A szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus, autoimmun kötőszöveti megbetegedés, mely elsősorban a bőr és belső szervek kifejezett microvasculopathiájával és fibrosisával jellemezhető. Szemészeti manifesztációk – amelyek a betegség bármely szakaszában megjelenhetnek – az SSc-ben szenvedő betegek mintegy harmadában fordulnak elő és a betegség heterogenitásából adódóan diverzifikált formában jelentkezhetnek. Az SSc-ben viszonylag gyakori szemészeti elváltozások vagy az alapbetegség szisztémás megnyilvánulásainak vagy az alkalmazott kezelés mellékhatásainak tekinthetőek. Az SSc-ben szenvedő betegek körében leggyakoribb szemészeti elváltozás a keratoconjunctivitis sicca (KCS), mely prevalenciája széles határok között ingadozik, azonban mindenképpen magasnak tekinthető. Ezért munkánk első részében az SSc-ben szenvedő betegeknél megvizsgáltuk a KCS objektív klinikai tüneteit és szubjektív panaszait, valamint a közöttük levő összefüggéseket. Míg a kontroll csoportban szignifikáns negatív összefüggés mutatkozott az objektív könnytesztek és az életkor között, addig az SSc-ben szenvedő betegek esetében az objektív vizsgálatok eredményeit jelentősen befolyásolták olyan egyéni paraméterek, mint az életkor vagy a betegség fennállásának időtartama. A szubjektív panaszok értékelése során pedig azt a konklúziót lehetett levonni, hogy az SSc-s páciensek csak az alapbetegség késői szakában tulajdonítanak jelentőséget a KCS tüneteinek. Vizsgálatunk második részében az elülső szegmentum paramétereit mértük Pentacam készülékkel és valamennyi pachymetriás érték szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a betegek körében. Ezeken kívül is nagyszámú elülső szegmentum paraméter tekintetében találtunk szignifikáns eltérést a kontroll csoport értékeihez viszonyítva. A korrelációs vizsgálatok alapján a betegekre vonatkozóan szignifikáns negatív korreláció igazolódott a pachymetriás értékek és az életkor, valamint a betegség fennállásának időtartama között. Ezek a tények rámutatnak az SSc-ben szenvedő betegeknél a KCS kezelésének fontosságára és a szaruhártya vizsgálatoknak a betegség korai szakaszában betöltött jelentőségére. A megfelelő kezelés csökkenti a betegek diszkomfortérzetét, és segít megelőzni a látást veszélyeztető szövődmények kialakulását.

Systemic sclerosis (SSc) is a chronic autoimmune connective tissue disease that is characterized primarily by marked microvasculopathy and fibrosis of the skin and internal organs. Ophthalmic manifestations, which may occur at any stage of the disease, develop in about a third of SSc patients and may be diversified due to the heterogeneity of the disease. The relatively frequent ophthalmic lesions in SSc, can be considered as systemic manifestations of the underlying disease or side effects of the treatment applied. The most common ophthalmologic disorder in patients with SSc is keratoconjunctivitis sicca (KCS), whose prevalence varies widely, but is considered to be high. Therefore, in the first part of our work we studied the objective clinical signs and subjective symptoms of KCS, and the relationships between them. While in the control group there was a significant negative correlation between objective clinical tests (dry eye test) and age, in patients with SSc the results of objective signs were importantly influenced by individual parameters such as age or duration of the disease. In the course of the evaluation of subjective complaints, it was concluded that SSc patients attributed importance to the symptoms of KCS only in the late stages of the underlying disease. In the second part of our study, the parameters of the anterior segment were measured with Pentacam and all pachymetric values were found to be significantly lower in all patients. In addition, there were significant differences in the control group values for a large number of other parameters. Based on the correlation studies, there was a significant negative correlation between pachymetric values and patients’age and disease duration. These facts point out the importance of treating KCS in patients with SSc and suggest that corneal tests at an early stage of the disease are vital. Adequate treatment reduces the patients' feeling of discomfort and helps prevent the risk of vision-threatening complications.