Dolgozatom témája a mesterséges intelligencia a munkajogban. A legelején, elsőként szeretném megindokolni magát a témaválasztást. Semmiképpen nem akarok abba a hibába esni, hogy rögtön a viszontkérdéssel élek, miszerint: „Miért ne írnék a mesterséges intelligenciáról, hiszen minden erről szól manapság?”. Ez feltételezhetően egy eltúlzott állítás, de gyakran éri az embert ez az érzéki csalódás, ha egy témával elkezd foglalkozni. Ezt a hatást kétségtelenül fokozhatja, hogy a kapitalista gazdaságban a technológiai újítások és a velük kapcsolatos elvárások, illetve várakozások fokozása elemi érdeke azoknak, akik az ilyen technológiák fejlesztésébe és gyártásába jelentős összegeket fektettek.
Ugyanakkor látni kell, hogy a „mesterséges intelligencia” a „Big Data” meglehetősen elterjedt kifejezésekké váltak világunkban, mostanság. Olyan ipari termékek esetében, amelyeknél a vevők szeretik, ha az a high-tech-et képviseli, már igen gyakran használják a fenti kifejezéseket a reklámokban. Ezekre termékekre említhetők példaként a személy és teher gépjárművek, okos telefonok, televíziók. A gyártók elmondása, illetve reklám állításai szerint ezeket mesterséges intelligencia vezérli, vagy legalábbis segíti a komfortosabb, élvezetesebb használatukat. A YouTube-on található területen TED és TEDx előadások közül nagyon soknak témája a mesterséges intelligencia jelenlegi állapota és jövendőbeli kifutása. Szintén ezen a videó megosztó oldalon található például a Boston Dynamics nevű robotikával foglalkozó vállalatnak a rendkívül látványos bemutató videói , amelyekben a különböző önjáró, illetve önálló mozgásra alkalmas robotok “mutatványai” láthatóak. Magánbeszélgetéseim alapján állíthatom, hogy a legtöbb embernek vannak a témárol gondolatai, percepciói. A fentiekkel azért példálóztam ilyen hosszasan, hogy rávilágítsak arra, hogy ami korábban leginkább a sci-fi írók termékeny fantáziájában jelent meg, az úgy tűnik, hogy egyre inkább elterjedni látszik a hétköznapokban, és nem idegen gondolat az átlagember számára sem. Más oldalról megközelítve úgy is meg tudnám fogalmazni ezt a kérdést, hogy amit a sci-fi írók korábban elképzeltek, az részint megvalósult, csak egy kicsit más formában. Nem mulattató módon, két lábon döcögő botmixer kezű robotok forgolódnak a konyhánkban helyettünk elvégezve a kétkezi munkát, hanem például a Google Translate alkalmazás mögött rejlő algoritmus segít a mondat tartalmát értelmezve életszerűbbé tenni a lefordítandó szöveget. Az interneten futó algoritmusok a böngészési előzményeknek megfelelően automatizáltan szelektálják a felhasználó számára a reklámokat. A mobiltelefonokba beépített fényképezőgépek működését segítő algoritmusok megtalálják és felismerik a képen az emberi arcokat és ennek megfelelően fókuszálják a készítendő képet. Gyors léptekkel fejlődik a korlátozott mesterséges intelligencia, illetve algoritmusok által segített önvezető autóknak fejlesztése. Mindezt megkoronázandó a küszöbön álló 5G technológia olyan széles internetes kommunikációs lehetőséget biztosít az arra csatlakozott eszközök számára, hogy a fejlesztői ígéretek szerint minden okos eszköz egyedileg csatlakozva, egymással kommunikálhat is. Ennek talán legkézenfekvőbb használata a fenti módon összekapcsolt és összehangolt önvezető autók részvétele az 5G lefedettséggel rendelkező területeken. A kérdés, hogy ezek a technológiák miként jelennek meg a jog és azon belül is a dolgozatom témájául választott munkajog világában. Hogy alakítják át magát a munkát, az egyes munkaköröket, miként integrálódik a mesterséges intelligencia és ezek az algoritmusok a munkahelyekre? A munka világára, munkajogra és tágabban értelmezve a társadalomra gyakorolt várható hatása természetesen felveti a jogalkalmazásnak, illetve a jogalkotásnak a szerepét a kérdésben.
Felmerülhet, hogy idővel az egyre komplexebbé váló algoritmusok illetve mesterséges intelligenciák számára egyfajta jogi személyiséget, vagy annak valamilyen korlátozott formáját biztosítsa a jogalkotó. Ez azt veti fel, hogy miért is tenné, mindezt. Egyik oka lehet, hogy a társadalom fejlődését elősegítse, vagy másrészt, hogy a mesterséges intelligenciától való félelemtől vezérelve megakadályozza annak terjedését. Ami a félelem alapjául szolgálhat az az a feltevés, hogy a folyamat átveszi az ember helyét a munka világában, vagy nagy arányban új képességek és tudásanyag elsajátítására szorítják. Ez a munkavállalók oldaláról nézve sötét perspektívának tűnhet. A döntéshozók számára, a képviseleti demokráciákban, szintén kényelmetlennek tűnik az elégedetlen szavazói tömeg. Ezzel már az ipari forradalom során szembesült az emberiség. Mesterségek szűntek meg és komplett új munkakörök keletkeztek ezzel párhuzamosan. A változásokra reagált az állam is: létrejött a mai értelemben vett munka és szociális jog. Napjainkból származó példaként említhető az Uber esete. Ez az alkalmazás a taxi társaságok feladatai közül a fuvarszervezést vette át. A hagyományos társaságok határozott nyomást fejtettek ki a döntéshozókra az Uber ellen. Ebben az esetben a jogalkotó inkább az „élő munkaerő lobbi erejének engedett” és, ha nem is kifejezett gépromboló módjára, de a technikai fejlődést, illetve modernizációt lassító módon lépett fel. Bevezetőm ezen pontján szeretném megindokolni a dolgozat elején található idézet létjogosultságát. George Mallory az első hegymászók között volt, aki feljutott a Mount Everest csúcsára. Amikor neki szegezték a kérdést, hogy az akkor rendkívül és ma is nehéz vállalkozást miért akarja véghez vinni, akkor az idézetben található választ adta. Úgy gondolom, hogy ez rendkívül jól rávilágít az embernek arra, talán egyik legelemibb tulajdonságára, hogy szeret felfedezni, vonzza az újdonság, akár azonnali haszon nélkül is. Véleményem szerint maga a mesterséges intelligencia is az emberi kíváncsiságnak, illetve felfedező kedvnek az egyik terméke. Álláspontom szerint beillik az olyan egykori újdonságok sorába, mint a kerék, gőzgép, elektromosság. Nem feltétlenül tűntek ezek hasznosnak azonnal az emberiség számára, de idővel mindegyik beépült a civilizációba. Dolgozatomban tehát arra a kérdésre keresem a választ, hogy a mesterséges intelligencia hogyan integrálható a munka világába, a társadalomba, illetve, hogy erre miként tud a jogalkalmazó, illetve a jogalkotó adekvát választ adni.