint az egészséges terhes populációban.

A cerebrális autoreguláció vizsgálata során megállapította hogy enyhe és középsúlyos praeeclampsiás terhességben sem a szisztémás vérnyomásváltozás („roll over” teszt ) hatására, sem a metabolikus regulációs (légzésvisszatartás és hiperventilláció) ingerek hatására nem lehet károsodott autoregulációs vagy metabolikus regulációs választ kimutatni.

“Roll over teszt” során a praeeclampsiás és egészséges terhes populációt vizsgálva megállapitható, hogy az agyi vérátfolyási index nem változik a testhelyzet változtatásával. A cerebrovaszkuláris rezisztenciát jellemző "resistance area product". mindkét csoportban emelkedik.

Az eredmények bizonyítják az agyi arteriolák vazokonstrikciós és vazodilatációs funkciójának megtartottságát praeeclampsiában. A szerző kóros terhességben egyértelműen kimutatta, hogy az áramlási sebesség érték fokozódik és a pulzációs index csökken, ami bizonyítéka bizonyos fokú arteriola-dilatációnak. Ugyanakkor ez az értágulat praeeclampsiában - ellentétben az eclampsiával- még olyan kisfokú, hogy érdemben sem az autoregulációs, sem a metabolikus regulációs választ nem befolyásolja.

Az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet egyértelműen választ adni arra a kérdésre, vajon praeeclampsiában a Willis-kört alkotó nagyerek konstrikciója, vagy az agyszövet vaszkuláris rezisztenciájáért felelős arterioláinak dilatációja a meghatározó. Figyelembe véve azt a megfigyelést, hogy egyes szerzőknek praeeclampsiás terhesekben a nagyerek vazokonstrikcióját sikerült igazolni, valószínűnek látszik, hogy ez a patomehanizmus az elsődleges, és az arteriolák dilatációja csak másodlagosan, a csökkent perfúzió miatti autoregulációs válaszként jön létre. Kétségtelen, hogy vannak olyan irodalmi megfigyelések is, melyek az adott vizsgálómódszerrel nem tudták igazolni a nagyerek vazospazmusát. Elméletünkkel ez jelenség is megfelelően magyarázható: amennyiben a Willis-kört alkotó erek vazospazmusa enyhe fokú, elképzelhető az a lehetőség, hogy konvencionális vagy MR angiográfiával még nem diagnosztizálható. Mivel azonban egy adott érszűkülettől disztálisan a cerebrális perfúzió nem a szűkület mértékével, hanem az érátmérő negyedik hatványával arányosan csökken, már önmagában ez elegendő az autoregulációs vazodilatáció létrejöttéhez. Tekintettel arra, hogy a transzkraniális Doppler-vizsgálatokkal nincs lehetőségünk arra, hogy az agyi erek tágasságát megítéljük, ezek a megfontolások mindössze teoretikus jellegűek és igazolásukra további vizsgálatok szükségesek.